Címke: Samuel L. Jackson
The Spirit trailer
Frank Miller első rendezésének alapanyagául meglepő módon - ne felejtsük el, egomán emberről beszélünk - nem egyet választott saját művei közül (mondjuk nagyon lehetősége se lett volna rá), hanem a pár éve elhunyt Will Eisner egyik munkáját filmesíti meg: a történet egy, a túlvilágról The Spirit néven visszatérő rendőrről, féltucat bombázóról, és ellenségéről, The Octopusról szól.
A képek alapján Miller hírnevéhez méltón saját képére formálta a képregényt, Sin City-s külsővel borítva a történetet, bár a hangulat jelentősen könnyedebb, ugyanakkor kétséges, mennyire etikus húzás ez. A cast azonban bíztató, legalábbis férfiszemmel biztos nem közömbös a Scarlett Johansson, Eva Mendes, Paz Vega, Jaime King, Sarah Paulson oldalborda-sor. Az egyik legnagyobb név Samuel L. Jackson a produkcióban, ám ő a friss trailer alapján korántsem számít húzótényezőnek, legalábbis Octopus egyelőre úgy tűnik, joggal pályázhat majd a legviccesebb gonosz szerepére az évvégi díjosztásoknál. Bővebben majd a decemberi premier után.
Filmmánia: Jumper (Hipervándor)
Malibu kritikája következik a Jumper-ről.
Jumper (2008)
“Anywhere. Anything. Instantly.”
Ki a rendező: Az eddig viszonylag jól sikerült munkáiról ismeretes Doug Liman, akinek nevét az első Bourne epizód és a Mr. & Mrs. Smith stáblistáján láthattuk, tehát akcióban otthon van az uraság, jövőre várhatunk tőle egy asztronautás, Jake Gyllenhaal-os, valószínűleg szintén akcióorientált alkotást is.
Ki játszik benne: Hayden Christensen, aki valószínűleg a legkevesebb színészi tehetséggel a legtöbb pénzt kaszálja Hollywood-ban, bár a filmiparban, a sorozatoknál azért vannak nála is nagyobb suttyók. Hihetetlen, hogy nem tűnt még el a srác az A-listás filmekből – ráadásul még a világ egyik legjobb sci-fi-jének, a Neuromancer-nek a főszerepére is őt szemelték ki a minden bizonnyal vak producerek. Rajta kívül még a jó pénzért mindent elvállaló Samuel „Madafaka” L. Jackson is gonoszkodik a filmben, de az egész stábból valószínűleg az elképesztően tehetséges Jamie Bell csodálkozik leginkább azon, hogy mit keres itt, aztán ránéz a filmért kapott csekkjére, és tekintete kisimul.
Mi a sztori: Vannak a Jumperek, akik tudnak teleportálni, és vannak a Paladinok, akik meg a Jumpereket üldözik, mert szerintük jogtalan, hogy a Jumper bácsiknak ekkora tudásuk van. Igen. Ennyi. Egy ötlet, és kész, de majd ezt részletezem.
Értékelés: Kerüljétek David S. Goyer nevét, méghozzá nagyon nagy ívben, mert a film legnagyobb negatívuma az bizony a forgatókönyv, márpedig látványfilm ide, akcióközpontúság oda, ez fontos eleme egy filmnek. Szánalmas karakterfejlődés, értelmetlen fordulatok, röhejesen változó kapcsolatok a szereplők közt, és nagyon béna dialógusok. Ráadásul Goyer egy rohadt rövid filmbe akar belezsúfolni annyi dolgot, ami talán egy kétszer ilyen hosszú filmre sem lenne elég: percenként jelennek meg új szabályok, még újabb high-tech cuccok és „remek” fordulatok.
Összességében ez a film olyan mintha valami pre/alfa állapotban került volna a mozikba: szörnyű fércmunka mind a mono-, mind a dialógusok siralmasak lettek, kezdve Hayden és Rachel kapcsolatának váltakozásától egészen addig, amíg Hayden „csatlakozik” Jamie-hez.
