Címke: Jaume Balagueró
[Rec] 2 poszterek
Az első rész után (ami anno jamesb tetszését nem nyerte el, pedig még az amarikaiak is felfigyeltek rá, lásd Quarantine) kapjuk hamarosan a folytatást a spanyoloktól. A teasert márt láthattátok, és még egy interjút is olvashattatok a rendezővel. Most viszont érkezett a végleges poszter és pluszba pár az olaszoktól. Akinek bejött az első, az valószínűleg most sem fog csalódni Jaume Balagueró és Paco Plaza munkájában.
[Rec] 2 a változatosság kedvéért
Kijött a sokadik teaser a [Rec] második részéhez - hadd készüljenek a lelkes fanok az újabb zombiattakra.
Asszem valószínűleg meglesem majd ezt a horrort, már csak kíváncsiságból is, de a csalódós első rész fényében túl sokat nem várok tőle. Akkor már inkább Paranormal Activity-t kérek (tessék végre bemutatni).
A közönség reakciója sohasem kiszámítható - Interjú a [Rec] rendezőjével
A brit Time Out készített egy remek interjút Jaume Balagueró-val, a spanyol horror egyik képviselőjével. Emlékszem, én spec nem dobtam hátast a [Rec]-től (kritika itt), de erényeit nem vitatom el, sőt ha horrorrajongó vagy, akkor egyszer mindenképpen csekkold a filmet (márcsak azért is, mert egész komoly nemzetközi sikereket elért európai horrorról van szó, ami manapság nem túl gyakori). Szóval ha már láttad a filmet, vagy szeretnéd megnézni, akkor érdemes elolvasni az alábbi beszélgetést.
Honnét jött a [Rec] ötlete?
Horrorfilmekről beszélgettünk egy alkalommal Paco Plaza-val [a társrendezővel], olyan dolgokról, hogy miket kedvelünk illetve miket nem az efféle filmekben, mi az ami hátborzongató tud lenni és mi az ami nem, satöbbi-satöbbi…, és arra a következtetésre jutottunk, hogy az igazi félelemkeltés egyik alapeleme a hitelesség. Arra gondoltunk, hogy forgathatnánk egy hagyományos értelemben vett horrort, azzal a formai különbséggel, hogy azt tévéműsornak álcáznánk, és valós időben rögzítenénk egyetlen kamerával, pont ahogyan a tévében is szokták. Ezzel a módszerrel ugyanis hatékonyabban vonhatnánk be a közönséget a cselekménybe, a nézők úgy éreznék mintha ők is az esemény részesei lennének, és egyfajta interakciót teremtenénk ezáltal. Nem pusztán egy futószalagon gyártott tömegterméket, hanem emlékezetes élményt szerettünk volna nyújtani.
Hogyan sikerült ezt a valósághűséget létrehozni?
A maximális hitelesség és realizmus érdekében szükségszerű volt, hogy úgy forgassunk, hogy a kész film a lehető legközelebb álljon a híradókban megszokott élő riportok hangulatához. A szélesebb nézőközönség számára kevésbé ismert színészeket alkalmaztunk, és a történetet nagy mértékben az improvizációra alapoztuk (egyetlen színész sem kapott kész forgatókönyvet, az operatőrnek a kameramozgások során rögtönöznie kellett). A lehető legtermészetesebb emberi reakciót akartuk modellezni, és ez a fajta valósághűség végig szerves része lett a produkciónak. Ha például egy színész megbotlott és legurult a lépcsőn, akkor gyorsan fel kellett pattannia, és folytatnia kellett tovább. Pont ahogyan a karaktere is tette volna a valóságban. Nem vágtunk a jeleneteken ilyenek miatt egyszer sem. Tovább»
Filmmánia: REC
Kétszemélyes tévéstáb forgatni megy, de bajba kerül… REC kritika.
REC (2007)
“Experimenta El Miedo”
Ki a rendező: A spanyol születésű Paco Plaza és Jaume Balagueró. Ez utóbbi a nagyobb név közülük, a főleg horrorfilmjeiről ismert Balagueró nevéhez két nagyobb kaliberű nemzetközi projekt is kapcsolódik: az egyik a 2002-es Darkness Anna Paquin-nal, míg a másik a Fragile Calista Flockhart-tal.
