Újabb Halloween (2007) kritika
[jamesb: Ezúttal más nézőpontból! Szeretném, hogyha a Filmhíreken többféle vélemény is helyet kapna, nem csak kizárólag az enyém, ezért megkértem Spike-ot, hogy az általam korábban lehúzott filmmel kapcsolatban ő is fejtse ki gondolatait illetve véleményét. Spike ennek gyorsan eleget is tett, így most az ő írása következik.]
John Carpenter 1978-as stílusteremtő klasszikusát feldolgozni nem kis vállalkozás, főleg, ha a rendezői széket a nem egészen “normális” jelzővel illetett Rob Zombie, a metál fenegyereke foglalja el. Bevallom őszíntén, hogy kicsit szkeptikusan álltam a filmhez, és voltak fenntartásaim is, hogy pont egy olyan “rendezőt” kérnek fel a film elkészítésére, aki már bebizonyította Az 1000 halott házával (House Of 1000 Corpses), hogy ennél mélyebbre nem igazán lehet süllyedni, még ha horrorról van szó, akkor sem. Nem is értem, hogy hogyan kaphatta kézbe Zombie annak a Carpenternek a klasszikusát, aki a maga idején legendának számított, nemcsak a horror hanem például a sci-fi műfajában is, gondoljunk csak A Dolog-ra (The Thing) vagy az erős thriller-fantasztikum határát súroló, Az őrület torkában (In the Mouth of Madness) című filmre. De hogy mégis mi lett a végeredmény? Minden várakozásomat felülmúlta… mégpedig pozitívan!
Az Illinois állambeli Haddonfieldben 1963-ban Mindenszentek éjszakáján a 10 éves Michael Myers (Daeg Faerch) bestiális kegyetlenséggel megölte nővérét, annak barátját és nevelőapját. Csak egyetlen embert kímélt meg, a kishúgát… A szellemileg súlyosan zavart gyereket egy pszichiátriai klinikára szállítják, ahol Dr. Sam Loomis (Malcolm McDowell) kezeli, ő kerül hozzá a legközelebb, és csak ő érti meg igazán a fiú beteg lelki világát. Michael tizenöt évvel később egy viharos éjszakán az intézetből kiszabadulva visszatér a kisvárosba, és üldözőbe veszi a már azóta felnőtt húgát Laurie-t (Scout Taylor-Compton), a fiatal diáklányt. A pszichológus Dr. Loomis az elmebeteg Myers (Tyler Mane) nyomába ered a helyi sheriff Lee Brackett (Brad Dourif) segítségével, hogy megakadályozza az újabb gyilkosságokat, de próbálkozása hasztalannak bizonyul. Mike útját szadista és kegyetlen módon meggyilkolt hullák szegélyezik…
Nos, mivel egy remake-ről van szó, gondolná az ember, hogy akkor ennyiben ki is fullad a történet, de nem így van. Zombie zseniálisan oldotta meg, hogy a film első felét Mike gyemekkorának sötét korszaka teszi ki, így jobban megérthetjük a személyiségét, és ellentétben Carpenter eredetijével, nem csak egy “noname” múltnélküli gyilkológépet kapunk, hanem egy olyan embert, akinek ugyanúgy vannak érzései mint mindannyiunknak.
A kis Mike anyja Deborah Myers (Sheri Moon Zombie) sztriptíztáncosnőként dolgozik az éjszakában és próbálja összetartani a teljesen szétzüllött családot. Mindennaposak a veszekedések, verekedések, viszályok, káromkodások. Erre még rátesz egy lapáttal a nevelőapa Ronni White (William Forsythe), aki a semmittevésen, káromkodáson, piáláson és henyélésen kívül még inkább mélypontra juttatja a családot. Megjegyzem Forsythe remek alakítást nyújt: az igazi alkoholista, tökvakargatós, semmittevő rosszfiú megtestesítője, igaz csak keveset élvezhetjük játékát, de így is brillírozik azalatt a kb. 15 perc alatt.
Mike-kal a húga sem törődik sokat, semmibe veszi őt, az iskolában is zaklatják nővére és anyja kétes hírneve miatt, így a már ekkor is súlyosan lelki-sérült gyermek még inkább magába zárkózik, és az egyetlen megnyugvást számára csak az állatkínzások és a különböző maszkok készítése jelentik. A maszkok szimbólikus értelműek, így próbálja önmaga “rútságát” eltakarni, és menekülni saját személyisége elől.