Apropó Jamie. Ha a srácnak egy almát kellett volna alakítania a filmben, akkor is lejátszotta volna Haydent, elképesztő tehetség a srác, de miatta ne nézzétek meg a filmet, tessék szépen beírni a keresőbe, hogy Hallam Foe, és elolvasni jamesb cikkét róla, mert az bizony egy nagy film, és akkor még a srác első munkájáról, a Billy Elliot-ról nem is szóltam, hihetetlen érzékeny film gyönyörű történettel. Hagyjátok a szarba a Jumpert, odavaló.
Hadd beszéljek kicsit Hayden Christensenről. A srácot már a SW2-ben is nagyon utáltam, nem a helyes pofijára való irigységből, hanem mert olyan antitalentum, hogy az általa keltett színészi vákuumtól csodálom, hogy nem kezdtek el repkedni a popcornok a mozikban. De persze mikor leoltják az arcot, hogy szar színész, mindenki jön a Hazugsággyárossal, hogy abban meg egész korrekt volt. Peersze, nagy kár, hogy abból a karakterből egy Casey Affleck díjesőt hozott volna ki, de persze Haydenke is „meglepő volt magához képest”. Aztán jött az SW3, ahol már nem a sima kis kamaszodó padawant kellett játszania, aki dühös, mert meghalt a mami, hanem egy kőkeményen a sötét oldalhoz közeledő jedi-t, akinek egyúttal a belső hatalma és az egója is nő. Már nem azért, de az SW2 idején is láthatták volna, hogy babyface ehhez nagyon kevés lesz, egy ilyen karaktert 100%-osan csak egy olyan method acting-isten mint mondjuk Bale tudott volna kihasználni. Christensen csak vágta a fejeket, először emo lett, zavarodott, és folyamatosan szenvedett, kb annyira hatásosan, amilyen hatásosan Jessica Alba mondjuk nevettetni tud (jajj ne, eszembe jutott az Awake, a két „színészisten” közös filmje) – de aztán jött az igazi vígjátéki rész, mikor gonosz lett belőle, amit úgy lehetett észrevenni, hogy úgy nézett ki a „visszafojtott, kitörni készülő düh” miatt mint valami durva székrekedéses beteg erőlködés közben. Lucasék már nem győztek annyi effektet beledobálni a filmbe, hogy az elterelje a figyelmet róla, megváltás volt, mikor rákerült a Vader-maszk, abban nézett ki legjobban. A Jumperben se volt jobb, bár azért most kivételesen a szerepe is elhibázott volt – ebbe a filmbe egy olyan karakter kellett volna, aki megindokolja, miért is vadásszák a Paladinok a Jumpereket. Egy isten-komplexusos, szociopata állat, én legalább ilyen főhőst elvártam volna, de még mellékszereplő se lett ilyen. Shame on you, Hollywood.
Na de vissza a filmhez: Goyer és Liman folyamatosan dobálják egymásra a szálakat, úgy ugrál a film, ahogy Hayden a térben, és persze, hogy csak egyetlen jelenetben használják ki rendesen az alapötletet (Jamie és Hayden kergetik egymást), de még ott is bukó az üldözés miértje, gáz az egész. A látvány viszonylag rendben van, mondjuk én a stáblistán erősen keresgéltem Tony Scott nevét a Special Thanks címke alatt – hadd ne kelljen ezt megmagyaráznom, idegbeteg vágás rulez.
Hogy akkor mégis mi szól a film mellett? Igazából nem sok minden. Nem tudnám tiszta szívvel azt mondani, hogy popcorn-filmnek tökéletes, de még arra se buzdíthatnálak titeket, hogy tegyétek az agyatokat formalinba, és úgy nézzétek, mert amekkora baromság az egész, agy nélkül se bírnátok. Lehet, hogy egy normális forgatókönyvíró, egy legalább B-listás főszereplő, egy ügyesebb rendező, és még pár hónap meló jót tett volna a filmnek, de nem tett – így aztán az lett, ami. Kerülendő agyzsibbasztás (ráadásul a producerek, a Box Office-eredmények és a folytatások lehetőségének összefüggését ismerve nem ússzuk meg Hiperszupervándor nélkül). 4/10
Filmmánia: 1408
Mai Filmmánia rovatunkban Spike kolléga kritikája következik Stephen King egyik novellájának filmes adaptációjáról, a 1408-ról. Lássuk!
