Filmmánia: In The Valley of Elah (Elah völgyében)
Háborús veterán eltűnt fiát keresi… Elah völgyében kritika.
In The Valley of Elah (2007)
“Sometimes finding the truth is easier than facing it.”
Ki a rendező: A kanadai születésű forgatókönyvíró-rendező-producer Paul Haggis, aki jópár évig tévésorozatok készítésével foglalkozott, majd aztán szépen lassan az Ütközésekkel (2004) átnyergelt a mozibizniszbe. Nagyon nagy tehetségnek tartom a pasast, olyan minőségi filmeknek írt már szkriptet mint a Millió dolláros bébi, A dicsőség zászlaja, a Levelek Ivo Dzsimáról, a Casino Royale, ráadásul nem mellékesen ő jegyzi a legújabb Bond filmet, a Quantum of Solace-t is.
Ki játszik benne: Tommy Lee Jones, aki már számtalan hollywoodi produkcióban szerepelt, lásd JFK, A szökevény, Született gyilkosok, Men In Black, Melquiades Estrada három temetése, Nem vénnek való vidék stb.
A másik főszereplő a gyönyörű Charlize Theron, akit főleg az Ördög ügyvédje, az Árvák hercege, a Férfibecsület, a Rém, a Kőkemény Minnesota illetve az Aeon Flux című produkciókból ismerhet az egyszeri filmrajongó.
Továbbá Susan Sarandon illetve Josh Brolin szintén tiszteletét teszi egy kisebb szerepben.
Mi a sztori: Mike Deerfield a példás katona rejtélyes módon eltűnik, miután hazatér az iraki frontról. Veterán katona apja, Hank a rendőrnyomozó Emily Sanders segítségét kéri a rejtély megoldásában illetve a fiú felkutatásában.
Értékelés: Okés, kezdjük talán ott, hogy az Elah völgyében alapsztorija egy kétségbeesett apa eltűnt fia utáni kereséséről szól, az eredmény azonban mégsem egy egyszerű tucatkrimi lett, hanem egy mélyen háborúellenes nyilatkozat a háborúból visszatérő, rengeteg borzalmat átélt fiatalok lelkivilágának őszinte és néhol brutális bemutatásával. Azon nem kevés jelen esetben amerikai katonáról szól, akik az átélt sokkhatásoknak köszönhetően komoly személyiségtorzuláson esnek át, és később szinte képtelenek újra beilleszkedni a társadalomba (ahogyan az egyik csávó is mondja a filmben, alig várta, hogy hazajöjjön, majd miután eltöltött itthon két hetet, már vágyik is vissza). Az ő történetük igazán ez a film.
Tommy Lee Jones bizony ahogy idősödik, egyre jobb színész lesz: ő az egyik legnagyobb erőssége az Elah völgyének, egyszerűen zseniális a fia után nyomozó háborús veterán szerepében. Olyan átéléssel játszik, hogy minden egyes gondolat és érzelem tisztán látszik barázdált arcán és megfáradt szemein. A Melquiades Estrada három temetése óta nem láttam ennyire érzékeny és lenyűgöző alakítást tőle, abszolút jogos volt idén az Oscar jelölése.
Nagyon tetszett, ahogy a karakterfejlődését megoldották: emberünk a történet elején hithű, konzervatív, kőkemény háborús veteránt alakít, aki büszke a hadseregnél elért komoly sikereire illetve mindkét fiára, akik követték őt ezen a pályán (”A fiam a demokráciáért küzdött az elmúlt 18 hónapban egy szarkupacon, és a hazáját szolgálta. Jobbat érdemel.“). De ahogyan haladunk előre a történetben, a bajtársakkal való beszélgetésekből illetve a srác hátragyott mobilos videóiból, Deerfield lassan rádöbben, hogy az a fiatalember, akit korábban ismert, teljesen megváltozott: a háború gyökeresen formálta át fia személyiségét, és Mike olyan dolgokat tett, melyekre korábban egyikük sem mert volna gondolni. Deerfield utólag jön rá, hogy fia végig szenvedett a szolgálat alatt, és többször is próbált segítséget kérni az átélt sokkhatások feldolgozásához, de ő mint apa ezt soha nem vette vagy nem akarta észrevenni. Veteránunk a nyomozás során egyre több és több fájdalmas és borzalmas dologra bukkan, aminek következtében hősiességbe és katonságba vetett sziklaszilárd hite lassan de biztosan alapjaiban inog meg. Ahogy a tagline is mondja: néha könnyebb megtalálni az igazságot mint a szembenézni vele, és mennyire igaz ez az itt történtekkel kapcsolatban!
Egyébként jellemző, hogy miközben néztem a filmet, pont azon gondolkodtam, hogy Clint Eastwood mennyire jól passzolt volna Deerfield karakteréhez (sőt ha már itt tartunk, akkor még a direktori székben is el tudtam volna képzelni). Aztán később mikor az IMDb-n böngészgettem, hát nem kiderült, hogy Haggis eleve Eastwood-nak szánta illetve írta a szerepet, csak az utolsó pillanatban a hollywoodi legenda nem tudta elvállalni egyéb elfoglaltságai miatt, így került végül a képbe Tommy Lee Jones.
