Címke: Paul Greengrass
Filmmánia: The Bourne Ultimatum
Mai filmajánlónkban a Bourne-trilógia záró darabja a Bourne-ultimátum következik.
The Bourne Ultimatum (2007)
“Remember everything. Forgive nothing.”
Ki a rendező: A zseniális Paul Greengrass, aki szart még nem adott ki a kezei közül. A brit rendezőtehetségnek köszönhetjük a Véres vasárnap, A Bourne-csapda vagy a United 93-as című alapvetéseket. Greengrass egyébként hamarosan újra Matt Damon-nal fog forgatni egy iraki háborús drámát, és ki tudja, az előzetes tiltakozások ellenére talán mégis lesz újabb Bourne film (Matt Damon legalábbis úgy nyilatkozott, hogy kizárólag a mester irányítása alatt bevállalna egy esetleges folytatást).
Ki játszik benne: Matt Damon (Good Will Hunting, A tehetséges Mr. Ripley, A tégla, az Ocean’s trilógia), David Strathairn (Törés, Good Night and Good Luck, My Blueberry Nights), Joan Allen (A Bourne-csapda, Pleasantville, Nixon), Julia Stiles (10 dolog, amit utálok benned, Hamlet, Rád vagyok kattanva), Paddy Considine (Szerelmem nyara, Dead Man’s Shoes, Amerikában)
Mi a sztori: A történet közvetlenül ott folytatódik, ahol az előző rész, a Bourne-csapda abbamaradt: a moszkvai autósüldözés után Jason Bourne útja Párizsból - Londonon, Madridon és Tangeren át - New Yorkba vezet, ahol végre kiderítheti valódi személyazonosságát. Azonban a különböző szövetségi nyomozók, Interpol ügynökök és a CIA-nek dolgozó könyörtelen bérgyilkosok már a nyomában vannak…
Értékelés: Az év akciómozija, kész, pont. Az idén látott top 3 filmben simán benne van.
Csaknem két órán át folyamatosan pergő akció, melynek James Bond soha a nyomába nem érhet. Feszültséggel teli, klausztrofóbiás hangulat, művészi szinten művelt extrém kamerarángatás (de tényleg, ha nagy vásznon nézed közelről, beleszédülsz), az átlagnál nagyobb “realitásfaktor” (már amennyire ez egy akciófilmtől elvárható, mindenesetre nincsenek Bond féle eltúlzott csodakütyük, cool beszólások, erőltetett szerelmi szálak vagy golyóálló szuperkémek).
A villámgyors vágásnak és a rázkódó kézikamerás felvételeknek köszönhetően lélegzetelállítva figyelsz, és úgy érzed mintha ott lennél és élőben előtted zajlana az akció (az egyik kulcsjelenetnél bizony a padlón keresgéltem az állam).
Azért van persze némi negatívum is, például a Julia Stiles féle szálat jobban kifejthették volna, de mindegy ez még belefért.
A filmzene egyébként külön plusz pont, John Powell igazi adrenalinpumpáló zenét komponált, meg aztán Moby is elég jól szólt a végén. A Bourne-trilógia méltó lezárása ez a film, 9/10.