1408 (2007)
“The Dolphin Hotel invites you to stay in any of its stunning rooms. Except one.”
Ki a rendező: Jan Mikael Háfström, svéd származású televíziós- és filmrendező. Több alkotásának forgatókönyvírója is egyben, illetve ő jegyzi az idehaza is vetített Zsernyákok c. díjnyertes svéd film szkriptjét is. Hollywoodi debütjére 2005-ben került sor a James Siegel regényéből készült Kisiklottak-kal, a főszerepben Clive Owennel és Jennifer Anistonnal, mely egy egész kellemes kis thriller lett. A nyitány tehát jól sikerült, nézzük a folytatást, amely a 1408 c. horror, mai témánk, mely Stephen King hátborzongató novellája alapján készült.
Ki játszik benne: A zseniálisan sokoldalú John Cusack, akinek a hírnevet az 1980-as évek tinivígjátékai hozták meg (pl. az Egy tuti dolog, Egy őrűlt nyár vagy a Mondhatsz akármit). Az 1990-es években megelőzendő a beskatulyázást, Cusack sokoldalúságát kiterjesztette olyan művekkel mint a Con-Air című zseniális akciófilm, a John Malkovich menet vagy a kellően hátborzongatóra sikeredett Azonosság c. thriller.
Láthatjuk még a filmben Samuel L. Jacksont, a különösen termékeny, sokoldalú és igen tehetséges színészt, aki átütő sikerét és karakteres egyéniségét egyértelműen a Ponyvaregény című kultdarabnak köszönheti. Ezen alakításáért Oscar- illetve Golden Globe-díjra jelölték, és megkapta a Brit Filmakadémia (BAFTA) kitüntetését is. Számtalan nagyszerű színésszel szerepelt már együtt a mozivásznon, például Dustin Hoffman-nal, Sharon Stone-nal (A gömb) vagy olyan rapperekkel mint LL Cool J (S.W.A.T, Háborgó mélység).
Mi a sztori: Michael Enslin (John Cusack) tehetséges író, aki paranormális tevékenységekről illetve szellemjárta házakról és hotelszobákról írja könyveit, miközben megpróbálja bebizonyítani, hogy szellemek márpedig nem léteznek.
Enslin éppen aktuális művén dolgozik, amikor váratlan és bizarr módon a levelei között egy képeslapot talál, mely arra figyelmezteti, hogy messze kerülje el a Dolpin Hotelben lévő 1408-as szobát. Természetesen a hitetlenkedő írónknak több sem kell, a kiváncsiságtól fűtve azonnal New York-ba utazik, és természetesen úti célja a hotel illetve azon belül is a 1408-as szoba.
Persze a bejutás nem ennyire könnyű, hiszen a hotel igazgatója Gerald Olin (Samuel L Jackson) megtiltotta minden vendégnek, hogy ideiglenes lakói legyenek eme szobának. Azonba hiába a figyelmeztetések sora - a szobában az évtizedek alatt több tucat megmagyarázhatatlan (ön)gyilkosság történt - Enslint ez sem tántoríthatja el attól, hogy beköltözzön hőn áhított szobájába. Olin végül enged, és egy széfből előkeresi a régi kulcsot (manapság már mágneskártyát használnak a hotelekben, ez alól csak eme szoba a kivétel), és egy üveg whiskeyvel illetve az itt történt rejtélyes haláleseteket taglaló könyvvel ajándékozza meg Enslint, aki végre eléri célját és megkapja a szobát.
