Címke: romantikus
A legjobb karácsonyi filmek
A Moviefone összegyűjtötte minden idők legjobb karácsonyi témájú filmjeit. Íme a teljes lista:
25. Polar Expressz (2004)
24. Nem vagyunk mi angyalok (1955)
23. Muppeték karácsonyi éneke (1992)
22. Fegyverszünet karácsonyra (2005)
21. Szörnyecskék (1984)
20. Télapu (1994)
19. Tapló télapó (2003)
18. The Dead (1987)
17. Saroküzlet (1940)
16. Drágán add az életed (1988)
15. Igazából szerelem (2003)
14. A püspök felesége (1947)
13. Karácsonyi lidércnyomás (1993)
12. Egész évben farsang (1942)
11. Karácsonyi ének (1951)
10. Karácsonyi vakáció (1989)
09. A mosoly országában (1934)
08. Reszkessetek betörők (1990)
07. Karácsony Connecticutban (1945)
06. Mi a manó? (2003)
05. Fehér karácsony (1954)
04. Szellemes karácsony (1988)
03. Csoda New Yorkban (1947)
02. Az élet csodaszép (1946)
01. Karácsonyi történet (1983)
A hatvanas évek előtti filmekből egyet sem láttam, szóval azokat nem tudom kommentálni. Viszont a Karácsonyi lidércnyomás, a Reszkessetek betörők, az Igazából szerelem, a Télapu meg a Tapló télapó (ezt a címet, szóval a Bad Santa) valódi karácsonyi klasszikus. A Die Hard némileg kilóg innen, ott is van ugye karácsonyi hangulat, de azt a filmet egészen más miatt szeretjük! :)
Ui.: Kerüljétek a gagyi műsorokat, minőségi filmekben gazdag kellemes és békés karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek!
Filmmánia: Once
Mai Filmmánia rovatunkban a változatosság kedvéért egy jóféle romantikus történet következik.
Once (2006)
“How often do you find the right person?”
Ki a rendező: John Carney, aki 1991 és 1993 között egy ír banda, a The Frames basszerosa volt, majd később belevágott a filmezésbe.
Ki játszik benne: Glen Hansard, a fentebb említett The Frames frontembere, és Markéta Irglová, a cseh zongoratehetség. Mindkettő amatőr színész, egyikük sem rendelkezik komolyabb filmes tapasztalatokkal.
Mi a sztori: A napjainkban Dublinban játszódó történetben az utcazenész férfi (Glen Hansard) - aki nemrégiben szakított Londonban élő barátnőjével - részmunkaidőben dolgozik édesapjánál egy kis szervizben, miközben arról álmodozik, hogy egyszer majd befut saját maga által írt dalaival és elkészítheti első lemezét. Egyik nap aztán, amikor Dublin főutcáján zenél, megismerkedik egy cseh emigráns lánnyal (Marketa Irglova), aki nemrégiben költözött a nagyvárosba, hogy új életet kezdjen. Komoly anyagi gondjai ellenére a lány nem tört meg: pozitívan áll az élethez, miközben minden délben alig várja, hogy játszhasson kicsit a zongorán ismerőse hangszerboltjában, így legalább megfeledkezhet mindennapi gondjairól. A két hasonló lélek a zene szeretetének köszönhetően egyre közelebb kerül egymáshoz az elkövetkező néhány napban…
Értékelés: Oké, szóval az a helyzet, hogy ez a John Carney nevezetű csávó 17 nap alatt minimálköltségvetésből (160 ezer dollár) leforgatta a legjobb romantikus filmet a Before Sunset óta. Egyébként a sors iróniája, hogy először nem is akartam megnézni, mivel musicalként hirdették, és az nem igazán az én műfajom. Viszont az elmúlt néhány napban meglepően sok pozitív kritikát olvastam róla, és hallottam, hogy számos fesztiváldíjat nyert (pl. idén februárban a Sundance közönségdíját), meg aztán a Rotten Tomatoes-on 98%-on áll jelenleg, szóval gondoltam, miért is ne, próbálkozzunk be vele, legyűröm ellenérzéseimet és adok neki egy esélyt.
Nos azt kell mondjam igen-igen pozitivan csalódtam: ritkán látni manapság ennyire őszinte és intelligens filmet (igenis a független filmekben van a jövő, minőség és igényesség tekintetében már régóta utcahosszal vezetnek Hollywood előtt, ahol a pénz amúgy is gyakran kreativitásgátló tényező). Bár azért tegyük hozzá, én inkább romantikus drámaként definiálnám a Once-ot, mivel bizony az átlagmusicalekkel szemben itt nem azért fakadnak dalra, mert a műfaj azt kivánja meg, hanem mert az a történet menetéből egyértelműen következik, ráadásul ezek a jelenetek tökéletesen illeszkednek a cselekménybe (ha láttad, akkor tudod miről beszélek).
