Filmmánia: Quantum of Solace (A Quantum csendje)
Bond visszatér. De minek… Quantum of Solace kritika.
Quantum of Solace (2008)
“James Bond: How long have I got?
Felix Leiter: Thirty seconds.
James Bond: That doesn’t give us a lot of time…”
Ki a rendező: A német származású Marc Forster-nek jutott ezúttal a megtisztelő feladat, hogy folytassa a Martin Campbell által már kétszer is feltámasztott franchise-t (azért kétszer, mert nemcsak Daniel Craig, hanem Pierce Brosnan bemutatkozását is ő dirigálta - nem is akárhogyan). Szóval Forster-nek fel lett adva a lecke rendesen - arról nem is beszélve, hogy Campbell-től eltérően ő nem igazán akciófilmekre, hanem inkább drámákra specializálódott (lásd Szörnyek keringője; Én, Pán Péter; Papírsárkányok), bár tény, hogy rendezett vígjátékot (Felforgatókönyv) és csavaros thrillert (Maradj) is.
Ki játszik benne: Daniel Craig, aki immár másodjára váltja a kiöregedett Brosnan-t. Az M-et alakító Judy Dench, illetve a Casino Royale-ban megismert Felix Leiter alias Jeffrey Wright szintén visszatér (utóbbi a Broken Flowers óta nagy kedvencem). A rosszfiú ezúttal Mathieu Amalric (legutóbb a kiváló Szkafander és a pillangó-ban láttam), a két Bond-csaj pedig Olga Kurylenko és Gemma Arterton.
Mi a sztori: A Quantum of Solace ott folytatódik, ahol az előző film, a Casino Royale abbamaradt. Bond rájön, hogy a csaját egy mindent behálózó, nemzetközi bűnszövetkezet zsarolta, és a nyomok egy bizonyos Dominic Greene-hez vezetnek, akinek a célja nem kevesebb mint megszerezni egy dél-amerikai ország teljes vízkészletét, és egy tábornokkal megbuktatni az éppen hatalmon lévő rezsimet. Bond-nak a személyes érintettség súlya mellett kell megakadályoznia egy újabb nemzetközi konfliktus kirobbanását…
Értékelés: Hát igen, valószínűleg nem vagyok teljesen normális: fanatikus filmrajongó lévén képes voltam átmászni fél Pesten, csak hogy feliratosan nézhessem meg a premier előtti vetítést éjfélkor… :) Vajon megérte? Mindjárt kiderül!
Mikor anno először meghallottam, hogy a franchise producerei Daniel Craig-et castingolták ki az új Bondnak, hát nem voltam róla teljesen meggyőződve, hogy jól döntöttek (és akkor még enyhén fogalmaztam). Nem Craiggel mint színésszel volt problémám, hanem azzal, hogy Bondot külsőre nem igazán így képzeltem el (főleg nem Sean Connery vagy akár Pierce Brosnan után). Aztán amikor a mozikban bemuttták a Casino Royale-t, mégis rendesen leesett az állam: máig tisztán emlékszem a fekete-fehér noiros hangulatot árasztó prágai nyitójelenetre, melyben Bond, miután megkapja dupla nullás státuszát (licence to kill - pont ahogyan a ‘89-es film címe mondja), első megbízása keretében brutálisan összever és vízbefojt egy rosszarcú csávót egy kegyetlenül jól összevágott jelenetben (a szakma egyik legjobbja, Stuart Baird munkája), majd szenvtelenül lepuffantja a célszemélyt. Már itt sejtettem, hogy a Bond-filmek egy új érájának nézünk elébe…
Most pedig látván a második filmet is, asszem bátran kijelenthetem: Craig az előző filmmel egyetemben egy, a korábbiaktól gyökeresen eltérő Bond-ot hozott létre. Ennek azonban nyilván megvannak a maga előnyei és hátrányai.
