Címke: Sylvester Stallone
Filmmánia: Rambo (First Blood)
Egyszemélyes háború Sly vezényletével… Rambo kritika.
First Blood (1982)
“The a man who’s the best, with guns, with knives, with his bare hands. A man who’s been trained to ignore pain, ignore weather, to live off the land, to eat things that would make a billy goat puke.”
Ki a rendező: A direktori székben Ted Kotcheff ül, aki annak ellenére, hogy neve sokak számára ismeretlenül cseng, szakmájában mégis elismertnek számít.
A kanadai származású rendező pályafutása az ’50-es években, Angliában kezdődött, ahol televíziós, valamint színházi rendezőként dolgozott, s két munkáját is Emmy-díjjal tüntették ki. Filmes karrierje is itt bontakozott ki (fontosabb darabok a Two Gentlemes Sharing, valamint az Outback), ám 1972-ben visszatért szülőhazájába, ahol elkészítette a The Apprenticeship of Duddy Kravitz című könyv adaptációját, amely számos díjat nyert, és sokan minden idők legjobb kanadai alkotásának tartják.
Legismertebb műve azonban kétségtelenül a Rambo: First Blood, amellyel bankot robbantott, és végleg beírta magát a filmes szakma történelmébe.
Ki játszik benne: A főszerepben Sylvester Stallone tündököl, akit senkinek nem kell különösebben bemutatnom. A nyolcvanas-kilencvenes évek egyik legnagyobb akciósztárja, aki hírnevét a Rocky-, illetve a Rambo-sorozattal alapozta meg, és aki elsősorban a magányos, olykor kirekesztett akcióhősök megformálásával vált ismertté. Karrierjében a klasszikus filmeken kívül (Cliffhanger, Cobra, Bérgyilkosok, A pusztító) sajnos baklövések is találhatóak (Oscar, Állj vagy lő a mamám, Dredd bíró), azonban az elmúlt években Sly ismét magára talált: két kiváló filmmel már megajándékozott minket, és én bizakodva tekintek a The Expendables felé is. Tovább»
Filmmánia: John Rambo
Mai Filmmánia rovatunkban megnézzük, Sly mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket a Rambo legújabb részében.
Rambo 4. (2008)
“When you’re pushed, killing’s as easy as breathing.”
Ki a rendező: Sylvester Stallone, aki tavaly egész sikeresen élesztette újjá másik kultikus karakterét, Rocky Balboát, pedig szinte senki nem hitt már benne rajta kívül. A nyolcvanas évek akciósztárja úgy látszik az idő múlásával egyre érettebb rendező lesz (már persze amennyire tőle telik, mert Clint Eastwood-dal mint másik színész-rendezővel azért nem hasonlítanám össze).
Ki játszik benne: Sylvester Stallone, Julie Benz meg egy rakás noname sorozatos arc: Graham McTavish, Matthew Marsden, Paul Schulze.
Mi a sztori: Thaiföldön egy segélyszervezet munkatársai kérik meg Sly-t, hogy vigye fel őket a Salween-folyón a szomszédos Burma egyik törzséhez, mert gyógyszereket akarnak eljuttatni nekik. Rambo félútig megy velük, a misszionáriusok nem térnek vissza, Sly pedig egy csapat zsoldossal beveti magát a háborúval sújtott határövezetbe, hogy megkeresse és visszahozza őket.
Értékelés: Az első gondolatom a moziteremből kifelé jövet az volt, hogy Stallone ezzel a filmjével végre bebizonyította, hogy a jelenlegi trenddel ellentétben igenis van helye és közönsége a vérgőzös akciófilmeknek! Bár a filmet elnézve elég rendesen rácsodálkoztam, hogy “csak” R-et kapott az USA-ban (nálunk 18 év felettieknek karikával megy). Na de erre majd később kitérek.
Szóval soha nem voltam egy őrült Rambo mániákus, de azt mindig is elismertem, hogy Stallone egy markáns kultkaraktert épített fel a vietnami hős személyében. Mi is kellhetett vajon a fanoknak az utolsó Rambo film után 20 évvel? Nyilván kedvenc egyszemélyes hadseregük az elmaradhatatlan fejpánttal, hentelés ezerrel, folyamatosan pörgő vérgőzös akciók, meg temérdekszámra hulló rosszfiúk, akik minél változatosabb halálnemekben távoznak a túlvilágra. Nos örömmel jelenthetem, hogy ezt most mind megkapjuk, sőt még többet is!
Hihetetlenül durva, brutális, nyers, véres, kegyetlen és erőszakos ez a film: csak úgy szállingóznak benne a kiomló belek, levágott kezek, lábak, fejek. Stallone nem szarozik, a széllel bátran szembehugyozva hadat üzen a mainstreamnek: néha már-már az öncélúság határán egyensúlyozik, amikor premier plánban mutat főbelövéseket, vagy asszonyok és gyermekek lemészárlását közvetlen közelről. De feltűnnek még itt karóba húzott fejek, emberi végtagból jóízűen lakmározó disznók meg rothadó hullák is temérdekszámra (ráadásul a film elején bevágott híradórészletek tetemei még csak nem is fake-ek!). El nem bírom képzelni, hogyan kaphatott ez a film egy sima R-es besorolást az Amerikai Filmgyártók Szövetségétől (jó, mondjuk jellemző a korhatárbizottságra, hogy a nyílt színi erőszak mehet ezerrel, csak a szexet kell lájtosan adagolni).
