Archívum: 2009. július
Filmmánia: Bad Lieutenant (Mocskos zsaru)
Szent Pál New Yorkban… Mocskos zsaru kritika.
Bevezetés
Szent Pál a Biblia és a történelem tanúsága szerint nem volt mindig hithű keresztény. Sőt, mint ismert, nagy keresztényüldöző volt, s egy damaszkuszi út során szólt hozzá az Úr, mely élmény hatására az új vallás legbuzgóbb terjesztője lett.
A Mocskos zsaru főhőse és címszereplője is ilyen, habár ő nem üldözi a keresztényeket, de drogügyletei, valamint rendőr létére rendkívül agresszív és öncélú akciói inkább sodorják a bűnözők oldalára. Ám a film során végig érezzük, hogy már közel a „pálfordulás”, hiszen ez az élet így tarthatatlan.
Eme megtérés történetét nem is olyan régen láthattuk a film+ egyik új rovatában (Mesterek éjszakája), s minden tekintetben meglepetésként hatott a csatorna eddigi főleg B-kategóriás műsorai között.
Bad Lieutenant (1992)
“Gambler. Thief. Junkie. Killer. Cop.”
Ki a rendező: Abel Ferrara soha nem tartozott az élvonalbeli rendezők közé, legalábbis nevével nem találkozhatunk oly’ gyakran, mint más, manapság felkapott alkotókéval. Habár vannak kultfilmjei, mégis sokak számára neve ismeretlenül csenghet.
Ennek oka stílusában keresendő, hiszen közel sem egy klasszikus tömegfilmes „mesteremberrel” van dolgunk, hanem egy komoly, markáns stílussal rendelkező szerzőt ismerhetünk meg Ferrarában. Igaz, a ’70-es és a ’80-as évekbeli filmjei még többnyire exploitationök voltak, tehát a durva „erőszak és erotika”-párosra építettek. Ilyen a The Driller Killer (1979) vagy a Mrs. 45 (1981). Persze ezek még csak amatőrfilmes szárnypróbálgatások voltak, későbbi, markáns stílusa csak a ’80-as évek végétől alakult ki. Ám nem szabad lebecsülni e korai exploitation filmjeit sem, hiszen kultstátuszához ezek pozitív visszajelzései vezettek. Nélkülük nem készülhetett volna el a New York királya (King of New York, 1990) vagy A temetés (1996) sem.
Filmjeiben sokszor visszatérő elemek a drog, a függőség, a városi, lepukkant gettók képei, a tényleg mocskos bűnözők (mindenféle pátosz nélkül), az erős stilizáció, a lassú filmtempó, valamint az epizodikusság is. Emellett pedig sokszor nyúl keresztény témákhoz, történeteiben jellemzők a Saul-hősök szerepeltetése. Például egyik leghíresebb és sokakat megosztó alkotása, a Menekülés a pokolból (The Addiction, 1995) sajátosan hozza össze a drogfüggőséget és a vámpírlétet, ahogy a New York királyának is központi témája a fehér por. Tovább»
Michael Myers visszatér - Halloween II.
Freddy Krueger után Mike barátunk is szégyentelenül betolja a képét (úgy látszik, Rob Zombie továbbra sem áll le).
Az előző rész egyébként meglehetősen megosztotta a horrorrajongókat, sokan imádták, sokan meg szentségtörésnek tartották (nálunk pl. Spike bírta, én viszont nagyon nem), ezért is vagyok rá kíváncsi, hogy Zombie úr ezúttal mit bír kihozni ebből a projektből (bár nincs túl jó előérzetem).
A HD trailert errefelé találjátok.
Ridley Scott rendezi az Alien 5. részét!
Visszatér-e vajon Ridley bácsi az Alien franchise-hoz? Jóidieig ez volt az egyik főkérdés számos Alien-fanatikus számára. Nos immár bizonyossá vált, hogy igen.
A Variety szerint ugyanis maga Ridley Scott fogja rendezni az Alien első részének prequel-jét (nem pedig a reklámfilmes Carl Rinsch, ahogyan azt korábban lebegtették – a Fox egyébként is ragaszkodott hozzá, hogy csak akkor engedélyezi a projektet, ha Scott ül be a rendezői székbe).
A forgatókönyvíró Jon Spaihts lesz - aki fogalmam sincs kicsoda, de a fenti örvendetes tény birtokában ez nem is túlzottan érdekel… :)
The Best Composer. Ever.