Pofonegyszerű mégis full hiteles és életszerű sztori (állítólag Carney személyes élményein alapul, aki évekig távkapcsolatban élt londoni barátnőjével), de a forgatókönyv mellett a legnagyobb meglepetés mégis a két amatőr színész főszereplő, le a kalappal, remekül castingolták ki őket és kiváló alakítást nyújtanak (különösen a pasas). Gyakorlatilag nulla színészi tapasztalattal rendelkeznek (mindketten zenészek a magánéletben), mégis hihetetlenül jól hozzák az érzelmileg sérült karaktereket, akiket a jóisten is egymásnak teremtett (basszus nem akartam elhinni, hogy a csaj 18 éves volt a forgatáskor!).
Külön plusz pont a rendezőnek, hogy remek érzékkel, nagy ívben elkerülte a hollywoodi romkomokat oly gyakran elborító szirupot és giccses mázat. A történet befejezése pedig az egyik legjobb filmes lezárás amit valaha láttam (teljesen más, mégis ott van a toppon a Lost in Translation vagy a Before Sunset utolsó jelenetével együtt).
Negatívumot nem is tudom mit mondjak, talán én egy vagy két zenés jelenetet kihagytam volna, de ez inkább csak kötekedés, mert a soundtrack amúgy igen rendben van (akusztikus singer-songwriter kategória, jelölték a 2008-as Grammy-re!).
Remélem a magyar mozikban is bemutatják majd a Once-ot, mert egyébként simán újranézős! Megtekintése különösen ajánlott, még akkor is ha ki nem állhatod a musicaleket, csakúgy mint én. Egyetlen csók sem csattan el benne, mégis az elmúlt három év legjobb keserédes romantikus filmje, 9/10.
Filmmánia: Ollókezű Edward
Mai Filmánia rovatunkban az Ollókezű Edwardot (Edward Scissorhands) nézzük meg közelebbről.
Ollókezű Edward (1990)
“Innocence is what he knows. Beauty is what she sees.”
Ki a rendező: Az egyedi látásmóddal rendelkező Tim Burton, akinek olyan különleges filmeket köszönhetünk mint a Beetlejuice, a Batman, a Karácsonyi lidércnyomás, a Nagy hal vagy A halott menyasszony.
Ki játszik benne: Johnny Depp (A Karib-tenger kalózai, Betépve, Félelem és reszketés Las Vegasban), Winona Ryder (Észvesztő, Alien IV., Az ártatlanság kora), Dianne Wiest (Nevem Sam, A suttogó, Hannah és nővérei).
Mi a sztori: Egy különc feltaláló élő, érző és gondolkodó lényt, egy fiút (Johhny Depp) barkácsol magának. A mű - akit Edward névre keresztelt alkotója - szinte tökéletes, csak a kezei nem készültek még el. Átmeneti megoldásként hegyes, éles, ollószerű késekkel helyettesíti a feltaláló az életre kelt lény kezét, de arra már nem jut ideje, hogy befejezze, amit elkezdett, mert meghal, mielőtt elkészíthetné Edward végleges, emberi kezeit.
A szerencsétlen, megárvult fiút egy asszony (Dianne Wiest) fogadja be, aki tudja, hogy Edward félelmetes, gyilkos ollói soha nem ártanának senkinek, lévén gazdájuk melegszívű, gyengéd lény.
Edwardot lassan a városka többi lakója is befogadja és megszereti, az Ollókezű pedig bravúros nyirbálótechnikájával hálálja meg ezt: soha nem látott még a világ olyan divatos frizurákat és mintára vágott bokrokat mint Edward működése idején. Az idill azonban nem tarthat mindörökké…
Értékelés: Régi nagy kedvencem, talán a legjobb film a számos - egészen pontosan hat - Burton-Depp projektből. Egyedi hangvételű tündérmese sok-sok hóval, magánnyal, jégszoborral, erőszakkal és szerelemmel.
Burton korábban úgy nyilatkozott, hogy az összes közül ezt tekinti a legszemélyesebb művének. Johnny Depp első nagy alakítása volt ez tulajdonképpen, mely meghozta neki a kellő (el)ismertséget, és ekkortájt ismerkedett meg Winona Ryder-rel is.
Danny Elfman előtt pedig külön le a kalappal, eddigi életművének talán legjobb filmzenéjét sikerült megkomponálnia (hallgasd csak meg a 7-es tracket!).
A télies hangulat illetve a filmzene legalább egy ponttal feljebb tornázta a végső értékelést, így ez bizony nálam 9/10.
2 Days In Paris
Julie Delpy (Before Sunrise, Before Sunset) a saját maga által írt és rendezett filmben Mariont, a francia fotós lányt alakítja, aki néhány napra hazaviszi amerikai pasiját, Jack-et (Adam Goldberg) Párizsba, remélvén, hogy a családias környezetben sikerül rendezniük a kapcsolatukat. A fiúnak azonban nemcsak az angolul egy kukkot sem beszélő szülőkkel illetve az idegen kultúrával kell megbírkóznia, hanem a lány volt pasijaival is.
Bemuató 2007. augusztus 10-én.