Stallone még mindig kurva jól hozza Rambo figuráját, hősünkön ugyan meglátszik az idő múlása - picit mintha meg is pocakosodott volna - de a stílusa a régi, nem kenyere a beszéd, inkább a tettek embere. Ha megszólal, gyönyörű egysorosokat hallhatunk tőle: például a film elején az egyik jelenetben olyannyira kimért életuntsággal nyögte be a “fuck life!”-ot, hogy egyszerűen nem bírtam megállni mosolygás nélkül.
Még mindig bejön nekem Rambo visszafogottsága: van az a jelenet, mikor Sarah megkérdezi tőle, hogy mi a neve, mit keres itt, emberünk nem kezd el lenézően arcoskodni, hogy ő most itt a nagy vietnami hős, hanem csak szerényen annyit mond, John-nak hívnak.
Rambo egyébként teljesen visszavonult, kígyóvadászként tengeti életét a dzsungelben, nyílvesszővel (!) vadászik halra, és utálja, ha beszólnak neki. Tetszett, hogy hagytak helyet a belső vívódásának, az erőszaktól megcsömörlött személyiségének, mely még mindig nehezen tudja csak feldolgozni a múltat. A film jól érzékelteti ezt a kettősséget: Rambo alapvetően a béke híve és kerüli a nyílt konfrontációt, viszont ha feldühítik, akkor senkinek sem kegyelemez, a harc a vérében van.
Külön kiemelném a vizuális effekteket: nagyon profin van vágva és fényképezve a film. A pörgős eksönöknél, meg a kézikamerás jeleneteknél csak ámultam. Nagy divat mostanában ez a kézikamerázás Mann és Greengrass munkásságának köszönhetően, de az tény, hogyha jól csinálják, valóban az akció közepébe katapultálja a nézőt, és nagymértékben növeli a realitásérzetet. Bizonyisten, a Rambo 4. utolsó félórája pörgés és akció tekintetében - a Bourne Ultimatum kivételével - minden badass akciófilmet aláz az utóbbi évek terméséből. Az akcióőrült énem egyszerűen nem bírt betelni a látvánnyal! Az operatőr egyébként is remek munkát végzett: a brutális jeleneteket kiválóan ellensúlyozta a gyönyörű burmai táj képeivel, illetve sikerült ízlésesen és művészien ábrázolnia a nyers erőszakot, már ha lehet ilyet mondani.
A hanghatások terén szintén elégedett voltam. Lehet csak a mozis hangrendszernek volt köszönhető, de a film háromnegyedénél az erdőbeli robbantásnál, kajakra visszahőköltem a székben: azt hittem leszáll a fejem! A mordályok is pont úgy szólnak, ahogyan kell, erre nem lehet panasz, a fegyverbuzik garantáltan magukhoz fognak nyúlni.
Logika viszont nem sok van a történetben, sőt a burmai népirtás sincs túlzottan kibontva, egyébként is csak ürügyként szolgál, hogy fejpántos harosunkat betolják a dzsungel közepére, ahol szabadon apríthatja az ellent. Rambo kivételével a karakterek meglehetősen kétdimenziósak, különösen igaz ez az ázsiai rosszfiúkra, akikről mindössze annyit tudhatunk meg, hogy embertelen vadállatok: asszonyokat, gyerekeket gyilkolásznak, nőket erőszakolnak meg, és aknafutásra kényszerítik a lemészárolandó szerencsétleneket. Julie Benz (Rita a Dexter-ből) figurája volt még valamennyire emberközeli, de a csaj sajna nem valami nagy színésznő (szinte ugyanazt a naiv karaktert hozza itt is mint a sorozatban).
Na de elég legyen a szőrszálhasogatásból, egy Rambo féle akciófilmben egyébként sem szoktak lenyűgöző színészi alakításokat produkálni - magasröptű történetről már nem is beszélve -, a Rambo franchise soha nem erről szólt.
Egyébként kifelé jövet páran megjegyezték, hogy sok volt a duma meg az üresjárat a filmben, de én ezzel egyáltalán nem értek egyet, sőt a kétkedők figyelmébe ajánlanám a Los Angeles Times újságírójának statisztikáját, melyből egész szép dolgok derülnek ki (pl. a vége főcímet nem számolva percenként 3,04 embert aprítanak le a teljes játékidő alatt, ami messze a legmagasabb gyilokarány az összes Rambo film közül!).
Szóval summa summárum, ez egy kurva jó akciófilm, agyatlan de abszolút szórakoztató guilty pleasure, mely méltó lezárása a Rambo sorozatnak. Sly odafigyelt rajongóira, és pontosan azt nyújtotta nekik, amit azok elvártak tőle. Nézzétek meg bátran, ideális esetben nagyvásznon, normális hangrendszerrel, úgy még jobban üt! 8/10
Rambo zúz ezerrel
Részletek Sly készülő akciófilmjéből.
Ez igen nagy lesz, emberek! Már az eredeti vérgőzös trailer is odacsapott rendesen.
További videók és képek tömkelege errefelé.
When you’re pushed, killing’s as easy as breathing. Yeah
Új John Rambo trailer
Kijött a második trailer Sly legújabb filmjéhez. Ez azért már kevésbé ütős mint az előző…
John Rambo képek
Néhány random kép Stallone legújabb filmjéhez. Bemutató 2008. május 25-én az Egyesült Államokban.
