“Zsidó vagyok, nem luddita!” - Spielberg-Lucas gyorsinterjú
Ritka alkalom az ilyen: Steven Spielberg és George Lucas közösen ad interjút. Nos a közelgő Indy film kapcsán az Entertaintment Weekly-nek néhány nappal ezelőtt sikerült szóra bírnia az egymást folyton ugrató két hollywoodi veteránt, akik az elvakult rajongókról, a filmmel kapcsolatban kiszivárgott infókról illetve a technológia villámgyors fejlődéséről beszéltek.
Szóval miért is támasztottátok fel Indy-t oly sok év eltelte után?
GEORGE LUCAS: Pusztán csak heccből. Nem azért csináljuk ezt az egészet, hogy később elmondhassuk, hogy bezsebeltünk egy újabb Oscart, meg hogy úgyis mindenki imád minket… Nincsen szükségünk pénzre sem. Egyébként is valószínűleg csak fel fogjuk dühíteni az igazi rajongókat. Ők ugyanis már jó előre megírták a fejükben a nekik tetsző forgatókönyvet, és azt hiszik, hogy a mostani film képében elérkezett a Kánaán, pedig egyáltalán nem erről van szó. Ha így gondolkodnak, nagyon is csalódni fognak. Egyszer már keresztülmentem ezen a Baljós árnyak kapcsán. Hidd el, ott voltam, láttam, pontosan tudom, hogy az elvakult rajongótábor hogyan képes reagálni. Nagyon is szókimondóak tudnak lenni ezen a téren. Nem hinném, hogy többségben lesznek az örömittas rajongók, akik emaileket küldözgetnek majd nekünk, hogy mennyire imádták a filmet. Ehelyett inkább feldühítünk majd pár fanatikust, akik olyanokat vágnak majd a fejünkhöz, hogy mekkora seggfejek vagyunk, soha nem kellett volna ebbe a filmbe belevágnunk. Merthogy tönkretettük az életüket: Indiana Jones volt a mindenük, mi meg mennyire kicsináltuk. Biztosan efféle dolgokat írogatnak majd nekünk!
STEVEN SPIELBERG: Hűha, George beszéljen csak nyugodtan a maga nevében! [Nevet] Tedd csak nyugodtan zárójelbe, hogy ez kizárólag George Lucas magánvéleménye. Én személy szerint elhatárolódom mindenféle olyan nyilatkozattól, hogy a rajongók nem fogják kedvelni az új részt.
LUCAS: Jól van na, csak azt akartam mondani, hogy egyszer voltam már ilyen helyzetben, sétáltam én már keresztül a Halál völgyén a túlságosan is nagy elvárásoknak való megfelelésnek köszönhetően.
Zavaró a Kristálykoponya iránti fokozott rajongói érdeklődés? Steven, te néhány jelenetet külső helyszínen forgattál, ami aztán mit ad isten, néhány óra múlva fel is került a YouTube-ra szép elmosódott, rázkódó kézikamerás videó formájában.
SPIELBERG: Igen, szinte bármerre a világon az emberek lassan már hamarabb látják a készülő filmjeim egyes jeleneteit egy számítógép képernyőjén mint én egy profeszionális stúdiólaborban! Globális információáramlás ez valódi fénysebességgel.
LUCAS: Bezzeg ha digitális technikával forgattál volna [védett és zárt stúdióterületen], akkor nem lenne ez a problémád.
SPIELBERG: Jól van na, George, állj már le!
Sokszor zaklatott George, hogy forgass filmszalag nélkül pusztán csak digitális kamerákat használva, ahogyan ő is tette korábban a három Star Wars előzménnyel?
SPIELBERG: Ne is mondd, a három éves előkészítési periódus alatt egyfolytában. Alattomosan bombázott a szövegeivel, és próbált megpuhítani. Bár nem küldött el a fenébe, és nem volt durva sem, mégis állandóan különféle gúnynevekkel illetett. Ebben a gyönyörű kreatív gúnyolódási fázisában rendesen túlteljesítette magát, csak hogy megyőzzön, hadd forgassunk az ő általa preferált formában.
De mégis milyen jelzőkkel illetett téged?
SPIELBERG: Azt hiszem, a legrosszabb az “ódivatú” volt. Bár ez speciel nem zavart. George úgy ismer már engem mint a saját testvérét: igazat mondott na, tényleg ódivatú vagyok.
LUCAS: Azt hiszem, azért a “luddita” jelző is előkerült egy heves vita folytán.
SPIELBERG: Mondtam neki, hogy zsidó vagyok, nem luddita! [Nevet]
LUCAS: Végül aztán kijelentettem: “Nézdd Steve, ez a te filmed. Úgy csinálod, ahogy akarod!” Persze nem sikerült meggyőznöm, de ez nem jelenti azt, hogy nem ugrathattam továbbra is.
SPIELBERG: Hiába a 35 milliméteres, laborban előhívható nyersanyagot kedvelem… Ráadásul szeretek manuálisan filmet vágni, na. Talán én vagyok az utolsó rendező a világon, aki még a hagyományos módon vág filmet.