A fiú végül nem bírja tovább, és bestiális kegyetlenséggel öli meg húgát, annak barátját és nevelőapját. Egyedül a húgát kíméli meg. Ő ugyanis az egyetlen, akit nem tudna bántani, aki még tart benne némi érzelmet a jóság és a szeretet iránt. Jó dolognak tartottam, hogy Zombie belecsempészte ezt a fajta érzelmi kötődést, bár ez már az eredetiben is megtalálható volt, de itt még érezhetőbb közelségbe kerül. Mindenkiben - legyen akármilyen gonosz is - lakozik valahol ott legbelül valami jó: Mike “őrangyala” a kishúga volt.
Sokan támadták a filmet azzal az indokkal, hogy senkiből sem lesz sorozatgyilkos, csak mert anyuci a testét mutogatja, a nevelőapa agyba-főbe veri, iszik, káromkodik, és még sorolhatnám a negatívumokat. Nos ezzel nem értek egyet. Egyrészt minden ember máshogy vészeli át az őt ért lelki sokkot, másrészről úgy gondolom, hogy aki figyelte a filmet, és nem csak nézte, az tudja, hogy a kis Mike már születése óta ilyen volt, egyfajta érzelmi bomba, ami a környezet negatív behatásának köszönhetően így robbant ki belőle.
A másik indok a nem hiteles színészi játék. Szerintem a kis Mike eléggé jól hozta a formáját. Most őszíntén, mit várunk egy olyan 10 éves gyerekszínésztől, akit ennyire összetett és nehéz szerep elé állított a rendező? Nem könnyű egy ilyen szerepet eljátszani, de nekem tetszett a játéka. Nem az az ordibálós, habzó szájjal fetrengő gyerek, hanem depresszív, magába zárkozó típus, akinek gyermekien “szűzies” arca egy valóságos gonoszt rejt. Főleg az intézeti képsorokon lévő alakítása tetszett, itt már a végén látszódtak rajta a skizofrénia és az őrület jegyei, amiket nagyon ügyesen jelenített meg, bár a csendes, szótlan, önmagába zárkózó karaktert is nagyon tudta hozni.
Ami Malcolm McDowellt illeti, vele kapcsolatban már vegyesek az érzéseim. Eleinte - amikor még hosszú haja volt - elég jól játszotta a Mike lelki világát tanulmányozó és megértő pszichiátert, de később 15 év múlva már meglehetősen gyengécske alakítást nyújtott. Sematikus, erőltetettnek tűnő szavak és mondatok hagyták el a száját, így sokat veszített a hitelességéből, pedig elég fontos karakter lenne a filmben.
A másik támadott pont az a 15 évvel későbbi Mike. Igen, elég szokatlan, hogy a kis, vézna gyermekből egy ekkora behemót vált, itt egyértelmű a koppintás a Texasi láncfűrészes mészárlásból. Mintha csak Thomas Hewitt-ot (alias Bőrpofát) látnám a felnőtt Mike személyében. Persze ha jobban belegondolunk nem is annyira rossz megoldás, lévén minden ember másképp nő fel, a genetika határozza ezt meg. Már Carpenter eredetijében is földöntúlian nagy erővel volt felruházva Mike, a tipikusan elpusztíthatalan és az emberi gonoszt megteremtve ezzel. Bár ne feledjük, hogy pár évvel az eredeti előtt, 1974-ben jelent meg az említett kultfilm, így egy kis karakterlopást érzek Carpenter mester részéről, nemhiába hoztam elő a fenti párhuzamot. A főhős ott is elég szépen emelgette, dobálta az embereket, és nem volt éppen egy véznaság, de kell is ilyen testalkat, főleg azokhoz, amiket véghezvitt (egy kézzel emeli fel a srácot a film végén; ajtón, falon megy át mint a tank). Tetszik a karakter, tényleg félelmet kelt az emberben, tipikusan olyan figura, akivel nem futnál össze egy sötét sikátorban, még akkor sem, ha nevezetesen nem tömeggyilkosról van szó.
Sok támadás érte még a filmet a káromkodások és a szexuálisan túlfűtött jelenetek miatt is. Nos a vulgaritást én is soknak tartottam már, főleg a film vége felé, ahol megismerhettük a 3 diáklányt meg a barátaikat. Bár a film elején még azt mondom, hogy elviselhető momentum, lévén erősebb érzelmi töltetet ad a filmnek, és segít elképzelni egy ilyen család mindennapjait, de azért tény és való, hogy ez a megoldás Zombie-ra vall. A szexuális jeleneteket nem ítélem el, lévén szinte ma már nincs is film ezek nélkül. Hozzátartoznak az életünkhöz, és nem hiszem, hogy annyira naturalista módon lettek volna ábrázolva, hogy ne lehessen elviselni.
