Filmmánia: The X-Files: I Want to Believe (X-akták - Hinni akarok)
Mulder és Scully visszatér a nagyvászonra… X-akták 2. kritika.
The X-Files: I Want to Believe (2008)
“To find the truth, you must believe”
Ki a rendező: Az eredetileg újságírónak készülő Chris Carter, aki minden létező díjat besöpört az X-akták című televíziós sorozattal, amit csak lehetett. Nemcsak kitalálója, hanem állandó forgatókönyvírója és rendezője volt a sorozatnak (emlékszem, mindig azok a részek voltak a legjobbak, amiket ő írt vagy rendezett). Azonban nem ez volt az egyetlen projektje, hiszen Carter nevéhez fűződik még a Millenium, a Harsh Realm vagy a The Lone Gunmen című sorozat is, bár egyik sem emelkedett olyan szintű kultstátuszba mint az X-akták.
Ki játszik benne: David Duchovny, aki kilenc évig alakította Mulder ügynököt a paranormális tevékenységekkel foglalkozó sorozatban. Ez volt az a szerep, mely meghozta számára a világhírnevet, bár hozzá kell tenni, hogy miután az X-akták bezárultak, Duchovny barátunk nem sokat ült tűkön: játszott a The TV Set című kiváló indie moziban, majd nyomott egy határozott reset-et a karrierjén, és a Californication-ben egy újabb kultikus figurát épített fel Hank Moody személyében.
A másik főszereplő Gillian Anderson kevésbé volt ilyen szerencsés: a sorozat vége után gyakorlatilag eltűnt a képernyőről illetve a nagyvászonról (bár 2005-ben játszott a Bleak House-ban). Az eltelt néhány évben az egyetlen említésre méltó filmszerepe Sarah Merrit volt Az utolsó skót királyban.
Mi a sztori: Egy fiatal nő hóba temetett földi maradványaira bukkannak a rendőrök Nyugat-Virginiában. Hamarosan eltűnik egy FBI ügynök, a két eset látszólag összefügg, a tettesnek azonban nyoma sincs. A rendőrség egyetlen segítője egy bemocskolódott múltú pap, aki egyfajta vezeklésként látnoki képességeivel hajlandó segíteni az eltűnt ügynök megtalálásában. A pap zavaros vízióinak azonban senki nem hisz, egészen addig, amíg az FBI-tól kirúgott Fox Mulder és az azóta orvosként praktizáló Dana Scully be nem száll az ügybe.
Értékelés: Korábban már említettem, hogy néhány évvel ezelőtt nagy X-akták fan voltam, sőt máig a kilencvenes évek egyik legmeghatározóbb sorozatának tartom a maga műfajában (talán a Milleniumhoz vagy mostanság a Supernatural-hez tudnám hasonlítani, de felesleges, mivel egyik sem annyira karakteres mint fénykorában az X-akták volt). A megmagyarázhatatlan jelenségekkel foglalkozó sorozat első négy évadja ultraklasszik, a gumiemberes duplarészre meg még egy csomó Chris Carter által jegyzett epizódra máig emlékszem. Sajnos a produkció színvonala az ígéretes start után pár évvel zuhanni kezdett: a történet egyre laposabb, kiszámíthatóbb és unalmasabb lett, én pedig szépen lemorzsolódtam róla.
Nos bevallom, az 1998-as első moziváltozatot nem láttam, de mikor tavaly hallottam, hogy érkezik az újabb adaptáció, azonnal felfigyeltem Chris Carter azon nyilatkozatára, hogy az új projekt sztorija egyáltalán nem fog kötődni sem az előző részhez, sem pedig a sorozathoz (a főszereplőket leszámítva nyilván), ezért mikor a produkció néhány napja megérkezett hozzánk, gondoltam, csak be kéne vele próbálkozni (úgyis régen láttam már a Mulder-Scully féle kettőst).
Sajnos így utólag a film megtekintése után, eléggé csalódott vagyok (annak ellenére is, hogy nem egy nagy durranásra számítottam), maga a film ugyanis gyenge. Emlékszem, a sorozatban ezerszer jobb történeteket kreáltak 45 percben, mint itt kétszer annyi idő alatt sem. Mozifilmről van ugyan szó, de végig olyan érzésem volt, hogy akár nyugodtan a tévében is lemehetett volna: a vágások, a kamerakezelés, a technikai megvalósítás, a trükkök, a zene - mind-mind látszik rajtuk, hogy Chris Carter barátunk a televíziózásból tett egy rövid kirándulást a mozibizniszbe. Persze lehet, hogy ez a koncepció szándékos volt, de akkor mi a fenének csináltak belőle moziváltozatot, és miért nem elégedtek meg egy 90 perces tévéfilmmel? Mert egy moziváltozattal nagyobb lóvét lehet leakasztani! Ja persze, oké.
