Filmmánia: Le Scaphandre et le papillon (Szkafander és pillangó)
Az Elle magazin volt főszerkesztője könyvet ír, de nem a hagyományos értelemben vett módon… Szkafander és pillangó kritika.
Le Scaphandre et le papillon (2007)
“Let your imagination set you free”
Ki a rendező: Julian Schnabel, aki a rendezés előtt festőművészként tevékenykedett, és akinek munkáit a világ számos képgalériájában kiállították már. Továbbá ő felelt a Red Hot Chili Peppers 2002-es By The Way című albumának teljes designjáért is a borítókkal, fotókkal, rajzokkal és képekkel együtt (pl. az albumborítóként szolgáló festményen Schnabel saját lánya látható). Rendezői munkái közül érdemes megemlíteni a Mielőtt leszáll az éj című filmet, melyben Javier Bardem-mel, Johnny Depp-el és Sean Penn-nel dolgozott együtt.
Ki játszik benne: Mathieu Amalric, Emmanuelle Seigner illetve Max von Sydow. Amalric-ről itt a Filmhíreken is írtunk már korábban, miután kiderült, hogy ő fogja alakítani a főgonoszt James Bond legújabb kalandjában, a Quantum of Solace-ban.
Mi a sztori: Jean-Dominique Bauby, az Elle magazin korábbi főszerkesztője 43 éves korában agyvérzést kapott, egész teste lebénult, és egyedül a bal szemét volt képes mozgatni. Az ágyhoz kötött férfinek ez az egyetlen kommunikációs lehetősége maradt, és egy speciális jelrendszert elsajátítva diktálta le érzéseit és gondolatait a test csapdájába szorult lélekről, az érzelmeiről illetve az emberi fantázia szárnyalásáról. A valós eseményeken alapuló film ennek az elképesztő lelki erővel bíró férfinek a története.
Értékelés: Mikor tavaly először hallottam a Szkafander és pillangóról, nem igazán keltette fel az érdelődésem. Lebénült pasas nem adja fel, folyamatosan próbálja tartani a kapcsolatot a külvilággal, és valamilyen nagy dolgot próbál véghezvinni. Ilyet mintha már láttunk volna egyszer a Belső tenger című spanyol darabban. Bár azért tegyük hozzá, Javier Bardem karakterének “könnyebb” dolga volt, mivel ő legalább tudott beszélni, illetve közvetlenül kommunikálni a környezetével. Itt viszont Jean-Dominique Bauby a bal szemét leszámítva még mozogni sem tud. Szóval nem voltam különösebben elragadtatva a Szkafander és pillangó alapsztorijától, viszont nagyon jó dolgokat hallottam illetve olvastam róla (a Rottentomatoes-on 93%-on áll 137 kritikával), ráadásul idén 4 Oscarra is jelölték, ezért úgy döntöttem, hogy filmmániás lévén csak megnézem már ezt a darabot a február 24-i díjkiosztó gála előtt.
Nos azt kell mondjam, nem döntöttem rosszul, kellemes meglepetések egész sora ért a film megtekintése közben. Hihetetlenül tetszett például a kreatív és innovatív kamerakezelés (teljesen más szempontból, de a Cloverfield-nél hidaltam le legutóbbb ezen technika kiváló alkalmazásától): gyakorlatilag a film háromnegyedében végig a főszereplő szemszögéből látjuk az eseményeket. De szó szerint az ő szemével látunk, mert ha például valaki vagy valami Bauby látószögén kívül esik, akkor abból bizony mi sem látunk semmit. Ráadásul rá is pakoltak a dologra még egy lapáttal, mivel még Bauby pislantásait (csak így tud kommunikálni a külvilággal: egy pislantás igent, kettő nemet jelent) illetve a kimerültség vagy az elérzékenyülés jeleit is “belülről” látjuk (homályos a látása, benedvesedik a szeme stb). SPOILER Sőt mikor az egyik jelenetben ugyanilyen nézetben látjuk, hogy fekélyesedés miatt nekiállnak összevarrni a jobb szemén a szemhéjakat, hát akkor még én mint egyszerű néző is kényelmetlenül fészkelődni kezdtem! SPOILER VÉGE A határtalan képzelet ábrázolása a Belső tengerhez hasonlóan itt is rendkívül jól sikerült - gondoljunk csak a gyönyörű festői sziget meglátogatására, a luxusételekből álló mennyei fogásokra, vagy a folyamatosan visszatérő tengerben lebegő búvárruhára illetve szkafanderre mint a test börtönébe zárt tehetetlen lélek jelképére.