LUCAS: Én meg az, aki először használt a világon digitális technológiát a vágások során. Mégis jól megférünk egymás mellett. Konkrétan én is kedvelem a szélesvásznú formátumot és az ott használt színvilágot. Steven és Marty [Scorsese] mindketten visszatértek már az alapokhoz mikor fekete-fehérben forgattak [a Schindler listáját illetve a Dühöngő bikát]. Mégse itéltem el őket, és nem vágtam a fejükhöz, hogy te jó isten, mit műveltetek, mi a fenének használtok még mindig idejétmúlt technológiát. Ehelyett inkább azt mondtam nekik, hogy ez van, ez a ti választásotok, én pedig tiszteleteben tartom azt!
SPIELBERG: Persze azért néha előfordul, hogy digitális technikával kell forgatnom [és vágnom] - például ha elfogy a nyersanyag -, nincsen nekem ezzel semmi bajom, abszolút el tudom fogadni. Viszont garantáltan én leszek az a rendező, aki - amíg lehet - az utolsó pillanatig is filmszalagra fog dolgozni.
A vágási folyamat nem bonyolultabb a régi módszerrel, miközben a filmiparban a nagy többség már elektronikus technológiát meg számítógépeket használ?
LUCAS: Steven még mindig Moviola-val dolgozik! Egy nap majd elszakad rajta a szalag, aztán majd nézhet. Beviheti egy szervizbe, ahol majd a fejéhez vágják, hogy elnézést uram, de ilyenekkel már nem foglalkozunk.
SPIELBERG: Moviola-n vágunk, a végeredményt pedig KEM-en nézzük vissza.
Huh, álljunk meg egy pillanatra, és tegyük ezt egy picit érthetőbbé! A KEM ugye egy síkágyas vágógép, ami még a hetvenes években jött divatba, miután leváltotta a húszas években fénykorát élő Moviola-t. És te illetve a vágód Michael Kahn még mindig használjátok mindkettőt?
SPIELBERG: Igen, kábé 30 KEM-em van. A lámpái illetve egyes részei egészen jól használhatók cserealkatrészként, ha valamelyik készülék meghal. Olyan mint a Concorde a visszahívása előtti utolsó három évben.
LUCAS: Steven nagyon élvezi ezt a technológiát, mely ráadásul pont akkoriban jött divatba, mikor ő bekerült a filmiparba. Tökéletesen ismeri minden csínyját-bínját, kényelmes neki, ráadásul nosztalgikusan is gondol rá. Persze, ha valamilyen probléma adódik, akkor már nem olyan nehézfejű, használja ő az új technológiát is mondván: ”Ha kell, akkor így oldom meg. Nem fogom mindenáron a régi módszert használni!”
SPIELBERG: Nézd, soha nem leszek rá büszke, de pont én biztosítottam lehetőséget a filmtörténelem legelső digitális [számítógéppel animált] karakterének megalkotására egy általam gyártott produkcióban, nevezetesen Az ifjú Sherlock Holmes-ban.
Igen, az életre kelt színes üvegű ablak…
SPIELBERG: Na meg persze ne feledkezzünk meg a digitális dinoszauruszokról sem a legelső Jurassic Park-ban. Szóval lehet, hogy az általam használt elavult technika miatt ludditának számítok, de én akkor is így érzem jól magam. Egyébként is George meg én már mindketten kipróbáltuk az összes jelenleg elérhető legfejlettebb tecnhnológiát.
LUCAS: Egyébként jellemző, hogy mikor Steven forgatókönyvön dolgozik, mindig számítógépen teszi. Jómagam viszont hozzá nem nyúlnék semmilyen kompjúterhez. Ehelyett inkább egy szép sárga jegyzetfüzetet használok 4-es ceruzával, és nem hiszem, hogy változni fogok már.
SPIELBERG: Tisztára kezd olyan lenni ez az interjú, mintha a Bellevue-ben lennénk.
Mindketten szinte az összes filmetekben John Williams-et használtátok zeneszerzőként. Ő általában mikor kezd el dolgozni a zenei elemeken?
SPIELBERG: Rendszerint akkor születik meg a fejében a megfelelő téma, amikor a filmet látja.
LUCAS: Bár néha úgy tűnik, mintha a zenét komponálta volna először, mi meg hozzáforgattuk volna a filmet. Gyakran ilyen érzésem van.
John Williams immár 76 éves, ti is mindketten túl vagytok a hatvanon. Nem szólal meg az a bizonyos vészcsengő?
LUCAS: Egyszerűen nem veszünk róla tudomást és kész. Nem fogunk megőszülni vagy megvénülni. Ugyanolyan fiatalok maradunk mint mindig is voltunk, és egyáltalán nem ismerjük el a tényt, hogy egyre idősebbek leszünk. Vagy talán mégis? [Nevet]
SPIELBERG: Így van. Soha nem fogom elfelejteni, mikor a Cápát forgattuk, és [a producer] David Brown kijelentette, hogy ”Már majdnem 60 vagyok, de még mindig úgy érzem magam mint egy 24 éves.” Nos én is mindig hasonlóan éreztem magammal kapcsolatban. Eljutottam végre életem azon szakaszára, amikor boldog és elégedett vagyok: van egy gyönyörű családom és egy remek munkám. Valahol úgy a harmincas éveim környékén leálltam az évek számlálásával, és azóta életkorban is mindig kábé ennyinek érzem magam.
LUCAS: Jellemző, hogy manapság is rendszeresen ugratjuk egymást, és gyakran viccelődünk együtt. Pontosan ugyanúgy, ahogyan korábban tettük. Azt hiszem, a kapcsolatunk semmit sem változott.
Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.