Filmmánia: Juno
Terhes tini jófej szülőket keres születendő kisbabájának… Juno kritika így néhány órával az Oscar-gála előtt.
Juno (2007)
“It all started with a chair.”
Ki a rendező: A Thank You for Smoking rendezője, Jason Reitman, aki nem mellesleg az ismert vígjáték rendező, Ivan Reitman fia. Egyébként szerintem Jason tehetség szempontjából már két filmmel a háta mögött simán lekörözte a Svarcit anno előszeretettel foglalkozató papát (Ikrek, Ovizsaru, Junior).
Ki játszik benne: Ellen Page, a fiatal kanadai tehetség, akire először a Hard Candy-ben figyeltem fel. Továbbá szerepel még itt Michael Cera a Superbad-ből, Jennifer Garner és Jason Bateman A királyság-ból, illetve J.K. Simmons alias J. Jonah Jameson is. :)
Mi a sztori: A tizenéves Juno váratlanul teherbe esik az egyik osztálytársától, aztán úgy dönt, hogy megtartja a kisbabát. Legjobb barátnőjével együtt keresik meg az ideális szülőket egy gazdag külvárosi pár személyében, akik nagyon szeretnének már végre örökbe fogadni egy gyermeket. Juno-t teljes mértékben támogatják a szülei, de szüksége is lesz rá, mivel igen nehéz döntésekkel kell majd szembenéznie, miközben éppen a felnőtté válás legnehezebb korszakát éli át.
Értékelés: Na szóval még épp az Oscar-átadó előtt sikerült ezt is beiktatnom, bár most így a megtekintés után némileg felemás érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Nem mintha rossz lenne, sőt kifejezetten örülök neki, hogy A család kicsi kincse után egy újabb független film vándorol be a mainstreambe. De akkor mi a gond? Nos egyrészt a nagy elvárás, ami - pontosan mint a Vérző olaj-nál - gyakorlatilag kinyírta az élményt. Egyébként most ahogy belegondolok, külön posztot lehetne szentelni annak, hogy a toronymagas illetve béka segge alatti elvárások mennyire számottevően tudják befolyásolni egy film tényleges befogadását. Nézzük csak példának okáért a Cloverfieldet: pont én voltam az, aki korábban túlhájpoltnak tartotta, gyakorlatilag nulla elvárásokkal ültem neki, aztán mégis mekkorát ütött!
Na de vissza a Juno-ra. Abszolút kedves, aranyos és szerethető feel good film ez, de korántsem többszörös Oscar kategória szvsz. Ráadásul pont a film egyik legalapabb összetevőjével, a forgatókönyvvel volt bajom: a korábban évekig sztripper illetve telefonszex-operátor munkakörben tevékenykedő Diablo Cody ugyanis túlságosan cool, trendi és laza óhajtott lenni, és olyan excentrikus személyiségűre formálta főhősét, hogy egyszerűen képtelen voltam azonosulni vele, érdektelennek, súlytalannak éreztem az egész alaphelyzetet. Cody ráadásul bizonyos jelenetekben olyan feltuningolt szövegeket applikált hőseink szájába, hogy hétköznapi világunkban ilyen párbeszédeket keresve is csak nehezen találunk. SPOILER Tessék csak alaposan megfigyelni az alábbi gyöngyszemet egy kisüzlet eladó csávójával - Juno terhestesztje a film első 5 percében:
- Well, well… If it isn’t MacGuff the crime dog! Back for another test?
- I think the first one was defective. The plus sign looks more like a division symbol, so I remain unconvinced.
- Third test today, Momma Bear, your eggo’s preggo, no doubt about it… Maybe your little boyfriend’s got mutant sperms, knocked you up twice.
- Silencio, old man. Look, I just drank my weight in SunnyD and I gotta go pronto.
- What’s the prognosis, Fertile Myrtle: Minus or plus?
- I don’t know, it’s not seasoned yet… The little pink plus sign is so unholy.
- That ain’t no Etch-a-Sketch, this is one doodle that can’t be un-did, homeskillet.
Vagy itt van még egy hasonlóan klasszikus: Juno egy gyönyörű mondatban kiosztja Bleekert, amiért az egy másik csajjal, Katrinával megy a sulibálba:
- Just take Soupy Sales to prom, I can think of so many cooler things to do that night. I might pumice my feet or go to Bren’s Unitarian church, maybe get hit by a truck full of hot garbage juice. All those things would be exponentially cooler than going to the prom with you.
SPOILER VÉGE Na, szóval ez mind nagyon faszán hangzik, de kövezzetek meg, az én ízlésemnek ez már túl sok, túlságosan mesterkéltnek éreztem az egészet (és nem feltétlenül a szleng miatt, sőt!). Aztán persze ott vannak a folyamatos és tömény popkulturális utalások (az 1970-es Wizard of Gore, Herschel Gordon Lewis vs Dario Argento, börgerteló, Iggy Pop és a Stooges, a Pilates-módszer, Gibson Les Paul kontra Fender). Ezek rendben is vannak, bár gondolom mind-mind a harmincas Cody fejéből pattanhattak ki, mert egyébként nem igazán tartom valószínűnek, hogy napjaink hamvas amerikai tinileányzói a Suspiria-t neveznék meg kedvenc horrorfilmjüknek.