Tisztában vagyok vele, hogy a fentiek elsősorban tudatos rendezői döntések eredményei, mégis külön ki kell emelnem azt az operatőrt, aki mindezt megvalósította. A lengyel származású Janusz Kaminski-ről, Spielberg házi kedvencéről van szó, akit a filmben nyújtott elképesztő teljesítményéért Oscarra is jelöltek. Abszolút jogosan, teszem hozzá, messze ez a legindokoltabb mind a négy jelölés közül. Az ő munkája nélkül ez a film korántsem érne ennyit.
Mathieu Amalric nagyon jól hozza a rendkívül ritka betegségben szenvedő, mindössze egyetlen szemével kommunikáló magazin főszerkesztőt, akinek sikeres élete hullik darabokra a végzetes stroke után. Emberünk annak ellenére alakít nagyot, hogy színészi lehetőségei igencsak le vannak korlátozva: gyakorlatilag az egész filmben az ő szemével látunk illetve az ő belső monológját halljuk, ha pár flashbacket leszámítva meg is jelenik a vásznon, akkor is csak a bal szemével vagy az arckifejezésével tud játszani.
Szintén jó érzés volt még látni a svéd születésű kiváló színészt Max von Sydow-t is, aki Bauby apját alakította meggyőzően. Az immár 79 éves színészveteránt utoljára évekkel ezelőtt a Különvélemény illetve az Intacto című filmekben láttam. Tisztes kora ellenére nagyon jól tartja magát, remélem számos produkcióban fog még szerepelni.
Külön kiemelném a film remek soudtrackjét, egész jóféle zenék szólnak itt, olyanok mint Tom Waits, U2, Velvet Underground vagy Joe Strummer. Nemrég néztem újra A szavak titkos élete című Coixet remeket, szóval Tom Waits All the World Is Green-jét kész élmény volt ismét egy újabb filmben hallani… :)
Szóval korrekt film a Szkafander és pillangó, bár a világot nem fogja megváltani. A drámát mint műfajt kedvelőknek mindenesetre javallott - nekem speciel jobban be is jött mint a Belső tenger - viszont az adrenalinpumpálós filmek kedvelői vagy az akciófetisiszták inkább hanyagolják (ha jobb nincs, tessék pótolni a Rambo-t vagy a Cloverfield-et!). 8/10
Címkék: 8/10, dráma, Emmanuelle Seigner, Julian Schnabel, Le scaphandre et le papillon, Mathieu Amalric, Max von Sydow, Szkafander és pillangó
Kommentek
Egy hozzászólás ehhez: “Filmmánia: Le Scaphandre et le papillon (Szkafander és pillangó)” Hozzászólok!Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.
Üdv. Végre egy minőségi írás a filmről, elismerésem. A meglátásod nagyon hasonlít az én véleményemhez, az írásod jó, nem túl érzelgős, nem esel végletekbe, sallangmentes. A filmről: Az operatőr -ahogy írtad- tényleg sokat dobott, ahogy a rendező festői vénája is, a színészekre sem lehetett panasz, én most fejeztem be a film megnézését, nálam is egy jó 8-as, pedig én elég kritikus vagyok, ám ami jó az előtt megemelem a kalapom. Igaz, hogy a könyvet nem olvastam, de bepótolom. Kösz a filmismertetőt, engedelmeddel belinkelem eme linkedet az olvasóimnak (majd 7végente szoktam filmes postot kitenni), Krisz