Kritizálták azt is, hogy mi értelme volt megerőszakolni a szerencsétlen beteg lányt a kórházban Mike szemei előtt. Szerintem nagyon is jó választás volt Zombie részéről, főleg ha belegondolunk abba, hogy mennyi perverz állat fordul meg ilyen helyeken, és szerencsétlenek ki vannak nekik szolgáltatva. Itt egy kis Terminátor 2-beli párhuzamot érzek, amikor is az egyik ápoló készült hasonló tettre Sarah Connor ellen. A lány megerőszakolása Mike előtt szerintem szimbolikus értelmű, mivel ugye a húgát idézte fel benne, így haragja csak egyre fokozódott, végül aztán megunta a piszkálódást és megkezdte ámokfutását Laurie után. Ami ezután következett, azt viszont nem érzem eléggé kidolgozottnak. Egyrészről nem értem, hogy hogyan találta meg ilyen hamar a testvérét, másrészről a hirtelen haragra lobbanását sem értem teljesen, bár ez teljesen igaz az eredeti műre is. Ha 15 évig tudott várni, akkor miért kellett pont akkor, abban a szituációban kirobbania, hiszen azóta sok Halloween telt el.
A film vége felé a színészi játékot sem tartottam túl eredetinek, főleg ami a Laurie-t megszemélyesítő színésznőt illeti. Valahogy Jamie Lee Curtis az eredetiben nagyobb átéléssel és magabiztossággal játszotta el a karaktert, az “új” Laurie-nál ezt nem igazán éreztem. Erőtlen, obszcén szavak és mondatok garmadája jellemző rá, bár a végén azért elég jól alakította az űzött vadként rohanó és menekülő lányt.
Az utolsó két támadási felület a film kiszámíthatósága és a félelem faktor igen alacsonyan történő tartása - mondták többen is. Nos én teljesen meg voltam elégedve a film atmoszférájával, szinte egy az egyben hozta az eredeti színvonalát, amihez természetesen hozzájárult Carpenter zenéjének sejtelmes felcsendülése, ami megint egy plusz pont Rob-nak. A vágás, a fényképezés, a kosztümök mind nagyon jók és hitelesek lettek, különösen tetszett a maszk és a kés “előásása”, egy az egyben a régi klasszikust juttatta az eszembe. Persze, hogy nem lehet annyira félelmetes és hátborzongató mint az eredeti, főleg annak aki már látta, viszont aki csak eme filmet kívánja megtekinteni, szerintem jó kis borzongásban lesz része.
Kiszámíthatóság. Nos igen, ez egy remake, egy feldolgozás, így érthető, ha az embernek déjá vu-je van: hopp, ez ismerős, mintha már láttam volna! Szerintem viszont még így is érik meglepetések az embert, és nem minden totál koppintás az eredetihez képest. Persze, ma már a b-kategóriás horrorok zöme a film elején kiszámítható: tudod, sejted, hogy ki fog életben maradni, ez a csaj ezzel a sráccal jön össze, és csak ketten élik túl, stb… Sajnos mostanság szinte minden sablonokból és klisékből építkezik, úgyhogy egy feldolgozásnál valamilyen szinten ne is várjunk mást mint kiszámíthatóságot!
Mint a fentiekből kiderül, engem nagyon meggyőzött a film, és Rob Zombie is nagyot nőtt a szememben, bár most olvastam, hogy többé semmilyen remake-et nem fog készíteni. Kár vagy nem kár, ezt a munkát tisztességesen elvégezte, és szerintem méltó Carpenter mester eredeti klasszikusához. Senki nem várt tőle megváltást, az ilyen és ehhez hasonló filmek csak egyet akarnak, szórakoztatni és lekötni az embert. Úgy gondolom, Rob Zombie-nak ez sikerült. Nem tökéletes, vannak hibái, de kellemes két órát töltöttem el a filmmel, és mindvégig éreztem a nosztalgiát. Szerintem Rob ezzel el is érte amit akart, ez pedig egy feldolgozásnál mérvadó dolog.
Nézzétek meg ha tehetitek, és ha láttátok az eredetit, akkor egy kicsit próbáljatok meg elvonatkoztatni tőle, és úgy ítéljétek meg ezt a filmet.
Pozitívumok:
- Méltó feldolgozása Carpenter klasszikusának
- Elég hosszú
- Jó zenék
Negatívumok:
- Néhol erőltetett színészi játék
- Túl sok felesleges vulgaritás
- Mégis csak egy remake
Értékelés: 7/10, ha kijavították volna a bosszantó hibákat 9/10, de maxot nem adnék rá, mert mégis csak egy feldolgozás.
