Címke: rövidfilm
The Horribly Slow Murderer with the Extremely Inefficient Weapon
Richard Gale rövidfilmje (hosszú trailere). Néha jó ilyen gyöngyszemekre akadni youtube-on. Zseniális. This murder takes years.
Treevenge – hentelős karácsony
Ekkora elmebeteg cuccost: Jason Eisener rendező úr Sundance-et is megjárt rövidfilmjében (kapásból a Dead Snow előtt nyomták) először a jóemberek “hentelik le” a karácsonyfákat, majd aztán a karácsonyfák “hentelik le” a jóembereket (de még nem is akárhogyan). Wtf?
Tisztára mint valami nyolcvanas évekbeli b-horror paródia. Fekete humor és hentelés a javából - érdemes megnézni ezt a pár percet, de csak óvatosan, mert a vége felé eléggé rendesen bedurvul (gore fanok előnyben)!
New York, I Love You gondolatok
Látom már javában forog a Paris, je t’aime folytatása a New York, I Love You, mégis, ahogy a minap elnézegettem az imdb-s adatlapot, találtam egy-két furcsaságot.
Először is, hol a fenébe van Daemon Hill Woody Allen, Zach Braff vagy Park Chan-Wook, akik korábban nevüket adták a készülő projekthez? Rossz előérzetük volt és visszaléptek, elveszett az ötletmuníció, vagy mi? Nem lesz ez így jó, főleg ha a Paris je t’aime impozáns rendezőgárdájára gondolok. Oké, nyilván születhet kiváló film a New York, I Love You-ból (biztosítok mindenkit, hogy én fogok a legjobban örülni, ha így lesz!), de azért mégis, ez a lista kevésbé meggyőző mint ez.
A másik dolog, ami felnyomta bennem a pumpát, hogy mi a jóistent keres ebben a filmben ez a három bájgúnár. Jelenleg ugyanis pontosan ők azok a úriemberek, akikről el nem bírom képzelni, hogy hogyan kerülhettek be a filmbizniszbe (filmbizniszbe?, az még hagyján, színészek hogy lettek egyáltalán?). Érzésem szerint tipikusan annak esete forog fenn, hogy valaki valakijének a valakije jó haverja volt valakinek, aki beprotezsálta kedvenc tinisztárjainkat valamelyik neves rendezőhöz. Nem is igazán a személyükkel van nekem bajom (a magánéletben biztos jófejek, valószínűleg jól elsörözgetnénk, eldumálgatnánk), de ettől függetlenül borzalmas színészeknek tartom őket (innen üzenem, hogy valaki szóljon a triónak, hogy fejezzék abba a hollywoodi ámokfutást, különös tekintettel Mr. LaBeouf-re!). Fogalmam sincs, hogy mi sülhet ki abból, ha ezek hárman, összeteszik amijük van, és forgatnak egy közös flick-ket (sajnos ez jövőre ki fog derülni).
Na de oké, maradjunk pozitívak, ne csak fikázzunk: említsük meg azért, hogy a szereplők között ott lesz Julie Christie, Natalie Portman, John Hurt, Chris Cooper, Ethan Hawke meg Kevin Bacon is. Na meg persze azt se felejtsük el, hogy egyfajta kuriózumként Scar Jo kisasszony és Natalie Portman is itt mutatkozik be először rendezőként. Bennük van minden reménységem!
Filmmánia: Six Shooter
Gyászoló pasas, szófosó srác és nagyot robbanó tehén az idilli tájban… Six Shooter kritika.
Six Shooter (2004)
“Do you want to hear the story about the cow with trapped wind? It’s a fucking deadly story!”
