Filmmánia: He Was A Quiet Man
Mai Filmmánia rovatunkban megnézzük, Christian Slater mennyire sikeresen tért vissza idén a mozivászonra.
He Was A Quiet Man (2007)
“He seemed like such a nice guy.. He pretty much kept to himself…”
Ki a rendező: Frank A. Cappello, aki a 2005-ös Constantine forgatókönyvírója volt.
Ki játszik benne: Christian Slater, Elisha Cuthbert és William H. Macy.
Mi a sztori: Christian Slater legújabb filmjében Bob Maconel-t, a középkorú szürke kisembert alakítja, aki fegyvert hord magánál, és arról álmodozik, hogy egyszer majd lesz bátorsága hozzá, és kinyírja gyűlölt munkatársait. Amikor viszont valaki más megelőzi, Bob előrántja fegyverét, és lelövi a merénylőt. Akaratán kívül is hőssé válik, amiért megakadályozta a katasztrófát, és megmentette az irodában vele együtt dolgozó Vanessa (Elisha Cuthbert) életét. Bob zavarodottsága azonban csak tovább nő, amikor a figyelem középpontjába kerül, és váratlanul szerelmes lesz a kórházban ápolt Vanessába.
Értékelés: Ha jól emlékszem, akkor Slatert utoljára talán a Rés a pajzson című John Woo akcióorgiában láttam, így nagyon megörültem, mikor olvastam, hogy a pasas főszerepet kapott ebben az új produkcióban, mely már tavaly felkerült az általam legjobban várt filmek listájára.
Bob Maconel egy halk szavú, dühét elfojtó kisember, egyfajta irodai robot, akiből csak úgy süt a passzív agresszió, és aki titkon azt tervezgeti, hogy hamarosan lepuffantja munkatársait és elégtételt vesz rajtuk, amiért oly sokszor kihasználták és zaklatták munkahelyén. Slater nagyon jól hozza ezt a depressziós és megzakkant karaktert. Lenyűgöző a szerepbeli átalakulása, már külsőre is úgy elmaszkírozták, hogy alig ismertem rá a szemüveg és az idétlen bajusz alatt.
A 24-ben illetve legutóbb a Captivity-ben felbukkanó Elisha Cuthbert alakítja Vanessa-t, a főnök titkárnőjét, akibe Bob titokban szerelmes. Nos Cuthbert-ről már a 24-ben is kiderült, hogy nem egy született drámai színésznő, és azért ez ebben a filmben is látszik. Slater simán le is játssza több jelenetben is, bár azért javára írandó, hogy alakítása nem olyan borzalmas, mint amilyenre előzetesen számítottam, egész elviselhető teljesítményt nyújt. Na meg persze vizuális élménynek sem utolsó.
William H. Macy viszont egészen más arcát mutatja meg, mint amit korábban megszoktunk tőle. Ezúttal nem a Fargo vagy a Wild Hogs balfék szerencsétlenjét hozza, hanem egy informatikai nagyvállalat mindenható főnökeként parancsolgat. Bár szerepe korántsem olyan komplex mint Slater-é, Macy ismét bebizonyítja, hogy kiváló színész, és több karaktert is képes hitelesen megjeleníteni. Őszintén remélem, minél többen megismerik majd a nevét, és hasonlóan felkapják mint a tavaly a Capote-ért Oscar-díjat kapott Philip Seymour Hoffman-t, mivel Macy is megérdemelné már oly sok minőségi filmmel a háta mögött. Színészileg hasonló kategória mint John C. Reilly, Luis Guzmán, Don Cheadle vagy Steve Buscemi, akik főleg a háttérben vonulva játszanak mellékszerepeket, pedig legalább annyira tehetségesek mint bármelyik A-kategóriás sztárszínész.
