Filmmánia: Into The Wild (Út a vadonba)
Egyetemista csávó diplomaosztó után beveti magát a rengetegbe… Into The Wild kritika.
Into The Wild (2007)
“Happiness only real when shared”
Ki a rendező: Egyik kedvenc színészem, Sean Penn, akinek ez már a negyedik rendezése. A Titokzatos folyóban nyújtott alakításáért Oscar-díjat kapott színész-rendezőnek olyan filmeket köszönhetünk mint az Indián vér, a Menekülés az éjszakába vagy az Ígéret megszállottja. Az alaposságáról ismert Penn egyébként különösen türelmes volt ezen film előkészítése során, mivel nem kevesebb mint 10 évet várt, míg végül megkapta a McCandless család teljes hozzájárulását a film leforgatásához.
Ki játszik benne: A főszereplő Emile Hirsch a Szüzet szüntess című habkönnyű tinivígjátékból lehet ismerős, de a mellékszerepekben is csupa nagy nevekkel találkozhatunk: Marcia Gay Harden, William Hurt, Hal Holbrook, Catherine Keener, Jena Malone, Vince Vaughn.
Mi a sztori: A sztori Jon Krakauer bestsellerének adaptációja és valós eseményeken alapszik. A kiváló tanuló és élsportoló Christopher McCandless (Emile Hirsch) hirtelen gondol egyet, feladja a családja által biztosított anyagi jólétet és kényelmet, eladományozza 24 ezer dollárnyi megtakarított pénzét és Alaszkába indul a vadonba. Az úton azonban több olyan esemény is történik, mely véglegesen megváltoztatja az életét.
Értékelés: Kezdjük talán ott, hogy nem láttam Sean Penn minden rendezését, de igenis tehetséges direktornak tartom a pasast (az Indián vért viszont mindenképpen pótolni kellene). Emlékszem, sokan fikázták anno az Ígéret megszállottját, de hát ez van, ha nem jön be Penn stílusa, akkor nem kell erőltetni. Min is rúgóznak általában az antiseanpennisták? Lassú és unalmasak emberünk filmjei (oké, megértem, nem kell Penn filmeket nézni, mindenféle irónia nélkül javaslom inkább pl. a Cloverfield-et, a Rambo 4-et vagy a Bourne Ultimatum-ot, azok pörgősebbek); nyomasztó, lehangoló filmeket csinál (így van, ha nem jön be, ne ülj be rá, és messziről kerüldd el Todd Solondz munkáit is). A lassúság, moralizálás, kimértség egyébként az Into The Wild-ra is jellemző, viszont ez a film messze jobb és nézőbarátibb mint a fentebb említett Ígéret megszállottja. Hangulatában némileg Terrence Malick illetve Werner Herzog egyes munkáira emlékeztetett.
A főszereplő ugye az a csávó, aki legutóbb még Elisha Cuthbert-nek csapta a szelet a The Girl Next Door-ban. Nem volt az rossz film, de az ottani teljesítménye kábé annyit szólt mint bolhafing a szélben, még Timothy Olyphant is lejátszotta, pedig ő sem egy nagy színészseni. A csávó itteni teljesítménye viszont szó szerint lenyűgöző, a franc se gondolta volna, hogy a tejfelesszájú Emile Hirsch valaha is képes lesz ilyen szintű drámai alakításra. Talán csak a film elejefelé, egyetlen jelenetben éreztem erőltetettnek a játékát, de ez inkább csak szőrszálhasogatás, mivel a film egészét tekintve tökéletesen uralja a szerepet, és abszolút kellemes meglepetés volt az itt nyújtott alakítása (állítólag - Christian Bale nyomdokaiban járva - kb. 20 kilót dobott le a szerep kedvéért). Ha jól lavírozik a következő projektjeinél, akkor még egész szép karrier áll előtte.
Nagyon megfogott, ahogyan megoldották McCandless jellemfejlődését, érdemes megfigyelni, hogy Chris az útja során gyakorlatilag senkit sem enged magához közel. A belső boldogságot, önmagát, illetve saját teljesítőképességének határát keresi, ezért is vonul el egyedül a vadonba, félredobva mindenféle anyagi biztonságot, jólélet, a szülei támogatását. Azonban a történet végén kénytelen rádöbbeni, hogy mindez mit sem számít: az igazi és valódi boldogság csak akkor ér valamit, ha azt meg tudod osztani másokkal is. De mikor erre rájön, már késő…
Külön kiemelném a mellékszereplőket, már csak azért is, mert egy ilyen road movie esetében a siker jórészt rajtuk áll vagy bukik. Mert igenis road movie-ról van szó, annak minden egyes műfaji kellékével együtt: a főszereplő hosszú utat jár be, érdekes karakterekkel találkozik, gyönyörű tájakat lát, megtapasztalja a szabadság igazi ízét, a történet során folyamatosan fejlődik a jelleme, vicces és/vagy megható élethelyzetekbe kerül stb. Ezek mind-mind igazak az Into The Wild-ra.
