Filmmánia: Bad Lieutenant (Mocskos zsaru)

Szent Pál New Yorkban… Mocskos zsaru kritika.

Bevezetés

Szent Pál a Biblia és a történelem tanúsága szerint nem volt mindig hithű keresztény. Sőt, mint ismert, nagy keresztényüldöző volt, s egy damaszkuszi út során szólt hozzá az Úr, mely élmény hatására az új vallás legbuzgóbb terjesztője lett.

A Mocskos zsaru főhőse és címszereplője is ilyen, habár ő nem üldözi a keresztényeket, de drogügyletei, valamint rendőr létére rendkívül agresszív és öncélú akciói inkább sodorják a bűnözők oldalára. Ám a film során végig érezzük, hogy már közel a „pálfordulás”, hiszen ez az élet így tarthatatlan.

Eme megtérés történetét nem is olyan régen láthattuk a film+ egyik új rovatában (Mesterek éjszakája), s minden tekintetben meglepetésként hatott a csatorna eddigi főleg B-kategóriás műsorai között.

Bad Lieutenant (1992)

“Gambler. Thief. Junkie. Killer. Cop.”

Bad LieutenantKi a rendező: Abel Ferrara soha nem tartozott az élvonalbeli rendezők közé, legalábbis nevével nem találkozhatunk oly’ gyakran, mint más, manapság felkapott alkotókéval. Habár vannak kultfilmjei, mégis sokak számára neve ismeretlenül csenghet.

Ennek oka stílusában keresendő, hiszen közel sem egy klasszikus tömegfilmes „mesteremberrel” van dolgunk, hanem egy komoly, markáns stílussal rendelkező szerzőt ismerhetünk meg Ferrarában. Igaz, a ’70-es és a ’80-as évekbeli filmjei még többnyire exploitationök voltak, tehát a durva „erőszak és erotika”-párosra építettek. Ilyen a The Driller Killer (1979) vagy a Mrs. 45 (1981). Persze ezek még csak amatőrfilmes szárnypróbálgatások voltak, későbbi, markáns stílusa csak a ’80-as évek végétől alakult ki. Ám nem szabad lebecsülni e korai exploitation filmjeit sem, hiszen kultstátuszához ezek pozitív visszajelzései vezettek. Nélkülük nem készülhetett volna el a New York királya (King of New York, 1990) vagy A temetés (1996) sem.

Filmjeiben sokszor visszatérő elemek a drog, a függőség, a városi, lepukkant gettók képei, a tényleg mocskos bűnözők (mindenféle pátosz nélkül), az erős stilizáció, a lassú filmtempó, valamint az epizodikusság is. Emellett pedig sokszor nyúl keresztény témákhoz, történeteiben jellemzők a Saul-hősök szerepeltetése. Például egyik leghíresebb és sokakat megosztó alkotása, a Menekülés a pokolból (The Addiction, 1995) sajátosan hozza össze a drogfüggőséget és a vámpírlétet, ahogy a New York királyának is központi témája a fehér por.

Bad Lieutenant

A Mocskos zsaru (1992) is jól beilleszthető Abel Ferrara életművébe, a már említett elemekre épít fel egy újabb történetváltozatot. Ezek alapján tény, hogy sokakat visszataszíthat stílusa és művei a viszonylagos lassúság és az állandóan visszatérő témák miatt, viszont a mély és elgondolkodtató filmek ínyencei számára Ferrara életműve igazi kincsesbánya. (Valószínűleg az előreláthatóan 2010-ben érkező Jekyll and Hyde-remake is inkább egy sajátos újraértelmezés lesz, hiszen Dr. Jekyll és Mr. Hyde története szinte kínálja a drogmetafora és a „pálfordulás” opcióit.)

Ki játszik benne: Ferrara szeret jól bevált színészekkel dolgozni. Egyik kedvence Christopher Walken, aki a legtöbb filmjében feltűnik, ám a Mocskos zsaruban ezúttal egy másik kedvelt színésze, Harvey Keitel játszik. Keitel igazi legenda, már eleve kora miatt is, de filmes pályája szintén azt mutatja, megérdemli, hogy neve halhatatlan legyen.

Bad Lieutenant

Karrierje még a ’60-as évek közepén indult, de csak a ’70-es években teljesedett ki igazán. Igazi ínyencség egyik első nagy filmje és főszerepe, a Ki kopog az ajtómon? (I call first, 1967), amelyben először dolgozott együtt Martin Scorsese-vel. E szerepének köszönheti, hogy felkapott lett és a ’70-es években olyan alkotásokban játszhatott, mint az Aljas utcák (Mean Sreets, 1973) vagy a Taxisofőr (Taxi Driver, 1976).

