Filmmánia: King of California (Kalifornia királya)
A mentálisan nem teljesen tiszta, homeless kinézetű jóember újraértelmezi kapcsolatát tinédzser lányával… King of California kritika.
King of California (2007)
Ki a rendező: Mike Cahill, akinek ez a rendezői illetve forgatókönyvírói bemutatkozása.
Ki játszik benne: Az idén immár 64 éves Michael Douglas, aki temérdek filmben szerepelt, többek között a Tőzsdecápákban, az Elemi ösztönben, az Öszzeomlásban, a Játsz/mában vagy a Wonder Boys-ban.
A másik főszereplő, a 20 éves Evan Rachel Wood, aki manapság mellékállásban - erőteljes kontrasztként - Marilyn Manson csajaként funkcionál (egy időben úgy is volt, hogy együtt játszanak majd Manson készülő horrorjában, a Phantasmagoria: The Visions of Lewis Carroll-ban). Főleg sorozatokban szerepelt korábban, de játszik még egy hamarosan bemutatásra kerülő, igen jófélének tűnő drámában is Uma Thurman-nel.
Mi a sztori: Charlie (Michael Douglas) hosszú idő után végre kijön a helyi pszichiátriai intézetből, aminek eredményeképpen jól felforgatja 16 éves lányának, Mirandának (Evan Rachel Wood) látszólag rendezett életét. Charlie ugyanis szentül meg van győződve róla, hogy egy spanyol felfedező rég elveszett kincse lapul valahol a házuk közelében elásva. Fémdetektorral és kincsvadász könyvekkel felszerelkezve végül kijelenti, hogy a kincs a közeli áruház alatt van, és ráveszi lányát, hogy szerezzen ott egy állást, aztán majd zárás után nekiállnak ásni…
Értékelés: Nos sikerült végre beiktatni a Kalifornia királyát, de eléggé vegyes érzéseim vannak a produkcióval kapcsolatban. Az a helyzet ugyanis, hogy tényeg egy mosolygós, aranyos, szerethető történetről van szó, de sajnos mégsem tudott megfogni igazán, valószínűleg a Hallam Foe-hoz hasonlóan túl sokat vártam tőle.
A színészek egyébként hozzák a formájukat, Michael Douglas talán élete legjobb alakítását nyújtja a Wonder Boys óta. Mikor anno láttam azt a homeless fejét a poszteren, egyből tudtam, hogy meg kell néznem ezt a filmet. A lányát alakító csaj, Evan Rachel Wood alapból is bejövős, de asszem színészileg is érdemes lesz rá odafigyelni a jövőben. Annak ellenére, hogy nincs akkora név mint Douglas, tökéletesen egyenrangú partnere volt az Elemi ösztön egykoron szexelvonó-terápiára vonult sztárjának.
A sztori viszont eléggé lassan csordogálós, a közepe felé némileg el is álmosodtam rajta. Nincs amúgy semmi bajom a lassú történetvezetéssel, imádom például Clint Eastwood utóbbi munkáit, Alexander Payne About Schmidt-jét, David Lynch Straight Story-ját vagy Sarah Polley Away From Her-jét, de ez a történet nem tudott igazán lekötni. Lehet, hogy rossz passzban néztem, de úgy érzem, valami plusz hiányzik belőle, ami az utóbbi filmekben megvolt. Talán a rendező kezdeti tapasztalatlanságának tudható ez be (még csak az első filmje!) vagy bennem van a hiba, fene se tudja.
Így utólag visszagondolva, nem igazán tudtam átérezni Charlie problémáját, ráadásul a mellékszereplő karakterek is eléggé kétdimenziósra sikeredtek. Például Douglas fekete haverjának szerepét azért jobban kibonthatták volna, mert így csak olyan volt mint egy vászonra fröccsentett paca, vagy mondjuk a felesleges rendőrcsajos szálnak is simán nekimehetett volna az a bizonyos vágóolló. Vagy az a fiatal srác, aki annyira érdeklődött, hogy Charlie meg a lánya mi a fenét ásnak a mező közepén. Első gondolatom az volt, hogy na akkor most ez a csávó meg Miranda előbb-utóbb tutira összejönnek, aztán emberünk egyik pillanatról a másikra úgy eltűnt a sztoriból, mintha ott sem lett volna.
A soundtrack ellenben egész kellemes: az egyik főtéma már a film elején totál ismerős volt, aztán rájöttem, hogy a Station Agent-ben hallottam ehhez hasonlót utoljára. Nem tudom tudatos volt-e, de tisztára mintha onnan nyúlták volna az alapokat. Mindegy, a soundtrack rulez.
Szóval összességében a Kalifornia királya azért egyszer mindenképpen nézhető produkció. Hangulatra illetve stílusra erőteljesen emlékeztet Alexander Payne filmjeire (mondjuk, nem véletlen, mivel ő volt a producer), így aki kedveli Payne eddigi munkáit, azoknak valószínűleg többé-kevésbé ez a film is bejön majd, de sajnos nem tudom mindenkinek jó szívvel ajánlani. 6/10
Címkék: 6/10, dráma, Evan Rachel Wood, Kalifornia királya, King of California, Michael Douglas, Mike Cahill
Kommentek
3 hozzászólás ehhez: “Filmmánia: King of California (Kalifornia királya)” Hozzászólok!Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.
Szerintem valamivel jobb mint 60 %, Michael Douglas nagyon jól nyomja a szerepet.
egy hatost kapott még tőlem anno… nem volt rossz..de nincs ami fokozná az izgalmat..hiába játszik jól meglátásom szerint Douglas, akkor se tudunk úgy igazán belemerülni az eseményekbe, egyszerűen nem ragad magával annyira, hogy azt mondjuk, na igen, ez ott volt. Egyszer nézős, jó színészi alakításokkal megspékelt darab, de semmi több. a forgatókönyvet néhány helyen kicsit fel kellett volna turbózni…
Érdekes de jelen esetben a cikkben írt kritikával tökéletesen egyetértek.Pontosan ezek a dolgok fogantak meg bennem már a film nézése
közben.Olyan nagyon langyi az egész úgy ahogy van.