Filmmánia: 1408
Mai Filmmánia rovatunkban Spike kolléga kritikája következik Stephen King egyik novellájának filmes adaptációjáról, a 1408-ról. Lássuk!
1408 (2007)
“The Dolphin Hotel invites you to stay in any of its stunning rooms. Except one.”
Ki a rendező: Jan Mikael Háfström, svéd származású televíziós- és filmrendező. Több alkotásának forgatókönyvírója is egyben, illetve ő jegyzi az idehaza is vetített Zsernyákok c. díjnyertes svéd film szkriptjét is. Hollywoodi debütjére 2005-ben került sor a James Siegel regényéből készült Kisiklottak-kal, a főszerepben Clive Owennel és Jennifer Anistonnal, mely egy egész kellemes kis thriller lett. A nyitány tehát jól sikerült, nézzük a folytatást, amely a 1408 c. horror, mai témánk, mely Stephen King hátborzongató novellája alapján készült.
Ki játszik benne: A zseniálisan sokoldalú John Cusack, akinek a hírnevet az 1980-as évek tinivígjátékai hozták meg (pl. az Egy tuti dolog, Egy őrűlt nyár vagy a Mondhatsz akármit). Az 1990-es években megelőzendő a beskatulyázást, Cusack sokoldalúságát kiterjesztette olyan művekkel mint a Con-Air című zseniális akciófilm, a John Malkovich menet vagy a kellően hátborzongatóra sikeredett Azonosság c. thriller.
Láthatjuk még a filmben Samuel L. Jacksont, a különösen termékeny, sokoldalú és igen tehetséges színészt, aki átütő sikerét és karakteres egyéniségét egyértelműen a Ponyvaregény című kultdarabnak köszönheti. Ezen alakításáért Oscar- illetve Golden Globe-díjra jelölték, és megkapta a Brit Filmakadémia (BAFTA) kitüntetését is. Számtalan nagyszerű színésszel szerepelt már együtt a mozivásznon, például Dustin Hoffman-nal, Sharon Stone-nal (A gömb) vagy olyan rapperekkel mint LL Cool J (S.W.A.T, Háborgó mélység).
Mi a sztori: Michael Enslin (John Cusack) tehetséges író, aki paranormális tevékenységekről illetve szellemjárta házakról és hotelszobákról írja könyveit, miközben megpróbálja bebizonyítani, hogy szellemek márpedig nem léteznek.
Enslin éppen aktuális művén dolgozik, amikor váratlan és bizarr módon a levelei között egy képeslapot talál, mely arra figyelmezteti, hogy messze kerülje el a Dolpin Hotelben lévő 1408-as szobát. Természetesen a hitetlenkedő írónknak több sem kell, a kiváncsiságtól fűtve azonnal New York-ba utazik, és természetesen úti célja a hotel illetve azon belül is a 1408-as szoba.
Persze a bejutás nem ennyire könnyű, hiszen a hotel igazgatója Gerald Olin (Samuel L Jackson) megtiltotta minden vendégnek, hogy ideiglenes lakói legyenek eme szobának. Azonba hiába a figyelmeztetések sora - a szobában az évtizedek alatt több tucat megmagyarázhatatlan (ön)gyilkosság történt - Enslint ez sem tántoríthatja el attól, hogy beköltözzön hőn áhított szobájába. Olin végül enged, és egy széfből előkeresi a régi kulcsot (manapság már mágneskártyát használnak a hotelekben, ez alól csak eme szoba a kivétel), és egy üveg whiskeyvel illetve az itt történt rejtélyes haláleseteket taglaló könyvvel ajándékozza meg Enslint, aki végre eléri célját és megkapja a szobát.
A zár csikorogva enged, Enslin belép, de még nem sejti, hogy a kezdeti nyugodt percek után minden erejét próbára kell majd tennie, és rá kell döbbennie, hogy amikben ezidáig nem hitt, az most csontig hatoló valósággá teljesedik ki és a szoba többé nem enged el…
Értékelés: Előre szeretném leszögezni, hogy a film alapjául szolgáló Stephen King novellához nem volt szerencsém, de igyekszem majd pótolni eme hiányosságomat, bár így legalább elfogulatlanul tudok véleményt alkotni a műről.
Nagyon örülök, hogy mostanság egyre nagyobb teret kapnak az ún. pszichológiai thrillerek, melyek Hitchcock Psycho-ja után szabadon a lelki világunkat korbácsolják fel, utat engedve ezzel a legnagyobb borzongáshoz, az emberben megbújó félelmek tárházához.
