Bombaszakértők bevetésen - The Hurt Locker
Nem egy mindennapi darab volt, az tuti. Előzetesen annyit tudtam róla, hogy az a Kathryn Bigelow nevezetű hölgyemény rendezte, akinek olyan akciófilmeket köszönhettünk korábban mint a Holtpont vagy a Strange Days. Egy átlagos eksön cuccra számítottam, aztán ehhez képest kaptunk egy meglehetőesen súlyos és ijesztően realisztikus iraki háborús akcióthrillert. A jósten se nézte volna ki ebből a csajból, hogy ennyire zúzós akcióorgiát bír kreálni.
Nem akármilyen iraki témájú produkcióról van szó. Ugyanis a korábban kijött Kiadatással, Elah völgyében-nel vagy a Gyávák és hősökkel szemben ebben a történetben nyoma sincsen politikai felhangnak, kormányszintű machinációnak, elfogult Amerika-éltetésnek, kilassított zászlólobogtatásnak vagy giccsbe áthajló hősies pillanatnak. A sztori kizárólag három iraki bombaszakértőre koncentrál, akiknek a munkája során dokumentarista részletességű bepillantást nyerünk az iraki háború mindennapjaiba, mely kendőzetlen formában mutatja be az ott átélt borzalmak katonákra gyakorolt pszichológiai hatását.
Történetünk főszereplőinek, Sanborn-nak (Anthony Mackie) és Eldridge-nek (Brian Geraghty) mindössze egyetlen hónapja van hátra a következő osztag érkezéséig, utána mehetnek haza. Egyetlen feladatuk van addig: robbanószerkezeteket lokalizálni Bagdad orvlövészekkel teli utcáin, majd hatástalanítani azokat, mielőtt felrobbannának. Ez azonban korántsem veszélytelen feladat, emberfeletti türelemet és precizitást igényel, miközben a kis csapat tagjai kizárólag egymásra számíthatnak. Ez az egyensúly azonban durván megbomlik, amikor új csapattag érkezik James őrmester (Jeremy Renner) személyében, aki ugyan profi módon ért a robbanószerkezetek hatástalanításához, de elődjével ellentétben önfejű, csapattársai biztonságát kockáztatva szarik az előírásokra, és kizárólag saját, jól bevált módszerei alapján hajlandó dolgozni.
Nos hihetetlen, de a film a több mint kétórás játékidő alatt folyamatosan, végig pörög, és éppenhogy csak annyira áll le, hogy a néző levegőt tudjon venni. Olyan szintű adreniálinpumpálós tempót diktált, hogy csak lestem (egyébként szükség is volt már rá mint egy falat kenyérre az aznapi dögunalmas művészfilmek után).
Végig fenntartja a feszültséget, ami már a kegyetlenül jól összerakott, tízperces nyitójelenetben feladja a leckét a film többi részének (le mertem volna fogadni, hogy ezek után biztosan kifullad, és nem bírja végig, de szerencsére nem). Mint a film többi jelenete, ez is remegős kézikamerával van felvéve, ráadásul szinte vágások nélküli, egyetlen folyamatos szekvencia az egész, ami hihetetlen életszerű, dokumentarista feelinget kölcsönöz a filmnek. Az operatőr előtt külön emelem kalapom, hihetetlenül profi munkát végzett a pasas. Btw arról a Barry Ackroyd-ról van szó, aki korábban a United 93 hiperrealista fényképezéséért felelt.
Mark Boal forgatókönyvíró nyilatkozta korábban, hogy a fentebb említett, katonák szemszögéből ábrázolandó háborús történet szándékos koncepció volt, és akkor jött az ötlet, amikor személyes tapasztalatokat gyűjtve jópár hetet töltött el háborús tudósítóként amerikai katonák mellett Irakban. Saját bevallása szerint sokkal fontosabbnak tartotta bemutatni ezen katonák mindennapi túlélésért folytatott harcát, a kölcsönös egymásra utaltságukat és pszichológiai dilemmáikat minthogy magas lóról puffogtatott politikai példabeszédeket népszerűsítsen. Aki Bagdadban két bevetés között az életben maradásáért harcol, az úgyis leszarja, amit a politikusok papolnak. Egyébként itt érdemes megjegyezni, hogy a civilben újságíró Boal nem ismeretlen Hollywood számra, ugyanis pont az ő egyik cikke alapján készítette el tavaly Paul Haggis a már fentebb is említett Elah völgyébent.
Meglehetősen megtévesztőnek éreztem, hogy Guy Pearce és Ralph Fiennes nevével hirdették a filmet, miközben Pierce kb. negyedórát, Fiennes meg úgy 10 percet (vagy talán még annyit se) szerepel benne. Inkább cameo volt ez mint főszerep. Ennek ellenére a három kevésbé ismert színész Jeremy Renner, Anthony Mackie és Brian Geraghty meggyőző alakítást nyújtanak, főleg a csapatvezetőt alakító Renner, aki ha így halad, még sokra fogja vinni (egyébként is volt már egy emlékezetes alakítása a Jesse James-ben meg a 28 héttel később-ben). Még Mackie teljesítménye is bejött, bár tőle különösen ódzkodtam a She Hate Me után, ami úgy kábé életem legborzalmasabb Spike Lee filmje. Egyébként a gyakorlatilag noname színészek jelenléte kifejezetten jót tett a produkciónak, mivel csak tovább erősítette a film dokumentarista jellegét (pont mint a United 93-ban).
Profi akciójelenethez profi audiomix dukál. Ezt szerencsére itt is megkapjuk: kegyetlenül jól szólnak a mordályok (fegyverfetisiszták előnyben), minden egyes robbanást szó szerint a gyomromban éreztem, sőt a hangmérnököknek a harci jeleneteknél hihetetlenül realisztikus térhatást sikerült kreálniuk. Ezért külön plusz pont jár.
Ami negatívum, az talán az, hogy amíg Bigelow és Boal szinte kizárólag a három katona személyiségének árnyalására koncentrál, addig a másik oldal szinte teljesen elsikkad: az ellenség gyakorlatilag arctalan, személytelen figurák összessége. Ezt az egy dolgot leszámítva mégsem tudom lehúzni a filmet, mivel abszolút hitelesnek tűnő képet fest az amerikai katonák iraki mindennapjairól, illetve az általuk átélt, feldolgozhatatlan borzalmakról.
Az utolsó néhány jelenetsor különösen emlékezetes marad, ahogy a háború mindennapos közegéből kiszakadt harcedzett hivatásos katona - immár civilben - elveszve bolyong egy számára ismeretlen világban, miközben kénytelen rádöbbenni, hogy képtelen a munkája nélkül élni. Ekkor értjük meg igazán a film elején lévő idézetet és egyben a film legfontosabb üzenetét: a háború függőséget okozó drog, mely elől nem menekülhetsz.
A The Hurt Locker az egyik leghitelesebb és legkülönlegesebb háborús témájú film, amit az elmúlt néhány évben láttam. Nagy meglepetés és a fesztivál egyik legjobb filmje, melynek újranézése kötelező lesz, ha majd valamikor behozzák Magyarországra mozifilm avagy DVD formájában. 8/10
Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.