Címke: Mickey Rourke
Ironman 2 poszter
Baromi jó színvilággal. Lassan már jönnek a morzsák a filmről, ez a kép viszont most adja a hangulatot.
The Informers előzetes
Sundance-es darab Bret Easton Ellis regénye alapján. A könyvre sajnos még mindig nem volt időm (ellenben az Amerikai Psycho-val), viszont a trailer alapján jófélének tűnik ez a projekt.
A nyolcvanas évek Los Angeles-e Winona Ryder-rel, Mickey Rourke-kal, Kim Basinger-rel, Billy Bob Thornton-nal és a néhai Brad Renfro-val (tavaly vesztette életét herointúladagolásban, pár napja volt az évfordulója).
Bemutató 2009. május 1-én a tengerentúlon.
Kijött a trailer a The Wrestler-hez
Megkésve bár, de csak kiteszem ezt is, ha már a The Hurt Locker-t kitettem. A trailer egyébként minden filmfanatikus számára kötelezően megnézendő (HD-ben itt), csakúgy mint ahogy majd a film is.
A Hurt Locker-hez hasonlóan szintén Velencében sikerült elcsípnem a filmet, és meg kell valljam, hogy még most is kellemes emlékekkel gondolok vissza rá (Mickey Rourke messze élete legjobb alakítását nyújtja, Aronofsky pedig negyedszerre is bebizonyítja, hogy Hollywood egyik legtehetségesebb fiatal rendezője). Ezt a csaknem két és fél perces szösszenetet pedig - hiába na - kifejezetten szívmelengető érzés volt újra megtekinteni… :)
Mickey Rourke Randy “The Ram” Robinson-t, a kivénhedt pankrátort alakítja, aki a nyolcvanas években élte fénykorát. Mára viszont megöregedett és kiégett, és pár hardcore fanon kívül senkit nem érdekel már. Egy lerobbant lakókocsi-parkban tengeti nyomorúságos életét, ahol még a havi bérleti díjat is alíg bírja kicsengetni. Nappal fillérekért melózik egy csóró munkahelyen, esténként piál meg sztriptízbárokat látogat, hétvégenként meg blődli összegekért harcol a ringben, hogy valamiből meg tudjon élni. Azonban a sors kénytelen rádöbbenteni, hogy nem feszítheti tovább a húrt: az egyik meglehetősen brutális és véres meccs után ugyanis Ram szívrohamot kap, és az orvosok kerek-perec megmondják neki, hogy pankrátorkarrierjének vége. Be kell fejeznie, különben ha így folytatja, meghal.
Bemutató 2009. január 16-án a tengerentúlon.
Bónusz: Kattintgattam párat a kamerával a The Wrestler díszbemutatóján. Képek itt.
Néhány keresetlen szó a 13 Tzameti újrájáról
Hihetetlen, miket nem olvas az ember…
Elöljáróban annyival kezdeném, hogy tavaly áprilisban a Művész moziban láttam egy bizonyos 13 Tzameti nevezetű francia thrillert, ami jónéhány napra rendesen kiütött. Meglepően eredeti, kreatív és innovatív neo noir volt ez olyan szinten egyedi feszültségteremtéssel és ezt támogató vérprofi vágástechnikával, hogy szó szerint lehidaltam tőle (tessék csak megnézni az alábbi jelenetet, ami egyszerűen kurva jól van összerakva).
Pedig első pillantásra nem kifejezetten nézőbarát filmnek tűnik: fekete-fehér, franciául beszélnek benne, full minimálköltségvetésű indie, amatőr színészek (a főszereplő csávó például a rendező bácsi öccse). Mégis a végeredmény egy újabb példa arra, hogy némi kreativitással, egyszerű kútfőból is kiváló filmeket lehet készíteni (nem kell hozzá Hollywood és celebparádé).
Maga a film eléggé elborult sztorival rendelkezik: Sébastien, a fiatal emigráns csávó építkezésen dolgozik egy családnál, ahol Godon, a családfő váratlanul kinyiffan. Az özvegy közli a sráccal, hogy sajnos nincs lóvé, nem tudják kifizetni a bérét. Sébastien nem sokkal később kihallgat egy beszélgetést az özvegy és Godon egyik haverja között, melyből kiderül, hogy a pasas valami rejtélyes rendezvényre igyekezett, ahol nagyon-nagyon sok pénzt lehet keresni. A fiatal Sébastien gondol egyet, miért is ne: lenyúlja a meghívólevelet a mellékelt vonatjeggyel együtt, és Godon-nak kiadva magát elmegy arra a bizonyos rendezvényre, amelyről hamarosan kiderül, hogy vállalkozó szellemű jóemberek illegális gyülekezete, ahol a nagy lóvéval kecsegtető szerencsejáték neve orosz rulett, és a tét a jelentkezők saját élete…
Na szóval ezt a filmet forgatják most újra Amerikában olyan nevekkel mint Mickey Rourke, Jason Statham, Sam Riley és 50 Cent, rendezőnek pedig az eredeti film direktorát, Géla Babluani-t kérték fel.
Hát nem is tudom erre most mit mondjak. A zsigereim azt súgják, hogy nem kéne ehhez hozzányúlni, mert a 13 Tzameti úgy tökéletes, ahogy van: egyszerűen vétek lenne remake-elni.
Másrészt viszont, nem biztos, hogy automatikusan gagyi lesz az amerikai változatból, elvégre - mint láthattuk korábban - az osztrák Michael Haneke is többé-kevésbé sikeresen keveredett ki saját filmjének újrájából. Ha a 13 Tzameti-t is hasonló módon jelenetről-jelenetre újraforgatják, akkor az alapanyagnak köszönhetően abból nagy szar már nem lehet. Viszont a kérdés kapásból adódik: akkor most ennek így ilyen formában mi értelme, azt leszámítva, hogy a jóllakott napközisre emlékeztető átlagamerikai színes-szagos angol nyelvű produkciót élvezhet egy new yorki multiplexben többek-között 50 Cent gyilkos előadásában.
Csak ugyanazt tudom ajánlani az amcsiknak is, mint amit most itt nektek: hagyjátok a francba a remake-et, és tessék inkább megnézni az eredetit!
A szétcsúszott pankrátor története - The Wrestler
Oké, akkor talán kezdeném azzal, hogy Darren Aronofsky régóta óta egyik kedvenc rendezőm. Emlékszem a legelső film, amit láttam tőle az a Rekviem egy álomért volt, és kegyetlenül beütött. Nagyon kevés olyan sokkoló dráma volt az életemben, melynek megtekintése után még napokig a hatása alatt voltam. Aronofsky egy hihetetlenül kemény, megalkuvások nélküli filmet készített a gyógyszer- és kábítószerfüggőségről, melyet kiváló színészi alakítások, különösen emlékezetes zenei főtéma (Clint Mansell rulez!), a rendező úr védjegyévé vált egyedi vizuális megoldások és ezt támogató profi operatőri munka jellemez (itt figyeltem fel először Matthew Libatique-re, aki úgy kábé az egyik legnagyobb tehetség az egész szakmában). Tovább»