Charlize Theron-ban egészen kellemesen csalódtam: korábban látott filmjei alapján nem tartom egy született színésztehetségnek, de itt meglepően jól hozza a Deerfield-et segítő rendőrnőt. Az Elah völgyében kifejezetten nem szexis és visszafogott Theron végre megmutathatta, hogy tud ő játszani, ha akar. Amúgy szerintetek megéri pótolni tőle a Monster-t? Anno ugyanis kimaradt…
A film másik nagy erőssége az utolsó jelenet, amely olyannyira hatásosan lett összerakva, hogy egy ponttal feljebb kellett tornáznom a végső értékelésemet. Lehet, hogy sokan erőltetettnek, szájbarágósnak vagy manipulatívnak fogják találni ezt a pár percet az egész filmmel egyetemben (ezen amúgy el lehetne vitázgatni), de a lezárást igenis ötletesen oldották meg: tökéletesen tükrözi Deerfield lelkiállapotát, illetve az amerikai nemzetbe, hadseregbe és hősiességbe vetett hitének megrendülését. Nem egy ultralátványos dolog, mégis üt rendesen!
Negatívumok közül annyit tudnék felhozni, hogy az érzékenyebb nézők talán túlságosan naturalistának, sötétnek, lassúnak és lehangolónak fogják találni a történetet, illetve a fenti utolsó jelenet valószínűleg szintén meg fogja osztani a közönséget. De ez legyen a legkevesebb.
Paul Haggis ismét bebizonyította, hogy nemcsak kiváló forgatókönyvek írásához ért, de rendezőnek sem utolsó. Sőt, ha így folytatja, akkor még számos minőségi produkciót köszönhetünk majd neki. Ha bejött neked az Ütközések, akkor feltétlenül nézdd meg az Elah völgyében-t is! 8/10
Címkék: 8/10, Charlize Theron, dráma, Elah völgyében, In The Valley of Elah, Paul Haggis, Tommy Lee Jones
Kommentek
6 hozzászólás ehhez: “Filmmánia: In The Valley of Elah (Elah völgyében)” Hozzászólok!Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.
Az Ütközések nem kicsit lett jó film. Eléggé ambivalens érzésekkel, félve ültem neki, de hatalmasat csalódtam benne, főleg a csavaros story-n, melyen a végén a több szálon futó cselekmény egybefonódik, minden kitisztul, és jön a szomorú felismerés, no meg a katarzis!
Ez a film is eléggé felkeltette az érdeklődésemet, már csak a két színész miatt is. Jonest imádom, szinte még nem láttam rossz filmjét, Theron pedig a szépsége ellenére szerintem igenis tehetséges színésznő,lásd pl: az Édes Novembert, vagy a jamesb által említett The Monstert. Felkerült a listámra:)
jamesb: Szerintem sűrgősen potóld a Szörnyet, mert Theron hatalmasat alakít benne, mellesleg pedig sikerült olyan rútúl elmaszkírozni, és olyan fantasztikusan hozta a karakterét, hogy nem volt kétséges az Oscar-díj számára!
Nekem nagyon bejött a film. Theronnal kapcsolatban viszont Spike véleményét osztom, remek színésznő…
Okés, meggyőztetek, meg fogom nézni a Monstert. :) Theron-tól idáig csak az Ördög ügyvédjét, az Árvák hercegét meg az Édes novembert láttam. Ez utóbbiakban nem igazán hidaltam le a tehetségétől, bár most ahogy nézegetem a Monster mellett a Kőkemény Minnesota is szép kritikai elismerést hozott neki.
A Monster szerintem egy rossz film lett. Sőt, azt se értem minek kell egy sorozatgyilkost úgy beállítani, hogy mégis jó :)
Egyébként nekem nem tetszett az Elah völgyében, nem rossz, de nem is jó. Lassú, valahogy szájbarágós is.
De azért szépen kiröppent a fejemből, alig emlékszek valamire belőle.
Koimbra: Ez kemény voltXD Ez sem tetszett, meg az sem jött be annyira…:))
Pont ma, nem sokkal előtte, mikor most ezeket a sorokat írom néztem meg ezt a kis filmremeket!
Teljesen egyetértek a kritikáddal jamesb, különösebb kommentárt nem is szeretnék fűzni hozzá. Talán csak annyit, hogy ismételten hozza a színvonaladat:) 5-ös!
Lassú, néhol valóban elég naturalista ábrázolásmódú,(bár erre szoktam mondani, hogy szükségszerű, és nem pedig öncélú) depresszív, komor tónusú krimi, bár inkább a dráma, mint műfaji jelző állna hozzá a legközelebb. Nem annyira mély mondanivalójú, de a mögöttes tartalom mindenféleképpen kiérződik a filmből. Messze az átlagos hollywoodi “tucat-moviek” felett szárnyal, hozzáteszem teljesen megérdemelten. Egyre több ilyen témájú film kerül mostanság a rendezők “boncasztalára”(megemlíteném a nem régen látott a Sereg nem enged c. hasonszőrű alkotást), hiszen a téma aktualitása megkívánja ezt, ennél a filmnél viszont mégsem éreztem ezt giccsesnek vagy erőltetettnek.
Ahogyan jamesb is írta, már a színészi alakítás is egy külön jutalom játék a néző számára! Theron-ban ismételten nem kellett csalódnom, Jones önmagáért beszél, mint mindig, és abban a kis szerepben, amit kapott Josh Brolin és Susan Sarandon, szintén brillírozik.
A film amolyan “keretes” szerkezetű, ergo ahogyan kezdődik-a zászlós utalás-, úgy is lesz vége, ami kellőképpen megteremtette a katarzist számomra, és teljesen egyetértek jamesb-el, a film ilyetén való lezárása miatt. Kiváló ötlet, plussz pont érte!
Én csak ajánlani tudom mindenkinek!