A zár csikorogva enged, Enslin belép, de még nem sejti, hogy a kezdeti nyugodt percek után minden erejét próbára kell majd tennie, és rá kell döbbennie, hogy amikben ezidáig nem hitt, az most csontig hatoló valósággá teljesedik ki és a szoba többé nem enged el…
Értékelés: Előre szeretném leszögezni, hogy a film alapjául szolgáló Stephen King novellához nem volt szerencsém, de igyekszem majd pótolni eme hiányosságomat, bár így legalább elfogulatlanul tudok véleményt alkotni a műről.
Nagyon örülök, hogy mostanság egyre nagyobb teret kapnak az ún. pszichológiai thrillerek, melyek Hitchcock Psycho-ja után szabadon a lelki világunkat korbácsolják fel, utat engedve ezzel a legnagyobb borzongáshoz, az emberben megbújó félelmek tárházához.
Nos ez a film pontosan ilyen. A horror mint zsáner elég tág fogalom, így én inkább a fentebb említett pszichothriller műfajba sorolnám be. Ma már ha horrorról van szó, akkor mindenki nulla történettel rendelkező sablonos, erőtlen és hektószámra ömlő vérgazdag moviekra gondol, holott régebben azért a műfaj mást takart. De aki ezt várja a 1408-tól, az csalódni fog, hálistennek! Elég volt már a zombikból, a Földet lerohanó idegen lények agresszív támadásából, az inkább nevetséges mintsem félelmetes, végtagokkal operáló B-kategóriás filmekből. Ez a film bizony erősen az emberben megbújó félelmekre helyezi a hangsúlyt, zseniális atmoszférát teremtve ezzel. Nem egy könnyen emészhető darab szvsz: sok szimbólum avagy mozzanat csak sokadik megnézésre tudatosul bennünk. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ilyen egy jó film, a szavatosságára tehát egy csepp panaszunk sem lehet!
A másik telitalálat az a két színész szerepeltetése és karakterük zseniális eljátszása. John Cusack olyan ritka színész, aki minden szerepben képes hitelesen és magával ragadóan játszani. Emberközelien és valósághűen alakítja az egyre inkább a saját elméje és a szoba által keltett víziókat, melyeket a film szépen, fokozatosan adagol, miközben a feszültség cseppet sem lankad, sőt, még inkább nyomasztóvá válik, és kiderül, hogy az életben mindennek van célja és ok-okozati összefüggése, és talán ez a szoba, illetve az ide tévedt emberek sorsa is összekapcsolható. Bár valószínű, hogy a szoba saját félelmeik melegágya is egyben.
Amolyan Rosemary gyermeke párhuzamot vélek felfedezni, és mint ahogy az a klasszikus horror is javarészt egy lakásban játszódott, úgy ez a film is egyetlen szobában riogatja a nézőket. Ahogy leszűkűl a mozgástér, úgy válik egyre nagyobbá a feszültség illetve a félelem. Zseniális! Cusack ismét brillírozok, bár már volt egy hasonló látogatása egy másik fura hotelbe a fantasztikusra sikeredett Azonosságban. Nem véletlenül választották őt a szerepre: akárhogy is nézzük, Cusack zseniális és felejthetelen alakítást nyújt, melyért még az Oscar-esélyesek közé is felterjeszteném!
És akkor még nem is ejtettünk szót a film másik figurájáról, Samuel L. Jacksonról, aki érdekes karaktere a filmnek. Egyrészt próbálja védeni főhősünket a szoba rejtélyes és természetfölötti erejétől, másrészt a csontig hatoló ravasz és sejtelmes tekintete, valamint rébuszokban folytatott dialógusa elég vegyes benyomást kelt a nézőben. Olin (Jackson) talán ha összesen 15-20 percre tűnik fel a filmben, mégis mindvégig nyomasztó a jelenléte és személyisége, és zseniálisan mutatja be a karakterét jellemző kettőségét. Vajon jó avagy rosszakaratú személyiség? Nos ezt döntsétek el ti, kedves nézők! Mindenesetre Jackson tökéletes választás a szerepre és briliánsat alakít!