2009. július 20., Union Chapel, London. 
Hannibal Lecter ismét sorozatgyilkol
A Bárányok hallgatnak saga első része a sorozatgyilkosos thrillerek műfajának koronázatlan királya (na és persze nem mellesleg egy kegyetlen jó rendezés). Azon kevés zsánerdarabok egyike, amelyet több - egészen pontosan öt - Oscar-díjra jelöltek, és 1993-ban még a legjobb film díját is elhozta. Mind Anthony Hopkins, mind pedig Jodie Foster karrierje legjobb alakítását nyújtotta ebben a filmben (a kígyószemű, merev tekintetű, kimért modorú Lecter - lehet-e ezt egyáltalán elfelejteni?).
Aztán jött a második rész Ridley Scott úr rendezésében, ami a pszichocucc helyet inkább a gyomorforgatásra ment rá (emberevő disznók, meg Ray Liotta szépen felnyitott koponyája, ilyesmik). Voltak benne jó pillanatok, thrillernek nem rossz (de nem is túl jó) - elmegy kategória.
A Vörös Sárkány sikerült talán a legjobban a folytatások közül, pedig ezt is fikázták rendesen, hogy mekkora szar (szerintem nem az). Nem kell nagy durranásra gondolni, nyilván a Bárányok hallgatnak közelébe sem érhet, de ettől függetlenül simán veri a Hannibált, és tetszett, ahogyan az első rész előzményeit bemutatatták (azért a Manhuntert is csak be kéne pótolni - ugyanez a sztori Michael Mann tálalásában ‘86-ból, állítólag jóféle).
Végül aztán következett a fiatal Lecter életét bemutató, Hannibal Rising, amely viszont orbitálisan nagy bukta lett. A főszereplő srácnak köze nem volt Hopkins alakításához (hiába állították váltig, hogy hónapokig tanulmányozta a nagy elődöt).
Azért tegyük gyorsan hozzá, hogy ez a projekt már az ötlet felmerülésekor halálra volt ítélve: most komolyan, hogyan is képzelhették, hogy majd megússzák a Hopkinsszal való nyilvánvaló összehasonlítást (ebből pedig, férfiasan valljuk be, lehetetlen győztesen kikerülni). A sztorit és a rendezést még fikázni sem érdemes: messze a leggyengébb az egész sorozatban.
Nos itt tartunk jelenleg. Erre jön a napokban a hír, hogy Anthony Hopkins és Ridley Scott ismét összeállna egy újabb Hannibal Lecter filmre. Hűha, örvendetes dolog (már csak azért is, mert nagy Hopkins/Lecter fan vagyok), de azért óhatatlanul ott motoszkál a fejember a kérdés, hogy vajon pusztán csak egy újabb bőrt óhajtanak lehúzni a franchise-ról, vagy valóban komolyan gondolják ezt a reboot-ot. Ha előbbiről van szó, akkor bele se kezdjenek, ha meg az utóbbiról, akkor viszont nem lesz egyszerű dolguk, mivel az eddigi folytatások közül egyik sem ért fel a zseniális első részhez (sem sztori, sem rendezés szempontjából). Arról nem is beszélve, hogy a Hannibal Rising utáni csorbát kiköszörülni nem lesz egyszerű.
Ja és még valami: Claris Starling szerepére állítólag Cate Blanchett érkezik (miután Jodie Foster látványosan tojik az egészre, és inkább Evan Rachel Woodot rendezi a Flora Plum-ban - lehet, hogy sejt valamit).
Azért ez a megszellőztetett Blanhett-dolog elég erősen wtf-os kategória. Egyébként is hagyni kéne már ezt a Starlingos erőltetést (anno Julianne Moore sem volt az igazi). Ha Foster nem vállalja, akkor találjanak ki helyette másik karaktert, és kész, mert ennek így sok értelme nincsen (alapból nem szeretem, ha egy jól megszokott karaktert egy másik színész visz tovább, csak úgy).
Mindenesetre a fentiektől függetlenül a Universal szóvivője kijelentette, hogy Hopkins és Scott komolyan veszi a folytatást (mi mást is mondhatnának, hehe), elkötelezettek a projekt iránt, és egyébként is egy nagyon jó szkriptet sikerült szermányolniuk. Úgy legyen.