Ez a figura sokkal brutálisabb, kegyetlenebb, erőszakosabb és agresszívabb mint bármely korábbi Bond (tipikusan az az alkat, amely először lő, aztán kérdez). Már a Casino Royale első negyedórájában olyan gondolatok pörögtek a fejemben, hogy ez a csávó nem egy Brosnan féle bájgúnár, hanem egy őrült vadállat…:)
Craig egy az egyben lehúzta a vécén a Brosnan-féle lájtos finomkodást, a humor herold beszólásokat meg a mindenféle lehetetlen high-tech kütyükkel való figurázásokat. A Solace-ból még a “Nevem Bond, James Bond” meg a “Rázva, nem keverve” klasszikus védjegynek számító beszólások is teljesen eltűntek. Ez a Bond már nem az a Bond, amit a fanatikus rajongók megszoktak: a márkás órát, a jólszabott öltönyöket, a luxus autócsodákat és a gyönyörű csajokat ugyan sikerült megtartani, de ezen kívül nem sok hasonlóság fedezhető fel a korábbi Bond-okhoz képest. A Daniel Craig által életre keltett karakter egy hideg, érzéketlen, automata üzemmódra állított gyilkológép - még csak azt sem mondanám rá, hogy túlságosan sármosra vette volna a figurát.
Ez azonban még nem lenne gáz, márcsak azért sem, mert engem különösebben nem érintettek meg a megrögzött Bond fanok ellenvetései (miszerint a szőkehajúság-lapátfülűség kombó kizáró ok), és kifejezetten bejött az új brutális, kemény stílus már az előző filmben is.
A probléma az, ami már a Casino Royale-on is érezhető volt: a franchise producerei, Barbara Broccoli és Michael G. Wilson láthatóan megirigyelték a Bourne-filmek sikereit, és ezt a Quantum of Solace esetében már egyenesen nyilvánvalóvá tették. A film elejefelé lévő háztetős-futkározós üldözés, majd ablakon keresztül lakásba beugrás, és ott az ellennel való szabadkezes harcolás akkora pofátlan Bourne Ultimatum koppintás, hogy le sem tagadhatják. Nem is értem, hogy egy ennyire egyértelmű nyúlást hogy mertek benne hagyni a végső változatban (azt hitték, hogy úgyse veszi észre senki? - ugyan már…).
A brutálisan gyors, pengeéles vágások szintén a Bourne-filmeket utánozzák. Bár azért tegyük hozzá, hogy nem aprózták el a cuccot: valószínűleg tengernyi nyersanyaggal és rengeteg kameraállásból forgathattak, mert amit itt az egyes akciójelenetekben látunk az túlzás nélkül egy képkocka per tizedmásodperc szintű eszetlen zúzás. Én spec nagyon is bírom a pörgős akciókat (a fentebb említett Bourne Ultimatum például az egyik legjobb a műfajban, rázkódó kézikamera ide vagy oda), de azért ez már túlzás: egyes jelenetek szinte már-már követhetetlenül gyorsak és zavarosak (kié ez a láb itten?, ki zuhant ilyen szép nagyot?, most akkor hogyan is kerültek ide?).
A forgatókönyv a másik nagy negatívum. Érdektelen, zavaros, széteső és dögunalmas: Boliviában szarakodnak valami víztározóval, befigyel egy kis környezetvédelem, diktátorkodás meg puccstervezgetés, meg még van némi stratégiai megbeszélés is az aktuális Tosca-előadás közben. Miközben Bond látványosan megúsz mindent komolyabb sérülés nélkül (helikopterből kiugrás ejtőernyő nélkül? - simán), meg nevetséges dumákkal, másodpercek alatt veszi le a lábáról a csajokat (segítene megkeresni a levélpapírokat?). Szomorúan mondom, de ez az első igazán gázos filmforgatókönyv, amihez Paul Haggis valaha is a nevét adta (bár nem tudom, hogy Neal Purvis és Robert Wade mellett mekkora részt vállalt ebből a fércműből).
