Címke: Keira Knightley
The Edge of Love trailer
Wtf? Tisztára mintha valami erőtlen Vágy és vezeklés koppintást látnék…
Oké, mondjuk az olyan nevek mint Keira Knightley vagy Cillian Murphy biztos elviszik majd a hátukon a filmet, na de azért mégis… Nektek mennyire jön be ez az alábbi szösszenet?
Filmmánia: Atonement (Vágy és vezeklés)
Malibu látta Keira Knightley legújabb filmjét, a Vágy és vezeklést. Nézzük, mi a véleménye erről a Velencében Arany Oroszlánt nyert illetve később Golden Globe-ra jelölt romantikus történetről.
Atonement (2007)
“Joined by love. Separated by fear. Redeemed by hope.”
Ki a rendező: Joe Wright, aki pár TV-s munka után hamar mozivászonra adaptálta az angolok egyik kedvenc regényét, Jane Austen jól ismert és örökbecsű Büszkeség és balítélet-ét, ami olyan jól sikerült – köszönhetően többek között a nívós színészgárdának -, hogy rendezőnk ismét lehetőséget kapott egy közkedvelt angol történet filmváltozatának levezényléséhez.
Ki játszik benne: Keira Knightley, akihez lassan hozzánőnek a kosztümös szerepek, és ez a jövőben sem változik (lásd Silk és The Duchess); valamint James McAvoy, aki azért színészileg képzettebb kettejük közül. Ezt bizonyította is Az utolsó skót király c. filmben Forest Whitaker oldalán, és képességeit jelzi, hogy Whitaker Idi Amin-ja mellett máig emlékszem a dokit játszó színész nevére.
Mi a sztori: Cecilia és Robbie, a lány családjának kertésze egymásba szeretnek, de egy tragédia - amit Cecilia húgának, Brionynak gyermeki butasága okoz - elválasztja őket, és Robbie a II. világháború kegyetlen poklában találja magát. Ceciliát az aggódás és a várakozás őrli fel, Briony pedig nem tud szabadulni keresztjétől, mely egy egész életen át nehezedik a vállára. A történet kicsit hasonlít Jean-Pierre Jeunet Hosszú Jegyesség című remekművére, csak itt, ahogy az angol cím is mutatja, a vezeklésen van a hangsúly.
Értékelés: Az igazi romantikus filmeknek én két típusát ismerem igazán. Vannak egyrészt a csendes, beszélgetős hétköznapi történetek emberközeli szereplőkkel és átérezhető eseményekkel, melyeknél úgy érezzük, hogy a cselekmény akár velünk is megtörténhetett volna. A másik oldalon pedig ott vannak a kosztümös alkotások klasszikus gazdag-szegény ellentéttel, háborúval, viszállyal, miegymással; olyan művek, amelyek leginkább álomképeinkhez, képzeletünkhöz és gyermekkorunk könyvélményeihez állnak közel, nem pedig hozzánk, a XXI. századi mozinézőhöz.
Az Atonement is ilyen kosztümös film. Gyönyörű, de egyben szívszorító történet három fiatalról, akiknek sorsát egy bizonyos esemény örökre összekovácsolja, és bár romantikus filmhez méltón itt is nagy szerep jut a szerelemnek, de az igazi dráma nem a két szerelmesben, hanem a harmadik szereplőben, Briony-ban játszódik le, aki egy fiatalkori végzetes döntésének következményétől egész életében nem tud szabadulni.
A film ennek a bizonyos tragédiának az aprólékos és okos időbeli átfedésekkel operáló bemutatásával kezd, és már itt megmutatkoznak a film erényei: ügyesen kitalált történet, jó színészi játék mindenki részéről, remek vágás. Joe Wright hangulatfestési képessége, no meg az, ahogy a film ritmusát diktálja, mind-mind dicséretes. A film lényegében egy csodálatos ámde bizarr álomként hat a nézőre: dallama és ritmusa szinte már nem is filmszerű.
Cecilia és Robbie kényszerű elválása után két szálon futnak tovább az események, és bár az egyik szál elsikkad a másik javára, Briony karakterének újbóli felbukkanása felszínre hozza a történet fő konfliktusát. Hiszen Ian McEwan könyve sem kizárólag a két szerelmesről és viszontagságaikról szól, hanem arról, miként vezekel valaki egész életében egy bűnért, és mennyire képtelen szabadulni saját tetteinek poklából.
Persze nem szabad megfeledkeznünk a két másik főszereplőről sem, hiszen például Robbie-hoz kapcsolódik a film egyik legemlékezetesebb és legnagyobb hatású jelenete, a dunkerque-i események bemutatása egyetlen snittben, mely olyan hatásosra sikeredett, hogy bizony szinte megáll az idő a néző körül. A film tehát nem kizárólag a bűntudatra épít, hanem profi vágással bemutatja a háború poklait is, ami kiváló döntés volt a rendező részéről.
A történet talán legerősebb része a befejezés, hiszen olyan lezárást sikerült készíteni, amely egyszerre jó ámde mégis felkavaró érzéssel tölti el a nézőt. Próbálok spoilermentes maradni, de nehéz így leírni a végét: fogalmazzunk talán úgy, hogy a befejezés egyik nézőpontból szomorú, a másikból viszont nem. Mindenesetre zseniális lezárás, jó pár percig belém fojtotta a szót, főleg Vanessa Redgrave-nek köszönhetően, aki mindössze tíz percig van a vásznon, de olyan elemi erővel, hogy érzékenyebb lelkű nézők készíthetik elő a zsepit.
Összegzésképpen tehát nagy-nagy dicséret illeti a teljes szereplőgárdát, a stábot (kiemelendő a zeneszerző, a vágó és a rendező). Külön köszönet Ian McEwan-nek a könyvért, és szégyen gyalázat, hogy egy ilyen film nem tudta visszahozni a gyártási költségeit. Egyszerűen szánalmas, hogy milyen röhejes filmek keresnek 50-100 milliókat, egy ilyen gyöngyszem meg elkerüli a mozik közönségének a figyelmét. 9/10
Sikertelen kalózok
Bár sikeresen fut az amerikai mozikban, a Karib tenger kalózai legújabb történetének mégsem sikerült hoznia az előző rész teljesítményét, írja a Yahoo! News.
A vasárnapi hivatalos közlemény szerint az ünnepi hétvége kb. 126,5 millió dollárt termelt a forgalmazó Disney-nek.
A jelenlegi rekordot (151 millió dollár) egyébként a Spider-Man 3. állította be négy héttel ezelőtt, mellyel éppen az akkori első helyezettet, a Karib-tenger 2. részét (135,6 millió dollár) utasította maga mögé.
A kalóz franchise legújabb része azonban mégsem szégyenkezhet, hiszen az egy évvel ezelőtti csúcstartó filmet, az X-Men 3-at (123 millió dollár) sikerült megelőznie.
A Disney közleménye szerint “A világ végén” a nemzetközi bemutatókból eddig összesen 176,7 milliót hozott.