Egy magyar filmfanatikus portréja
Néhány hete egy érdekes felmérés eredményeit böngészgettem az Indexen, amiben 5000 lelkes júzer kérdőíves válaszai alapján jól felprofilozták az ungarische mozifanatikust, mint olyat. Van benne pár dolog, amit hülyeségnek tartok, de azért néhány pontban meglepő módon abszolút magamra ismertem.
Csak érdekességképpen nézzük már meg ezeket a megállapításokat egy picit részletesebben.
1. A magyar ember moziba nem jár, hanem netről letöltve nézi a dvdripet.
Hát igen, ez bizony - sajnos vagy nem sajnos (nézőpont kérdése) – így van. Bár igazából nincs mit csodálkozni rajta, mivel az egyszeri filmrajongó - érthetően - gyakran nem bírja megállni, hogy ne töltsön le olyan filmeket a net korlátlan kínálatából, amelyek soha az életben nem fognak magyar mozikban menni, vagy esetleg csak több hónapos/éves késéssel (tessék mondani, az olyan kis költségvetésű, kevésbé ismert gyöngyszemek mint a Boy A vagy a Dead Man’s Shoes jönnek-e egyáltalán valaha hozzánk, legalább DVD-n?).
Arról nem is beszélve, hogy néha már ott tartunk, hogy bizonyos filmek esetében a dvdrip, az r5 vagy a screener hamarabb jön ki, mint ahogy a jó magyar filmfanatikus a hivatalos premiert látná a moziban (a cam-es megoldást inkább hanyagoljuk - igazi filmrajongó ilyen gyatra minőséget elvből nem néz).
2. Újságok és blogok véleménye alapján választunk filmet.
Jajaja. Ez annyira igaz, hogy néhány éve már filmmagazint sem vásárolok (tudniillik régebben elkötelezett VOX-rajongó voltam), szinte kizárólag az interneten vagy a barátaim/ismerőseim véleménye alapján tájékozódom a megnézendő filmekkel kapcsolatban.
Ja és jogos a megállapítás: A nyomozót tényleg méltatlanul hanyagolták a mozilátogatók, az ugyanis messze az elmúlt évek egyik legjobb magyar filmje (a Kaméleonnal egyetemben).
3. Sok a reklám és a késés a kiírt időponthoz képest.
Unalomig ismert szitu: ha 20.30-kor kezdődik az előadás, akkor még 20.40-kor sem maradtál le semmiről. Van aki erre játszik, oké megértem, de azt viszont nagyon tudom utálni, ha az előzetesek alatt vagy az első pár percben mászkálnak ki-be egyesek (igen, én spec. bírom a mozis előzeteseket, és nem kifejezetten szeretem, ha folyton felállítgatnak).
4. Egy film gondolkodtasson, nevettessen, kapcsoljon ki, és legyenek benne jó csajok.
Hehe, egyszerű megfogalmazás, de tulajdonképpen igaz (méghozzá ebben a sorrendben). Bár azért sok olyan filmet tudnék mondani, amiben vannak jó csajok, mégis gagyi az eredmény… :) Pl. Amerikai pite bármelyik folytatása, vagy a Hangyák a gatyában és társai stb.
5. A jó magyar filmfanatikus simán eljár moziba egyedül is, míg a nem fanatikus társai a mozizást inkább randizási vagy hétvégi programnak tekintik.
Dettó így van. Sőt én spec. kifejezetten kedvelem a hétköznap éjféli vagy késő esti vetítéseket, amikor kevesebben vannak, és nem lóg bele senki feje a látóterembe, nem kell a mellettem ülő csámcsogását vagy telefonálgatását hallgatnom, azt a pohártartót használom, amelyiket akarom (mert én így szeretem), a kabátot/pulóvert/táskát kényelmesen lepakolhatom a mellettem lévő fotelbe (és ha elcsábulok, akkor még egy dupla adag, extra csípős, salsás nachosnak is marad hely ;) ), jobban oda tudok figyelni a filmre, és így az élmény is nagyobb (elvégre ezért járok moziba, na).