Nos ez a film pontosan ilyen. A horror mint zsáner elég tág fogalom, így én inkább a fentebb említett pszichothriller műfajba sorolnám be. Ma már ha horrorról van szó, akkor mindenki nulla történettel rendelkező sablonos, erőtlen és hektószámra ömlő vérgazdag moviekra gondol, holott régebben azért a műfaj mást takart. De aki ezt várja a 1408-tól, az csalódni fog, hálistennek! Elég volt már a zombikból, a Földet lerohanó idegen lények agresszív támadásából, az inkább nevetséges mintsem félelmetes, végtagokkal operáló B-kategóriás filmekből. Ez a film bizony erősen az emberben megbújó félelmekre helyezi a hangsúlyt, zseniális atmoszférát teremtve ezzel. Nem egy könnyen emészhető darab szvsz: sok szimbólum avagy mozzanat csak sokadik megnézésre tudatosul bennünk. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ilyen egy jó film, a szavatosságára tehát egy csepp panaszunk sem lehet!
A másik telitalálat az a két színész szerepeltetése és karakterük zseniális eljátszása. John Cusack olyan ritka színész, aki minden szerepben képes hitelesen és magával ragadóan játszani. Emberközelien és valósághűen alakítja az egyre inkább a saját elméje és a szoba által keltett víziókat, melyeket a film szépen, fokozatosan adagol, miközben a feszültség cseppet sem lankad, sőt, még inkább nyomasztóvá válik, és kiderül, hogy az életben mindennek van célja és ok-okozati összefüggése, és talán ez a szoba, illetve az ide tévedt emberek sorsa is összekapcsolható. Bár valószínű, hogy a szoba saját félelmeik melegágya is egyben.
Amolyan Rosemary gyermeke párhuzamot vélek felfedezni, és mint ahogy az a klasszikus horror is javarészt egy lakásban játszódott, úgy ez a film is egyetlen szobában riogatja a nézőket. Ahogy leszűkűl a mozgástér, úgy válik egyre nagyobbá a feszültség illetve a félelem. Zseniális! Cusack ismét brillírozok, bár már volt egy hasonló látogatása egy másik fura hotelbe a fantasztikusra sikeredett Azonosságban. Nem véletlenül választották őt a szerepre: akárhogy is nézzük, Cusack zseniális és felejthetelen alakítást nyújt, melyért még az Oscar-esélyesek közé is felterjeszteném!
És akkor még nem is ejtettünk szót a film másik figurájáról, Samuel L. Jacksonról, aki érdekes karaktere a filmnek. Egyrészt próbálja védeni főhősünket a szoba rejtélyes és természetfölötti erejétől, másrészt a csontig hatoló ravasz és sejtelmes tekintete, valamint rébuszokban folytatott dialógusa elég vegyes benyomást kelt a nézőben. Olin (Jackson) talán ha összesen 15-20 percre tűnik fel a filmben, mégis mindvégig nyomasztó a jelenléte és személyisége, és zseniálisan mutatja be a karakterét jellemző kettőségét. Vajon jó avagy rosszakaratú személyiség? Nos ezt döntsétek el ti, kedves nézők! Mindenesetre Jackson tökéletes választás a szerepre és briliánsat alakít!
Sok-sok kérdés merül fel a történettel kapcsolatban, melyekre talán sosem érkezik válasz, de ez így is van rendjén. Mert ugye ki érti azt, hogyha ennyi szörnyűség történt a szobában, akkor miért van még mindig hozzá kulcs és miért lehet kivenni? Miért üzemeltetik még mindig, és miért adták ki az évtizedek alatt annyi vendégnek, akik mind halálukkal fizettek a vizitért? A sejtetés az egyik legnagyobb félelemfaktor, és ezt itt zseniálisan oldották meg. A néző dönt a látottakkal kapcsolatban, ő az ítélő is egyben, és az a jó benne - akár egy versben is - hogy sokféleképpen lehet elemezni, értelmezni.
A film másik ékköve, hogy nagyon szerény de mégis sokat ad. A filmben látott CGI-effektek felteszik arra a bizonyos i-re a pontot, és sok hatalmas költségvetésű filmet lepipálnak, mindezt úgy, hogy a helyszín csak egyetlen szoba! A film nézése közben tényleg úgy érezzük magunkat akár egy hullámvasút résztvevői. Egyik ámulatból esünk a másikba, miközben úgy véljük, hogy amit látunk talán meg sem történt, talán csak főhösünk elméjében játszódott le. Igen, a szoba játszik az érzelmeinkkel, és kérdések garmadáját intézi a nézőhöz, de egyben próbál válaszokat is adni.
