Filmmánia: Pathology
Boncolás, dugás és halálos játszmák a hullaházban… Spoilerekkel fűszerezett kritika az év egyik legrosszabb filmjéhez.
Pathology (2008)
“No body is safe”
Ki a rendező: A hannoveri születésű Marc Schoelermann, akinek ez az első egész estés játékfilmje. Korábban reklámfilmesként dolgozott illetve rendezett két videoklipet is a Scooternek (<sarcasm> ez aztán a fantasztikus karrier </sarcasm>).
Ki játszik benne: Mindössze két ismertebb névvel (Milo Ventimiglia és Alyssa Milano) találkozhatunk, a többiek maximum sorozatokból lehetnek ismerősek.
Mi a sztori: Miután az orvostanhallgató Ted Gray (Milo Ventimiglia) kiváló eredménnyel diplomázik, bekerül az ország egyik legnevesebb egyetemének patológia kurzusára. Tehetségének és határozottságának köszönhetően meghívást kap egy zárt elitcsoportba, ahol a képzés kiemelkedő gyakornokai dolgoznak. Ted örül ugyan új barátainak, de hamarosan gyanakodni kezd, mivel valami nem stimmel körülöttük. Végül rájön, hogy ő pusztán csak eszköz a titkos éjszakai hullaházi foglalkozások során, ahol a tökéletes gyilkosság kivitelezésében versenyeznek. Ted-et egyre inkább magával rántják az események, azonban ha életben akar maradni, akkor egy lépéssel mindig a többiek előtt kell járnia…
Értékelés: Nos emberek, ez a film - így, ilyen formában - gáz! Ha ezt viccnek szánták, akkor nem volt vicces, ha meg komolyan gondolták, akkor szégyelljék magukat. Pedig nagyon vártam már ezt a thrillert, tavaly még a legjobban várt 30 film közé is bekerült.
Olyan ez kérem, mint az állatorvosi ló, hogy hogyan is nem kéne filmet készíteni. Először is itt van a forgatókönyv, ami már önmagában egy vicc. Halálkomolyan mondom, nem is emlékszem, mikor találkoztam utoljára ennyire borzalmas szkripttel. Pedig az alapötlet nem lett volna rossz (sőt a film még egész jól indult a maga morbid stílusában). Na de így elcseszni valamit. Elkezdik építeni Ted karakterét: ő a jólfésült, szimpatikus csávó, aki imádja a barátnőjét, szeret segíteni az embereken, szaktudását kizárólag az emberiség megsegítésére használja fel (lásd hippokratészi eskü a film elején), aztán a sztori közepén Neveldine-nek és Taylor-nak köszönhetően a karakter valami oknál fogva mégis vesz egy elegáns 180 fokos fordulatot, és a rendező úr lehúzza a WC-n az egészet, amit az első néhány jelenetben felépített.
Emberünk úgy kábé a 15. percben előadja a szentbeszédet, hogy állatok vagyunk, bennünk van az ölés ösztöne, de nem gyilkolunk, mert intelligens és civilizált emberek vagyunk, úgysem úsznánk meg satöbbi-satöbbi, aztán újabb negyedórával később szemrezzenés nélkül hagy meghalni valakit a buszon. Vagy a másik nagy pillanat, amikor a kórházban kínyír egy ember, és még ő érvel azzal, hogy úgyis meghalt volna (hiába szánták annak, ez nem jellemfejlődés, hanem abszolút karaktertől elütő viselkedés mindkét jelenetben). Vagy ilyen dumákat, hogy asszongya: “Az első dugást sosem felejted el. Íme az apám!”. Wtf? Akkor ezt így most hogy? Ilyenek max. gagyi tinivígjátékokban szoktak szerepelni nem egy önmagát valamennyire is komolyan vevő thrillerben (nem is bírtam megállni röhögés nélkül).
Aztán amivel abszolút betelt nálam a pohár, az az egyik jelenet volt a sztori vége felé: amikor Ted a csaját boncolja lágy, szinte már-már simogató kézmozdulatokkal - kiemeli a hölgy szívét, majd szerelmetesen ránéz, miközben szól a romantikus zenei aláfestés. Nos ez kérem szépen, olyan szinten önmaga paródiája volt, hogy még most visszagondolva is rámtör a nevethetnék, pedig elvileg egy drámai jelenet akart lenni. Ha ezt Herr Schoelermann komolyan gondolta, akkor javaslom, hogy gondolkozzon el egy esetleges pályamódosításon, mert ezt a szakmát nem neki találták ki. És akkor még nem is említettem olyan logikai bakikat, hogy vajon a főmocsok hogy a jóistenbe él túl egy olyan robbanást, amiben mindenki azonnal kinyiffan, vagy hogy miként lesz 1 percből 6 és fél perc. De hát ezek már csak apróságok, a fentiekhez képest.
Na de elég legyen a szkript baromságaiból, nézzük a szereplőket! Igazán szólva csak Milo barátunk volt ismerős a castból (ő alakította ugye korábban Sly fiát a Rocky Balboában). Nem állítom, hogy Tobey Maguire-klón barátunk akkora istencsapása lenne mint Hayden Christensen, Orlando Bloom vagy Shia LaBeouf, de hát sajnos nem tudott mit kezdeni azzal a maszlaggal, amit a “tiszteletreméltó” forgatókönyvírók a szájába applikáltak.