6. Minél fiatalabb valaki (mondjuk 20 éves korig), annál több filmet tölt le, és annál inkább kerül a mozifanatikusok csoportjába.
Hát fene tudja, az évek előrehaladtával egyenes arányban szerintem inkább a szabadidő mértéke csökken, nem pedig a filmfanatizmus mértéke. Vagy legalábbis nekem a munkám miatt jut egyre kevesebb idő a filmnézésre, nem pedig az érdeklődés csillapodása miatt.
7. A mozifanatikus tisztában van a saját állapotával: egy tízfokú mozifanatikussági skálán a megkérdezettek 72 százaléka 8/10-re vagy annál magasabbra pontozta önmagát.
Na igen, ha kitöltöttem volna a kérdőívet, én asszem 9.5/10-et írtam volna be magamnak, és akkor is csak azért nem 10/10-et, mert nem szoktam alkalmasint Batman-cuccban flangálni (pláne nem úgy mint a jobb oldalon megszemlélhető úriember :) ).
8. Választásunkat elsősorban a film kezdési időpontja határozza meg.
Lol, ez rám totál nem igaz. Én ugyanis általában célzottan szoktam moziba járni: ha valami érdekel, akkor tökmindegy, hogy mikor adják, igazodom hozzá (a Dark Knight premiert pl. éjfélkor néztem a Corvinban, jegyet egy hétre előre megvéve).
A másik dolog meg, hogy nálam két film közötti választásnál a rendező személye és nem a zsáner dönt, mivel egy ismert rendező neve jellemzően előre meghatározza az adott film műfaját (persze vannak kivételek, de azért ha egy Michael Bay, Darren Aronofsky, Judd Apatow, Alexandre Aja, Jim Jarmusch vagy Woody Allen filmre ülök be, akkor nagyjából tudom, mire számíthatok).
Gáz akkor van, ha nem ismerem a rendezőt - na akkor jöhet a sztori, az elnyert díjak mennyisége és minősége, illetve a film visszhangja, amiből szintén le lehet pár dolgot szűrni, így csökkentve a mellényúlás veszélyét.
9. A jó magyar mozifanatikus az eredeti hangzásban hisz, és nem csípi a szinkronizált filmeket. A hardcore mozifüggők kétharmadát zavarja a magyar szinkron.
Ezt szebben nem is lehetett volna megfogalmazni, minden egyes betűjével egyetértek. Elkötelezett és megrögzött feliratpárti vagyok, kivétel nélkül és minden esetben. Miért?
10. Az igazi mozifanatikus beöltözik kedvenc hősének; mindenféle filmes relikviát vásárol; az ismerősei szerint is túlzás, amit csinál; és baromira frusztrált lesz, ha lemarad egy filmről vagy nem tud válaszolni azonnal egy filmes kérdésre.
Na hát én biztos, hogy nem öltöznék be semmilyen cuccba, de a többi állítás maximálisan igaz rám is. Filmes termékek vásárlása alap (DVD, filmzene és filmes könyv rulez!).
Aki ismer, tudja, hogy megrögzött filmfanatikus vagyok, és nagyon tudok csalódni, ha valami miatt lemaradok a régóta várt eseményről, kábé Micimackó és a mézes csupor esetére tessék gondolni (különösen filmfesztiválon fordul elő, ha nem jutok be - volt már rá példa, nem is egyszer).
De az is ugyanilyen frusztráló, ha nem tudok kapásból válaszolni egy filmes kérdésre (még idegesítőbb, ha ráadásul még nagy rajongója is vagyok a szóban forgó filmnek/rendezőnek/színésznek), bár ez szerencsére ritkán fordul elő… :)
11. A normál mozilátogató közönségfilmekre ül be, míg a fanatikus nem válogat művész- és kommerszfilm között.
Naná, hogy így van. Ha engem kérdeztek, én ugyanúgy imádom a Dark Knight-ot vagy a Bourne-filmeket, mint David Lynch, Stanley Kubrick, Alexander Payne, Todd Solondz vagy Jim Jarmusch filmjeit.