A ’80-as években kissé elcsendesedett, s a Krisztus utolsó megkísértése (The Last Temptation of the Christ, 1988) környékén kezdett ismét visszatérni nagyobb szerepekbe. Később pedig olyan filmekben tűnt fel, mint a Kutyaszorítóban (Reservoir Dogs, 1992), a Zongoralecke (The Piano, 1993), az Alkonyattól pirkadatig (From Dusk till Dawn, 1996) vagy a Copland (1997).

Bad Lieutenant

Keitel a mai napig alkot, igaz, már korántsem olyan bombasztikus szerepekben, mint megszokhattuk. Tehetségét mi sem bizonyítja jobban, mint a változatosabbnál változatosabb megformált karakterei. Van, hogy vérbeli, de „tisztességes” bűnöző (Kutyaszorítóban), durva strici (Taxisofőr), naiv és romantikus új-zélandi telepes (Zongoralecke), vagy a vallás egyik fanatikus harcosa (Krisztus utolsó megkísértése).

A Mocskos zsaruban sajátosan kemény, komoly, látszólag bűnös karaktert alakít parádésan. A történet központi és szinte egyedüli hőse maga Harvey Keitel, aki valóban el is viszi a hátán az egész filmet, annyira meggyőzően válik eggyé a beszipózott romlott zsaruval.

Bad Lieutenant

A többi szereplő hozzá képest talán haloványnak mondható, mely érezhetően abból is fakad, hogy Ferrara Keitelre építette fel ezt a filmet. De ez tőle nem annyira szokatlan, hiszen jellemzően mindig egyetlen központi karakterre koncentrál, mint például a Menekülés a Pokolból című alkotásában, ahol Lili Taylor viszi el hátán a filmet Christopher Walken mellett.

Mindez pedig egyáltalán nem válik zavaróvá, sőt, örülhetünk is neki, hogy nem kalandozik el más szereplők felé, és nem hanyagolja el fölöslegesen az amúgy is különösen érdekes „mocskos zsaru” személyiségét. S persze nagy élmény látni Harvey Keitelt „munka” közben: mindenkit lejátszik a vászonról, és Ferrara mellett ez az ő filmje is.

Bad Lieutenant

Mi a sztori: A Mocskos zsaru tulajdonképpen egy bibliai megváltástörténet a ’90-es évek New Yorkjába helyezve. A sztori központi figurája egy hadnagy (Harvey Keitel), aki csak névleg a törvény őre, a gyakorlatban jelvényét főleg öncélú ügyletek lebonyolítására használja. Zsarunkat szinte csak igazolványa és szirénás autója különbözteti meg a bűnözőktől, hiszen a cselekmény során többször látjuk őt drogot vásárolni, betépett állapotban „szállni” vagy tinilányokat molesztálni.

Egy napon azonban megdöbbentő és sokkoló bűncselekmény történik New Yorkban: két suhanc megrongálja a város egyik templomát, s az oltáron megerőszakolja az éppen ott tartózkodó apácát. E szörnyű eset mintha az Úr szava lenne a Mocskos zsaru „Sauljához”, a hadnagyhoz, aki fokozatosan kezd ráébredni valamire, ami talán kivezethet e bűnös életből. De vajon nem késő-e már a megtéréshez?

Bad Lieutenant

Értékelés: Megtérni márpedig soha sem késő, legalábbis a keresztény vallás szerint. Ám a Mocskos zsaru világa nem ilyen – akármennyire is átszövi a filmet a kereszténység szelleme, ahogy azt Abel Ferrarától megszokhattuk.

Itt minden a kiszámíthatatlanságról, az esetlegességről, a szó szerinti mocsokról szól. New Yorkban nem a keresztény eszmék uralkodnak, hanem Darwin törvényei: az erősebbek, a percre készek fennmaradnak, akik pedig sokat töprengnek, elvéreznek. Mi sem mutatja ezt jobban, mint a sokkoló templomi jelenet, ahol élesben, naturálisan láthatjuk a féktelen rombolást és az apáca megerőszakolását.

Bad Lieutenant

Ferrara most is kiválóan képes ábrázolni a mocskot, és remekül teremti meg ezt a kissé apokaliptikus, végzetszerű atmoszférát. A film minden egyes epizódja mind képileg, mind tartalmilag pontosan követi a rendezőelvet és szinte mozaikként illeszkedik az alkotói koncepcióba.