1408. Egy szoba, amit soha senki nem szeretne meglátogatni, azonban az egyik legellenállhatatlanabb emberi természet a kíváncsiság, így talán mndig lesz valaki, aki újból és újból a szoba vendége lesz, mert a teljes igazságra talán csak így derülhet fény.
Mint a fentiekből is látható, engem teljesen elvarázsolt a film, és még párszor biztosan újra fogom nézni. A film messze kiemelkedik a tavalyi év termései közül, kategóriáján belül pedig minden vetélytársánál szebben és magasabban szárnyal. Sok helyen olvastam, hogy talán a legjobb King-adaptációval van dolgunk, mely méltán foglal helyet a képzeletbeli dobogón a Remény rabjai és a Halálsoron mellett! Úgy legyen! 10/10
Pozitívumok:
- talán az eddigi legjobb King-adaptáció
- zseniális színészi játék(ok)
- elképesztő hangulat
Negatívumok:
- aki tud valamit, az írja meg :)
Kommentek
14 hozzászólás ehhez: “Filmmánia: 1408” Hozzászólok!Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.
Negatívum: számomra néhol talán túlzott vizualitás, és valahogy egy idő után csökkent a pulzusom, pedig jó ideig magasan tartotta.. plusz valahogy a befejezés se jött be, de persze ezek szubjektív dolgok.
A nagyon-nagyon jó King-adaptációk közé szerintem nem fér be, nálam az elég zárt klub, a következőkkel: Ragyogás (by Kubrick), Halálsoron, Remény rabjai, Az eminens, Stand by Me (Állj mellém - asszem..), és talán még a Tortúra is.
Amúgy King történeteknél megszokott, hogy normális választ nem kapunk jó néhány dologra, de engem ez is tud zavarni.
Én asszem túl nagy várakozással ültem neki, azért nem fogott meg annyira mint vártam. Bár még így is simán veri az átlagos amerikai horrorokat.
Egyébként a rengeteg King feldolgozás közül szerintem a Remény rabjai sikerült a legjobban. Hűen követi az eredeti novellát, másrészt a King által leírt emlékezetes sztori filmen is kiválóan működik. Legalább akkorát ütött mint amikor először olvastam a kisregényt.
Ha rangsorolni kellene a többit, akkor nálam a második helyen a Shining és a Stand By Me szerepelne megosztva, pedig Kubrick rendezését King köztudottan utálta (többek között nem értett egyet már Nicholson kicastingolásával sem). A Stand By Me sajnos kevésbé ismert, pedig messze az egyik legjobb King-adaptáció szvsz.
Amúgy nem egy egyszerű dolog King történeteit filmvászonra vinni, sokan csúnyán bele is buktak (egyszer maga a mester is a Maximum Overdrive-val). Mindenesetre jó hír, hogy Frank Darabont a tavalyi The Mist után bepróbálkozna a The Long Walk-kal, ami elég jófélének tűnik. A jövőben játszódó sztori egy fura futóversenyről szól: aki megáll, azt lelövik, az utolsó nyer.
Ha negatívumokat kell említenem az 1408 kapcsán, akkor azt mondanám, hogy nyúlik, mint a rétes tészta :), ha mondjuk egy negyedórával előbb vége van, akkor talán jobb az összhatás.
Igen, ha azt nézzük, hogy ez a King-adaptáció egy novella és nem egy regény, ahoz képest vélhetjük “nyúlásnak”:) Mivel én nem olvastam, így erről nem tudok nektek érdemben nyilatkozni, de szerintem minden rendeben volt a filmben, nem találtam szvsz kifogást benne. Szerintem, meg lehett volna egy negyedórával hosszabb is, mely időt fordíthatták volna Olin személyisége és a szoba közti kapcsolat még érthetőbbé tételére. Hopp!-akkor egy pozitívum:DD
Negatívum?????? Mi az hogy negatívum, az egész film úgy ahogy van 1 hatalmas rakás szar!!
A filnek se eleje se vége, ráadásként semmi nem derül ki! Ezekután sorolja még a negatívumokat! Két órát rabolt el az életemből amit ezekuzán soha nem fogok visszakapni!!!!!!!!!!!!!