Külön kiemelném a rendező, az operatőr illetve a vágó munkáját, mivel lenyűgöző képi világa van a filmnek. Nem is tudom mihez hasonlítani, utoljára talán a Fight Club-ban, a Requiem for a Dream-ben vagy a Hard Candy-ben láttam efféle videoklipes megoldásokat és vizuális trükköket. Az IMDB illetve a Wikipedia nem sok mindent mond a rendező Frank A. Cappello-ról, de le merném fogani, hogy Fincher-hez vagy David Slade-hez hasonlóan neki is reklámfilmes, videoklipes múltja van, vagy legalábbis vizuális effektekkel foglalkozott korábban, mivel nagyon érződik a filmjén.
A szürreális és bizarr képi világ végig jellemző, és jelentősen hozzájárul a főszereplő magányának és társadalomból való kirekesztettségének hiteles és valószerű ábrázolásához. Példának okáért vannak itt beszélő halak (Bob elfojtott agessziója) vagy egy rendszeresen feltűnő kolibri is (a megbékélés, a szabadság illetve a szerelem jelképeként). Nem is csodálkoztam rajta, hogy Maconel előbb-utóbb megkattant.
Nagyon tetszett a film forgatókönyve: remekül felépített karakterek vannak benne, és Bob illetve Vanessa jellemfejlődését is jól oldották meg. Végig le tudott kötni a történet, sőt még csavartak is egyet a végén, ami miatt már megéri újranézni a filmet, mivel pár dolgot jócskán átértelmez.
Jöjjenek a negatívumok, mert sajnos azok is vannak. Egyrészt mint már fentebb említettem Cuthbert nem egy nagy színésznő, és a komoly drámai alakítást igénylő jelenetek nem igazán mennek neki. Bob zaklatását elég rendesen eltúlozták szerintem: komolyan, mikor az irodában szívatták szegényt, olyan érzésem volt mintha az óvodában lennénk. Bizony, a kevesebb itt is több lett volna. A befejezés nem teljesen egyértelmű, két elméletem is van rá, hogy mi történhetett, de egyik sem tökéletes, mivel mindenképpen lyuk marad a forgatókönyvben. Kiváncsi vagyok rá, ti hogyan értelmeznétek a végét, mert akárhogy is törtem a fejem, nem állt össze minden apró részlet. Ha tudjátok, írjátok meg!
Előre szólnék, hogy Christian Slater legújabb produkciója nem egy könnyed, hétköznapi filmélmény: sötét és elborult dráma ez némi fekete humorral fűszerezve, kell hozzá egy bizonyos hangulat. Viszont ha bejött neked Scorsese Taxisöfőr-je, illetve kedveled Darren Aronofsky, Todd Solondz vagy David Fincher korábbi munkáit, akkor különösen ajánlom ezt a filmet! 8/10
Címkék: 8/10, Christian Slater, dráma, Elisha Cuthbert, Frank A. Cappello, He Was A Quiet Man, William H. Macy
Kommentek
9 hozzászólás ehhez: “Filmmánia: He Was A Quiet Man” Hozzászólok!Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.
most láttam már régóta vártam a filmet és tetszett, a vége tényleg hagy lyukak maga után, de azért a képi világ nagyon jól meg lett csinálva, külön tetszik a hulaszoknyás csaj, meg SPOILER mikor felrobban az irodaház a képzeletében, szeretem az ilyesmi képzelgéseket mert mindenki csinál ilyet szrintem
SPOILER
No igen, szerintem onnantól kezdve képzelte az egészet, hogy megzakkanva ült a félsötét szobájában a villódzó tévé előtt. Ha jobban megnézed, ugyanez a jelenet van a film elején és a végén is, a kettő közötti események csak a saját fantáziájában léteztek (a valóságban hol jött volna már össze egy ilyen csajjal?, vagy hol választották volna már meg kreatív igazgatónak a cégnél? stb.) Nem nyírt ki senkit (nem is lett volna hozzá bátorsága), a második ominózus tévés jelenet után, mikor bement az irodába, saját magát nyírta ki, hogy felkeltse a csaj figyelmét (látni mikor mindegyik szereplő felé hajol).
