Filmmánia: The Fountain (A forrás)
Mai ajánlónkban a Rekviem egy álomért rendezőjének filmje, a The Fountain következik.
The Fountain (2006)
“What If You Could Live Forever?”
Ki a rendező: Darren Aronofsky, aki korábban olyan remekműveket alkotott mint a Sundance Filmfesztiválon nagy sikert arató Pi vagy a Rekviem egy álomért.
Ki játszik benne: Hugh Jackman, akinek első nagy szerepe az X-Men-ben volt, majd a Van Helsing-ben játszott, illetve tavaly a Tökéletes trükkben Christian Bale oldalán végre komolyabb színészi képességeit is megcsillanthatta.
A másik főszereplő, a magyar származású Rachel Weisz, aki 2006-ban Az elszánt diplomatában nyújtott alakításáért Oscar-díjat kapott. Civilben egyébként Aronofsky párja.
Mi a sztori: A történet három idősíkban játszódik: a XVI. században, ahol a spanyol felfedező az inkák titkát kutatja és az élet fáját keresi; napjainkban, ahol a fiatal orvos élete szerelmét próbálja kétségbeesetten megmenteni az emberiség örök ellenségétől, a haláltól; illetve a távoli jövőben, ahol a férfi a túlvilág kapuját keresi.
Értékelés: Tavalyelőtt szeptemberben a Velencei Filmfesztiválon láttam először ezt a filmet, mely mind a közönséget, mind a kritikusokat egyaránt megosztotta (a nézők egyik része kivonult, a másik meg 10 percig állva tapsolt a végén). Közhely, de ez egy tipikusan olyan mozi, amely vagy nagyon bejön valakinek, vagy nagyon nem. A közönség egyik része zavaros scifi-kaland-dráma hibridnek tartja, míg a másik része filozofikus, jelképekkel teli, vizuálisan lenyűgöző történetnek a szerelemről és a halálról illetve ez utóbbi elfogadásáról.
A The Fountain-t eredetileg nagy költségvetésű produkciónak tervezték Brad Pitt-tel és Cate Blanchettel a főszerepben, de végül Pitt kreatív okok miatt kiszállt. Ez gyakorlatilag be is tett volna a projektnek, ha Aronofsky nem írja át szinte teljesen a forgatókönyvet és nem elégedszik meg alacsonyabb költségvetéssel. A főszerepeket végül Hugh Jackman és Rachel Weisz játszhatta el, nem is akárhogyan.
Rachel Weisz-ről eddig is tudtuk, hogy tehetséges színésznő (lásd Az elszánt diplomatát), de nekem az igazi meglepetés mégis Hugh Jackman volt, aki A tökéletes trükk után ismét remekelt, eddigi karrierjének talán legnagyobb alakítását nyújtva. Weisz és Jackman olyan szinten passzol a két fő karakterhez, hogy így utólag szerintem jobb is, hogy nem Pitt-et és Blanchett-et castingolták be a filmbe.
Ellen Burstyn szintén játszik egy kisebb szerepet a filmben, Jackman orvoskollégáját alakítja a napjainkban játszódó részben. Aki nem tudná, Burstyn volt az, aki néhány éve a gyógyszeraddikt Sara Goldfarb-ként valami félelmetesen nagyot alakított Aronofsky előző filmjében, a Rekviem egy álomért-ban (Oscarra is jelölték érte 2001-ben). A Fountain-ben ugyan mellékszereplő, azonban ismét hozza a formáját, és jó érzés volt újra látni egy teljesen más karakter szerepében.
Valami hihetetlenül elképesztő látványvilággal rendelkezik a film, de a legdurvább mégis az, hogy mindezt CGI nélkül sikerült megvalósítaniuk: a látványos vizuális effektekhez ugyanis számítógép helyett hagyományos makrofelvételeket használtak, így is csökkentve a költségvetést. A különösen a jövőben játszódó jeleneteknél hangsúlyos arany-fekete színek pedig egyszerűen lenyűgözőek. Le a kalappal a rendező, az operatőr (a kiváló Matthew Libatique) és a látványtervező előtt, hihetetlenül profin és kreatívan oldották meg a feladatukat.
Na és persze mindenképpen meg kell még említenem a Clint Mansell által írt zseniális filmzenét is. Tudni kell, hogy nagy Mansell fan vagyok a Rekviem egy álomért óta, de ez a score minden várakozásomat felülmúlta: megkockáztatom, hogy még a Rekviem OST-nél is jobban sikerült. A Kronos Quartett és a Mogwai közreműködésével készült minimalista, melankolikus és szívszaggató zene tökéletesen illeszkedik a történet hangulatához.
Semmilyen más korábban látott produkcióhoz nem tudnám hasonlítani ezt a filmet: hihetetlenül egyedi és tökéletesen különbözik minden egyéb hollywoodi produkciótól. Lehet, hogy sokan nem fogják megérteni a történetét, vagy esetleg unalmasnak találják majd, de én mégis életem egyik legszemélyesebb és legkülönlegesebb filmélményét köszönhetem neki. A The Fountain egyértelműen Aronofsky legjobb illetve legérettebb műve. Nagyon erős 9/10-es.
Update: a rendezői audiokommentár a filmhez lehúzható a netről. Közvetlen letöltés innen (jelszó: http://filmhirek.com).
Kommentek
10 hozzászólás ehhez: “Filmmánia: The Fountain (A forrás)” Hozzászólok!-
[...] Kapcsolódó linkek Hivatalos oldal IMDb oldal Wikipedia oldal Aeon Flux kritika Filmbuzi kritika Filmhírek kritika [...]
Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.
100%-os egyetértés jamesb, szép volt, bár ezt én szerettem volna megírni, mivel az egyik kedvenc, megunhatalan filmem, de megelőztél:)
Tény, hogy a történetre való reagálás-ahogyan te és a többi elemző egybehangzóan ítélete szerint is-nagyon szélsősége. A film hatalmasat bukott Amerikában, kb 30 millió dolláros költsévetésből hozták össze, és sajnos még a készítés költségeit sem tudta visszahozni. Az ok: az emberek egyszerűen nem értették meg, túl sok volt nekik ez a filozófia és sok vallásos motívummal operáló egészen egyedi és fantasztikus film, kár érte. Jellemző emberi tulajdonság, hogy inkább a könnyebb utat választjuk, semmint elmerűlnék egy kicsit a nehezebben megérthető dolgokban.
Szerintem is Weisz és Hugh elképesztő párost alakít, megunhatatlanok, de Jackmen tényleg élete szerepét ebben a filmben játszotta el! Eddig is kedveltem, de a film megnézéseután óriásit nőtt a szememben. Nagy tartalékok vannak benne!
A látvány leírhatalan, és ahogy mondtad-hihetetlen-de CGI-animáció néküli!
A zene pedig maga a menyország, elképesztő szimbiózisban van a képi világgal!
Leírhatalan, megunhatatlan, semmihez sem hasonlítható MESTERMŰ! A mondanivalójában nálam az örök kedvenc!
Mindenkinek kötelező a megtekintése, és ha elsőre nem értitek meg, ne addjátok fel, higgyétek el, megéri:)
“Az ok: az emberek egyszerűen nem értették meg, túl sok volt nekik ez a filozófia és sok vallásos motívummal operáló egészen egyedi és fantasztikus film, kár érte.”
Igen, nem egy könnyű film, ráadásul köze nincs a tipikus hollywoodi produkciókhoz, többek között ezért is bukott meg Amerikában. Ráadásul sci-fi és kaland elegyeként marketingelték, pedig egyáltalán nem az szvsz: a Fountain inkább egy jelképekkel teli súlyos dráma a halál elfogadásáról, de semmiképpen se sci-fi.
Amúgy különösen sajnálom, hogy nálunk csak DVD-n jött ki, mert ez azon kevés filmek egyike, ami az elképesztő vizualitása miatt mozivásznon leírhatatlan élményt nyújthatott volna! Háromszor láttam, de még most is lehidalok ettől a filmtől, ha visszagondolok rá!
Én nekem is mindig nyújt valami újat! Ilyen egy tökéletes és minden ízében precíc alkotás!
Huh, még rágondolni is mennyei, hogy milyen lett volna egy mozivászon elött ülve nézni:)
Igen, egy film a szerelemről és a szellemről, mely örök és halhatatlan, de bele kell törődnünk, hogy akit szeretünk sajnos nem hozhatjuk vissza az életbe, ameddig a lelkünk be van zárva “földi börtönébe” a tesbe, addig semmiféleképpen sem! Utána a teljes megvilágosodásban, és a szellemi életben újra együtt lehetünk, de az élet a halállal ér véget, és ezen sehogy sem lehet változtatni! Ez az élet rendje.
Teljesen igaz, amit a marketingről írtál.
Ha először a trailer-t nézem meg, talán még én is csalódok, pedig nagyon tetszett a film.
A trailer egy 1000 éven átívelő sci-fi kalandfilmet harangoz be, érdemes megnézni hogy hogy mennyire kevés köze van a Fountain-hoz (pl. lazán bedobták a trailer-be hogy a gömbben játszódó jelenet 2500-ban van, ami teljesen légbőlkapott).
Ádám és Éva
(köszönöm a beszámolót, eszembe juttatta ezt a csodát, ami olyan sokrétű, hogy néha fáj.)
Köszi a beszámolót! (:
Én tegnap láttam a filmet, azóta keresem, hogy hol és hogyan lehet beszerezni a képregényt ami alapjául szolgált eme csodálatos filmnek.
Nem tudtok valamit róla?
Ciao!
—-
g
Ja és ha valamit tudtok akkor írjatok ide:
erhardt.gergo@gmail.com
Ez a film igazán nagy hatással volt rám, többször is megnéztem, kb. a harmadiknál kezdtem felfogni a mondanivalóját, hogy mi lenne az? Nem lehet szavakkal megfogalmazni, mindenkinek más, és többrétű. A képi világ és az érzelem sokk, amit a film ad, talán hűen átadja a választ. Sokan az én ismerőseim közül is lehúzták a filmet, nem szól semmiről, ez egy badarság mondták, magamban azonban szótlanul mosolyogtam: kevesek vagytok, hogy megértsétek. Igazán mesteri alkotás, Aronovskytól már megszokhattuk az ilyen mesteri remekműveket (pl. Pi, Rekviem). Az én szerény véleményem szerint nem baj, hogy nem áldoztak rá nagyobb költségvetést, a film mondanivalója így is lejön, akinek lejöhet, a színészi alakítások hűen visszaadják a karaktereket. A végére csak annyit tudok hozzátenni, hogy én és sokan mások várjuk Aronovsky mester új tanításait.
Az embereknek könnyeb azt mondani valamire, hogy rossz, mintsem beismerni, hogy őkkevesek ahhoz, hogy megértsék!
Számomra: KATARZIS