Vagy ott a másik dolog, amin szintén felhúztam magam: a főgonosz személye. Na most komolyan, ne röhögtessenek már, ez a Dominic Greene figura mi a jóisten volt? Merthogy karakteres, velejéig gonosz, őrülten intelligens, félelmetes vagy ijesztő az biztosan nem. Az előző filmben lévő Le Chiffre sokkal de sokkal emlékezetesebb figura, egyszerűen ég és föld a két karakter. És ez sajnos szintén a szkriptet összetákoló három úriember bődületesen nagy hibája: mert az még elmegy, hogy nem bírnak kitalálni egy normális sztorit (tudniillik egyetlen, 007-esről szóló film sem az intelligens történetvezetéséről híres), de az, hogy a Bond-filmek (és minden hatásos sztori) egyik legalapabb építőkövét, a főgonosz karakterét elcsesszék, arra egyszerűen nincs mentség. A Dominic Greene féle puhapöcsű, karizma nélküli szerencsétlenek még elmennek egy átlagos tévékrimiben, de semmi keresnivalójuk nincs egy nagy presztizzsel rendelkező James Bond franchise-ban.
A szintén védjegynek számító csajok ugyanilyen szürkék és felejthetőek: nem gondoltam volna, hogy ilyet fogok mondani, de szerintem Vesper Lynd messze emlékezetesebb karakter marad a Bond-görlök sorában mint mondjuk az ebben a filmben nem is olyan gyönyörű Olga Kurylenko (még jó, hogy nem erőltették jobban a Bonddal való szerelmi szálat), vagy Gemma Arterton (aki megkapta a maga 15 perc hírnevét, aztán szépen gyorsan el is feledkeztünk róla, mintha ott sem lett volna a történetben).
A Quantum of Solace készítői sajnos izzadtságszagú erőlködéssel próbálták megalkotni a tökéletes, modern Bond-filmet, amibe aztán szépen bele is tört a bicskájuk. Ezt a szánalmasan közepes filmet egyszerűen senkinek nem tudom jó szívvel ajánlani: a megrögzött fanok a klasszikus Bond figurából némi túlzással az égegyadta világon semmit nem fognak találni, míg a többiek nagy valószínűséggel lefáradnak majd a gagyi sztorin, és belefájdul a fejük a szó szerint agyonvágott akciókba. Kár érte. 5.5/10
Címkék: 5.5/10, A Quantum csendje, akció, Daniel Craig, James Bond, Marc Forster, Mathieu Amalric, Olga Kurylenko, Quantum of Solace, thriller
Kommentek
10 hozzászólás ehhez: “Filmmánia: Quantum of Solace (A Quantum csendje)” Hozzászólok!Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.
Jó kis kritika lett ismételten, grat:) Régen írtam már az oldalra, de látom(inkább olvasom), hogy a minőség a régi maradt:)
Igen, az új Bond-film, ami rendesen felkavarta a szuperkém szereplésével-immár közel fél évszázada-készült megannyi produktumok cseppet sem poshadt állóvizét. Bond már nem az a Bond, mint régen volt, ez tény, és ahogyan te is írtad, ennek is vannak hátrányai és előnyei. Én is ódzkodtam eleinte Daniel Craig-től, de bevallom őszintén, hogy kellemeset csalódtam a Casino Royalban. Talán az előző rész azért is sikerült jobban, hiszen ama produkcióval próbálták tovább öregbíteni a Bond-franchiset, és nem utolsó sorban a CR a szintén azonos nevezetű, 1967-es klasszikus alkotás egyenes ágú koppintása volt. Sajnos bennem is volt egy olyan félsz, hogy az első rész sikere után a 2-ik nekifutásra egy több sebből is vérző folytatást fognak elkészíteni, és ahogyan olvasom félelmem be is igazolódott, bár mind az IMDB-n, mind pedig a Rottenen igen előkelő értékelést kapott! Nekem még nem volt szerencsém a filmhez, és mint mindig, most sem fogom befolyásoltatni magamat senki és semmi által, majd meglátjuk, hogy nekem mennyire nyerte el a tetszésemet, hiszen egy kritika erősen szubjektív megítélés kérdése:)
Az tény, hogy nálam Sean Connery marad az etalon, utána szorosan Brosnan, és az ő, kettejük renoméján sosem fog csorba esni, senki sem fogja őket veszélyeztetni, szvsz. Számomra ők a valódi Bondok, és azok is maradnak, amíg megmaradnak a klasszikus szlogenek: a “rázva, nem keverve”, és a “Nevem Bond, James Bond.” És hamár a férfiak szóba jöttek hagy említsem meg a hölgyeket is, akik nálam egyértelműen a régi, klasszikus filmek legszebben ragyogó glóriái. Utánozhatatlan gyöngyszemek a filmtörténet azon korszakából, amikor nem csak a külső volt számomra megnyerőbb, mint ma, hanem a színészi alakítás is volt olyan fontos.
