Filmmánia: Paranormal Activity

Jön a démon, oszt nem kímél, hehe… Paranormal Activity kritika.

Paranormal Activity (2007)

“What Happens When You Sleep?”

Paranormal ActivityKi a rendező: Oren Peli, izraeli születésű rendező és forgatókönyvíró, akinek ez a bemutatkozó munkája (de még milyen). A csávó korábban videojáték designerként tevékenykedett.

Ki játszik benne: Egy Katie Featherston és egy Micah Sloat nevezetű jóember. Amatőr, kezdő színészek mindketten, egyikük sem rendelkezik kiterjedt filmes tapasztalatokkal.

Mi a sztori: A két főszereplő, Katie és Micah, nyugodtan élik életüket, amíg furcsa dolgok nem kezdenek történni a lakásukban. Katie-t gyermekkora óta egy rosszindulatú, láthatatlan entitás kísérti, és a csaj szerint a rejtélyes kísértet felelős a fura történésekért. Micah persze baromságnak tartja az egészet, de azért később vásárolnak egy kézikamerát, és éjszakára bekamerázzák a szobát, hátha sikerül valamilyen paranormális tevékenységet rögzíteniük. Mikor kiderül, hogy bizony, igen, Micah először egész szórakoztatónak találja az egészet, de a dolgok hamar kezdenek bedurvulni, mikor a “látogató” egyre agresszívabbá válik…

Paranormal Activity

Értékelés: Oké, szóval, aki nem szeret sokat olvasni, annak itt a lényeg: a Paranormal Activity az év horrorfilmje. Igen, így van, hosszú idők óta az első olyan komolyan fosatós alkotás, amelynek késő esti megtekintése után éjjel nem bírtam elaludni (bár ez utóbbi nem tudom mennyire pozitívum). A lustáknak felesleges is tovább olvasni, tessék inkább megnézni a filmet a moziban, vagy kérni itten

Jól van, aki még nem lépett le az első néhány bekezdés után, annak íme a sikeres indie horror titka (ingyen és bérmentve, hehe). Dobjunk össze a haverokkal némi készpénzt, vegyünk vagy kölcsönözzünk ki egy olcsó középkategóriás digitális kézikamerát mikrofonnal együtt, az egyszerűség kedvéért pedig nyomuljunk a horror áldoku műfajában, á la Blair Witch Project. Na nem azért, mert az cool, hanem azért, mert így két legyet üthetünk egy csapásra: egyrészt a béka segge alá tolhatjuk a gyártási költségeket (mivel áldokut forgatunk, operatőrstáb alapból kilőve, majd a főszereplő haver kameráz; sőt dolgozhatunk akár a legigénytelenebb körülmények között is, a remegő, szemcsés, olcsó, amatőr home video feelingnek köszönhetően csak még hitelesebb lesz a végeredmény), másrészt az ellentmondásos témájú horror áldokuk később kiválóan promózhatóak (már persze, ha nem lőjjük le hamar, hogy kamuról van szó, lásd Cannibal Holocaust és Blair Witch Project).

Paranormal Activity

Mivel digitális cuccal dolgozunk, nincs szükség celluloidra (ami ugyebár drága, nekünk erre nincsen pénzünk), annyiszor vesszük újra az elrontott jelenetet, ahányszor csak akarjuk, az utómunkálatok során úgyis pofonegyszerűen és rugalmasan vághatjuk és szerkeszthetjük az egészet (a DV előnyeit már Lynch apánk is jól megasszondta, amikor az Inland Empire-en dolgozott). További előnyök: látványos és költséges speciális effektek kilőve; mivel csak pár haverral dolgozunk, nem dobunk ki komoly összegeket profi színművész urakra és hölgyekre (szándékosan nem írok sztárokat, mert ez ugyebár esetünkben valószerűtlen és felesleges), a költségtakarékosság érdekében forgathatunk akár a saját, jól kipofozott házunkban is (mer’ már miért ne? alapon - ekkor még a forgatási engedélyekkel sem kell törődnünk). A végeredményt szintén jól megvághatjuk otthon kedvenc Mac-ünkkel vagy egy egyszerű PC-vel.