Szóval ez egy logikus magyarázat a filmre, de egyetlen dolog még mindig nem világos: hogy a francba került hozzá a főnök csajnak küldött levele a második tévés jelenetnél, ha csak képzelte az egészet? (direkt 2x is visszatekertem, és az első tévés résznél nincsen semmilyen boríték a tálcán).
SPOILER VÉGE
spoiler!:
no,a csóka azért(is) lett gyagya mert 5 megölték a családját(feleség+gyerek).ezt a tv-ben mondják is,a szomszédnak is mondja,hogy 5 éve költözött ide.
mikor tölti a pisztolyt,onnantól van vágva a film,azért találja meg a földön az elgurult töltényt illetve keresi az a pöcs főnöke,onnan képzelődik amikor Coleman(a Maconel(”főhős”) anagrammája)lepuffant mindenkit.
A képzeletében Ő is tudja,hogy enm teljesen 100as,ezt a pszihológus csávó illetve az alaksori “önmaga” is erősíti,és szép lassan rájön,hogy Ő a nemnormális,ami a végén tisztává válik Neki és “eltörli a gyengét,hogy megmentsen másokat”.
amúgy szvsz nagyonjó film,és Slater nagyon de nagyon jót alakít,le a kalappal.
SPOILER
Ügyes észrevétel ez a Coleman-Maconel anagramma, eszembe nem jutott volna. Egyetértek, szerintem is azért lett öngyilkos, hogy megmentse a többieket saját magától, illetve még kiegészíteném annyival, hogy a csaj figyelmét is csak így tudta felkelteni.
Szóval ha jól értelmezem az egészet, akkor a film elején tölti a stukkert -> a töltények lepottyannak a földre -> snitt, képzelődés beindul -> majd a film végén vissza az irodába, ahol kinyírja magát. Viszont van itt némi kavar, mert ha jól emlékszem, mikor bemegy az irodába a film végén, közvetlenül a lövöldözés előtt (tehát mikor még elvileg képzelődne), már akkor tudja, hogy nem az emeleten dolgozik, eltűntek az irodai díszletek, a szoknyás kabalafigura ott van a monitornál, és a töltények pont akkor gurulnak a lábához, amikor besétál az iroda közepére és lő a fegyerrel, pedig a film elején több méterre a sarokban guggolt az asztala alatt.
SPOILER VÉGE
spoiler.
nem akkor gurul ki.akkor lép rá.kigurul,és képzelődik,majd körbemegy(jön a főnök is keresi Őt) majd észbekap,magához tér és már ott áll rajta.
jah, ez így jó megoldásnak tűnik.majd újranézem már hamarosan:)
ok,érdemes,ha kibírja az ember ezt a frusztrált hangit a filmben.nagyon jól összedobták.
spoiler
a csaj a végén az nem a Vanessa hanem a Paula.A gonosz ribi.
Ő képzeli oda Vanessát,mikor fordul meg még a Paula látható,utána vált át,a végén pedig mikor főléhajolnak Vanessa átváltozik a kilibrimadárrá ami végig a filmben a boldogság szimbóluma volt Bobnak.Ekkor már a képben van Paula is.Szal Vanessa csak ábránd volt.A film elejétől fogva voltak felaggatva ien szines valamik a plafonra az irodában,az is eltünik a végére,mikor Bob rájön,mi is a stájzling.
spolier megint több nemlesz igérem:
Vanessa azért jött létre(amúgy a hulázó lányból lett Ő) mert Paula a bombacsaj elutasította és semmibe vette Bobot.
A hulababa leesett és eltört,a feje maradt épen = Vanessa nyaktól lefelé lebénul ecetera ecetera sok ilyen van a filmben akit érdekel leírom.