Filmmánia: Diary of the Dead
Filmszakos hallgatók horrort forgatnak, de nem mindegyikük éli túl… Diary of the Dead kritika.
Diary of the Dead (2007)
“Shoot the dead.”
Ki a rendező: George Andrew Romero, amerikai rendező, forgatókönyvíró és színész, akinek legismertebb munkája a Dead-filmeket tömörítő zombitrilógia (Az élőhalottak éjszakája, A Holtak hajnala és A Holtak napja), mely aztán később még két darabbal bővült (A Holtak földjével és jelenlegi ismertetőnk tárgyával, A Holtak naplójával). Mr. Romero munkáiban gyakran visszatérő elem a káosz és világvége hangulat némi (némi?) zombulással nyakonöntve, de ugyanígy jellemző filmjeire a fanyar és kíméletlen társadalomkritika is.
Ki játszik benne: Michelle “jócsaj” Morgan és Nevüket-sem-hallottam-még Amatőrgárda. Egyikőjükről sem állíthatjuk, hogy extenzív színészi múltra tekintenének vissza.
Mi a sztori: Egy főiskolás csoport horrorfilmet (vajon mi mást?) forgat a vadonban, amikor váratlanul zombitámadásról érkezik a hír: holtak támadnak fel megmagyarázhatatlan módon, és tizedelni kezdik a körülöttük kolbászoló élőket. Mikor a dolog igazán elfajul és beindul a hentelés, fiataljaink a jófej proffal együtt megragadják a tálcán kínálkozó lehetőséget, és elhatározzák, hogy a cinéma vérité legszebb hagyományaihoz hűen híradós stílusban videóra veszik az egyre nagyobb káoszt.
Értékelés: Miért pont erre a független horrorra esett a választásom? Hm, egyrészt azért, mert ugye ez lenne a legújabb, immár az ötödik epizód Romero mester zombifilmjeinek tekintélyes sorában. Másrészt pedig az a tény is felkeltette az érdeklődésem, hogy a direktor úr valamelyik interjújában nem átallott kijelenteni, hogy ez a movie nem más mint egyfajta újraindítása az általa kreált zombiuniverzumnak. Szóval, gondoltam, miért is ne, adjunk neki egy esélyt!
Nos a körítés nem rossz: Romero-hoz illően kellő mennyiségű gore-t, vért és trancsírt kapunk, az egyes halálnemek már-már túlságosan abszurdak (fejen keresztülszálló kasza, fejlövések, kettékszakadó testek, defibrillátorral “kiütött” zombi kobak, meg egyéb finomságok). Azonban nem csak a gore miatt figyelemreméltó az egész, hanem a kellően adagolt suspense miatt is (a kórházas jelenet például durván jól lett megcsinálva!). Mondjuk nem annyira egyenletes a gore-suspense arány mint az À l’intérieur-ben, de még így is határozottan bejövősebbebb mint a hasonlóan kézikamerázós REC. Ráadásul az is tetszett, hogy az apró részleteknél is odafigyeltek a hitelességre, és végig fenntartották a dokumentarista stílust: például már a történet elején elmagyarázzák, hogy kinek a filmje is lészen ez, ki és miért fogja narrálni, milyen kamerával forgattak, ki felelt a kész anyag megvágásáért illetve az utómunkálatokért, hogyan terjesztették a kész filmet (felpakolták a netre) stb.
A zombik ábrázolása szintén bejövős. Úgy van, ahogy Spike is írta Az élőhalottak éjszakája kritikában, ezek a lények másképpen viselkednek mint a mostanság divatos zombik: komótosan és lassan mozognak (Romero önironikusan ki is mondatja ezt a szereplőkkel már a film elején a múmiás horror forgatásánál), pont attól félelemetesek, hogy szinte már túlságosan is emberiek!
A morbid humorforrás végig ott van a filmben: kiváló példa, ahogyan keretbe zárva a történetet, sikerül végre a szereplőknek összehozniuk a fentebb említett horrort, csak éppen nem egészen úgy, ahogyan azt előre elgondolták, avagy Don’t mess with Texas… :) Vagy azon is jót röhögtem, mikor a süketnéma fater jól befűt a zombiknak, és abszurd módon kipakolja nekik az “I’m Samuel, hello!” táblácskát.
A sztori Romero-ra jellemző módon zombitámadásra épül (az összes ilyen horrorja közül ez az első, ahol a vírus nem csak Amerikában, de az egész világon elterjed, lásd például a Youtube-ra felpakolt ázsiai csajszit) jó adag társadalomkritikával megfűszerezve. Az agyakat átmosó, valóságot meghamisító és elferdítő tömegmédia (érdekes módon Balagueró is hasonlókat fejteget a REC kapcsán), a videómegosztó oldalak, a blogok mind-mind jól megkapják a magukét. Vagy az is jellemző, ahogyan Romero bemutatja, hogy veszélyben, katasztrófahelyzetben bújik elő igazán az ember sötétebbik énje: van aki hullákat foszt ki, van aki becsavarodik és zombik helyett saját embertársait nyírja ki, van aki rákap az ölés ízére és pusztán szórakozásból gyilkol satöbbi-satöbbi. Pontosan ezért is elgondolkodtató a film üzenete: vajon mi emberek, megérdemeljük-e egyáltalán, hogy megmentsenek minket?
A színészi játék korántsem egyenletes, bár a Debrát alakító Michelle Morgan egészen korrekt teljesítményt nyújt: nemcsak játszik a történetben, de egyben meséli is azt. Nagyon tetszett a szenvtelen, mindenféle érzelemtől mentes narrálási stílusa, miközben a kamera előtt pont ezen távolságtartásának ellenkezőjét bizonyította (nagyon is impulzív és lobbanékony karaktert alakított).
A fentebbi hölgyeményen kívül van még egy valaki, akit külön ki szeretnék emelni: ő pedig nem más, mint a diákok jellegzetes brit akcentusú egyetemi profja, aki annak ellenére (vagy talán pont ezért), hogy a problémák elől, egyfajta védekezésként a piálásba menekül, végig nyugodt tudott maradni (konkrétan ő volt a leghiggadtabb az egész csapatból). Nagyon bejött a hidegvérű, ultracool karaktere, aki ha kellett, szó nélkül hentelte az ellent. Nélküle sokkal szegényebb lett volna ez a történet!
Érdekesség, hogy a szereplők mellett jópár celeb is feltűnik a filmben (legalábbis mint hírolvasó a bevágott tévé- és rádióadásokban): Wes Craven, Stephen King, Simon Pegg, Quentin Tarantino, Guillermo del Toro illetve maga a direktor is mind-mind a hangjukat kölcsönzték a filmnek egy-egy jelenetben. Valahol olvastam egy interjúban, hogy Romero heccből kérte fel őket, és még ő maga lepődött meg a legjobban, mikor mindegyikük szó nélkül elfogadta a felkérést. Na igen, van ez így!
Nos egy szó mint száz, a Diary of the Dead egy tisztességes iparosmunka a zombifilmek királyától: egészen szórakoztató műfaji darab, mely méltóan viszi tovább az 1968-ban elkezdett franchise-t. Ha túl tudod magad tenni a film alapvetően “amatőr” és gyökerekhez visszatérő low-budget voltán (ami egyébként pozitívumként is felfogható) illetve a helyenként idegesítő színészi játékon, na és persze ha kedveled a zombifilmeket, akkor mindenképpen érdemes megtekinteni ezt az egészen kellemesen hátborzongató minimálhorrort. 7.5/10
Címkék: 7.5/10, Diary of the Dead, George A. Romero, horror, zombi
Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.