Az élet illetve a szkript alapjául szolgáló könyv már eleve érdekes karaktereket sodort Chris McCandless útjába, de gratula Penn-nek, amiért ezt felerősítette azzal, hogy kurva jól választotta ki a mellékszereplőket. Hal Holbrook alakítása egyszerűen zseniális, az utolsó jelenetében gyakorlatilag meg sem kell szólalnia, minden rajta van az arcán, teljesen jogos volt az Oscar jelölése. Viszont érdemtelennek tartom, hogy mindenki csak az ő alakítását emeli ki, a többiekről pedig megfeledkeznek, hiszen Rayney, Jan, Wayne, Tracey vagy a két hollandus mind-mind remek karakterek, és az őket alakító színészek is sokat hozzátettek a filmhez. Vagy ott van a merev, konzervatív, szigorú papát alakító William Hurt illetve a jószándékú, de alapvetően passzív és könnyen befolyásolható anyuka, Marcia Gay Harden (aki egyébként dolgozott már együtt Penn-el a zseniális Titokzatos folyóban, mindenképpen nézzétek meg, ha még nem láttáttok!). Na és akkor még nem is beszéltem a filmet meglepően jól narráló McCandless-tesóról, Jena Malone-ról, akibe már a Donnie Darko idején belezúgtam… :)
Külön kiemelném a zseniális fényképezést illetve vágást (ez utóbbit Oscar-ra is jelölték). Egyszerűen lenyűgöző az egész, szinte már-már National Geographic minőségű elképesztően gyönyörű természeti felvételekről van szó, amik ráadásul remekül passzolnak a film hangulatához (hahó, az operatőrt, Eric Gautier-t miért nem jelölték?).
Negatívumok? Hm, nem tetszett a befogadást feleslegesen megnehezítő töredezett és széteső történetvezetés. Az események túl sokat és túlságosan gyakran ugrálnak előre-hátra, ráadásul néhány flashbacket úgy toldottak be a történetbe, hogy a néző agyalhat, hogy akkor ez most még a múltban játszódik, vagy már ugrottunk előre pár hetet. A fentebb említett lassúság miatt is lehet, hogy páran kimenekülnek majd a kényelmesen berendezett moziterem megnyugató biztonságából, bár azért megjegyezném, hogy ez a film azért barátságosabb mint Penn előző rendezése, és a 140 perces játékidő egész hamar elillant (talán csak egyszer vagy kétszer kellett az órámra tekinteni).
Az OST akusztikus, pengetős folk, a Pearl Jam frontembere Eddie Vedder követte el első szóló próbálkozásaként. Az agyamat ugyan nem dobtam el tőle, de debütnek illetve filmzenének egész korrekt (a Long Nights és a Hard Sun track nagyon nagy!), ráadásul tökéletesen passzol a film hangulatához.
Szóval az Into The Wild határozottan jó film, mindenképpen tudom ajánlani. Ha nem vetitek meg a lassabb történetvezetésű, ne adj’ isten elgondolkodtató és gyönyörűen fényképezett produkciókat, akkor mindenképpen érdemes csekkolni. Sean Penn előtt pedig le a kalappal, ezzel a filmjével újra bebizonyította, hogy nem csak kiváló színész, de remek rendező is! 8/10
Címkék: 8/10, Catherine Keener, dráma, Emile Hirsch, Hal Holbrook, Into The Wild, Jena Malone, Marcia Gay Harden, Sean Penn, Út a vadonba, Vince Vaughn, William Hurt
Kommentek
4 hozzászólás ehhez: “Filmmánia: Into The Wild (Út a vadonba)” Hozzászólok!Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.
Ma néztem, adnék is neki olyan 80 %-ot
A jó kommunikációs kézséged hihetetlen igénytelenséggel párosul. Szerintem kevesebbett netezz, és többet olvass szépirodalmat - Hemingway a legjobb kezdőknek, olvasmányos, izgalmas, életszagú. Ha írással akarsz foglalkozni, változtass a stílusodon, és ne olvass hazai netes kritikákat. Ha jó vagy angolból, akkor a nagy ismert(nem bulvár)amerikai lapokat ajánlom.
Van mondanivalód, extrovertált vagy, de ha marad ez a stílus, maximum véletlenül fogják elolvasni az írásaidat.
Remélem nem haragszol, a kritikát ért kritikára. Tehetség van benned, én azzal foglalkozom, hogy ezt kiszúrjam, de fejlődnöd kell, hogy nyomtatásba kerülhess.
Egy kolléga
Köszi a visszajelzést, szívesen olvasok bármilyen építő jellegű kritikát. Örülök neki, hogy Te is megosztottad velünk gondolataidat!
dehogyvállalomanvemet: Huh, ez nemn volt semmi:) Kemény, de korrekt, őszínte és tiszteletteljes. Te szvsz extravagánsan vagy patetikus, ez tetszik. Én most nézem majd meg eme alkotást, mire ezeket a sorokat leírom, ergo utána megosztom a film által belőlem kiváltott érzelemkavalkádot. Remélem, hogy lesz mit:)