Sok-sok kérdés merül fel a történettel kapcsolatban, melyekre talán sosem érkezik válasz, de ez így is van rendjén. Mert ugye ki érti azt, hogyha ennyi szörnyűség történt a szobában, akkor miért van még mindig hozzá kulcs és miért lehet kivenni? Miért üzemeltetik még mindig, és miért adták ki az évtizedek alatt annyi vendégnek, akik mind halálukkal fizettek a vizitért? A sejtetés az egyik legnagyobb félelemfaktor, és ezt itt zseniálisan oldották meg. A néző dönt a látottakkal kapcsolatban, ő az ítélő is egyben, és az a jó benne - akár egy versben is - hogy sokféleképpen lehet elemezni, értelmezni.
A film másik ékköve, hogy nagyon szerény de mégis sokat ad. A filmben látott CGI-effektek felteszik arra a bizonyos i-re a pontot, és sok hatalmas költségvetésű filmet lepipálnak, mindezt úgy, hogy a helyszín csak egyetlen szoba! A film nézése közben tényleg úgy érezzük magunkat akár egy hullámvasút résztvevői. Egyik ámulatból esünk a másikba, miközben úgy véljük, hogy amit látunk talán meg sem történt, talán csak főhösünk elméjében játszódott le. Igen, a szoba játszik az érzelmeinkkel, és kérdések garmadáját intézi a nézőhöz, de egyben próbál válaszokat is adni.
1408. Egy szoba, amit soha senki nem szeretne meglátogatni, azonban az egyik legellenállhatatlanabb emberi természet a kíváncsiság, így talán mndig lesz valaki, aki újból és újból a szoba vendége lesz, mert a teljes igazságra talán csak így derülhet fény.
Mint a fentiekből is látható, engem teljesen elvarázsolt a film, és még párszor biztosan újra fogom nézni. A film messze kiemelkedik a tavalyi év termései közül, kategóriáján belül pedig minden vetélytársánál szebben és magasabban szárnyal. Sok helyen olvastam, hogy talán a legjobb King-adaptációval van dolgunk, mely méltán foglal helyet a képzeletbeli dobogón a Remény rabjai és a Halálsoron mellett! Úgy legyen! 10/10
Pozitívumok:
- talán az eddigi legjobb King-adaptáció
- zseniális színészi játék(ok)
- elképesztő hangulat
Negatívumok:
- aki tud valamit, az írja meg :)
Resurrecting The Champ
A történet szerint Erik (Josh Hartnett) a feltörekvő sportriporter egy nap segít egy koldusnak (Samuel L. Jackson), akiről történetesen kiderül, hogy egy híres bokszoló, de mindenki úgy tudja, hogy már rég meghalt. Az újságíró remek lehetőséget lát a sztoriban saját karrierjének előremozdítása szempontjából, de a lecsúszott férfi korántsem biztos, hogy az akinek mondja magát.
A megtörtént eseten alapuló filmet augusztus 24-én mutatják be.
1408 trailer
Egy újabb thriller Stephen King novellája alapján. A 1408 főhőse Mike Enslin író (John Cusack), aki nem hisz a paranormális tevékenységekben, és legújabb leleplező könyvéhez történő anyaggyűjtése során elhatározza, hogy a hírhedt Dolphin Hotel 1408-as szobájában száll meg egy éjszakára. A hotelben természetesen nem veszi komolyan a tulaj (Samuel L. Jackson) figyelmeztetését, és a szobában hamarosan furcsa dolgok kezdenek történni.
Az alábbi trailer alapján jó kis ijesztgetős filmnek tűnik, remélem, visszaadja majd a Stephen King feldolgozásokba vetett hitemet (a temérdek adaptáció közül eddig igazán csak a Ragyogás, az Állj mellém meg persze a Remény rabjai jött be).
A filmet amúgy az a Mikael Håfström rendezte, aki tavalyelőtt a Clive Owen féle Kisiklottakat készítette. A 1408 pedig Cusack második mozis látogatása egy furcsa hotelbe (az első a kiváló Azonosság volt).
Bemutató június 22-én Amerikában.
Update: Spike kritikája errefelé.