Itt nincsenek heroikus jelenetek a törvény őrének akcióiról, illetve a bűnözők sincsenek mitizálva, ahogy azt sok gengszterfilmben láthatjuk. A legkönyörtelenebb valóságábrázolást kapjuk, ahol a keresztapák és Donok romantikus ideák, a város igazi urai az örökösen bujkáló, lepukkant gettókban leledző drogdílerek és a két világ közt tengődő borostás zsaruk.

Bad Lieutenant

Mindenütt ott vannak a keresztény jelképek (például az egyik drogárus lakásán a kanapé pokróca Krisztust ábrázolja), de ezek megmaradnak a képszerűségnél, s a keresztényi szeretetet idézőjelbe teszik: a valóság az utcákon zajlik. Tehát a Menekülés a Pokolból vagy a New York királyaihoz hasonlóan a Mocskos zsaruban is sikerült egy magába szippantó, egységes, de ugyanakkor mégis taszító és borzasztó légkört megteremteni, természetesen a legpozitívabb értelemben.

Persze mit sem ér a sok szimbólum és a kiváló képalkotói/operatőri munka, ha a vásznon nincs egy markáns alak, aki köré mindez felépíthető. A Harvey Keitel által megformált hadnagy figurája szerencsére pont ilyen. A „mocskos zsaru” elviszi hátán az egész filmet, amely nem is meglepő, hiszen minden rá épül.

Bad Lieutenant

Mint már sokszor említettem fentebb, itt korántsem a törvény szent őrével van dolgunk. De még csak nem is olyan alak ő, mint Saul, aki legalább saját hitéhez hű volt. A hadnagy ugyanis előjogait arra használja fel, hogy a város tulajdonképpeni kiskirályává váljon: bűnözőket enged el drogért cserébe, eltekint a tinilányok megbírságolásától szexuális játékok fejében stb. Jellegzetes – és Ferrara filmjeiben gyakran visszatérő – képsor, amint a drogmámorban „szálló” főhős a fehér portól beszívva önkívületi állapotban táncikál, miközben az éjszakában durva erőszak történik (jelen esetben egy templomban). Hatalmas meggyőző ereje van e párhuzamos történések kontrasztjának, s az egyes epizódokon keresztül tökéletes képet kapunk arról, ki is ez a „mocskos zsaru”.

Kiválóan sikerült felépítenie Harvey Keitelnek és Abel Ferrarának a központi karaktert. Ugyan sejtjük az egyes epizódok elején, hogy mi lesz a reakciója, de mégis ezeket szinte várjuk, érdekel minket a figura sorsának további alakulása. S mindvégig ott van a levegőben a pálfordulás, a fordulat lehetősége, hiszen jól látható, hogy e két világ határán egyensúlyozó rendőrhadnagy nem űzheti a végtelenségig e kettős szerepét.

Bad Lieutenant

Maga a megtérés is a film tempójához illeszkedően alakul ki: ugyanolyan lassan cseng le, mint amilyen szép csendben eljutunk a tetőpontig. A főhőst először csak a gyilkosság helyszínén érinti meg valamelyest „az Úr”, csak úgy mellesleg, majd szép fokozatosan kerül egyre közelebb az áldozathoz és annak lelki világához.

S bár itt a Harvey Keitel által megformált figura a fontos, a rendező az apácán keresztül egy másik lényeges kérdést is nekünk és a hadnagynak szegez: van-e érvénye ebben a világban a keresztényi megbocsátásnak? Vajon mi a fontosabb: megbocsátani a bűnösöknek és hagyni, hogy majd Isten ítélkezzen felettük? Vagy esetleg a világi rendőrökre kell hagyni a dolgot, akik még itt, a Földön megbüntetik a bűnözőket? Kinek a feladata az apácák és az egyház védelme ezentúl, Istené vagy a rendőröké?

Bad Lieutenant

A film látszólag állást foglal, hiszen egy ilyen züllött rendőr nem védheti a keresztény eszméket, ám elvétenénk a lényeget, ha ebbe az irányba mozdulnánk el. Pont az teszi a Mocskos zsarut oly mélyreható és gondolkodásra ösztönző filmmé, hogy nem foglal állást. Amilyen mélyre süllyedtnek és megváltásra várónak ábrázolja a Világot, a főhőst, ugyanolyan ironikusan közelít a keresztények naiv megbocsátáshoz (lásd: a gyónás és vallomás kontrasztja – az apáca a gyóntatófülkében beszámol arról, hogy név szerint ismeri áldozatait, míg a rendőröknek semmit sem mond). Ezt a film lezárása is alátámasztja, mivel a főhős pont azért kapja meg büntetését, mert megpróbálja magáévá tenni a keresztény eszméket. A Mocskos zsaru ezáltal egy elgondolkodtató, mélyen szántó, intelligens nézőt kívánó alkotássá növi ki magát, amelyben végképp eldöntetlen, hogy mely oldal a nyerő. A film szerint egyik sem – dönteni nekünk kell.