Ki játszik benne: Jópár spanyol színész, akikről őszintén megvallom, nem igazán hallottam korábban (bár tény, hogy nemzetközi tapasztalattal nem is igazán rendelkeznek): Manuela Velasco, David Vert, Ferran Terraza, Pablo Rosso stb.
Mi a sztori: Egy ambíciózus riportercsajsziból és egy kameraman-ből álló mini tévéstáb a helyi tűzoltóság éjszakai műszakjába kapcsolódik be. Jön is az első riasztás, vénasszonyhoz kell kivonulni, de a rutinfeladatnak induló munka hamarosan pokollá változik, és az éjszakai forgatás meglehetősen morbid fordulatot vesz.
Értékelés: Az a helyzet, hogy most így utólag nem igazán értem ezt a nagy felhajtást a film körül (lásd IMDb kommentek például). Pedig néhány hónappal ezelőtt nagyon rá voltam kattanva, főleg amióta láttam a hírhedt közönségparáztató előzetesét, ami azért valljuk be, ütött rendesen. Meg aztán az szintén a REC mellett szólt, hogy ugye a közelmúltban egész szép számban kerültek ki minőségi darabok spanyol nyelvterületről, gondolok itt a Faun labirintusára vagy az El Orfanato-ra.
Szóval lehet, hogy rossz hangulatomban néztem, de a REC mindenféle előzetes várakozásom ellenére nem ütött akkorát mint azt reméltem. Határozottan nem rossz horror ez, teszem hozzá gyorsan, de egyszerűen nem dobtam tőle hátast a számos nézői illetve kritikai elismerés ellenére sem. Miért? Mert a REC nem más mint a horrorzsánerből mindenhonnan ügyesen összelopkodott ötlethalmaz profi és hatásos marketinggépezettel körítve (lásd fenti trailer). A film második felében szinte végig úgy éreztem mintha egy rossz 28 nappal később ripoff-ot látnék azzal a különbséggel, hogy ezt megfejelték a Blair Witch Project (Ideglelés) amatőr kamerapörgettyűzésével (ami nem is lenne baj, hiszen a filmiparban is úgy gondolkodnak, hogy ami fasza ötlet és működik, azt nem szégyen lenyúlni, lásd Cloverfield, csak amíg utóbbi filmben volt nem kevés kreatívitás, addig a REC tele van ötlettelen horrorfilmes klisével.
Sztereotíp karakterek illetve gyenge forgatókönyv, ez jellemzi a REC-et. A fentebb említett El Orfanato-val illetve számos ázsiai horrorral szemben - hasonlóan az erőtlen Szem remake-hez - arra van kihegyezve az egész film, hogy minél nagyobbat ugorjunk a székünkben (már eleve a fentebb linkelt előzetesnél is erre építettek). Azon tény ellenére, hogy alapjáraton jobban szeretem a hátborzongató ideghúzást (lásd Shutter, Szem eredeti, Ringu, Ju-on) az olcsó ijesztgetésnél, nem lenne ezzel baj, csak az a gáz, hogy a REC esetében még a székből kiugratós jeleneteknél sem tudtam becsinálni (érdekes, mert ahogy olvasgattam a külföldi kritikákat, mindenki a félelemfaktort emeli ki leginkább, valószínűleg lemaradtam valamiről…). De még ráadásul olyanokat írnak az IMDb-n hogy asszongya “legjobb horror, amit életemben láttam…” meg “garantáltan napokig félni fogsz tőle a sötétben!”. Aha, persze-persze… Összvissz talán kétszer ugrottam az egész film alatt, ami egy horrorfilmnél azért nem éppen egy becsülendő arány (és ezt nem lenézően mondom, pont én voltam az, aki kifejezetten pozitív előítélettel ültem neki, hogy ez most egy fasza beszaratós horror lesz!). Legalább kanyaríthattak volna a jump jelentek köré egy korrekt szkriptet (pont mint a fentebb említett El Orfanato-nál), de sajnos nem tették (az olyanokat képtelen vagyok komolyan venni, mikor egy csávó nyakát egyetlen szellőlágy huzzintással el lehet törni). Jól van, nem várok én el Woody Allen mélységű történetvezetést illetve karakterábrázolást egy alig nyolcvanperces horrortól, de azért sablonos, kétdimenziós, buta és idegesítő szereplőkkel együtt érezni sem tudok, nemhogy megijedeni tőlük/velük, erőteljes hangulateremtésről már nem is beszélve.