Paranormal Activity

Elkészült a film? Király. Ha ügyesek voltunk, kellően ellentmondásos témával operáltunk, és ne adj’ isten még egy épkézláb szkriptet is sikerült összetákolnunk, akkor küldjük csak be a cuccost minél több amatőr és profi nemzetközi filmfesztiválra (erre sajnos költenünk kell némi pénzmagot), hátha felfigyel rá a közönség és pár kritikus. Ha szerencsénk van, majd ők biztosítják az ingyen reklámot. Előbbiek például jól megblogolhatják a témát és/vagy elújságolhatják a haveroknak, hogy mekkora überkirály filmet láttak (a hír szájról szájra rá terjed, mint az influenza – mondaná erre egyik kedves volt gimis tanárom). Utóbbiak meg jól ízekre szedhetik a produkciót (ha tetszik nekik, király; ha nem, az se baj, a negatív reklám, a legjobb reklám), és telekürtölhetik az online és offline médiát, hadd szóljon. Aztán előbb-utóbb még a Spielberg is felfigyel ránk (btw a Paranormal Activity esetében ez nem barokkos túlzás, hanem tény), és jól besegít a forgalmazásba. Mi pedig végül elégetten elmosolyodhatunk.

Paranormal Activity

Huh, kissé hosszúra sikeredett bevezető lett ez, de az érzékeltetés kedvéért nem bírtam kihagyni, mivel kritikánk tárgya valóban ily módon készült. Némileg ugyan egyszerűsítettem a dolgon (kezdő filmeseknek vagy rendezőaspiránsoknak javaslom áttekintésre a teljes sztorit itt és itt, sokat lehet belőle tanulni), de a lényeg akkor is ugyanaz: Oren Peli barátunk egy hét alatt leforgása alatt mindössze 15 ezer dollárból (!) dobta össze ezt a produkciót pár - filmes tapasztalatokkal nem igazán büszkélkedő - san diegói haverjával (jóval kevesebből, mint anno a Blair Witch Project készítői), és a kis csapat idáig több mint 105 millió dollárt kaszált (2009. november 20-ai állapot). A lustábbak kedvéért, ez olyan mintha a nehezen összekuporgatott, valamivel több mint 2 és fél millió forintunkból 19 milliárdot zsugáztunk volna össze pár hónap leforgása alatt (nem rossz befektetés, ilyenbe én is simán beszálltam volna).

Paranormal Activity

Amúgy nem csak az a meglepő és figyelemreméltó tény, hogy ez az fullamatőr ízig-vérig indie film - a maga ultraminimál költségvetésével - egy jól irányzott rúgással nagy hollywoodi produkciókat rúg kapásból tökön, hanem az is, hogy a Paranormal Activity mint horror, kvázi tökéletesen működik. Sokan a fentebb említett Blair Witch Project-hez (azért sem írom le a magyar címét) mérik, de ez szerintem a gyártási körülményeket és a vírusmarketinget leszámítva nem igazán állja meg a helyét. A Paranormal Activity ugyanis toronymagasan jobb film. A Blair Witch-ben is voltak parás pillanatok, de a boszorkányos témája számomra túl elszállt és hihetetlen volt, és annyira nem tudott megijeszteni (nem is tudom, anno a sok hülye amerikai, hogy vehette be, hogy valódi dokufilmet, izé talált kazettát néz). Ezzel szemben a Paranormal Activity egy sokkal inkább érdekesebb és izgalmasabb témával, egészen pontosan a túlvilág határmezsgyéjéről alkalmasint visszadzsesszelő lelkekkel foglalkozik. Nem mondom azt, hogy hiszek a mindenféle ártó szellemekben és  természetfeletti dolgokban – ez így túl erős lenne – , de évekkel ezelőtt kíváncsiságból annyi, dokumentált esetet feldolgozó könyvet olvastam mindenféle ártalmas és ártalmatlan túlvilági lélekről és fehér zajról, hogy a film alatt simán ott motoszkált a fejemben, hogy bazz, mi van, ha ilyesmi tényleg létezik.

Paranormal Activity

Ráadásul a rendező Peli legszemetebb húzása az, hogy az ember két legbensőbb - a sötétségtől  és a bizonytalanságtól való - félelmére épít, és mocskosul ki is használja azt, “kellemes” klausztrofóbiás hangulatot teremtve. Vajon mi történik körülöttünk, miközben alszunk?  Akkor, amikor a legvédtelenebbek vagyunk? Talán jobb, ha soha nem tudjuk meg. Katie és Micah viszont nem így gondolja, így egy a szoba közepére felszerelt videokamera segítségével végignézhetjük, hogy milyen bizarr események történhetnek egyesekkel a sötét szobájukban hajnali három óra magasságában, amikor oly édesdeden alszanak az ágyikójukban.

