Hogyan nyúljuk le a főnök csaját - Jerichow
A rendszerváltás után a németek egyre jobb és jobb darabokkal álltak elő a nemzetközi filmvilág széles porondján. És itt természetesen nem a Hangyák a gatyában féle langyizásokra gondolok, hanem például a Good bye Lenin-re, a Napolára (ne feledjük, hamarosan érkezik a Die Welle, a Moziünnepen fog menni premier előtt!), A bukásra, A kísérletre, a Pénzhamisítókra, a Lé meg a Lolára, a Fallal szemben-re, A másik oldalon-ra vagy akár az Edukators-re.
Ezek a filmek bebizonyították, hogy igenis van potenciál a germán filmgyártásban, a német rendezők bátran szembe mernek nézni viharos történelmükkel, és senki nem tud náluk hozzáértőbb filmet készíteni a második világháborús Németországról (lásd pl. A bukást), sőt ugyanilyen hitelesen és érzékenyen képesek ábrázolni a berlini fal leomlása előtti és utáni időszak kelet-európai viszontagságait is (lásd pl. Good bye, Lenin). Bárcsak ugyanezt a hozzáállást elmondhatnánk a jelen magyar filmgyártásról is, tisztelet a kivételnek!
Nos a fentiek fényében a Jerichow mégis más utat választott. Nem a háborúval, még csak nem is a rendszerváltással foglalkozik, hanem a 2000-es évek modern Németországát helyezi történetének középpontjába. Ami nem is lenne baj, elvégre ne csak a múlttal foglalkozzunk, a németeket érintő jelenkori problémák is tartogatnak megfilmesítésre érdemes témákat (lásd török bevándorlók, vendégmunkások iránti gyűlölet, beilleszkedési problémák a társadalomban, kulturális különbségek stb). Sajnos azonban Christian Petzold - a feltörekvő német rendezőgeneráció egyik oszlopos tagja - csak a felszínt karcolgatja, és megelégszik egy átlagos thrillerrel, méghozzá abból is a legigénytelenebb és legkiszámíthatóbb fajtával (mellékesen jegyezném meg, hogy a fentebb említett Das Experiment is “csak” thriller volt, annak viszont teljesen korrekt).
A fiatal harmincas Thomas, akit nemrég rúgtak ki a seregtől, hazatér szülővárosába anyja temetésére. A csendes gyász pillanatai azonban nem adatnak meg neki, mivel rendeznie kell tetemes tartozását egyik korábbi üzletársával. A balul elsült találkozó utáni napokban emberünk anyagilag leégve és kisemmizve tengeti életét, amíg aztán egy szerencsés kimenetelű baleset során össze nem találkozik a középkorú török vendégmunkás Alival, aki a self-made man fogalmának két lábon járó ékes példája: jól menő falafel és gyros büféket üzemeltet szerte a városban, és rogyásig van pénzzel.
Ali azonban nem csak a lóvét, hanem a jóféle piát is szereti (főleg vezetés közben, mert az úgy jó), aminek eredményeképpen a rendőrség hamarosan bevonja a jogosítványát. Így aztán szüksége van egy söfőrre, aki mindennap végigfuvarozza az egyes büfék között. Thomas kapva kap az alkalmon, és elfogadja a török jóember ajánlatát, akinek egyébként is jól jön az afgán-szovjet háborúban edződött, hétajtós szekrényként funkcionáló csávó jelenléte az ügyfelek kezelésénél illetve a kétes pénzügyletek lebonyolításánál. A helyzet azonban igencsak megbonyolódik, amikor főhős németünk fülig belezúg Ali fiatal és kívánatos feleségébe, Laurába. A főnök csajával azonban soha nem ajánlatos kezdeni…
Bonyolult egy sztori, mi? Fogadjunk, már a fenti alapszitu alapján sejtitek mi lesz az egészből. Igen, sajnos, aki látta a korai Jack Nicholson klasszikust, A postás mindig kétszer csenget-et vagy rajong a thriller műfaja iránt (vagy mindkettő), az már kilométerekkel előre megjósolhajta a cselekmény minden egyes fontos mozzanatát. Arról nem is beszélve, hogy egyszer már találkoztam egy ehhez hasonló lengyel darabbal a tavalyi Titanicon (Jóvátétel címmel futott, lengyel verőembert megszívatja az élet).
Nemcsak kiszámítható és meglepetések nélküli a szkript, hanem még ráadásul Petzold egymás tetejére halmozza benne a kliséket: a megélhetés érdekében minden vendégmunkás tisztességtelen, ott csal, ahol tud, fusizik és saját zsebre dolgozik; az új fiú természetszerűen szerelmbe esik a főnök nőjével, aki egyébként is csak érdekházasságot kötött; az üzletet és a barátságot ne keverjük stb-stb.
Az elején a temetős-tartozásrendezős-kisemmizős közjáték úgy baromság, ahogy van. Akár ki is vághatták volna, annyira összecsapott az egész, és indíthattak volna mondjuk azzal, hogy a pasas alapból lecsúszva érkezik haza, és úgy találkozik Ali-val. Sokkal hihetőbb lett volna (a nevetséges és abszolúte felesleges munkakeresős jelenetről nem is beszélve).
A vége pedig olyan mintha elvágták volna: feldobják a ladbát, vártam, hogy na akkor majd most történik valami nagy dolog, de nem, azért sem! Ott lóg fenn a levegőben az egész, olyan mintha kivágták volna az utolsó öt percet.
A forgatókönyv mellett a másik problémám a főszereplő csávóval volt. Benno Fürmannt több filmben láttam már (A harcos és hercegnő, Anatómia, Fegyverszünet karácsonyra), de egyikben sem nyújtott annyira gyenge teljesítményt mint itt. Default állapotban sem egy nagy színész a pali, na de azért nem kéne lemennie Steven Segal szintű mélységekbe, ahol a színészi kelléktár kimerül a komolyan nézős, minden mindegy arckifejezés vagy a keményen csücsörítős fapofa kombó formájában.
Fürmann-nal szemben a csajt alakító Nina Hoss viszont igazi tehetség. Korábban is hallottam már róla a szintén Petzold rendezte Yella kapcsán - amelynek főszerepéért tavaly Berlinben megkapta az Ezüst Medvét -, de ebben a filmben láttam először szerepelni. És igen, azt kell mondjam, a kritikusoknak igazuk van: a csaj határozottan tud valamit - ha másért nem is, miatta érdemes volt végigszenvedni ezt a meglehetősen unalmas másfél órát.
Sajnálom ezt a produkciót, egy összeszedettebb rendezéssel és egy kevésbé kiszámítható, potens szkripttel sokkal többet ki lehetett volna belőle hozni. Ezek után már nem is vagyok annyira kiváncsi a Yella-ra (Nina Hoss-t leszámítva persze), hiába dícsérték agyon tavaly. Ráadásul azt sem értem, hogy mire fel ez a nagy felhajtás Petzold körül: engem nem győzött meg, ha már fiatal német rendezőgeneráció, akkor részemről inkább Dennis Gansel vagy Tom Tykwer.
A Jerichow egy erőtlen, átlagosnál is unalmasabb, közhelyes thriller, melynek semmi keresnivalója nem volt a Velencei Filmfesztivál versenyszekciójában. Megtekintése felesleges időpazarlás, ennél sokkal de sokkal jobb német darabokat is láttunk már. 5/10
Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.