Ellen Page jól hozza a nyers, ironikus, maró humorú, de alapvetően szerethető és jószándékkal teli 16 éves kiscsajt. Valószínűleg minden rendszeres Filmhírek olvasó tudja már, hogy a Cukorfalat óta nagy Ellen Page fan vagyok, de itt még ő sem tudja megmenteni a gyenge forgatókönyvet. A papa karaktere hál’ istennek szerencsésebben sikerült, J.K. Simmons figurája illetve reakciói voltak talán a leghitelesebbek az egész filmben, az ő beszólásain többször is elmosolyodtam.
Viszont a többi figura, bazz (Juno barátnője, a tesze-tosza Bleeker, az abortusz ellen bőszen tüntető ázsiai tini, a gyökér csávó a bioszlaborban, az eladó pasas a film elején, a szedres gumit preferáló csaj a Women Now-nál, Vijay, aki a spermaszám-növelés magasztos céljából nem óhajt többé alsógatyát hordani), hát nem is tudom, talán a Napoleon Hill-ben láttam utoljára ilyen idegesítő karaktereket. A család kicsi kincse vagy a Plasztik szerelem sem volt egyszerű hétköznapi történet, de ott sokkal emberközelibb volt a karakterábrázolás (át tudtam érezni a problémáikat, és azonosulni tudtam velük), ráadásul a Juno-ban oly jellemző mesterségesen felturbózott ultracool párbeszédek is teljesen hiányoztak.
Félre ne értsetek, nem azt mondom én, hogy szar ez a film, hiszen aranyos és szerethető is - randira például abszolút ideális -, de hogy mit keres a Nem vénnek való vidék mellett mint az év legjobb filmje, hát nem tudom. Hiába jó a rendezés, a soundtrack illetve Page játéka, ha egyszer ezek sem tudják megmenteni ezt a habkönnyű történetet az érdektelenségtől (jelölték volna inkább a Jesse James-t!).
Ellenben határozottan a pozitívumok közé sorolnám a korábban már itt a Filmhíreken is említett animált főcímet, ami rendkívül jól sikerült, és kellően megadja a film hétköznapinak egyáltalán nem nevezhető hangulatát. A történet lezárása - bár előre kitalálható - szintén tetszett, több ilyen pillanat kellett volna! A soundtrackért pedig jókora plusz pont, mivel nagyon bejött ez az akusztikus-pengetős-indie hangzás.
Érdemes megemlíteni egyébként, hogy a Juno az elmúlt évek egyik legsikeresebb független filmje. Mindössze hét millából forgatták le kb. másfél hónap alatt, miközben mára már bőven 100 millió felett jár a kassza, ami azért jól mutatja, hogy a mainstream-re fogékony közönség is értékeli az igényes, low-budget független filmeket. Nagyon helyes!
Összességében tehát a pozitív irányba dől a mérleg nyelve, de sajnos a Juno nem ütött akkorát mint amennyire vártam. Azonban az átlagos hollywoodi produkcióknál még így is jobb, csak ne nagy elvárásokkal üljetek neki! Akiknek bejött A család kicsi kincse vagy a Plasztik szerelem, azoknak nyugodt szívvel tudom ajánlani ezt is. 7/10
Címkék: 7/10, Ellen Page, indie, Jason Bateman, Jason Reitman, Jennifer Garner, Juno, Michael Cera, vígjáték
Kommentek
5 hozzászólás ehhez: “Filmmánia: Juno” Hozzászólok!Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.
Nagyon jó film volt, nem is számítottam ilyenre. Hajrá Juno az Oscaroooon:)
A Legjobb színésznő kategóriában tutira Page-nek fogok drukkolni, bár Julie Christie azért jóval esélyesebb, tegyük hozzá… :)
A nőknél hatalmas csata lesz, az biztos.
Page kisasszony fiatal, de persze ettől még megkaphatná.
Cottilard kisasszony eddig remekelt…
Míg Julie is igazán megérdemelné…
én mind3nak odadnám nyugodt szívvel, osztozzanak rajta:)
de a viccet félretéve, ez nálam Piaf:)
maga a film nekem bejött, akár jó is lehetne, azért azzal nem értek egyet, h nincs helye a legjobbak között:) akkor inkább Claytonunk a porszem a gépezetben, de nem ez:) ízlések és pofonok.. szurkolok azért persze…
Bár 1 évvel ezelőtt is a Bábelnek szorítottam, azt mi lett belőle…:)
Wheh, a Piaf-ot sajnos nem láttam, Christie-t a korábbi filmjei illetve az Away From Her alapján tartom esélyesnek. Viszont Marion Cottilard-ot és a Piafot is nagyon éltetik. Mennyire tudod ajánlani? Lehet beiktatom hamarosan….
mennyire.. az attól függ nyer-e:)
de ajánlom melegen, a hangulata magával ragadó, Cottilard játéka gyönyörű, én anno simán rádobtam egy 10est(pedig nem vaok oda, az ilyen éneklős drámákért, de ez teljesen más volt)jó volt. és megérdemli a díjakat… nézése kötelező sztem.. hát ha meg nyer, akkor…:)