Címke: indie
Hallam Foe gyorsbeszámoló + exkluzív fotók
Tegnap volt szerencsém megtekinteni a Hallam Foe-t az Európa Filmhónap keretében a Művészben, és hát nem tudom, az egész olyan semmilyen volt, picit többet vártam volna tőle. Pedig a rendezés ott van a szeren és Jamie Bell is egészen komoly színésszé avanzsált a Billy Elliot óta (ami persze nem zárja ki a tényt, hogy a női rajongók hosszasan tanulmányozhatták Jamie meztelen hátsóját néhány jelenetben), de maga a lassan hömpölygő sztori nem igazán fogott meg.
A film egyébként egy nem éppen hétköznapi felnőtté válásos sztori egy 17 éves Ödipusz-komplexusos srácról, Hallam-ról (Jamie Bell), aki nem igazán tudja feldolgozni szeretett édesanyja váratlan halálát. Gyűlöli apja új szeretőjét és megvádolja a nőt, hogy köze volt anyja halálához. Erre jól összebalhéznak és Hallam Edinburgh-be szökik. Mivel a srácnak nincs se pénze se szállása, hirtelen indíttatástól vezérelve beáll egy konyhába mosogatni és beköltözik egy toronypadlásra, ahonnan ráláthat az egész városra, és kedvére hódolhat végre kedvenc szenvedélyének, ami a szomszédok magánéletének beható tanulmányozásában merül ki. A monoton hétköznapok azonban gyorsan felborulnak, miután jobban megismeri kolléganőjét (Sophia Myles), aki történetesen kiköpött hasonmása az anyjának.
Értékelés: Lehet talán rossz hangulatban néztem meg vagy fáradt voltam, nem tudom, de nem ütött igazán annyira mint vártam. A zenéje viszont legalább bejött (mondjuk díjazták is Berlinben a rendezés mellett). Egyszer nézhető kategória, egy 6/10-est azért megér.
Egyébként idén februárban a Berlini Filmfesztiválon akartam eredetileg megnézni ezt a filmet, de sajnos teltházas vetítés volt, így végül nem jutottam be. Viszont február 17-én ott voltam a rendező és a két sztár vörös szőnyeges bevonulásán a premieren, szóval ha már egy normális ismertetőt nem tudtam összehozni a filmről, akkor legalább kárpótollak titekeket egy pár exkluzív Berlinálés képpel.
Az alkoholista fejű úriember a jobb oldalon, David Mackenzie, a film rendezője
Hallam Foe alias Jamie Bell
A gyönyörű Sophia Myles, aki Hallam csaját alakította a filmben
The Band’s Visit trailer
A John Carney féle Once (ismertető néhány nap múlva) után hamarosan érkezik egy újabb remeknek tűnő feel-good film (díjazták a Cannes-i Filmfesztiválon és a European Film Awards-on is). Érdekesség, hogy Eran Kolirin története egy ideig a jövő februári Oscar gála hivatalos jelöltje volt a Legjobb külföldi film kategóriában, de az Amerikai Filmakadémia diszkvalifikálta a jelentkezést, mivel a dialógusok több mint fele angol nyelven folyik arab illetve héber helyett.
A sztori szerint az egyiptomi rendőrzenekar Izraelbe indul egy arab kultúrközpont nyitóünnepségére, de a balszerencsének és némi bürokráciának “köszönhetően” nem várja őket senki a reptéren. Megpróbálnak hát egyedül boldogulni, de eltévednek és egy izraeli kisvárosban lyukadnak ki a sivatag kellős közepén. Az isten háta mögötti helyen nincs hová menniük, és az előttük álló hosszú éjszaka során fura kalandokba keverednek a kisváros lakóival…
A keserédes történet hivatalos bemutatója 2008. február 8-án lesz az Egyesült Államokban.
Juno
Az idei Little Miss Sunshine, számos kritikus már most az év legjobbjának tartja ezt az Ellen Page főszereplésével készült független filmet (nagy tehetség a csaj, ő játszott korábban a Hard Candy-ben).
