Filmmánia: Paranoid Park
Deszkás srác maró bűntudattól szenved… Paranoid Park kritika.
Paranoid Park (2007)
“Could you hide a deadly secret?”
Ki a rendező: A függetlenfilmes amerikai rendező, forgatókönyvíró és producer, Gus Van Sant, aki olyan kritikailag is elismert filmeket rendezett mint az Otthonom, Idaho; a Good Will Hunting illetve az Elefánt.
Ki játszik benne: Jóformán ismeretlen, amatőr színészek, a főszereplő Gabe Nevins konkrétan semmilyen filmes tapasztalattal nem rendelkezett korábban. Az persze már más kérdés, hogy ez meg sem látszik az alakításán, de erről majd később.
Mi a sztori: Alex, a portlandi tizenéves deszkás srác belekeveredik egy vasúti biztonsági őr rejtélyes és brutális halálának körülményeibe. A rendőrség vizsgálódik, Alex hallgat, de legbelül végig szenved a bűntudattól. Az általa leírtakból ismerjük meg annak a bizonyos végzetes éjszakának a történetét…
Értékelés: Most előre mondom, hogy nagyon-nagyon sokan fogják utálni ezt a kifejezetten nem nézőbarát filmet a túlzott vontatottsága, álomszerűsége, lassúsága és töredezettsége miatt. Pedig az alapötlet határozottan erős - egy bűntudattól szenvedő fiatal srác lelkivilágába nyújt bepillantást nem éppen megszokott filmes eszközökkel - csak hát éppenséggel a csomagolással van probléma.
Már a film elején a deszkáspálya (Paranoid Park, innen a cím) melleti híd képei az andalító zenével megadják a film egészére oly jellemző álomszerű, lassan gomolygó és meditatív alaphangulatot. Valahol a Rotten-en olvastam, hogy a Paranoid Park olyan mint valami extrém hosszúra nyújtott rövidfilm, és mennyire igaz ez az állítás: egy 15-20 perces szkeccsfilmbe simán bele lehetett volna sűrítani a történetet, és akkor kevésbé éreznénk vontatottnak az egészet. Mert így bizony még a nyolcvanvalahány perces játékidő ellenére is elég sűrűn nézegettem az órámat.
A film remekül van fényképezve, bár mondjuk ez nem meglepő, mivel az a Christopher Doyle követte el, akit Wong Kar-Wai kedvenc operatőreként ismerhetünk, és aki már jópár filmben bizonyított (lásd Vadító szép napok, Szerelemre hangolva, A csendes amerikai, Eros stb). Szóval a képek illetve a beállítások abszolút profin vannak megoldva, de idegesítően túl sok a deszkásokról bevágott kézikamerás felvétel. Most komolyan, miért kell 10 percenként deszkásokat mutogatni, miközben azok faszán kilassítva figuráznak a pályán (ráadásul még csak nem is rövid vágóképekről van szó, hanem több perces shot-okról, amik konrétan idegesítettek és untattak annak ellenére, hogy esztétikusan és művészien voltak megcsinálva). Tisztára úgy éreztem, mintha Van Sant meg Doyle előre eltervezve beszabadult volna egy deszkáspályára kézikamerával a kezében, forgatott volna egy jót, aztán a kész cuccot kilassítva és stilizálva bepakolta volna a filmbe, csak mert az úgy jó és művészi.
Az egész filmet egyébként a főszereplő srác viszi el a hátán. Full amatőr a csávó, gondolom Portland utcáin szedhették össze valahonnan, viszont mindenféle színészi képzetlensége ellenére zseniálisan oldja meg ezt az egyáltalán nem könnyű és összetett szerepet. Üres, beesett porcelánfehér arca (Van Sant láthatóan szívesen időzik el rajta a közeliken) remekül érzékelteti belső önvívódását, miközben személyisége illetve kisugárzása mégis visszafogottan laza, könnyed és légies. Jó adag tehetség rejtőzik ebben a 16 éves Gabe Nevins-ben, érdemes megjegyezni a nevét illetve az arcát, biztos vagyok benne, hogy sokat fogunk még hallani felőle a jövőben.
A fenti pozitívumok viszont sajnos nem mondhatók el a többi szereplőről, akik ráadásul csak a másodhegedűs szerepét játsszák: alig kapnak lehetőséget a kibontakozásra, és személyiségük közel sem olyan jól felépített mint Alexé. Nem értem, hogy miért de Van Sant konkrétan az anyuka szerepét olyan olyannyira jellegtelennek vagy felslegesnek gondolhatta, hogy egyszerűen egyetlen jelenetben sem mutatja közelről illetve szemtől szemben, a hangját ugyan tisztán halljuk, de magát az alakot mindig csak távolról, félprofilból, árnyékban kirajzolvódva láthatjuk. Vagy ott van Alex csaja, akinek kidolgozatlan, sztereotíp karakterét tovább tetézi kifejezetten erőtlen és gyermeteg alakítása: egyszerűen nem hiszem el, hogy nem lehetett kevésbé idegesítő színésznőt találni helyette. Jellemző egyébként, hogy a csaj ugyan messze több tapasztalattal rendelkezik mint a főszereplő Nevins, de a srác mégis minden közös jelenetükben porrá alázza színészi játék tekintetében.
A naturalista ábrázolásmód ellenben tetszett: ha félbevágott hullát kellett mutogatni, akkor bizony bevállalták, méghozzá mindenféle szándékos öncélúságtól mentesen. A drámai fokozás illetve a csávó motivációinak és belső vívódásának jobb megértéséhez egyébként is kifejezetten szükségesnek éreztem. Sőt pont azt hoztam volna fel negatívumként, ha nem merik bevállalni, és elkendőzik a néha kegyetlen és brutális valóság ilyetén való ábrázolását.
A soundtrack sajnos óriási mínusz pont: többségében ugyanis olyan zenéket válogattak össze, amik egyszerűen nem passzolnak az egyes jelenetekhez, vagy legalábbis én így éreztem. Ahogyan a kedvenc OST-knél egyszer már említettem, az ideális filmzenének tökéletesen integrálódnia kell az adott jelenetbe, és elválaszthatatlan szerves részét kell képeznie annak. Nos sorry, de itt pontosan az ellenkezője történt…
Nagyon-nagyon sajnálom ezt a filmet, mert a remek alapötletből illetve a fentebb említett született tehetség sráccal sokkal hatásosabb és élvezhetőbb filmet lehetett volna készíteni, így ez viszont csak középszer lett, és valószínűleg a kis művészmozik kínálatában illetve a tékák eldugott hátsó polcain hamar a feledés homályába vész majd. Csak DVD-n történő megtekintésre javaslom, kivéve persze, ha szeretnél egy jót durmolni a sötét, barátságos és megnyugtatóan csendes moziteremben. 6/10.
Kommentek
Egy hozzászólás ehhez: “Filmmánia: Paranoid Park” Hozzászólok!Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.
teljesen egyetertek a kritikaval, en pont erre szamitottam az elefant utan, ami ugyancsak egy brutalisan jo sztori ugyanigy belassulva hosszu perces snittekkel..vhogy Gus V,S. mar annyira muveszi akar lenni, hogy ez az elvezhetoseg rovasara megy sajnos..a srac tenyleg nagyon jol jatszik, bar ez a szerep nem tul nagy kihivas senkinek ugy erzem,voltakepp csak szomoruan kell nezni a messzesegbe :) a film hangulata mindenesetre nagyon tetszett, szoval erdemes megnezni ,de tenyleg csak otthon.