Ez a film CSAK két órát rabolt el az életedből. Gondolj bele hány órát fog az elrabolni, mire megtanítják neked, hogy a mondatvégi írásjelekből már a három darab is túlzás - ha tizet írsz, akkor se lesz nagyobb hangsúlya annak amit mondani akarsz, mivel az egész kommented, kezdve a nicked helyére beírt üzenetedtől egészen a tizenhárom darab felkiáltójeledig nevetséges.
Így van Malibu.
Helyetted is szégyenlem magamat, gratulálok! Egy dolgot ne felejts el, csak egy jótanács: mindig magadat jelllemzed a cselekedeteiddel, legyen az verbális, avagy nonverbális. Mások értékeit tartsd tiszteletben, és ne káromkodj,-főleg nyilvánosan-, mert ki nem állhatom.
hát jah értelmes hsz volt…na de mindegy…elvileg csak annyit kellett volna írni nem tetszett, ezért meg azért, de ezt stílusosan kifejezve…és a kámkodást mellőzve…
na más..vki hallotta a szinkronját, mert az sztem elég szönyű lett. Cusack hangja vhogy nem illik oda… de ez csak engem zavar..?:)
Gratulálok emberünk színvonalas, tartalmas és gondolatébresztő kommentjéhez - remélem, a sors majd valahogy kárpótolja azért a moziszékben/puha fotelben/ágyban elszenvedett 94 percnyi kínért és gyötrelemért, amit a fentebb nevezett mű megtekintése okozott neki… :P
inmfc: én spec nem hallottam szinkronosan, bár tény, hogy megrögzött feliratpárti vagyok… :) Na igen, ezen megint el lehetne vitázgatni, mert szerintem kevés kivételtől eltekintve egy szinkron soha nem tudja visszaadni a filmet olyan formában, ahogyan azt eredetileg a rendező elképezelte. Arról nem is beszélve, hogy jópár színész (Morgan Freeman, Anthony Hopkins, Jack Nicholson, Robert DeNiro stb.) orgánuma alapból kellemesebb mint bármely alája tolt szinkronhang.
Szerintem negyon jó film volt, főleg az elmúlt pár év remek thrillerjeihez, vagy horrorjaihoz képest. Ha akarjátok tudni milyen jó kis film ez, nézzétek meg az alábbi “remekműveket” és csak aztán mondjatok véleményt:): Cukorfalat, a barlang (barlangban 5en 5felé mennek, 1embernél két zseblámpa, természetesen nem spórolnak, mins a ketttőt égetik, így tíz zseblámpával barlangásznak, jah és a kiálló csontok, fuul lábtörés, fejbetörés, meg se kottyan senkinek), a 23-as szám, …és még sorolhatnám a remekműveket. Szóval akárki akármit mond, ez végre egy nézhető, nem tudom előre mi fog történni film volt:P
Nah, azért a Cukorfalatot ne bántsuk lécci, az egy jó film! :)
Sőt nekem a Barlang is tetszett, bár tegyük hozzá, hogy inkább csak az első fele. A klausztrofóbiás hangulat nagyon átjött, pedig soha nem volt bajom a zárt terekkel… :)
A 23-as számmal kapcsolatban egyetértünk.
Lehet, hogy csak nekem gyengék az idegeim, de végig az egekben volt a pulzusom. Ilyen jó “pszichothrillert” rég láttam. Azt hittem a Pokolból c. filmet nem pipálhatja le semmi, egészen mostanáig.
A cidri-listán a 1408 tízből tíz koponya! :)
Örülök lael, hogy tetszett:) Én is hasonlóan véledem eme alkotásról, és látom te is osztod az én nézeteimet. Kivételes remekmű, 10/10!
UI: A pokolból c. movie engem nem igazán fogott meg. Nem volt rossz, már csak a színesz miatt sem, de valahogy nem hagyott bennem maradandó emlékeket.
Jobban belegondolva talán nem is A pokolból volt az, ami hasonlóan hozta rám a frászt, hanem a Kocka 2. (az egyet még nem néztem meg, nem jutottam hozzá sajnos), de az is elmarad a 1408 mögött.
A fent említett Cukorfalat, 23-as szám, Barlang… ezeket a filmeket nem tudom komolyan venni az olcsó ilyesztgetéses, előre megmondom mi lesz - sztorijukkal. Lehet, hogy bennem van a hiba.
Ja, találtam egy negatívumot is: sosem hittem hogy félni fogok egy Carpenters számtól, utána vagy 20× meg kellett hallgatnom, hogy újra megszokjam :D