Ahogy a Mocskos zsaru történetében felmutatja mindkét lehetőséget, úgy kell szót ejtenünk a film pozitívumai mellett néhány negatívumról is. Az egyik ilyen a lezárás, amely túl sablonos és kikövetkeztethető lett. Amilyen egyedire, líraira sikeredett Ferrara filmjének szinte minden egyes epizódja, annyira lett a lezárás hirtelen és kissé összecsapott. A megvalósítás jó (nem látjuk a történéseket, csak sejtjük), de túlságosan is kikövetkeztethető, hogy egy ilyen világban mi lesz a megtérés eredménye, illetve mit jelenthet a megváltás egy rossz zsaru számára. Bizonyára sokunknak lettek volna eredetibb, kreatívabb ötletei – nem igaz, hogy az alkotók nem tudtak volna kiötleni valami jobbat.

Bad Lieutenant

Emellett az epizodikusság sem válik mindig a film javára. Sokaknak bizonyára emiatt lehet unalmas Ferrara műve, bár ez egyéni ízlés kérdése. Azonban valóban vannak kissé feleslegesen hosszú jelenetek, ahol a rendező öncélúan elidőz. Ilyen például a sokat emlegetett képsor a tinilányokkal, amikor a hadnagy két csitrit igazoltat: jogosítványuk nincs, így ott a lehetőség, hogy kicsit elszórakozzon velük. A filmnek ez az epizódja kissé vontatottra, túl hosszúra sikeredett, s túl sokszor halljuk a „Mutasd meg, hogy szopsz faszt!” mondatot is. Nyilvánvalóan alkotói önkénnyel állunk szemben, érződik a jeleneten, hogy a készítők különösen élvezték ezt az arcpirító szituációt.

Negatívum lehet még egyesek számára, hogy elsősorban stílusfilmmel állunk szemben. Ebből pedig sok minden következik. Mindenekelőtt az, hogy a műfaja nem igazán behatárolható (habár krimi-elemekből építkezik), illetve lassabb, líraibb az egész, sokkal inkább egy életérzést kíván sugallni, mintsem egy izgalmas történetet elmesélni.

Bad Lieutenant

Egyetlen erős központi karakterünk van, a többi szereplőre nem nagyon fogunk emlékezni. Talán az apáca említhető még markánsnak, de az összes többi szereplő inkább megmarad epizodistának, egyszer-kétszer feltűnő alaknak (az erőszaktevő suhancok is ilyenek). Bizonyára sokakat ez nem zavar, de meglehet, hogy egyesek nem tudnak ezzel az egyetlen markáns karakterrel azonosulni.

Mindezen apróságok ellenére a Mocskos zsaru a ’90-es évek egyik legjobb és méltatlanul keveset idézett filmje. Nem könnyű alkotás, sokat kell rajta agyalni, s nagyon át kell érezni a hangulatát a maximális élmény érdekében.

Bad Lieutenant

Nem kapunk látványos lövöldözéseket, sokszereplős hajmeresztő akciót és krimikre jellemző feszültséggel teli jeleneteket sem, Abel Ferrara alkotása ugyanis egyedi gondolatvilágból és egyetlen markáns főhősből építkezik. Fajsúlyos, nehéz, de stílusos és megnyerő alkotás, kissé összecsapott lezárással, viszont a katarzis garantáltan nem marad el.

Akik pörgésre vágynak, csemegézzenek inkább a ’80-as évek akciófilmjeiből – bár nekik is ajánlott a Mocskos zsaru, hátha Saulhoz hasonlóan ők is „Szent Pállá” válnak e film hatására. 9/10

Pozitívumok:

- Rendkívül jól felépített atmoszféra és képi világ
- Intelligens, gondolkodásra ösztönző
- Izgalmas főhős Harvey Keitel alakításában

Negatívumok:

- Kissé összecsapott lezárás
- Néhány öncélúan hosszú jelenet

[poll id="95"]

Címkék: , , , , , , , ,

5 hozzászólás

Szólj hozzá