Dennis Lehane: Vihar-sziget (Shutter Island)
Skizofrénia, sokkterápia és lobotómia egy isten háta mögötti intézetben… Vihar-sziget könyvajánló.
“Teddy Daniels apja halász volt.”
Nos, emberek, íme az év könyve! Hogy hogy kerül ez ide a Filmhírekre? Úgy kérem szépen, hogy - mint azt minden tájékozott filmrajongó tudja - Scorsese mester éppen ebből forgat filmet idén, nem is akármilyen szereplőgárdával (többek között Mr. DiCaprio-val). Na de erről majd később.
Annak ellenére, hogy mindkét Lehane-adaptációt láttam már filmen, mégis ez lenne az első könyvélményem ettől a massachusetts-i születésű írótehetségtől. Sőt nem is akármilyen könyvélményem: jól beleválaszottam ugyanis a közepébe, és jelentem alássan, hogy a Vihar-szigetnek sikerült elég rendesen fejbekólintania. Meg merem kockázatatni, hogy talán ez lenne az eddigi legjobb Lehane-sztori, legalábbis azok közül, amikhez idáig szerencsém volt (pedig a Titokzatos folyó is elég rendesen hazavágott anno). Ezek után határozottan be kell vizsgálnom Mr. Lehane teljes életművét!
Mi a sztori?
Teddy Daniels szövetségi rendőrbíró és frissen kinevezett társa, Chuck Aule 1954-ben egy isten háta mögötti szigetre érkezik, mivel az ottani szövetségi fegy- és elmegyógyintézetként működő Ashecliffe Intézetből megszökött egy Rachel Solando nevezetű, különösen veszélyes ápolt. A bökkenő csak az, hogy a törékeny hölgyemény eltűnésének körülményei finoman szólva is különösek: kilép a kívülről kulcsra zárt szobájából éjfél tájékán, kicselez négy belső ellenőrzőpontot és a környék összes ápolóját, átmászik az elektromos vezetékkel megerősített falon, majd nyomtalanul felszívódik egy zsebkendőnyi méretű szigeten. Ez márpedig testvérek között szólva is lehetetlen. Ahogy Daniels egyre jobban beleássa magát az ügybe, rájön, hogy a különösen veszélyes elmebetegeket ápoló intézetben náci emberkísérletekkel és tiltott agyműtétekkel foglalkoznak…
És ez még csak a kezdet lenne, mert ami első látásra kriminek vagy Agatha Christie féle mystery-nek tűnik, abból hamarosan egy igen súlyos pszichothriller vagy méginkább brutális lélektani dráma lesz, mely úgy adagolja a feszültséget és a csavarokat, hogy a kedves olvasó nem győzi kapkodni a fejét (én speciel szinte képtelen voltam letenni, a könyv második felét gyakorlatilag együltő helyemben olvastam végig). És a befejezés minderre rátesz még egy lapáttal: gyönyörűen felvezetett tetőpontról van szó, mely egyszerre megdöbbentő, sokkoló, komor, lenyűgöző és megrázó!
Hogyan lesz ebből film?
Nos igen, Lehane mester leszállította a kiváló minőségű alapanyagot, most már csak az a kérdés, hogy Hollywood mit és hogyan tud ebből kikotyvasztani. Martin Scorsese és Leonardo DiCaprio hamar lecsaptak a megfilmesítési jogokra illetve a forgatókönyvre, és rendkívüli színészgárdát sikerült megnyerniük a projekthez. A főszerepet személyesen DiCaprio alakítja; társát, Aule rendőrbírót, Mark Ruffalo; Cawley doktort Ben Kingsley; az eltűnt csajt Emily Mortimer; Daniels feleségét pedig Michelle Williams. Sőt rajtuk kívül felbukkan még a kiváló Max von Sydow, Jackie Earle Haley (az Apró titkok bűnbánó, nyurga pedofilja) illetve egyik kedvenc karakterszínésznőm, Patricia Clarkson is.
Nem panaszkodhatunk tehát, arról nem is beszélve, hogy Teddy Daniels karaktere maga a megtestesült drámai filmfőszerep: olyan szinten összetett, komplex és mély, illetve oly jelentős színészi kihívást igényel, hogy aki ezt képes vásznon hitelesen megjeleníteni, és olyan döbbenetes erővel visszadni mint ahogyan azt a könyv tette, nos az a rákövetkező évben garantálhatja magának az Oscart. Leo márpedig - úgy érzem - képes lesz megbírkózni a feladattal: amellett, hogy évei számának gyarapodásával egyre jobb és érettebb színész válik belőle, kifejezetten jó választás erre a szerepre. Ha ügyes (márpedig az!), akkor karrierjének egyik legnagyobb dobbantása lehet ez a produkció.
Ellenérvek
Persze azért van pár negatívum illetve rossz megérzés, amiről szintén szeretnék szólni pár szót. Egyrészt a kisebb probléma az, hogy a forgatókönyvet az a bizonyos Laeta Kalogridis szállítja, aki három filmmel a háta mögött kapásból két olyan bukta szkriptjéért felelt mint az Oliver Stone féle Nagy Sándor vagy a Pathfinder. Ez a tény pedig igencsak nem jó előjel: egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy Lehane kiváló könyvét egy ilyen tapasztalatokkal rendelkező személynek kéne adaptálnia. Ha már minőségi színészeket tudtak kiválogatni, akkor a forgatókönyvíróra is igazán odafigyelhettek volna. Persze ki tudja, az is lehet, hogy Kalogridis ezúttal megfogta az isten lábát, és majd a Shutter Island szkritpjével robban be a minőségi hollywoodi tollforgatók közé. Majd meglátjuk!
A másik - a nagyobb probléma -, az maga a rendező személye. Minden filmőrült tudja, hogy Marty egy hollywoodi istenség, az amerikai filmgyártás egyik ikonikus alakja olyan alapvetésekkel a háta mögött mint a Taxisöfőr, a Dühöngő bika, a Nagymenők, a Casino vagy éppen a New York bandái. Viszont amennyire jól áll neki a gengszterdráma műfaja, olyannyira tapasztalatlan a csavaros thrillerek vagy pszichológiai drámák útvesztőiben. Ahogy most böngészgetem az imdb-s adatlapját, mindössze egyetlen hasonló műfajú darabot rendezett, a Rettegés fokát, ami testvérek között szólva sem a mester legjobb filmje. Szóval nem vagyok meggyőződve róla, hogy emberünk a legjobb választás ezen film levezénylésére (arról nem is beszélve, hogy eredetileg Wolfgang Petersen ült volna a rendezői székben). Bár azért tegyük hozzá, hogy annyi mindenképpen Marty mellett szól, hogy műfajtól függetlenül, közismerten maximalista rendező és kitűnő színészvezető. Na meg persze azt se felejtsük el, hogy a Shutter Island immár a negyedik közös filmje a már nem is olyan fiatal DiCaprio-val, szóval a színész-rendező együttműködéssel illetve az instruálással biztos nem lesz gond.
Tehát lényeg ami lényeg: egyelőre tegyük félre az érveket és ellenérveket, a film úgyis még javában készül, a mozipremier beláthatatlan messzeségekben van (elvileg 2009 októbere), szóval addig is inkább olvassátok el az alapul szolgáló Lehane mestermunkát. Higgyétek el, megéri!
Részlet az első fejezetből itt.
Dennis Lehane: Vihar-sziget, Agave Kiadó, 2004., 275 oldal.
Címkék: adaptáció, Dennis Lehane, könyvajánló, Leonardo DiCaprio, Martin Scorsese, Shutter Island, Vihar-sziget
Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.