Paranormal Activity

És mindez persze full valósághűen és hihetően előadva. Oren Peli olyannyira ráerősített a dokufeelingre, hogy egy az egyben lehagyta a film elejéről a színes-cicomás-animált stúdiólogót, főcímet és stáblistát. Az egész cucc egy egyszerű sötét képpel és egy lazán odavetett olyasmi dumával nyit, hogy asszongya a következő felvételekért köszönet Katie Featherston és Micah Sloat családjának, valamint a san diegói rendőrségnek. Majd lassan pörögni kezd a szép szemcsés-remegős videó, egészen addig, amíg a kamera bírja, majd a végefőcím szintén lespórolva, mintha nem is létezett volna. Wtf? Mi az isten volt ez az amatőr home videós cucc? Éppenhogy csak a dugást spórolták ki belőle.

Paranormal Activity

Lassan indul be a sztori, és Peli fokozatosan építi fel a cselekményt (a szóban forgó ghost is csak fokozatosan durvul be), de úgy, hogy már az első 10 percben tapintható a feszültség. Az elmúlt néhány évben soha, egyetlen horrornál nem tapasztaltam, hogy a készítők ennyire tudatosan, hatásosan és hátborzongatóan alkalmazták volna azt az egyszerű hitchcocki alapelvet, miszerint a legfélelmetesebb nem az, amit a vásznon az arcodba tolnak, hanem az, ami a fejedben játszódik le (Hitchcock mondta egyszer, hogy a Psycho hírhedt zuhanyzós jelenetében pontosan ezért nem látni, ahogyan a kés behatol az őrülten sikoltozó Janet Leigh testébe).

Paranormal Activity

A Paranormal Activity-ben egyetlen csepp vér nem folyik, az égegyadta világon semmi gore nincsen benne (nem is lett volna rá pénz), sőt még csak a főgonosz sem akaródzik túlzottan feltűnni a színen, mégis összefosod magad (ügyes megoldás, gondolj csak vissza bármely horrorfilmre: sokkal inkább feszültséggel teliek azok a pillanatok, amikor csak hallod vagy érzed, hogy a gyilkos/szellem/földönkívüli/szörny/lény a főhős környékén motoszkál, de nem látod és nem tudod, hogy hol és miként fog lecsapni (már ha lecsap egyáltalán, és nem csak a frászt hozza rád). Bizony atyaúristen, az egész Paranormal Activity - és egyben az elmúlt évek - egyik legidegborzolóbb és legparásabb horrorjelenete egy olyan ártatlan szcéna, amelyben egy töküres szobát bámulsz néma csendben és elborzadva kb. 30 másodpercig, miközben az úristennek nem akar történni semmi, mégis a körmödet rágod le az idegtől.

Paranormal Activity

Persze negatívumként meg lehetne említeni olyan hülyeségeket, hogy jelen produkció sem bír megúszni pár horrorfilmes klisét (ha éjjel közepén zajt hallunk a padlásról, akkor feltétlenül fel kell mennünk megnézni, hogy mi a fene az; vagy a másik klasszikus, ha megijeszt a monszta, nem fejvesztve menekülünk, hanem lenyugszunk és bízunk benne, hogy majd elmegy), de bevallom, nem foglalkoztam ezekkel túlzottan, túlságosan is elfogult vagyok a filmmel kapcsolatban. A sztori lassúnak, ugyan elég lassú (ha valakit ez zavar, lelke rajta), de Peli szerencsére időben zárja le, így nem válik vontatottá, pedig féltem tőle, hogy ez az egyetlen helyen játszódó, ismétlődő téma - jön a démon minden éjjel - nem fog kibírni másfél órát. Szerencsére nem így lett.

Paranormal Activity

A Paranormal Activity az egyik legügyesebb és leghatásosabban felépített horrorfilm, amit valaha láttam, simán év végi Top 10-es kategória (jobb mint az agyonhájpolt REC vagy a Quarantine). Megtekintését elsősorban moziban, nagyvásznon javaslom (aki így látta, tudja, miért), vagy esetleg megfelelő hangulatban DVD-n, késő este, sötét szobában és fejhallgatóval a fejen. A hatás tutira garantált, majd meglátod. 9/10

Tiéd a szó! Szerinted? (Paranormal Activity)

Eredmény


Címkék: , , , , , , , ,

Jó poszt? Add hozzá a kedvenceidhez (Ctrl+D), vagy oszd meg:

  • RSS
  • del.icio.us
  • Propeller
  • Blogtér
  • Linktér
  • Twitter
  • Netvibes
  • Google Bookmarks
  • Digg
  • Technorati
  • StumbleUpon
  • Facebook
  • MySpace

Nyomtatás Nyomtatás | Küldés e-mailben Küldés e-mailben

Kommentek

17 hozzászólás ehhez: “Filmmánia: Paranormal Activity” Hozzászólok!

Tessék hozzászólni!


Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.

(kötelező)

(kötelező)