Pécsett szinkronosan adták szerdán éjfél után pár perccel :)
A véleményünk hasonló, csak én még kritikusabb vagyok. Ez egy hígf*s. Zéró történetre építik rá a néhol hihetetlenül gagyi akciókat, az egészet megspékelik borzalmas dialógusokkal és nevetséges alakításokkal, valamint, ahogy te is említetted abszolút sótlan karakterekkel. Greene max harmad- vagy negyedhegedűs lehetne egy igazi főgonosz mellett, Camille háttérsztorija ordító klisé, M-et pedig tehetetlen vénasszonnyá degradálják. Csupán ennyi a bajom vele :D
Tőlem 4 pontot kapott.
Vega: gondolom, kész élmény lehetett Stohl Bucit hallgatni…;)
Spike: így van, a Casino Royale illetve Daniel Craig bemutatkozása nálam is kellemes meglepetés lett: buktára számítottam, aztán ehhez képest egész jó film lett - igaz vagy félórával hosszabb a kelleténél, de ez már más kérdés… :) A Quantum csendjénél sem igazán Craig-gel van bajom, ugyanis nekem kifejezetten bejön ez a keményebb, brutálisabb Bond hozzáállás. A gond az, hogy lehetett volna ez egy király akciófilm is, ha izgalmasabb a sztori és nem cseszik el benne az akciókat mint ahogy Vega is írta (mondjuk olyan valaki vágja, aki ért is hozzá - kiváncsi lennék rá, vajon ezúttal miért nem tudták visszaráncigálni Stuart Baird-öt).
A szexmentességet meg nem is értem. Hát milyen Bond az ilyen? Nem talált szűk félórácskát, hogy elkapja Camille-t? :D
100x leírták már, de szerintem az a leggázabb ebben az újfajta irányvonalban, hogy ennek a stílusnak már megvan a maga királya. Szóval semmiféle radikális újítás nem kellett volna, bőven elég lett volna ha kicsit visszavesznek a túlzásokból.
“Nem talált szűk félórácskát, hogy elkapja Camille-t?”
Jaja, biztos Vesper járt állandóan a fejében… :D Bár érdekes módon ezen tény mégsem akadályozta meg abban, hogy letámadja Fields-et. Fene se érti ezt… :)
Én mindig csodálkozom azon, hogy egy hígf*s film hogy kaphat 4 pontot. Akkor egy nulla pontos filmet milyen jelzővel illessünk?:D
Szerintem a Casino Royale egy jó kis akciófilm volt, a Quantum pedig próbálta másolni, de Martin Campbell azért ért az akcióhoz, Marc Forster pedig nem. Közepes lett csupán
Sziasztok!
Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy nem tuja véletlenül valaki, h adják-e valahol Pesten feliratosan a filmet?
Cinema City Aréna, MOM Park - ezekben megy feliratosan is
5/2 jóindulattal, Denchen kívül értékelhetőt nem találtam a filmben. Nem tudom, annyira nehéz lett volna a Bond csaj napleégését nem reklámozni, csak egy normális polót kellett volna fölvenni,mert a hányinger kerülgetett a látványtól.
“Ez a figura sokkal brutálisabb, kegyetlenebb, erőszakosabb és agresszívabb mint bármely korábbi Bond” pontosan ezt írtam én is róla - nekem épp ezért tetszett (nem vagyok egy nagy Bondfan).