Filmmánia: The Bucket List
Mai Filmmánia rovatunkban megnézzük, hogyan sikerült Rob Reiner legújabb rendezése.
The Bucket List (2007)
“You measure yourself by the people who measure themselves by you.”
Ki a rendező: Rob Reiner, aki életem egyik legnagyobb filmélményét, a zseniális Stand By Me-t (Állj mellém!) rendezte 1986-ban River Phoenix-szel a főszerepben. Reiner nevéhez fűződik még a Harry és Sally illetve az Egy becsületbeli ügy is.
Ki játszik benne: Két hollywoodi színészisten, Morgan Freeman és Jack Nicholson.
Mi a sztori: A halálos beteg Edward Cole (Jack Nicholson) milliárdos üzletember kénytelen kényelmes kórházi szobáját egy autószerelővel, Carter Chambers-szel (Morgan Freeman) megosztani. A két idős férfiben az égegyadta világon semmi közös nincs, viszont mindkettőjük rendelkezik egy listával arról, hogy mit szeretnének még véghezvinni, mielőtt végleg bedobják a törülközőt. Így aztán megszöknek a kórházból, és úgy döntenek, hogy még egyszer utoljára kirúgnak a hámból. A hétköznapinak nem nevezhető kalandok során valószerűtlen de figyelemreméltó barátság szövődik közöttük.

Értékelés: Azóta várom már ezt a filmet, amióta hallottam, hogy Rob Reiner rendezi, és kedvenc színészeim közül kettő is főszerepel benne. A film a halál és az elmúlás témájával foglalkozik, illetve azzal, hogy az érintettek és családtagjaik mennyire képesek ezzel megbírkózni. Ahogy Carter is mondja a filmben, a halálos betegség - jelen esetben a rák - elfogadásának öt egymásra épülő fokozata van, mely a tagadással kezdődik, majd a tehetetlen dühvel, az elfogadhatatlan elleni lázadással, illetve a mély depresszióval folytatódik és végül a belenyugvással zárul le. Nos ebben a történetben sem Edward, sem Carter nem hajlandó elfogadni a halál gondolatát: egyszerűen képtelenek tétlenül várni a véget, és egyáltalán nem szeretnék, hogyha mások szánakozva tekintenének rájuk. Ezért aztán Edward javaslatára úgy döntenek, hogy a hátralévő hónapokban kipróbálnak néhány nem hétköznapi dolgot, például száguldoznak egyet egy Shelby Mustanggal, bejárják a fél világot, felkeresik a Himaláját, elmennek szafarizni, tetkót csináltatnak, ejtőernyős ugrásban vesznek részt és megnézik a gízai piramisokat stb.
Gyakorlatilag az egész történet Morgan Freeman és Jack Nicholson kiváló alakítására épül. Komolyan mondom, kész öröm volt nézni, ahogy ez a két hollywoodi veterán együtt játszik. Morgan - aki végig narrálja a filmet és hasonlóan egyszerű karaktert játszik mint a Remény rabjaiban - alakítja a bölcsebb karaktert, személyisége uralja a vásznat. Nagyon örültem, hogy kapott már végre egy hozzáillő szerepet a tavalyi borzalmas Evan, a minden6ó után.
Jack Nicholson szintén hozza a formáját a szokásás flegmaságával és ördögi vigyorával. Karaktere lassan de biztosan formálódik át a Carterrel átélt feledhetetlen kalandoknak illetve az azokból szerzett élettapasztalatoknak köszönhetően.

A két főszereplő mellett érdemes még megemlíteni az Edward asszisztensét játszó Sean Hayes-t, aki a történet végén is hangúlyos szerepet kap. Ráadásul Morgan Freeman fia is camózik egyet, aki stílszerűen Carter fiát alakítja a filmben.
A zseniális főszereplők ellenére a forgatókönnyvel nem voltam teljesen kibékülve. Egyrészt a címben szereplő listából többet is ki lehett volna hozni, mivel eléggé egymásra voltak dobálva az ötletek szerintem. Másrészt apróság, de nem tudjuk meg például, Carterék hogyan szöknek meg a kórházból: semmi utalás nincs rá, mindenféle átvezetés nélkül láthatjuk, hogy egyszerűen már kinn is vannak, és készülnek az ejtőernyős ugrásra. Emlékszem van egy zseniális jelenet a filmben, amikor Edward az egyik piramis tetején elmeséli Carternek, hogy miért nem beszél már régóta a lányával, de aztán amikor ez a szál a film végefelé újra előkerül, sajnos szintén elkapkodják. Olyan az egész mintha csak hanyagul odakennék egy képzeletbeli vászonra, pedig jóval több lehetőség lenne benne.