12. A válaszadók 80%-a akkor is bent marad a világ legrosszabb filmjén, ha könnyedén kisétálhatna.
Hát izé. Ezt viszont nem igazán értem: ha annyira borzadály az előadás, akkor már miért ne lehetne kisétálni (jó nyilván nem kellemes a tömött moziterem kellős középén egy teljes sort felállítani, de azért mégis… :) ).
Egyébként meg szerintem jól kell tudni választani (tájékozódni), akkor garantáltan nem kell ilyenekkel foglalkoznod. Én spec. életemben össz-vissz egyszer sétáltam ki előadásról (She Hate Me, Kossuth mozi, Budapest), egyszer pedig majdnem (Nuit de Chien, Palazzo del Cinema, Velencei Filmfesztivál), de akkor is csak azért maradtam, mert sajnáltam a kidobott 12 eurót, és a végén fotózkodni szerettem volna.
13. A mozifanatikusok lelkesebbek az akcióban dús, lövöldözős, autós üldözésben gazdag filmekért, sőt az akció mellett a romantika sincs ellenükre, azonban a félelmetes filmeket nem tartják annyira fontosnak.
Hm, ez csak részben igaz (legalábbis nálam). Én ugyanis ugyanúgy kedvelem a minőségi, pörgős akcióthrillereket (lásd Bourne Ultimatum), mint az igényes romantikus történeteket (csak néhány példa a kedvenceim közül: In The Mood For Love, My Blueberry Nights vagy ezek közül bármi), sőt – mily meglepő - a horrort és a morbid paráztatós filmeket is imádom (legutóbb a Drag Me To Hell tetszett nagyon).
14. A nemek tekintetében egyenjogúság van: a férfiak és a nők között ugyanannyi súlyosan mozifanatikust találtunk.
Naná, még szép. És ez így van rendjén és jól… :)
* * *
Egyébként rátok mennyire igazak a fenti megállapítások? Pl. hogyan értékelitek magatokat a fentebb említett mozifanatikussági skálán? Na és persze miért?
Címkék: felmérés, filmfanatikus, kérdőív, magyar, mozi, portré
Kommentek
6 hozzászólás ehhez: “Egy magyar filmfanatikus portréja” Hozzászólok!-
[...] a filmhíreken, cikk az [...]
Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.
Ezek szerint nem vagyok fanatikus, csak simán bizonyos műfajok iránt erősen érdeklődő és persze sznob :).
1. Sajnos ez az általános mentalitás, de filmigényemet csak mozizással nem tudnám kielégíteni, ráadásul ennyi mozizásra a gatyám is rámenne. Persze a fontosabb filmeket moziban nézem, de való igaz, néha elég nehéz (lehetetlen) kivárni egy hozzánk sok hónapos késéssel érkező filmet, főleg, ha az nem valami látványos, hangos blockbuster, ami csak moziban lehet nagy élmény.
2. ez rám is teljesen igaz. Olyan sok a film, hogy szelektálok: csak azokat nézem, amik előzetesen is érdekeltek, vagy annyira nem érdekeltek, de jó kritikát kaptak. Ismeretlen és rossz filmekre nem pocsékolom az időt.
3. Ez engem sosem zavart. Bár az igen, hogy leadják ugyanazt a tv2-ös reklámot minden film előtt, de ez is csak akkor zavaró, ha egy időben gyakran mész moziba, amúgy ki lehet bírni.
4. Jó csajokat inkább az életben hajkurászom, hogy filmet csorog rá a nyálam azzal nekem nem lesz jobb. A többi sorrendje nálam is ugyanaz, bár vígjátékot keveset nézek (arra ott a Két pasi meg egy kicsi, azon a sorozaton szétröhögöm az agyam), mert egyre több a szemét vígjáték, és ugyanazt a gagyipoént nincs kedvem megnézni 99-jére.