Címkék: 7/10, Halloween, horror, remake, Rob Zombie
Kommentek
11 hozzászólás ehhez: “Újabb Halloween (2007) kritika” Hozzászólok!Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.
Köszi jamesb a lehetőséget, ez igazán megtisztelő, és főleg a Főoldalon! Nagyon hálás vagyok. Nagyon profin oldottad meg, nagyon tettszik, hogy a képek illeszkednek a szöveg aktuális tartalmához.
Szép munka! Látom, hogy a helyesírási hibákat is kijavítottad, ezt köszönöm, de kérem mindenki nézze ezt el nekem, mivel piszkozat nélkül, kb fél-1 óra alatt írtam meg ezt a litániát!
Remélem sikerült egy kicsit más megközelítésben leírnom a filmet, és talán jobban meggyőzni azokat, akik még nem látták, hogy tegyenek vele egy próbát.
Mégegyszer köszönöm!
Üdv
Spike
Nincs mit köszönnöd, máskor is szívesen látjuk legújabb horrofilmes beszámolóidat.
Egy 10-es skálán lődd már be a filmet lécci és betesszük a kritika végére. Email ment.
Én is köszönöm az együttműködést! Van még jó pár film a tarsolyomban, így ha gondolod-és persze ha lesz időm rá-írok majd még kritikákat, de ha gondolod más kategórián belül is írhatok.
Vissza a filmhez:
Nekem 10/7, ha kijavították volna a bosszantó hibákat 10/9, de maxot nem adnék rá, mert még is csak egy feldolgozás.
Üdv
Spike
Attól, hogy valami feldolgozás, nem szükségképpen lesz rosszabb, ez a gyakoribb ugyan, de tudok ellenpéldát is mondani, “A légy” 1986-os feldolgozását, vagy ott a “Holtak hajnala” (2004), mind a kettő hozzárakott az eredetihez, átértelmezte, ész nélküli másolás helyett.
Hogy a témához is hozzászóljak, nekem nem jött be a film (számszerűsítve 5/10 (ebből +4 a rajongás miatt :))), megfogalmazni nem tudnám, mi volt a baj vele, valószínűleg a túl sok elvárás.
Bizony, a 2004-es Holtak hajnala szerintem is nagyon jól sikerült remake lett. Arról nem is beszélve, hogy elég szépen beindította Zack Snyder karrierjét, aki azóta letett még egy alapvetést az asztalra. Minden filmrajongó tudja melyiket… :)
És ha a 300-hoz hasonló precíz, és hű képregény-adaptáció lesz a Watchmen is, talán Alan Moore papa végre megbékél egy, a műveiből készült filmmel :)
Dagenham: ” “A légy” 1986-os feldolgozását, vagy ott a “Holtak hajnala” (2004), mind a kettő hozzárakott az eredetihez, átértelmezte, ész nélküli másolás helyett.”
Pontosan így van! Én pontosan így gondolom ennél a filmnél is. Átértelmezte vaéamilyen szinten, de szerintem pozitívan, még ha a bosszantó hibák benne is maradtak.
Így van, szerintem is a túl nagy elvárás okozott a legtöbb embernél-nem csak nálad-csalódást. Egy feldogozásnál már csak így van ez.
jamesb: A Holtak hajnala úragondolás tényleg ütős kis film lett, nekem is bejött.
Malibu: A 300 c. film szerintem minden idők egyik, ha nem a legjobb és minden ízében a leghűebb képregény-feldolgozása. A 2-ik résztől is sokat várok, mivel volt szerencsém olvasni Frank Miller-a fekete-fehér képregény-műfaj kult- megújítója-Ha ölni tudnál érte c. művét, ami a készülő 2-ik film alapjául is szolgál. Zseniális, ha tuddjátok, olvassátok el!
Ha már feldolgozások, nem mehetünk el szó nélkül a Holló c. kult- film mellet sem, vagy ide sorólhatnám még a Resident Evil szigorúan 2-ik részét az Apokalipszist is, bár az első és a 3-ik nagy csalódás volt számomra, mivel elég sokat játszottam a belőle készült gamek-kel.
Aztán ott van ugye a kult-klasszikus A texasi láncfűrészes mészárlás legújabb újragondolása-a folytatásokról nem is beszélve-, A texasi láncfűrészes mészárlás. A kezdet c. film, ami nekem nagyon elnyerte a tettszésemet. Mint sok folytatás vagy remak, ez is az előzményeket mutatta be, szerintem nagyon is jól. Nem elvett az eredetiből, hanem mint ahogyan a Halloween-nél, hozzárakott, és így lett teljes a kép.