A másik ami nem jött be, az a film vége. Bár ez így nem teljesen igaz: tetszett az ötlet, ahogy lezárták, szomorú és egyben felemelő is volt, de egy dologgal nem vagyok kibékülve. [Ha nem láttad a filmet, akkor most saját érdekedben ugorj lécci a következő bekezdésre! SPOILER] Hogy a jó istenbe lehet ilyen hülyén lezárni egy egyébként kiváló alapötletet: Carter narrációjával kezdődik a film, a történet háromnegyedénél meghal, majd továbbra is az ő narrálásával folytatódik illetve ér véget a sztori. [SPOILER VÉGE]
Jack Nicholson karakterének jellemfejlődését viszont jól oldották meg. Sőt tetszett a filmben ábrázolt kontraszt is, miszerint a pénz nem feltétlenül boldogít: emlékezetes jelenet, mikor Cartert látjuk boldogan a családjával vacsorázni, miközben a milliárdos Edward egyedül szenved a mikrós kajával.
Végezetül külön kiemelném az operatőri munkát, nagyon szépen fényképezett film a The Bucket List, illetve a némileg dzsesszes beütésű soundtrack is bejött. A történet ugyan a végefelé a giccsesség határán egyensúlyozik, de szerencsére nem esik át a ló túloldalára, és nem fekszi meg a néző gyomrát, ami azért jó pont.
Szóval mindent összevetve, az átlagosnál jóval erősebb film a The Bucket List, de a történetben rejlő lehetőségeket nem használták ki teljesen, illetve a végét én másképpen zártam volna le. A két főszereplő alakítása miatt viszont egyértelműen tudom ajánlani. Erős 7/10-es.
Kommentek
2 hozzászólás ehhez: “Filmmánia: The Bucket List” Hozzászólok!Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.





























Szia!
Tegnap megnéztem a filmet….
te csak nézted azt a filmet és nem láttad….
ha nem érted a filmet miért írsz róla?
[SPOILER]mert ha nem érted miért Carter narrálásával ér véget, akkor a filmet sem érted…[SPOILER VÉGE]
És attól még hogy egyszer azt mondják hogy “most szöktünk meg onnan” attól még nem kell szó szerint venni…apukám, a betegek ilyenkor szabadon távozhatnak a kórházból a saját felelőségükre…
Vagy nézd meg mégegyszer a filmet vagy felejtsd el az egészet, mert úgy érzem egy filmet nem nézni hanem látni kell (mint már mondtam)…
Várom válaszod, lehetőleg emailben :
Bambo
Bambo, örülök hogy tetszett a film, nekem is bejött (néhány dolgot leszámítva), ebben tehát egyetértünk.
Viszont ha valami nem egyértelmű egy filmben számomra, akkor miért ne írhatnám le? Hiszen pont az a célja a Filmhíreknek, hogy filmeket tárgyaljunk ki együtt különböző nézőpontokból!
Spoiler címke mellett fejtsd már ki a véleményed lécci, hogy te hogyan értelmezed azt a bizonyos zárójelenetet a narrációval kapcsolatban, mert szerintem ott bakkant egyet a szkript! Tényleg kiváncsi vagyok rá!
A kórházban nem hiszem, hogy kikérték a kezelőorvos véleményét, megszöktek, csak a végső változatból kivághatták a tényleges szökéses jelenetet szvsz, mert feltűnően gyors volt a “kórházból ki, helikopterbe be” váltás. Amúgy nem én vagyok az egyetlen, akinek ez feltűnt:
http://answers.yahoo.com/quest.....516AAVi1mH