5. Én a komolyabb filmeket csakis egyedül vagyok hajlandó nézni, társasággal csak az ilyen GIJoe féle gumicukrokat vagyok hajlandó. Attól rosszabb nincs, ha valaki 50-szer megkérdezi, hogy akkor most ez a szereplő kicsoda most akkor mi történt, vagy csak simán belepofázik a filmbe és elvonja a figyelmemet. Nem azért járok moziba, mert unatkozom és el akarom ütni az időt.
6. Ebben mi is az összefüggés?
7. Ez a dolog relatív, nézőpont kérdése, ki menynire fanatikus. Én tudom magamról, hogy filmbuzi vagyok, nekem ennyi elég. :)
8. Dehogyis.
9. Hát, a régi szinkronok még nagyon jók voltak, azokra még heteket készültek, a maiak kevés kivétellel xarok. Amúgy ebben a témában mindig vannak pro és kontra érvek, ha jó a szinkron inkább azt részesítem előnyben, de manapság ez nem mondható el.
10. Hát, ezekből rám semmi nem igaz szinte.
11. Azért a kőkemény művészfilmek eléggé emészthetetlenek. Inkább fogalmazzunk úgy, hogy nem válogatok a kommersz és a komolyabb filmek között.
12. Hát, ha már kiadtam a jegy árát akkor végigszenvedem, de azért ha egy általam várt film borzalmas előrejezéseket kapott, inkább el sem megyek moziba és nem fordul elő velem ez a kínos helyzet. Ha itthon nézek valamit, azt is igyekszem végignézni, mert volt már olyan film, hogy az utolsó 10 perce tett naggyá, vagy jóvá. (pl utoljára az mr 73 ilyen volt)
13. Nem igaz rám, jöhet minden, ha jó. Ha van valami zsáner, amit nem csípek kifejezetten az a fantasy, de persze a jókat ebből is megnézem. (faun labirintusa iszonyat szép film például)
14. Szerintem határozottan kevesebb a női filmfanatikus. Eleve a legtöbb nő ha sokat néz is filmet, azok nagy része horror, vagy valami romantikus dráma, vagy valami vígjáték.
Valamiért nem akarja betenni a kommentemet….
Most már benn van, úgy látszik a spamszűrő bekeményített. :)
Áááh, az ilyen felméréseket “szeretem” :D.
Én nem tartozok nagyon bele ebbe a szférába. Nem vagyok egy nagy moziba járó, inkább megvárom, míg DVD-n kijön egy film és itthon nézem meg, ha érdekel. Amúgy meg úgyis inkább régebbi vagy rétegfilmeket szeretek nézni, azok meg úgysem mennek a mozikban Magyarországon :S.
Na, de lássuk csak akkor sorjában!
1. Én is letöltős vagyok, bevallom, de mentségemre szóljon, hogy, ha megnézek egy filmet “torrentesen”, akkor, ha megtetszik, megveszem. S általában megtetszenek :D. Most is van vagy 4-5 DVD, amit a nyári filmnézés miatt rendeltem meg.
CAM-os szarokat meg én is ellenzem, annyit nem ér az egész. Pont a lényegét veszti el a film (vagyis a képet) vele.
2. Régebben én is nagy VOX-os voltam, de mára inkább áttértem Filmvilágra (intelligensebb szvsz, illetve filmszakos lévén nekem szinte kötelező is ;D), de amúgy sem a kritika alapján döntök. Csomó olyan film van, amit szeretek és 5-6/10-es értékelése van. Nem egy kritikus fogja eldönteni, milyen filmet nézzek meg. Na, meg elvileg filmes szakmában fogok “dolgozni” ( :D ), ahhoz meg hozzátartoznak a jó és rossz filmek is egyaránt. Szóval én még haverok véleményére sem adok annyira, ha megtetszik vagy érdekel valami, azt meg fogom nézni.