A többi szereplő még felejtősebb, egyébként is testhezálló, igazi B-kategóriás színészeknek való munkát kaptak: boncoltak, piáltak, dugtak vagy egymást fikázták a vásznon. Sajnos elég gáz volt látni, hogy Alyssa Milano hová süllyedt (jó, nem mintha olyan magasról koppant volna, de azért mégis). Egyedül talán csak a főellent alakító Michael Weston-t emelném ki, az ő játéka volt a legjobb az egész bagázsból (már amennyire ilyen feltételek között lehet legjobbnak lenni). Csak mellékesen jegyezném meg, hogy Weston egyébként sem tehetségtelen hülyegyerek, a Sírhant Művekben egyszer már lekanyarított egy emlékezetes epizódszerepet (ő volt az a bizonyos őrült stoppos).
Emlékszem korábban számos kritikus megemlítette, hogy mennyire gore-ral teli ez a film. Nos akkor lehet, hogy én rossz fillmet néztem, de az À l’intérieur-ök vagy a Fűrészek korában ez a fajta naturalizmus szinte már semmiség (ha többé-kevésbé elviseled Jigsaw szadista munkásságát, akkor ezt is simán túl fogod élni!).
Nagy csalódás a Pathology, a REC és a WAZ mellett idén már a harmadik (bár ha összehasonlítjuk, Balagueró filmje még mindig messze jobb mint ez a hullaházas baromság vagy az a pelenkás Hetedik próbálkozás). Soha többet ilyet mégegyszer! Marc Schoelermann illetve a mélyen tisztelt forgatókönyvíró duó meg büntetésből nézzen egy héten keresztül Kis Vukot! 3/10
Címkék: 3/10, Alyssa Milano, horror, Marc Schoelermann, Milo Ventimiglia, Pathology, thriller
Kommentek
9 hozzászólás ehhez: “Filmmánia: Pathology” Hozzászólok!Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.
Az utolsó mondatod nagyon tetszett:) Gonosz, de kreatív:D Akkor úgy érzem, hogy eme produktumot is hamar elfelejtem, így az írásod alapján. Pedig vártam, megmondom őszíntén, de valahogy én is éreztem, hogy hamar a feledés homályába fog veszni, hát így legegyen ötösöm… Látszik a kritikád alapján-ami ettől függetlenül jól sikerült-hogy a film eléggé csalódást és egyx kis haragot váltott ki belőled, bár ezt én sem tudnám nagyon tolerálni. Ez az egyik nagyon nagy baj az amerikai filmekkel, hogy a legtöbbjük így végzi, mint ez a movie. Elárasztanak minket sablonos és kliséktól túlbúrjánzott tucat feldolgozásokkal,erőtlen story-val és harmatgyenge színészi játékokat felvonultató mozikkal. Ezért rajongok az ázsiai produktumokért, ottt amihez nyúlnak általában mindnek valami sajátságos atmoszférája lesz, persze értem ezt pozitívan!
Nézzetek több ázsiai alkotást!
Ez a kritika nagyon negatív hangulatú… Én nem vagyok ilyen borúlátó a filmmel kapcsolatban, ugyanis nekem tetszett. Persze engem meg lehet venni egy kis aberrációval, meg sajátos sötét hangulatú képi világgal… :) Szerintem a [REC] is jó film volt, mert hangulatosnak mutatta magát, és a Pathology-ban is volt valami plusz, ami miatt rendszeresen (kb. 4x) újranéztem egy jelenetet SPOILER—>(amikor az elborult doki, levisz a boncterembe 3 csajt és kibelezi őket. Meg szétszedi őket, darabokra…)
Nem mondom, hogy az év horrorja/thrillere, mert nem az… De nem is 3/10, objektíven.
“Persze engem meg lehet venni egy kis aberrációval, meg sajátos sötét hangulatú képi világgal”
Igen, ez velem is így van. :) Engem is megtudnak fogni a bevállalós, aberrált, sötét, perverz témák, sőt! De ha ez csak a felszín, és nincs alatta egy normálisan összekalapált épkézláb szkript (a rendezést már meg sem említem) akkor az egészet megette a fene. Arról nem is beszélve, hogy a forgatókönyv nem egyszerűen unalmas és logikai bakikkal teli, hanem még ráadásul pont az ellenkező hatást váltotta ki belőlem mint amit a rendező úr eredetileg eltervezett (kiváló példa erre a fentebb is említett boncolós romntikázás, aminél gázabb jelenetsort régen láttam filmen).
Persze most is hangsúlyoznám mint mindig, hogy ez csak az én véleményem, ettől függetlenül másoknak még bejöhet!
“Persze most is hangsúlyoznám mint mindig, hogy ez csak az én véleményem, ettől függetlenül másoknak még bejöhet!”
Így igaz! Ízlések és pofonok. Nekem bejött. Általában egyet szoktam érteni az írásaiddal, de ezzel most egyáltalán nem! Persze nincs harag :) ; Továbbra is olvasom az oldalt… :)
Nekem elég volt egy pillantást vetni a szereposztásra hogy lebeszéljem magam a filmről:)
Nem láttam a filmet, de…
…nálatok az év egyik legrosszabb filmje megérdemel három pontot? :D
Meg. Nagyon gyenge, de mégsem egy Norbit féle gyökérségről van szó. Ha hasonlítani kéne, akkor a Pathology kábé olyan szinten felejthető mint a The Eye, ami szintén a közepesnél gyengébb, de nem 1/10.
Egyetértek a kritikával, nála Ventimiglia legalább olyan nagy csapás, mint a három megemlített emberi lény.
tehát nálam 5/1