Címke: kaland
Filmmánia: Avatar
Na akkor az IMAX-es élménybeszámoló után Avatar még egyszer. Spike kolléga szintén megírta a véleményét James Cameron legújabb rendezéséről, így most az ő részletes beszámolója, illetve Cameron eddigi karrierjének átfogó háttérelemzése következik.
Előre szólok mindenkinek, vigyázat, hosszú lesz! – jamesb
* * *
Ki a rendező: James Francis Bacon Cameron 1954. augusztus 16-án született Kanadában, Ontario államában, Kapuskasing városkájában, Shirley - művészi hajlamokkal megáldott ápolónő - és Phillip Cameron villamosmérnök fiaként. Fivére, Mike, később kaszkadőr lett, testvére filmjeiben is szerepelt. Chippawa városkájában nőtt fel, nem messze a Niagara-vízesésétől. A Stamford Kollégiumban kezdte meg a tanulmányait, majd a család 1971-ben Kaliforniába, Fullerton városába költözött. James a Fullertoni Kaliforniai Állami Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol angolt és fizikát tanult. Amint ideje engedte, minden alkalmat megragadott, hogy a Dél-Kaliforniai Egyetem (USC) filmarchívumát meglátogassa. Számos ember meglepetéssel fogadta a hírt, hogy a kiterjedt természettudományi ismeretek helyett filozófia szakon tanult tovább 1973-ban. Miután kimaradt az egyetemről, tanulmányai folytatása helyett számos állást vállalt; volt teherautósofőr is, és szabadidejében rengeteget írt. Amikor 1977-ben látta George Lucas világhírű filmjét, a Csillagok Háborúját, otthagyta az állását, és elhatározta, hogy a filmvilágban szakosodik tovább. Syd Field, népszerű amerikai író egyik könyvének elolvasása után elhatározta, hogy két barátjával - az egyikük Randall Frakes volt - készítenek a mű inspiráló hatására egy művészi, tudományos és fantasztikus rövidfilmet, amelynek a forgatókönyvét tíz perc alatt írták meg. Pénzt kölcsönöztek a produkcióhoz, béreltek egy fényképezőgépet, lencséket, filmkészleteket, stúdiót, és végül egy 35 mm-es kamerával rögzítették az alkotásukat, az 1978-as Xenogenesis című sci-fit, amely Cameron első rendezett rövidfilmje lett, és első forgatókönyvírói munkája is egyben. Azonban talán a legfontosabb, hogy egy igazi korai Cameron-zsengével van dolgunk, melyben felfedezhetjük az életmű későbbi darabjainak csíráit, akár motívum-, akár konkrét jelenetszinten, emellett pedig Cameron számos korábbi klasszikus alkotásból merített inspirációt: többek között a Fritz Lang-féle, 1927-es Metropolis geometrikus vonalak segítségével kialakított látványvilágából, vagy az 1933-as King Kong kulcsjelenete, a T-Rex és az óriásmajom közötti konfrontálódás is visszaköszön figyelemreméltó sci-fijében (filmjében ez ember és robot között zajlik, igaz átértelmezve), egyfajta tisztelgésképpen az örökzöld alkotások és a trükkfilmezés legnagyobb alakjai előtt. Hogy értsék, hogy hogyan lehet működtetni egy kamerát, szétszerelték azt, és az első fél napot a rendezés ideje alatt annak tanulmányozására szentelték. Tovább»
Avatar + IMAX beszámoló 2 in 1
Na szóval emberek, ha már 3D, akkor a tavalyi U23D-s poszthoz hasonlóan egy újabb rendhagyó IMAX élménybeszámoló következik, ezúttal az Avatar kapcsán (nem mondod?).
De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük talán azzal, hogy mindig is bírtam James Cameron munkásságát. Először is ott volt ugyebár az Alien 2., amely minimum akkora közönség- és kasszasiker lett, mint az első rész (bár a többi már felejtős szvsz), vagy A mélység titka, amely a nyolcvanas évek egyik leginkább alulértékeltebb sci-fije, és meg merem kockáztatni, hogy a rendező úr egyik legjobbja (na de most őszintén, készített-e már ez a pasas egyáltalán szar filmet?).
Utána aztán érkezett egymás után bősz iramban a Terminator saga első két része, amelyek nem túlzás, az akció-sci-fi műfajának talán legnagyobb klasszikusai lettek (pár hónapja néztem újra mindkettőt nosztalgiázás gyanánt, és még mai szemmel nézve is ütött, pedig már a második felvonás is lassan 20 éves alkotás). Tovább»
Gyllenhaal, a herceg - Prince Of Persia: The Sands Of Time
Továbbra sem érdekel különösebben ez a projekt (bár a kemény DOS-os game-et anno sokat toltam a kilencvenes évek közepén), de azért tegyük ki, hátha pár fanboy ráizgul a témára…
Filmmánia: Australia (Ausztrália)
Óriási marhacsorda, háborús bombázás és mindent elsöprő szerelem a kenguruk földjén… Australia kritika.
Australia (2008)
“Just because it is, doesn’t mean it should be.”
Ki a rendező: Az ausztrál születésű Baz Luhrmann, aki olyan egyedülálló produkciókat rendezett korábban mint a Shakespeare-adaptáció Rómeó + Júlia vagy a Moulin Rouge! c. musical.
Ki játszik benne: Nicole Kidman és Hugh Jackman. Gondolom egyiküket sem kell bemutatnom senkinek. Előbbi Hollywood egyik nagyasszonyának számít, és az Órák című filmjéért 2003-ban elnyerte a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat, míg utóbbi néhány év alatt küzdötte fel magát egy viszonylag ismeretlen ausztrál színészből egy nemzetközi szinten is (el)ismert hollywoodi sztárig (A forrás-ban bizonyította be először számomra, hogy tud ő játszani, ha akar).
Mi a sztori: Ausztrália a II. világháború küszöbén. A tehetős brit arisztokrata családból származó Sarah Ashley (Nicole Kidman) egy óriási marhatelepet örököl a kenguruk földjén. Mikor élelmes jóemberek megpróbálják tőle lenyúlni, elhatározza hogy egy sokat tapasztalt marhapásztor (Hugh Jackman) segedelmével átvezeti az egész csordát Ausztrália másik felébe, Darwin-ba, ahol majd jól eladja azt. A sors azonban közbeszól, ugyanis a nagy vándorlás közepette kitör a II. világháború, és a japánok Pearl Harbor után Darwint kezdik bombázni.
Értékelés: Nos íme egy újabb tökéletes példa arra, hogy miként lehet egy elméletileg tuti kasszasikert a gyakorlatban jól elcseszni. Elképzelhető, hogy Baz Luhrmann egész életében erre az Elfújta a szél-re hajazó történelmi filmeposzra gyúrt, és ez lenne itten élete főműve, de hogy ebből nem lesz Oscar-bácsi, az hót ziher (jelölés is max. a technikai kategóriákban, vagy még az se). Tovább»
Outlander előzetes
Vikingek + alienek Norvégia ősi partjainál? Wtf?
Érdemes lesz majd odafigyelni erre az egészen jófélének tűnő sci-fi kalandfilmre, főleg, hogy olyan nevek bukkannak fel benne mint James Caviezel, Sophia Myles, Ron Perlman vagy John Hurt.