3. Na ja. Sok a késés, illetve én rühellem a reklámokat, hiába, hogy tudom, ebből a szolgáltatóknak pénzek folynak be. Mondjuk trailereket szívesen nézegetek, de mikor valami rémgagyi szar vígjáték előzetesét nyomatják, akkor ki tudnék szaladni a teremből én is.
4. Én pont az ilyen filmektől vagyok ki. :D Utálom az ilyet, amit a jó csajokkal, nevetéssel akarnak eladni. Na, meg azokat is, amelyek álokoskodással akarják megfogni a nézőt és “hú-de-magasröptű” mondanivalót akarnak sugallni. Szerintem ennek tipikus példája a Transformers, ahol hatszázadszorra is képesek a nézők arcába vágni ezt a “loser kisgyerek megmenti a világot, mert ők számítanak igazán”-szarságot. Brrrr…
Imádom a nőket, de komolyan felröhögök szánalmamban, mikor egy blockbusterben feltűnik az X-edik femme fatale nagy csöcsökkel… Brrr megint csak. Jellemzően a fiatalabb korosztály dől be ennek, ahogy azt mondjuk a PC Guru Online-on is láttam (Spike ismeri, ő tudni fogja, miről beszélek - habár a Transformers-fikázásom miatt ő is utálni fog ;D). Sok kis kocka el volt ájulva a T2 főhősnőjétől, s szinte miatta pontozták a filmet 8/10-re…
De tény, hogy sajnos a magyar mozilátogatók ilyenekre harapnak rá, A nyomozót meg elvont művészfilmnek titulálva szinte rettegve kerülik el…
5. Én is úgy vagyok vele, hogy egyedül nagyon fasza. Haverokkal nem mindig egyezik az ízlésünk, így ha elmegyek moziba, akkor általában magam megyek. Pl. A nyomozót is egyedül néztem meg (a teremben is egyedül voltam, az volt a ciki :D), s iszonyat nagy feelingje volt ennek a magyar noirnak sötétben, egyedül. Meg amúgy is: ha moziba megyek, filmet akarok nézni, nem ökörködni. Sajnos ezt mások nem így gondolják, s randizásra, meg baromságokra használják, tönkrevágva ezzel mások filmélményét. Na, talán ez az, ami miatt nem járok gyakran moziba, s ha megyek is, inkább kevésbé populáris alkotásokra, talán a gyökerek azokat elkerülik.
6. Ez hülyeség, habár az is igaz, hogy akiket én ismerek, azoknak a filmnézés a szakmájuk :D. De tény, hogy a munka miatt az idősebbeknek nem jut annyi idejük filmnézésre, mint a fiataloknak. Nekem sok időm lesz még rá szerencsére, sőt, kötelező lesz, remélhetőleg :D.
7. Én kb. olyan 6/10 vagyok akkor. Inkább filmfanatikusnak nevezném magam, akkor simán megadnám én is magamnak a 9/10-et. :D Pl. én simán beöltöznék vámpírnak, illetve bevallom, vannak művámpírfogaim is, s a klasszikusokat úgy szoktam nézni :D :P.
8. Engem sem érdekel a kezdési időpont. Habár bevallom, mikor haverom hívott az SW3 premiervetítésére, ami éjjel lett volna, azt nem vállaltam be :P. De amúgy engem is csak a film érdekel, az nem annyira, hogy mikor kezdődik. (Esetleg amiatt, hogy pesti mozikba szeretek járni, de vidéki vagyok, szóval az utazást is bele kell kalkulálni.)
9. Én sem kedvelem a mai szinkronokat, de a régebbieket viszont igen. Vannak filmek, amiket szinkronnal szeretek nézni, mert olyan jól sikerültek. De manapság nagyon elszaródott a szinkron, kiöregedtek a jó színészek (illetve meghaltak sajnos), az újak meg nagyon rosszak. Pl. a Benjamin Buttont valószínűleg emiatt fogom újranézni, mert a szinkronja valami irtó szar lett. Legalábbis Brad Pitt magyar hangja valami rémesen szar választás volt szvsz.