A szereplők közül a leginkább elfogadható talán a főszereplő csajszi, aki ahol kellett ott aranyos volt, ahol nem, ott meg visított, ahogy a torkán kifért… :) Egyébként hozzátenném, hogy a szenzációhajhász riporternő szerepét azért bármilyen valamirevaló B-kategóriás színész el tudta volna játszani, és ez vonatkozik a többiekre is. A bugyivillantós, agresszív vénasszonyon csak röhögni tudtam, parázni semmiképp, vagy az milyen már, mikor a kínai csajnak csak a névsorolvasáskor jut eszébe, hogy le kéne már hozni a fatert a harmadikról, ha már gáz van. Emlékszem a hetyke bajszú gigerlit sem tudtam komolyan venni, ahogy nagy intelligensen elküldi a kínaiakat a fenébe, amiért japánul beszélnek és nem tolják a feng-shuit…:) Most komlyan ilyen karakterek mi a francnak kellenek egy horrorba (tudtommal nem paródiának készült a REC), csak kibillentenek a hangulatból. Az a bizonyos rendőrcsávó meg határozottan idegesítő volt, amikor ötpercenként beszólt a kamerás faszinak, hogy tolja már offba a kamerát. Ha válsághelyzetben illetve életveszélyben vagy, és menekülnöd kell, akkor ki nem szarja le, hogy a másik a háttérben kameráz-e vagy sem (az persze már más kérdés, hogy hány olyan hidegvérű ember lenne, aki menekülés helyett/közben is venné az eseményeket - a valóságban volt rá példa amúgy, lásd 9/11 + WTC).
Nézzük a pozitívumokat, mert azok is vannak szerencsére! Tetszett ahogyan az áldokumentumokhoz hűen felvezették (illetve nem vezették) a történetet. Ugyanis abszolút nincs itt semmi logóparádé, főcím vagy stáblista, in medias res, durr bele a közepébe, már forog is a film. Nem szaroztak, tényleg mindent realtime vettek fel egyetlen nézőpontból (az operatőréből), talán csak a film közepe felé kezdtek el picit trükközni a vágásokkal, hogy felpörgessék a cselekményt (kamera ki, egyik jelentből a másikba, kamera be). A film hosszúsága szintén nem volt gond, mivel összvissz valami 80 perc környékén van az egész, ráadásul végig pörög, szóval, ha már megijedni nem tudtam rajta, legalább nem unatkoztam.
A másik dolog, ami szintén bejött, az a hangeffektek illetve háttérzajok: azok a sikoltozások, neszek, lépések, zörejek, hörgések néha legalább félelmetesek voltak. A sound design kitűnő, ehhez mindenképpen grat! Zene nem volt egyáltalán, bár mondjuk nekem nem is hiányzott (ebbe a műfajba egyébként sem illene).
Gore van elfogadható menniységben, de azért adagolhattak volna belőle többet is (hiába na, nem egy Aja kaliberű rendezőpáros ült a direktori székben). A speciális effektekért (vér, sebek, zombik stb.) mindenesetre nagy piros pont jár, mivel a minimáköltségvetés ellenére határozottan látványosra sikeredtek.
Egyébként már javában az utolsó simításokat végzik az amerikai remake-en (nem mondod? - szólal meg halkan jamesb ironizálásra hajlamos énje), mely Quarantine néven fog futni, és Dexter csaja húga (Jennifer Carpenter) lesz majd benne a főszereplő jól. Egészségükre!
A végére még annyit tudnék idebiggyeszteni, hogy a REC azért sokkal jobban bejövős mint az Ideglelés, a kameramunka profi, a speciális effektek látványosak, a sztori lezárása is korrekt, de sajnos ezeket leszámítva a produkció mint horror nálam nem tudott működni (kvázi nem tudtam beparázni rajta, akármennyire is szerettem volna). Kliségyűjtemény, mely ugyan valóban profi módon van összerakva, de semmi extrát nem nyújt a borzongásra és/vagy gorefest-re vágyó egyszeri horrorfannak. Késő esti ijesztgetésnek (altatónak?) nem rossz, csak nem várjatok tőle túl sokat! 6.5/10.