Filmmánia: Michael Clayton
Malibu kritikája következik George Clooney legújabb filmjéről némi Oscar-latolgatással vegyítve.
Michael Clayton (2007)
“The Truth Can Be Adjusted”
Ki a rendező: Az eddig forgatókönyvíróként nagyon ügyesen (Bourne-trilógia, Az ördög ügyvédje) tevékenykedő Tony Gilroy, akinek ez az első rendezése.
Ki játszik benne: Mindenki George Clooney-ja, aki néha megmutatja, hogy a playboy külső mögött azért színészi tehetség is rejlik. Tilda Swinton, akit leginkább a remek Constantine Gábrieleként ismerhetünk, de a borzalmas Narniából is emlékezhetünk rá. Tom Wilkinson, aki leginkább Moore atyaként volt emlékezetes az Emily Rose-ból. Valamint megemlítendő még Sydney Pollack szereplése is, aki rendezőként a politikai, tárgyalótermi krimi koronázatlan királya.
Mi a sztori: Michael Clayton-t megbízzák, hogy vegye át kollégája, Arthur helyét egy perben, és hozzon rendbe bizonyos dolgokat. Van itt sötét vállalat, korrupció, mahinációk, üzelmek, szálak csavargatása, szóval minden, ami csak jellemző a műfajra…
Értékelés: …és minden, ami miatt utálom ezt a műfajt. Egyszerűen sosem tudott egy picit sem felizgatni a zsáner, soha nem éreztem átütő erőt a tárgyalótermi monológokban, nem lepődtem meg a fordulatoknál, nem jött át a dráma, humorról ugyebár szó sincs, meg úgy általában: rühellem John Grisham-et. Aki együttérez velem, az viszont sasolja meg a Find Me Guilty c. Vin Diesel-opuszt, életem egyetlen pozitív találkozását a műfajjal.
Hogy akkor mégis miért néztem meg ezt a filmet? Azért mert hét Oscar-jelölés az mégis csak hét Oscar-jelölés, és akár megérdemelték, akár nem, a Michael Clayton cím egybeforr majd a jelölésekkel, és hatalmas, öles betűkkel hirdetik majd a DVD-borítókon, hogy na vazze ez az a film, amit hét Oscarra jelöltek. Aztán hogy mindet megérdemelte-e? Szerintem nem! Sokat gondolkodtam, hogy mégis hogyan írhatnám le indokaimat, aztán arra a megoldásra jutottam, hogy rendhagyó módon - a közelgő Oscar-gála alkalmából - talán az lesz a legjobb, ha ismertetem ezeket a bizonyos jelöléseket, kifejtem, hogy vajon melyikre szolgált rá, melyikre nem, és persze indoklom is, hogy miért. Nézzük tehát a listát az érvekkel!
A Legjobb rendező jogos, mégpedig a hangulatteremtés miatt. Bár én jobban szeretem a feel good filmeket, de a Michael Clayton elképesztő komorsága és pesszimizmusa is elnyerte a tetszésemet. Nagy kár, hogy önmagában ez egy produkciót se vinne el a hátán, de ilyen téren legalább jól sikerült a film.
A Legjobb film jelölést szerintem nem érdemelte meg. Hogy miért? Mert egyszerűen nem jó, azért. Lehet, hogy a hangulata remek, de a film annak ellenére sikerült rendkívül unalmasra, hogy a szálakat folyamatosan kavarták, bonyolították, belevitték Clayton magánéletét, és még ez sem volt elég ahhoz, hogy valóban érdekfeszítő művet alkossanak. A tárgyalótermi krimi feldobásához valami extra is kell, például jó humor (Find Me Guilty) vagy esetleg némi ördögi karizma (Az ördög ügyvédje).
A Legjobb színész kategóriát szintén nem érdemelte meg, mert Clooney jóformán csak saját Sziriana-beli alakítását ismétli meg, de azok a tényezők (túlsúly, ápolatlanság), amik ott segítettek neki, itt értelemszerűen nincsenek meg, így elpárolgott az az ólomsúly a jelenlétéből, ami a fent említett filmnél megvolt.
A Legjobb férfi mellékszereplő jelölést viszont jogosnak érzem, és ha nyerne, még akkor sem reklamálnék, mivel a film kimagaslóan legjobb pontja Tom Wilkinson átütő erejű alakítása, minden rezdülése kimunkált és precíz. Hihetetlen, amiket művel, engem a szemeivel tudott nagyon meggyőzni, tényleg zseniális, bár Bardem és Hoffman mellett nem lesz könnyű dolga.
A Legjobb női mellékszereplő kategória szintén megérdemelt, és remélhetőleg nyerni is fog. Miért? Mert Tilda Swinton már a Constantine Gábrieljeként is oly tökéletes volt, hogy már akkor elhatároztam, nem tévesztem szem elől a hölgyet, és bizony nem csalódtam benne most sem: remekül formálta meg a jujj de sötét, jujj de gonosz cég emberét, feldobva ezzel az elég lapos céges szálat.