10. A jelmezes cuccot már írtam, azt hagyjuk most. Relikviákat én is szeretek vásárolgatni, illetve a DVD-s gyűjtői kiadásokat is kedvelem, amiben van valami kütyü.
Viszont én is rohadtul szarul érzem magam, ha nem tudok válaszolni filmes kérdésre. Márpedig akármilyen sok filmet is nézek, sajnos mindig akad olyan, ami megfog. Na, ezért kell még több filmet nézni ;D.
11. Én is így vagyok. Ahová járok, ott elég sok a sznob, s egyik ismerősömmel beszéltük is, hogy mekkora szánalom már, mikor valaki csak elvből nem néz meg közönségfilmeket, mert ő “filmszakos”. Hát bazeg, pont ez az, hogy ha FILMről van szó, illetve a filmek szeretetéről, akkor az ember nem válogat. Különben is, a szerzői filmek sokszor nagyon fajsúlyosak, s nem árt közbeékelni egy-egy könnyedebb alkotást is. Szerintem amúgy sem szabadna ilyen megkülönböztetést tenni, mert ugyanúgy születnek kiváló alkotások mind közönségfilmesektől, mind szerzőktől. Coppola, Spielberg, Wajda, Nolan - nem tökmindegy?! Az a lényeg, hogy megragadjon, s emlékezetes legyen számodra. Az, hogy inkább epizodikus vagy fordulatokban gazdag, teljesen lényegtelen.
12. Egyszerű ez a része nálam: nem megyek el olyanokra, amelyek nem fognak meg vagy tudom róluk eleve, hogy bűnrosszak és nem bírnám ki őket. Mondjuk ilyen nálam még nem is volt soha, szóval nem tudom, mit tennék. Én itthon mindenképp megnézem azt a filmet, amit egyszer elkezdtem, olyan nincs, hogy ne tegyem meg. A Király nevében c. szarságnál volt úgy, hogy többször elkezdtem, de már csak az irritáló zene miatt sem tudtam tovább nézni, így csak sokadszorra sikerült végignéznem.
13. Én ebbe abszolút nem tartozok bele. Ugyan szeretem a jó akciófilmeket, de azért úgy tartom, hogy azokban is legyen valami változatosság, s ne peregjen végig az akció. A The Dark Knighttal is az volt az egyik bajom (amúgy imádom), hogy tele volt fordulatokkal és egy idő után követhetetlen volt, alig jutott idő az elmélyülésre, epizódokra, s emiatt is sikkadt el Harvey Dent karaktere (is). A romantikus filmektől, illetve bárminemű romantikától pedig borsódzik a hátam. Főleg attól, mikor valami drámai pillanatban a zene is drámai lesz és szinte kisdobosként ott sürög a képek nyomában. Utálom az ilyet. Én azt szeretem, ahol rejtve maradnak az érzelmek és csak félmozdulatokból vagy későbbi cselekedetekből lehet következtetni arra, hogy az illető mit gondolt. Illetve általában utálom a ripacskodó, érzelmektől buzogó, romantikus karaktereket, akik “majd én megmentem a világot, és önfeláldozó vagyok”-gúnyát öltenek magukra. Blöeee.
Mondjuk Wong Kar-wai általad is említett filmje nekem is bejött. Ha így értjük a romantikust, hogy kapcsolatokról szól, akkor végülis jöhet :D. De Wong Kar-wai pont úgy tudta tálalni az egészet, ahogy az nekem tetszik. Szerelemről, párkapcsolatról szólt, de mindenféle érzelmi túlbuzogás nélkül. De egy mestertől mit is várunk? :D
14. Naná! Még jó hogy. Jó volt látni, mikor bekerültem az egyetemre, hogy azért mennyi filmek iránt érdeklődő csaj van. Legalábbis alsóbb iskolákban ilyen szempontból siralmas volt a helyzet. Osztálytársaim nagy részének kb. 0 filmes ízlése volt.