A Thank You For Smoking rendezőjének új mozijában a tizenéves Juno váratlanul teherbe esik az osztálytársától, aztán úgy dönt, hogy megtartja a kisbabát. Legjobb barátnőjével együtt keresik meg az ideális szülőket egy gazdag külvárosi pár személyében, akik nagyon szeretnének már végre örökbe fogadni egy gyermeket. Junot teljes mértékben támogatják a szülei, de szüksége is lesz rá, mivel igen nehéz döntésekkel kell majd szembenéznie, miközben éppen a felnőtté válás legnehezebb korszakát éli át.
Bemutató 2007. december 14-én az Egyesült Államokban.
Update: kritika errefelé.
Filmmánia: Garden State és Station Agent
Mai filmajánlónkban két, Magyarországon kevésbé ismert színész - Zach Braff (Scrubs) és Thomas McCarthy (Good Night And Good Luck, Flags Of Our Fathers) - még kevésbé ismert rendezői bemutatkozását nézzük meg.
Garden State (2004)
“You gotta hear this one song, it’ll change your life I swear.”
Ki a rendező: A Scrubs-ban játszó Zach Braff, aki nemcsak rendezője és főszereplője, hanem egyúttal a film forgatókönyvírója is.
Ki játszik benne: Zach Braff, Natalie Portman, Peter Sarsgaard és Ian Holm.
Mi a sztori: A húszas éveiben járó nyugtatókon és antidepresszánsokon élő középszerű színész, Andrew Largeman (Zach Braff) kilenc év után újra hazatér szülővárosába, miután megtudja, hogy édesanyja elhunyt.
A saját világában élő, és az emlékeitől elzárkózó Large újra találkozik rég nem látott ismerőseivel, újraértelmezi kapcsolatát a pszichiáter apjával (Ian Holm), és megismerkedik egy lánnyal (Natalie Portman) is, aki szinte mindenben az ő ellentéte: Sam életvidám, optimista, és talán képes arra, hogy Large szemét ráirányítsa az élet napos oldalára.
A film a Sundance Filmfesztivál hivatalos versenyfilmje volt 2004-ben, és Zach Braff rendezői bemutatkozása is egyben.
Értékelés: 9/10, alapfilm. Érdemes beszerezni a filmhez remekül passzoló soundtracket is, melyet Braff saját kezűleg állított össze. A remek zenékből álló válogatás 2005-ben Grammy díjat nyert.
Station Agent (2003)
“Loneliness is much better when you have got someone to share it with.”
Ki a rendező: Thomas McCarthy, aki egyúttal a film forgatókönyvét is jegyzi.
Ki játszik benne: Peter Dinklage, Patricia Clarkson, Bobby Cannavale és Michelle Williams
Mi a sztori: Az apró termettel megáldott Finbar “Fin” McBride a saját szabályai szerint próbál élni. Amikor azonban elveszíti egyetlen barátját, úgy dönt, inkább remeteként folytatja tovább, és átköltözik a vidéki hangulatú New Yersey elhagyatott öreg vasútállomására.
Itt azonban a magány helyett szomszédjául kap egy frusztrált festőnőt, Oliviát (Patricia Clarkson) és egy folyamatosan fecsegő hot-dog árust, Joe-t (Bobby Cannavale).
Fin rájön, hogy amikor a legkevésbé számítunk rá, a sors akkor sodor az utunkba olyan embereket, akikről hirtelen nem is gondolnánk, milyen hatással lehetnek az életünkre. Pedig ha közel engedjük őket magunkhoz, még a boldogság is ránk találhat újra, és akkor a törpéből óriás lehet, a fecsegő meghallgattatik és meghallgat másokat, illetve az önsajnálat belső pusztítása is elfogadássá szelídülhet.
A film a Sundance Filmfesztiválon 3 díjat nyert.
Értékelés: 10/10, zseniális első rendezés. Nem is értem, hogy a DVD kiadás miért nem jelent még meg Magyarországon.