A forgatókönyv sablonos, túlságosan kiszámítható és unalmas. A beteg gyerekes szálat nem is értem, mi a fenének pakolták bele (a fél játékidőben arról van szó, hogy Scully hogyan szenved egy halálos beteg kissráccal). Most komolyan, mi a fenét keresett ez egy természetfeletti jelenségekkel foglalkozó sorozatban (nem Dr. House vagy Vészhelyzet epizód ez, kérem szépen). Pontosan az a rejtélyesség, misztérium, horrorisztikus elemek meg sötét hangulat hiányzott az egész filmből, ami anno még a sorozat első néhány évadját annyira körüllengte. A moziváltozat viszont nem más mint egy mostanság divatos PG-13 féle langyizás (kijössz a moziból, hümmögsz valamit a kidobott 1350 forintról, majd másnapra már szépen el is felejted az egész filmet). Nincs itt semmiféle ijesztgetés, ne adj’isten feszültséggel teli történet (van helyette pár amputált testrész, de manapság ezen már senki nem akad fenn). Elég nevetséges így utólag visszagondolva, hogy Carter eredetileg - a sorozat hagyományaihoz hűen - suspense horrort akart faragni a második részből (persze-persze, minden volt ez, csak horror nem).
Apropó, ha már a sorozathoz hasonlítjuk az egészet, nekem speciel hiányoztak a moziváltozat elejéről az olyan egyedi megkülönböztető jegyek mint például a klasszikus Mark Snow féle főtéma (ami a végén ugyan befigyel, de ott is csak valami gagyi remix verzióban), vagy az is jellemző, hogy a sorozat minden egyes epizódja elején felbukkanó tagline-t (tegye fel a kezét, aki még soha nem hallott arról, hogy az igazság odaát van :) ) szintén lespórolták. Viszont a korrektség kedvéért tegyük hozzá, hogy az ugyancsak védjeggyé avanzsált szöveges hely- és időmeghatározásokat (Quantico, Virginia, délelőtt 10:22 perc) ezúttal is előszeretettel alkalmazták.
Jó volt újra látni Muldert és Scullyt, bár sajnos már ők sem a régiek. Valahol olvastam, hogy a film a sorozat lezárása után 7 évvel játszódik. Látszik is a történeten: a mostani sztoriban Muldert már kirúgták az FBI-tól (hogy konkrétan miért, az nem igazán derül ki a homályos utalásokból), Scully felett is eljárt az idő (kutatóorvosként dolgozik valami szeretetközpontban), plusz volt valami kavarás William-mel (a fiukkal) is, bár ez nem volt teljesen világos. Jó volt újra látni Skinnert, mindössze azt az egyetlen apró problémát leszámítva, hogy a főnök úr össz-vissz ha három percet szerepel az egész filmben.
Mr. Carter helyében én nem erőltettem volna ennyire a romantikus szálat (egyébként is mi a fenének kell ez az X-aktákba?). Komolyan mondom, néhány jelenetben olyan érzésem volt, mintha egy megfáradt középkorú párt figyelgetnék, és nem Muldert illetve Scullyt. Már korábban, a netre kiszivárgott egyik fotó is gyanús volt (jeez, mi a jóisten lesz ebből? - gondoltam akkoriban).
David szinte alig változott a sorozathoz képest (mondjuk az a torzonborz szakáll az elején elég hülyén nézett ki rajta), hozta a szokásos formáját (néha már annyira laza volt, hogy a Californication után nem tudtam elmenni azon perverz gondolat mellett, hogy Duchovny megalkotta Fox Moody karakterét… ;) ).