A Legjobb forgatókönyv kategóriát egyszerűen NEM tartom jogosnak, márcsak azért sem, mert Tony Gilroy a rendezés mellett úgy tűnik, elfelejtett jó szkriptet írni, vagy csak simán nem fekszik neki a műfaj - nem tudom, de ez gyenge lett. Az elején nagy a kavargatás, a néző csak kapkodja a fejét, aztán meg szerintem már túl sok mindent mixel egybe, érdekesen akarja lefesteni a pert és a főhőst is, de végül mindkettőbe belesül.
A Legjobb filmzene kategória talán esélyes a győzelemre. Nem volt rossz, James Newton Howard kiemelkedő zeneszerző, bár az én ízlésvilágomnak azért más dallamok jönnek be. Minőségi munka, van esélye, de nem valószínű, hogy Marinelli-t megveri.
Mint a fentiekből látható, abszolút nem voltam kibékülve a Michael Clayton-nal: egy rakás tehetséges színészt nézhettem egy unalmas filmben, amelynek hiába van erős hangulata, ha egyszer roppant zagyva a cselekménye, és hiába alakít jót Wilkinson és Swinton, ha az ember már a szemhéját nézi, belülről. Bár elismerem, jócskán elfogult vagyok, hiszen leugatom a műfajt, de láttam már ebben a zsánerben is jó filmet – ez nem volt az, a hét Oscar-t pedig egyenesen túlzásnak tartom. Középszer. 6.5/10
Címkék: 6.5/10, George Clooney, Michael Clayton, Sydney Pollack, thriller, Tilda Swinton, Tom Wilkinson, Tony Gilroy
Kommentek
7 hozzászólás ehhez: “Filmmánia: Michael Clayton” Hozzászólok!Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.
A sötét, pesszimista hangulattal még nem is lenne baj, de a jogászos thrillert mint zsánert én sem bírom. Jó mondjuk a Grisham-es Ha ölni kell nem volt olyan borzadály anno, viszont a Pelikán ügyirattól kirázott a hideg….
Amúgy a sötét, komor hangulat az mit jelent konkrétan a Claytonnál? Lehúzós, depis, földbedöngölős mint pl. a Rekviem egy álomért vagy milyen? Hangulatra értem nyilván, nem műfajra… :)
Nem láttam még ezt a filmet, de egyébként az az érzésem, hogy Wilkinson hiába alakított óriásit, a legjobb mellékszerplő Oscar-ját egyszerűen nem vehetik el Bardem-től. Még PSH se, pedig ő a karakterszínészek egyik magasságos istene. :)
Majd megtekintem én is, bár Clooneytól 8 éve nem láttam jó filmet.
jamesb: mindenki szenved a filmben, humorvákuum, és sötét, szürke színvilág - nyomasztó végig. No meg az ember Clooney-tól pluszt vár, badass-faktort, coolságot, erre éri a negatív meglepetés (jó, Syrianán edződött nézőket nem), hogy pont az ellenkezője van.
Koimbra: Good Night, Good Luck; Syriana (bár itt csak az alakítása kiemelkedő, a film nem); és én szerettem a Confessions of a Dangerous Mind-ot is. Hm, pont 8 éve volt az “O Brother, Where Art Thou?”, csak nem arra gondoltál? :)
(amúgy a készülő három filmje közül legalább kettő nagyon jónak tűnik (Coenék rendezik őt megint, Wes Anderson meg Roald Dahl-t adaptál animációban), de a Leatherheads is tisztes iparosmunkának tűnik)
Dehogynem, pont arra, az a legjobb filmje. Meg még abban az évben volt a Viharzóna, ami jó volt. A többit is láttam, nem tetszettek.
milyen tárgyalótermi krimiről beszélsz? a filmben nincs is bíróság, max a jogi cég irodái… a filmnek semmi köze a Find Me Guilty-hez vagy az Ördög ügyvédjéhez.
a Michael Clayton a barátság vállalása minden más látszat ellenére is és a lélek pénzért kiárusítása közti döntés személyes drámájáról szól.
Én a jogi krimit hívom tárgyalótermi kriminek, de igazad van, félreérthető. Nem írtam, hogy köze van, csak számomra azok az alapzsáner legemésztetőbb darabjai, amik nem fúlnak unalomba.
“a Michael Clayton a barátság vállalása minden más látszat ellenére is és a lélek pénzért kiárusítása közti döntés személyes drámájáról szól.”
Igen. De ez még nem menti meg az unalomtól.
Mielőtt még távolabbi félreértések lennének: a filmet nem tekintettem tipikus Cég-szerű filmnek, csupán próbáltam leírni, hogy a jogi hátterű, per körül bonyolódó alkotások mennyire ellenszenvesek számomra. Általánosságban.
A Michael Clayton viszont nem ezzel vívta ki a nem túl pozitív kritikámat. Unalmas, vontatott, és zavaros. A Find Me Guilty-t és az Ördög ügyvédjét azért hoztam fel, mert ezek ugyanebből az alapból (jog, per, stb.) szórakoztató, sőt, néhol elgondolkodtató filmek lettek (amúgy a Find Me Guilty-nek van köze ahhoz, amit írtál a Michael Claytonról, bár nyilván más mélységben)
Így van, a Find Me Guilty-t nem láttam, de Az ördög ügyvédjét tanúsíthatom, hogy nagyon jó film a zsáneren belül. Már maga Al Pacino lehengerő alakítása miatt érdemes csekkolni!