Filmmánia: Once
Mai Filmmánia rovatunkban a változatosság kedvéért egy jóféle romantikus történet következik.
Once (2006)
“How often do you find the right person?”
Ki a rendező: John Carney, aki 1991 és 1993 között egy ír banda, a The Frames basszerosa volt, majd később belevágott a filmezésbe.
Ki játszik benne: Glen Hansard, a fentebb említett The Frames frontembere, és Markéta Irglová, a cseh zongoratehetség. Mindkettő amatőr színész, egyikük sem rendelkezik komolyabb filmes tapasztalatokkal.
Mi a sztori: A napjainkban Dublinban játszódó történetben az utcazenész férfi (Glen Hansard) - aki nemrégiben szakított Londonban élő barátnőjével - részmunkaidőben dolgozik édesapjánál egy kis szervizben, miközben arról álmodozik, hogy egyszer majd befut saját maga által írt dalaival és elkészítheti első lemezét. Egyik nap aztán, amikor Dublin főutcáján zenél, megismerkedik egy cseh emigráns lánnyal (Marketa Irglova), aki nemrégiben költözött a nagyvárosba, hogy új életet kezdjen. Komoly anyagi gondjai ellenére a lány nem tört meg: pozitívan áll az élethez, miközben minden délben alig várja, hogy játszhasson kicsit a zongorán ismerőse hangszerboltjában, így legalább megfeledkezhet mindennapi gondjairól. A két hasonló lélek a zene szeretetének köszönhetően egyre közelebb kerül egymáshoz az elkövetkező néhány napban…
Értékelés: Oké, szóval az a helyzet, hogy ez a John Carney nevezetű csávó 17 nap alatt minimálköltségvetésből (160 ezer dollár) leforgatta a legjobb romantikus filmet a Before Sunset óta. Egyébként a sors iróniája, hogy először nem is akartam megnézni, mivel musicalként hirdették, és az nem igazán az én műfajom. Viszont az elmúlt néhány napban meglepően sok pozitív kritikát olvastam róla, és hallottam, hogy számos fesztiváldíjat nyert (pl. idén februárban a Sundance közönségdíját), meg aztán a Rotten Tomatoes-on 98%-on áll jelenleg, szóval gondoltam, miért is ne, próbálkozzunk be vele, legyűröm ellenérzéseimet és adok neki egy esélyt.
Nos azt kell mondjam igen-igen pozitivan csalódtam: ritkán látni manapság ennyire őszinte és intelligens filmet (igenis a független filmekben van a jövő, minőség és igényesség tekintetében már régóta utcahosszal vezetnek Hollywood előtt, ahol a pénz amúgy is gyakran kreativitásgátló tényező). Bár azért tegyük hozzá, én inkább romantikus drámaként definiálnám a Once-ot, mivel bizony az átlagmusicalekkel szemben itt nem azért fakadnak dalra, mert a műfaj azt kivánja meg, hanem mert az a történet menetéből egyértelműen következik, ráadásul ezek a jelenetek tökéletesen illeszkednek a cselekménybe (ha láttad, akkor tudod miről beszélek).
Pofonegyszerű mégis full hiteles és életszerű sztori (állítólag Carney személyes élményein alapul, aki évekig távkapcsolatban élt londoni barátnőjével), de a forgatókönyv mellett a legnagyobb meglepetés mégis a két amatőr színész főszereplő, le a kalappal, remekül castingolták ki őket és kiváló alakítást nyújtanak (különösen a pasas). Gyakorlatilag nulla színészi tapasztalattal rendelkeznek (mindketten zenészek a magánéletben), mégis hihetetlenül jól hozzák az érzelmileg sérült karaktereket, akiket a jóisten is egymásnak teremtett (basszus nem akartam elhinni, hogy a csaj 18 éves volt a forgatáskor!).
Külön plusz pont a rendezőnek, hogy remek érzékkel, nagy ívben elkerülte a hollywoodi romkomokat oly gyakran elborító szirupot és giccses mázat. A történet befejezése pedig az egyik legjobb filmes lezárás amit valaha láttam (teljesen más, mégis ott van a toppon a Lost in Translation vagy a Before Sunset utolsó jelenetével együtt).
Negatívumot nem is tudom mit mondjak, talán én egy vagy két zenés jelenetet kihagytam volna, de ez inkább csak kötekedés, mert a soundtrack amúgy igen rendben van (akusztikus singer-songwriter kategória, jelölték a 2008-as Grammy-re!).
Remélem a magyar mozikban is bemutatják majd a Once-ot, mert egyébként simán újranézős! Megtekintése különösen ajánlott, még akkor is ha ki nem állhatod a musicaleket, csakúgy mint én. Egyetlen csók sem csattan el benne, mégis az elmúlt három év legjobb keserédes romantikus filmje, 9/10.
Kommentek
3 hozzászólás ehhez: “Filmmánia: Once” Hozzászólok!Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.
Tegnap néztem meg a filmet, holott nem járok art moziba. 35 evesen, fiu letemre vegigbogtem. a zeneje irto jo.
Jaja, a giccsmentes romantikus film tökéletes mintapéldája. Tessék megnézni, ideális randifilm!
Szerintem nagyon jó film :)
A zenéje tényleg megérdemelte az Oscart!
Nem tudja valaki, hogy honnan lehetne megszerezni a zenéket?