Ki a rendező: A londoni születésű, ír felmenőkkel rendelkező Martin McDonagh, aki elsősorban elismert drámaíró. Annak ellenére, hogy gyakorlatilag minden színdarabja Írországban játszódik, ő maga csak néhány nyarat töltött ott, ezért aztán gyakran kritizálják (főleg Írországban), hogy az általa megjelenített karakterek vajon mennyire is írek. McDonagh egyébként inspirációját - saját bevallása szerint - tévé- és mozifilmekből szerezte, és különösen nagy hatással voltak rá David Lynch, Martin Scorsese illetve Quentin Tarantino munkái. 2004-ben megpróbálkozott a filmezéssel, és elkészítette jelen ismertetőnk tárgyát, mellyel aztán nagy meglepetésre el is nyerte a legjobb rövidfilmnek járó aranyszobrocskát a 2006-os Oscar-átadón (igen, rövidfilmről van szó).
Ki játszik benne: Brendan Gleeson, aki az In Bruges-ben is feltűnt Colin Farell oldalán. A sokoldalú ír színész nem éppen fiatalon kezdte a szakmát: 34 évesen forgatta első filmjét, miután otthagyta a középiskolai tanári állását Dublinban. Az évek folyamán aztán több neves hollywoodi produkcióban is szerepelt, ilyenek voltak például A rettenthetetlen, a Mission Impossible 2., az AI: Mesterséges értelem, a Hideghegy, a Harry Potter vagy a Beowulf.
A másik főszereplő, a szintén ír származású Ruaidhri Conroy. Karrierjét gyerekszínészként kezdte az 1992-es Irány a nyugat című kalandfilmben, amiben történetesen pont Brendan Gleeson-nal játszott együtt. Később Martin McDonagh több színdarabjában is felbukkant.
Mi a sztori: Az egyszerű hétköznapi figura, Donnelly borzalmas híreket kap: a kórházban közlik vele, hogy felesége hajnalban elhunyt. Emberünk lelkileg összeomlik, majd vonatra száll, hogy visszautazzon Dublinba. Itt aztán a véletlen különös közjátékának köszönhetően összefut egy házaspárral illetve egy finoman szólva is furán viselkedő sráccal, akinek mindenről és mindenkiről megvan a maga véleménye, és azt nem hajlandó véka alá rejteni, legyen akármilyen extrém is. A kegyetlenül szenvedő Donelly a vonatút során kénytelen rájönni, hogy mindannyiuk elvesztett valami fontosat aznap éjjel, és legyenek akármilyen ismeretlenek is egymás számára, a gyász különös köteléke mégis összetartja őket.
Értékelés: Bejött az In Bruges? Nagyon jó, akkor ezt a mindösszes 27 perces szösszenetet ki ne hagyd, az isten szerelmére!
Mi a fenéről hablatyolok itt össze-vissza? Nos, a fentebb említett bérgyilkosos fekete komédia direktorának Oscar-díjas rövidfilmjéről van itt szó, kérem szépen, mely nem mellékesen az elmúlt évek egyik legjobb rendezői bemutatkozása.
Nem igazán jellemző rám, hogy rövidfilmekkel múlatnám a mostanában egyre drágább szabadidőmet, de erre a darabra egyszerűen nem tudtam nemet mondani, egyébként is nagyon bejött korábban az In Bruges (konkrétan a stílusa illetve a hangulata fogott meg), és többet akartam látni a rendezőjétől. Az pedig, hogy szinte minden általam olvasott kritikában méltatták ezt az alig félórás minitörténetet, illetve hogy egy Oscar-díjas első rendezésről van szó, nos, az különösen felkeltette az érdeklődésem.
A Six Shooter egy meglehetősen különös hangulatú szerzői darab, mely a halált helyezi a középpontba, azonban ezt oldandó, helyenként igen morbid fekete humorba csap át (úgy kábé a Sírhant Művek vagy a Halálos temetés szintjén). Van ebben a 27 percben összesűrítve természetes halál, emberölés, öngyilkosság, westernbe illő leszámolás, felrobbanó tehén, stb. - mindez gyilkos humorral átszőve (előre szólok, hogy a morbiditásra érzékenyek bele se kezdjenek, nem fog nekik tetszeni!). A súlyos alaptéma ellenére - a szenvedés, a fájdalom és a gyász mellett - azért ugyanúgy helyet kap az életigenlés és az isteni megváltás motívuma is, így ez könnyít valamit a történeten, és hangulatügyileg kevésbé amortizál le mint hasonló darabok (lásd pl. Todd Solondz féle Happiness).