Sokan dícsérték a filmet, szerintem joggal.
Az új Szem-feldolgozással már vegyesek az érzéseim, mivel a Pang-testvérek által rendezett eredeti igen szílusteremtőre, és kellően félelmetesre sikerült. Meglátjuk, hogy mit hoznak ki belőle a készítők, bár annak nagyon örülök, hogy Jessica Alba kapta a főszerepet…:))
Még megemlíteném a japán Kör-kvadrológián alapuló amerikai Kör 1-2 remak-et, ami szintén fantasztiusra sikerűlt, bár az eredeti Ringu 1.és 2-ik részét vette alapúl, de egy ígényes, és minden ízében ütős atmoszférájú film lett, bár én inkább az eredeti japán j-horror klasszikust ajánlanám mindenki figyelmébe, ami egy csapásra megújította ezt a műfajt!
http://www.xpress.hu/dvd/film......4999170472
Egy szó mint száz, nagyon igényes feldolgozásokat tudnak csinálni a készítők, ha akarnak, és reméljük, hogy ez a jövőben útmutató tendencia lesz, minden rajongó legnagyobb örömére!
“Malibu: A 300 c. film szerintem minden idők egyik, ha nem a legjobb és minden ízében a leghűebb képregény-feldolgozása. A 2-ik résztől is sokat várok”
Azt azért tegyük hozzá, hogy a Sin City 2. részéről van szó, ami reméljük, legalább 2009-re elkészül, jelenleg mind Rodriguez, mind Frank Miller elég elfoglalt, előbbi valószínűleg még leforgatja a SC2 előtt a Grindhouse egyik fake traileréhez, a Machetéhez tartozó filmet, utóbbi pedig ígéretéhez híven immár saját maga forgatja le a következő Miller-adaptációt, a The Spiritet, Scarlett Johansonnal, és Samuel L. Jacksonnal a főszerepekben.
Az SC2 is hasonló, ha nem még nagyobb nevekkel büszkélkedhet majd, ugyanis sikerült megnyerni - valószínűleg - Johnny Deppet, és Antonio Banderast a készülő filmhez, ami azért nem kis dolog, főleg, hogy az előző színészgárda is nagyrészt marad.
Ha jól sejtem a “Ha ölni tudnál érte” az “A Dame To Kill For” c. Miller-művet takarja, volt hozzá szerencsém, tényleg egy remekmű, képregény-szerzők közül nálam Miller nagy kedvenc (no meg amit láttam eddig Gaimantől, az is meggyőző).
Ha pedig már a remakekről van szó: újraforgatják Truffaut Fahrenheit 451 c. klasszikusát, Tom Hanks főszereplésével, a Remény rabjait, és a Halálsoront is jegyző Frank Darabont irányításával.
Malibu: “Azt azért tegyük hozzá, hogy a Sin City 2. részéről van szó…”.
Így van, ezt eltévestettem, de látom csak kikövetkeztethető, hogy mire is gondoltam:)
Malibu: “Ha jól sejtem a “Ha ölni tudnál érte” az “A Dame To Kill For” c. Miller-művet takarja…”
Pontosan, de csak simán, Ölni tudnál érte. Elvileg, ha azt olvastad, akkor már szinte a készülő 2-ik rész is lepergett elötted, mert ezalapján csinálják!
Szerintem a Remény rabjait teljesen felesleges újraforgatni, bár ez az én véleményem. Még nem telt el szerintem elég idő, hogy “érlelődjön” a film, és szerintem nem is akkora durranás, mint azt sokan állítják. 20-30 év múlva megérteném, de most még korai, szvsz. Szerintem még rengeteg film van, főleg régiek, amiket újra fel lehetne dolgozni.
Félreértetted, nem a Remény rabjait forgatják újra, hanem a Fahrenheit 451-et, csak Frank Darabont fogja rendezni, akinek eddig a Halálsoront, és a Remény rabjait köszönhettük (legalábbis én nagyon is köszönöm neki, mert remek filmek)
Így már érthető, csak elég nyakatekerten írtad le:)) Vagy én értettem félre:)
Én sem azt mondom, hogy nem jó filmek, mert azok és szeretem is őket, csak szerintem a Remény rabjai nem egy akkora csoda, mint ahogyan mindenki emlegeti. Persze szuper és alapmű, de engem nem fogott meg annyira, és több tucat filmet tudnék említeni, ami messze jobb nála, mégis alul vannak értékelve hozzá képest.