Filmmánia: Mr. Brooks
Malibu kritikája Kevin Costner színészi visszatéréséről.
Mr. Brooks (2007)
“Everyone has two sides: the one they show… and the one they hide.”
Ki a rendező: Bruce A. Evans, akinek ezidáig a magyar közönség maximum a Dzsungelből dzsungelbe c. fordított Robinson Crusoe-sztorin alapuló vígjáték miatt „örülhetett”. Külön érdekesség, hogy a fenti komédián kívül Raynold Gideon-nal együtt jegyezték a TV2 vasárnap esti műsorsávjának évente egyszeri vendégeként tündöklő „A kincses sziget kalózai”-t (avagy minden idők egyik legnagyobb büdzsé/bevétel hányadosát), ami után nem kis előrelépés a Mr. Brooks egyszerű ám nagyszerű alapötlete.
Ki játszik benne: A címszereplőt Kevin Costner testesíti meg, nála nagyobb minőségbeli hullámvasutat is ritkán jár be színész, de tény, hogy a saját maga által rendezett, 2003-as Open Range című csöndes westernke óta nem tett le normális munkát. Volt az ő karrierjében minden: jelentéktelen kis alkotások, a ‘90-es évek elején egy igazi aranykor (Farkasokkal táncoló; Több, mint testőr; Robin Hood; JFK; Wyatt Earp; Tökéletes világ) és két hatalmas bukás, melyek szakmailag is fiaskónak bizonyultak (Waterworld, The Postman – mindkettőt rendezte).
Számomra az igazán nagy név mégsem ő volt a projektben, de nem is Demi „félig plasztik” Moore, hanem William Hurt, akit a művelt mozinéző már számos filmben megcsodálhatott, mint például az Erőszakos múlt főgonosza (még Ed Harris-nél is gonoszabb volt, ami azért nem kis dolog), a Falu vezetője, vagy a megakultfilm Dark City felügyelője. Zseniális karakterszínész, minden rezdülése precíz. Megemlítendő még a mellékszereplő Dane Cook, aki meglehetősen bizarrul fest a Kabalapasihoz képest.
Mi a sztori: Mr. Brooks sikeres, gazdag, családos ember, mindene megvan – azonban azon a bizonyos mindenen túl van még valamije, amitől viszont szívesen szabadulna: ő Marshall, Brooks másik énje, alteregoja, aki számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik (és vértezi fel ezekkel a tulajdonságokkal „gazdatestét”), kivéve egyet: őrült gyilkolási vágy fűti, és akaratát jó sokszor rá is tudja erőltetni Brooks-ra, így a gyártulajdonos bizony némelyik este eljár egyet gyilkolni.
Az alapötlet különösebben nagy történések, események nélkül is elég lenne egy kiváló filmhez (hisz ugyebár finomabb, mint egy Jekyll-Hyde történet), ám azért kapunk izgalmat is az arcunkba: Brooks ugyanis egy gyilkosságnál elfelejti behúzni a függönyt, így lebukik egy kukkoló előtt, aki hamarosan elő is áll meglepő követelésével: Brooks vigye el a legközelebbi akciójára.
Értékelés: Akik a történetet olvasták, bizonyára arra gondolnak, hogy ez a film valami átvariált Jekyll-Hyde történet, a jelenbe áthelyezve, és mit mondjak, nagyon nem is lőttek mellé, bár kétségtelen, jelentős eltérések vannak: itt szó sincs átváltozásról, és az a bizonyos másik én is köröket ver szegény Mr. Hyde-ra, no meg Dr. Jekyll kézzel-lábbal tiltakozott másik énje ellen, Mr. Brooks azonban…
No de ne szaladjunk ennyire előre, hadd térjek ki a film alapkoncepciójára, ami egyben a mű zsenialitásának forrását képezi: a két ént két színész játsza, méghozzá két olyan színész, hogy jobb se kell, és ez bizony zseniális dialógusok és bizarr helyzetek szülője lesz, valamint ugyebár a néző fantáziáját is beindítja jobb esetben. A megoldás hasonló kicsit a Fight Club-hoz, csak itt nagyon más a szituáció, itt a ketté hasadt tudat két fele tökéletesen tudja, mi is a helyzet.
William Hurt – szokás szerint – valami hihetetlen zseniális a fanyar humorú, mindenen átlátó, és olthatatlan vérszomjjal megáldott alterego szerepében, szinte minden jelenete és dialógusa tökéletes, hatalmas ziccer volt számára a szerep, és tökéletesen értékesítette is. Bár kétségtelenül Kevin Costner szerepében volt a kevesebb potenciál, de ő is nagyon jól játszik, nem hiába, rutinos róka már Kevin, tudja ő pontosan, hogyan kell úgy nézni, hogy imádják a nézők. A két én megvalósítása tökéletesre sikeredett, hatalmas piros pont Evans-nak és a két színésznek.
A kisebb szerepekben Dane Cook-ot és Demi Moore-t figyelhetjük, mindkettejük becsületes alakítást tesz le az asztalra, bár utóbbi helyére jöhetett volna bármilyen színészistennő, ez a szál olyan vérgyenge és felesleges - sőt már-már idegesítő -, hogy azon senki se tudott volna javítani. Valószínűleg a sztori megkavarása végett tették bele a tipikus (és roppant fárasztó) kemény rendőrnő karaktert, meg a hozzátartozó, sajnos eléggé kibontott szálat, de ez csak rengeteg banális dolgot eredményezett (most komolyan, mennyi az esély arra, hogy két - sőt három - (sorozat)gyilkos ugyanabban a parkolóban találkozzon?). Ezek sajnos elrontják a filmet, nem is kicsit – így lehet egy felesleges szállal tiszta erőből pofánvágni egy bivalypotenciális forgatókönyvet.
Ezt szerencsére némileg ellensúlyozza a film teljesen egyedi, megfoghatatlan hangulata, mely néhol kegyetlenül bizarr, és morbid poénokkal teli, de áthatja egy különös feelgood-érzés is, ami abszolút nem lóg ki a filmből. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy habkönnyű filmmé változtatták a Mr. Brooks-ot, de szerintem vagy ez volt a helyes út vagy egy überdepresszív sztori. Nagyon sajnálom, hogy az utolsó, hatalmas morbid csattanót szépen elbaszarintották - gondolom produceri nyomásra -, pedig az tökéletes pont lett volna az i-re.
A Mr. Brooks egy rendkívül erős alapötlet különös hangulatú, csavaros történetű, remek zenéjű és zseniális befejezésű megfilmesítése… lehetett volna normális lezárással és Moore szálának nélkülözésével. Ezek a negatívumok azonban elválasztják a filmet a tökéletességtől. Csak remélni tudom, hogy az a bizonyos befejezés a remélhetőleg tervbe vett folytatás miatt készült el. 7.5/10
Címkék: 7.5/10, Bruce A. Evans, Demi Moore, Kevin Costner, Mr. Brooks, thriller, William Hurt
Kommentek
2 hozzászólás ehhez: “Filmmánia: Mr. Brooks” Hozzászólok!Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.
Ez a tavalyi év egyik legjobbja volt, bár a végén azt éreztem, hogy nem voltak elég bátrsak így befejezni ezért tettek még hozzá egy fél percet
egyetértek…jó alapsztori, jó színészi játékokkal, de harmat gyenge befejezéssel, és ügyvédnő szállal, amit ki lehetet volna hagyni minden szó nélkül..én még a lány szálat jobban kibontottam volna…de egy hetest mindenképp megérdemel.:)