Brendan Gleeson rulez, tudom, hogy rengeteg filmben szerepelt már, de bevallom, soha nem figyeltem fel rá igazán, az In Bruges-ben szúrtam ki először, hogy igenis, ez a pasas tud valamit. A Six Shooter-ben egy szimpatikus átlagembert alakít, aki megpróbálja feldolgozni feleségének halálhírét. Ugyanazt a megfontolt és visszafogott karaktert hozza itt is mint Colin Farrell oldalán. Nagyon bejött az alakítása, tehetséges egy a pali na, érdemes megjegyezni a nevét!
A legmeglepőbb viszont az, hogy nem is a kiváló Gleeson az igazán nagy meglepetés, hanem az ultraidegesítő szófosó gépet alakító Rúaidhrí Conroy. Nem tudom honnan szalajtották ezt a srácot, de valami eszméletlen, amit itt művelt: ahány jelenetben szerepelt, annyiszor játszott le mindenkit a vászonról, beleértve még az egyébként remek Gleeson-t is. Egyszerűen nem bírtam megállni röhögés nélkül azokat az elszállt dumákat, amiket lenyomott (már maga az frenetikus volt, ahogyan előadta!). Bár ahogyan most az imdbs adatlapját böngészgetem, úgy látszik, régi motoros már a srác (lassan húsz éve van a szakmában), McDonagh több színdarabjában is játszott korábban.
A mindössze 27 perces darab játékideje egyébként pont megfelelő: se nem túlnyújtott, se nem túl rövidre szabott. Egyébként is a forgatókönyv az egyik legnagyobb erőssége ennek a filmnek (McDonagh valószínűleg jó helyen állt sorba, mikor odafent a tehetséget osztogatták). Minden egyes karakter a helyén van, sőt itt jön ki igazán az a nagy igazság, hogy nem kell egész estés film ahhoz, hogy kiváló karakterábrázolást lássunk a vásznon. Apróság de szintén nagy ötletnek tartottam, ahogyan a történet végén viusszautaltak az elejére, vagy mekkora klasszik volt már a felfúvódott tehén sztorija, a számos popkulturális utalás (Tony Curtis, he’s fucking ancient and he’s still having kids!), az egészen pontosan hat darab haláleset (erre utal egyébként a cím is, bár ebbe a spoilerek miatt nem mennék bele, max. majd kommentben).
Az alaphangulat ugyanolyan zseniális mint az In Bruges-nél: a történet szándékosan eltúlzott elemeit, az elborult karaktereket, illetve a furcsa történetet kiválóan ellensúlyozzák az egyszerű ámde lélegzetelállítóan gyönyörű vidéki táj képei. Az operatőrnek illetve a rendezőnek külön plusz pont, amiért képesek voltak megteremteni illetve kihasználni az egyáltalán nem hétköznapi történet és az egyszerű ír táj közötti hatásos kontrasztot (egyébként pont ez az extrém történet-környezet ellentét adta az In Bruges báját is!).
Nos azt kell mondjam, hogy a Six Shooter az elmúlt évek egyik legnagyobb meglepetése (az a poén, hogyha nincs az In Bruges, soha a büdös életben nem hallok róla, pedig ezt a McDonagh csávót egyszerűen vétek lenne figyelmen kívül hagyni, mivel egy übertehetségről van szó!). Zseniális rendezői bemutatkozás ez, mely legalább olyan profi munka mint az előbb említett In Bruges, és melyet minden magára valamit adó filmrajongónak látnia kell. Még több ilyet kérnénk, Mr. McDonagh! 9/10