Sajnos volt a szkriptben pár hülyeség: az elején például kapásból nem tetszett, hogy Mulder először el sem akarja vállani azt az ügyet, amire Scully felkéri, majd aztán derült égből villámcsapás, mintha mi sem történt volna, egyik pillanatról a másikra meggondolja magát, és igent mond (Scully szerint saját húgán próbál ezzel segíteni, de hogy miként, az fogas kérdés, mert ugye a csaj már jópár éve eltávozott az élők sorából). Az olyan drámainak szánt, bár inkább megmosolygató dumákat, hogy asszongya bele kell néznem a sötétségbe, hogy meg tudjam oldani az ügyet, már meg sem említem…
Sovány vigasz ugyan, de nagyon jól esett a vetítés előtt, a trailerek közé benyomott Dark Knight - James Bond (A kvantum csendje, ilyen címet, bazz) - Max Payne kombó: mind a három rendesen odacsapott nagyvásznon (sokkal ütősebb mint monitoron nézve) főleg így egymás után. Ha másért nem is, ezért legalább megérte moziban nézni a filmet.
Nos az a helyzet, hogy senkinek nem tudom igazán ajánlani ezt a filmet: fanoknak nosztalgia címén szódával elmegy (nálam legalábbis felevenített pár kedves emléket a sorozatból), de jópár apróság idegesített benne, és a végeredményt nem érzem méltónak az X-akták által megteremtett univerzumhoz. Egyszer talán meg lehet nézni (ha nem félsz, hogy bealszol rajta), csak ne várj tőle túl sokat! 5.5/10
Címkék: 5.5/10, Chris Carter, David Duchovny, Gillian Anderson, sci-fi, The X-Files: I Want to Believe, thriller, X-akták - Hinni akarok, X-akták 2
Kommentek
9 hozzászólás ehhez: “Filmmánia: The X-Files: I Want to Believe (X-akták - Hinni akarok)” Hozzászólok!Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.
Azért én megnézem, hogy mit hoztak össze… Szeretem az X-aktákat, bár a sorozat utolsó 3 évada már nem volt az igazi.
“a sorozat utolsó 3 évada már nem volt az igazi”
Ez így van. Ha bírtad a sorozatot, akkor viszont tegyél nyugodtan egy próbát a moziváltozattal is, hátha neked jobban bejön mint nekem.
Most olvastam, hogy Carter 2012-re tervez egy esetleges harmadik részt, bár nem tudom, mi lesz belőle, mert a mostani film enyhén fogalmazva sem robbantott túl nagy kasszát az első héten.
Nem láttam a filmet, (lehet nem is fogom) de én erre a tartalomra bukkantam:
“A kutatók különös rádiójeleket fognak a világűrből. Az idegenek hamarosan már a teleszkópokon is feltűnnek, és egyre közelednek. A szándékaik azonban - a várakozásokkal ellentétben - nem túl békések”
Ez most marhaság? (mert akkor keresek valami hitelesebb forrást)
huh, nem tudom melyik oldalról szedted az infót, de ebben a filmben nem voltak se teleszkópok, se idegenek. :) Jobb is egyébként, bár így le lett valami nagy durranás…
köszi, akkor javítom…
Tényleg elment volna 45-percben.De az első mozifilm után egy ilyen szemetet megirni….Szégyen és gyalázat.Amúgy egyetlen momentum tetszett a filmben az elején Duchovny Szakálla :D Na az betett rendesen 3-napig azon röhögtem.Mondjuk én eleve sokat vártam a filmtöl.Nem volt meg az a plussz infóm mint neked(itt a Chris Carter bejelentésre gondolok) és láttam sz első moziváltozatott ami mind sztoriban mint látványosságban mind izgalmi fokban magasan tulszárnyalja ezt.Noha ha jól emlékszem folyó évezred eleje avagy az előző nagyon vége volt annak a premierje.Azután azt hittem ez legalább akkora lesz direkt még trailert se néztem előtte.Nagy csalódás.
Akárcsak a Max Payne és a Death Race.
Hát igen, a Max Payne-nel én is megjártam. Eléggé nagy reményekkel ültem be rá (az első trailer ütött rendesen - oké, a második már nem annyira), aztán szép nagy pofáraesés lett a vége. Nem értem én ezt a filmet: Wahlberg tökéletes választás; a noiros, sötét hangulat ott van rendesen; az akciójelenetek királyul vannak megcsinálva, mégis az egész az istennek nem áll össze: unalmas, vontatott és zagyva, és egyáltalán nem éreztem, hogy annyira beütött volna mint azt korábban az első előzetes megtekintése alapján gondoltam, hogy majd be fog. Kár érte, sokkal de sokkal jobb akciófilmet lehetett volna belőle készíteni!
Ugyan ezt éreztem én is.Noir-os is meg valamennyire követi a játékot is de ez után a film után be kell valjam idén játék adaptációt rendeset (szégyen gyalázat) de csak az Uwe Boll nevü torzszülött tudott kiadni a kezei közül.