Filmmánia: 4 hónap, 3 hét és 2 nap
Mai Filmmánia rovatunkban Cristian Mungiu cannes-i fesztiválgyőztes drámája következik, mely Románia hivatalos jelöltje a 2008-as Oscar gálán a Legjobb külföldi film kategóriában.
4 Months, 3 Weeks and 2 Days (2007)
Ki a rendező: Cristian Mungiu, aki korábban tanár volt, illetve újságíróskodott néhány évig, majd filmrendezést tanult a bukaresti Filmművészeti Egyetemen, és második filmjének, a 4 hónap, 3 hét és 2 napnak köszönhetően a mindenkori román rendezők közül elsőként vehette át a Cannes-i Filmfesztivál Arany Pálma díját.
Ki játszik benne: Anamaria Marinca, Laura Vasiliu és Vlad Ivanov. Utóbbit leszámítva amatőr színészek.
Mi a sztori: A történet a Ceauşescu-rezsim utolsó éveiben, egészen pontosan 1987-ben játszódik, és két bukaresti egyetemista lány, Otilia (Anamaria Marinca) illetve Gabita (Laura Vasiliu) tragikus történetét meséli el. Mikor az utóbbi leányzó váratlanul terhes lesz, vonakodva az abortusz mellett dönt, és barátnője segítségével egy zugorvos (Vlad Ivanov) segítségét kéri, aki majd a terv szerint egy olcsó motelszobában hajtja végre rajta a korántsem veszélytelen, ráadásul illegális operációt.
Értékelés: Szóval sikerült végre megtekintenem ezt a filmet, amit már ugye jópár fesztiválon megköröztettek, azonban hozzánk még csak most jutott el. Nagy várakozásokkal ültem neki, és azt kell mondjam, hogy a film még így is ütött!
Maga a produkció egyébként az első fejezete Cristian Mungiu egy nagyobb léptékű projektjének (Mesék az aranykorból), melynek nem titkolt célja, hogy egyszerű hétköznapi történetek bemutatásával ábrázolja a viszontagságokkal teli román kommunista érát. A készítők kezdésként egy komolyabb témával akartak előrukkolni, ellensúlyozandó a későbbiekben következő részek könnyedebb hangvételét. Így született meg tehát a 4 hónap, 3 hét és 2 nap alapötlete, mely - egy a rendező által 15 évvel korábban hallott - valós történeten alapszik. Mungiut mélyen megérintette az alapszituáció, és azonnal tudta, hogy filmet fog forgatni belőle: tíz perc alatt felvázolta a szinopszist, majd négy hét alatt a teljes forgatókönyvvel is végzett. A mindössze 600 ezer euróból összehozott minimálköltségvetésű filmet Bukarestben forgatták le, és a kirobbanó nemzetközi sikere után már számos kritikus - a California Dreamin’ és a The Death of Mr. Lazarescu produkciókkal egyetemben - a román filmgyártás feltámadásának újabb mintapéldájaként tekint a projektre.
Érezhetően minimalista filmről van szó lenyűgöző színészi teljesítményekkel, pedig a két főszereplőnek gyakorlatilag semmilyen komolyabb filmes tapasztalata nincsen (hasonlóan az előző Sundance egyik nagy meglepetésfilmjéhez, a Once-hoz). A önmagát szülészorvosnak önkényesen kikiáltó karakter Vlad Ivanov hideg, kimért és távolságtartó alakításában különösen hátborzongató (nézdd csak meg a jelenetet a poszt végén!). Biztos vagyok benne. hogy a pasas teljesítménye jelentős mértékben járult hozzá a film eddigi tekintélyes fesztiválsikereihez.
Tetszett, hogy végig törekedtek a realizmusra, gyakorlatilag egyetlen nap alatt játszódik az egész történet, miközben a kamera szinte kizárólag az Otiliát alakító Anamaria Marincát követi.
Az alapszituáció mellett egyébként abban rejlik a film letaglózó ereje, hogy a rendező zseniálisan tudja ábrázolni az elkerülhetetlen mégis alapvetően rossz döntésekhez vezető utat, illetve az ebből fakadó súlyos következményeket. SPOILER Nézdd csak meg Otilia arcát, mikor a legjobb barátnője abortusza után jelenése van a pasija anyukájának születésnapi zsúrján: abban a tekintetben minden benne van! SPOILER VÉGE
Szintén jó pont, hogy a film nem próbál erkölcsi példabeszédet lenyomni a torkodon, és nem foglal egyértelműen állást az abortusz kérdésében, csak ábrázolja annak következményeit. Ráadásul nem is akárhogyan… Azonban sok produkcióval ellentétben mégis hatásvadászat nélkül képes sokkolni illetve elborzasztani. SPOILER Van az a jelenet például, amikor Gabita közli barátnőjével, hogy végre sikerült, kilökődött a magzat, ott hever a fürdőszobában. Otilia bemegy és a kamera jó hosszan kitartva csak az arcát pásztázza egy ideig, és el nem bírod képzelni, hogy milyen borzalmakat láthat, aztán amikor már éppen megkönnyebülve azt gondolod, hogy na ezt már tuti nem fogják bevállalni, akkor a kamerát villámgyors mozdulattal lerántják: egyenesen a 4 hónapos abortum maradványaira. SPOILER VÉGE Sokkal merészebb mint bármelyik amerikai film, viszont a biztoskezű rendezésnek köszönhetően egyáltalán nem válik öncélú hatásvadászattá. A valóság néha kegyetlen, ez van, vagy el tudod fogadni vagy nem.
Negatívumként egyébként talán annyit tudnék hozzáfűzni, hogy sok néző számára valószínűleg túl lassú lesz a film, különösen a közepe táján illetve a vége felé. Néhány jelenetet a drámai fokozás céljából ugyanis túlhúztak, és ezt szerintem a pörgős hollywoodi popcorn mozikhoz szokott átlagnéző nehezen fogja tolerálni (ráadásul mindenféle soundtrack nélküi, erőteljesen dokumentarista jellegű kamaradarabról van szó, mely multiplexekben tutira nem fog menni). Ínyencek számára viszont kötelező a film, hiszen egyértelműen az utóbbi évek legjobb közép-kelet-európai produkciójáról van szó! Csak remélni tudom, hogy hamarosan Magyarországon is visszavesznek majd az elszállt művészfilmek illetve a közönségfilmeknek csúfolt ultragagyi vígjátékok sorozatgyártásából, és mi is képesek leszünk majd előrukkolni egy hasonló minőségű munkával a nemzetközi filmvilág előtt. Bivalyerős 8/10.
Kommentek
Egy hozzászólás ehhez: “Filmmánia: 4 hónap, 3 hét és 2 nap” Hozzászólok!Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.
Ez a film nagyon elgondolkodtató és egyáltalán nem bántam, hogy alapjába véve nem pörög úgy a történet. Én személy szerint szeretem az európai filmeket, és örülök, ha kelet-európai alkotások is eljutnak hozzánk (számunkra elérhető nyelven).
Nézzünk európai alkotásokat is!!