Címke: dráma
Filmmánia: Bad Lieutenant (Mocskos zsaru)
Szent Pál New Yorkban… Mocskos zsaru kritika.
Bevezetés
Szent Pál a Biblia és a történelem tanúsága szerint nem volt mindig hithű keresztény. Sőt, mint ismert, nagy keresztényüldöző volt, s egy damaszkuszi út során szólt hozzá az Úr, mely élmény hatására az új vallás legbuzgóbb terjesztője lett.
A Mocskos zsaru főhőse és címszereplője is ilyen, habár ő nem üldözi a keresztényeket, de drogügyletei, valamint rendőr létére rendkívül agresszív és öncélú akciói inkább sodorják a bűnözők oldalára. Ám a film során végig érezzük, hogy már közel a „pálfordulás”, hiszen ez az élet így tarthatatlan.
Eme megtérés történetét nem is olyan régen láthattuk a film+ egyik új rovatában (Mesterek éjszakája), s minden tekintetben meglepetésként hatott a csatorna eddigi főleg B-kategóriás műsorai között.
Bad Lieutenant (1992)
“Gambler. Thief. Junkie. Killer. Cop.”
Ki a rendező: Abel Ferrara soha nem tartozott az élvonalbeli rendezők közé, legalábbis nevével nem találkozhatunk oly’ gyakran, mint más, manapság felkapott alkotókéval. Habár vannak kultfilmjei, mégis sokak számára neve ismeretlenül csenghet.
Ennek oka stílusában keresendő, hiszen közel sem egy klasszikus tömegfilmes „mesteremberrel” van dolgunk, hanem egy komoly, markáns stílussal rendelkező szerzőt ismerhetünk meg Ferrarában. Igaz, a ’70-es és a ’80-as évekbeli filmjei még többnyire exploitationök voltak, tehát a durva „erőszak és erotika”-párosra építettek. Ilyen a The Driller Killer (1979) vagy a Mrs. 45 (1981). Persze ezek még csak amatőrfilmes szárnypróbálgatások voltak, későbbi, markáns stílusa csak a ’80-as évek végétől alakult ki. Ám nem szabad lebecsülni e korai exploitation filmjeit sem, hiszen kultstátuszához ezek pozitív visszajelzései vezettek. Nélkülük nem készülhetett volna el a New York királya (King of New York, 1990) vagy A temetés (1996) sem.
Filmjeiben sokszor visszatérő elemek a drog, a függőség, a városi, lepukkant gettók képei, a tényleg mocskos bűnözők (mindenféle pátosz nélkül), az erős stilizáció, a lassú filmtempó, valamint az epizodikusság is. Emellett pedig sokszor nyúl keresztény témákhoz, történeteiben jellemzők a Saul-hősök szerepeltetése. Például egyik leghíresebb és sokakat megosztó alkotása, a Menekülés a pokolból (The Addiction, 1995) sajátosan hozza össze a drogfüggőséget és a vámpírlétet, ahogy a New York királyának is központi témája a fehér por. Tovább»
Mila Kunis a Black Swan-ben
Nos ha Mila Kunis nevét megemlítettük a Book of Eli kapcsán, akkor ezt is pakoljuk már fel ide.
Szóval a Hollywood Reporter szerint úgy néz ki, hogy Kunis kislány fog ijesztgetni (már akit… :) ) Darren Aronofsky következő rendezésében az általam már nagyon várt Black Swan-ben.
Emlékeztetőül a sztori: veterán balerina (played by Miss Portman) egy fontos balettelőadásra készülve rejtélyes vetélytársat kap (ez lesz Kunis), aki szépen lassan őrületbe kergeti a szellemileg nem éppen kiegyensúlyozott hősnőnket.
A forgatás ősszel kezdődik New Yorkban.
Filmmánia: The Curious Case of Benjamin Button
Jöjjön tehát ünnepélyesen a 100. kritika a Filmhíreken. Ezen rendhagyó jubileumi alkalomból egy mindenre kiterjedő és részletes megaposzt következik Spike kolléga jóvoltából. Tessék bekészíteni egy pohár jéghideg italt vagy finom rágcsálnivalót a gép mellé, hosszú lesz.
* * *
Előszó
Nos, meg kell mondjam, hogy rendkívül nehéz írni egy ilyen grandiózus produkcióról: egyrészt a cikkíró próbál arra törekedni, hogy mindent leírjon, vagy legalábbis igyekezzen minél több információval ellátni a kedves filmrajongót, másrészt aggódik, hogy az írása elnyeri-e az olvasók tetszését, megfelel-e annak a szintnek, amit elvárnak tőle, méltó-e egy ilyen volumenű alkotás elemzéséhez. Legyen-e tömör a cikkírói eszmefuttatás, vagy részletes és informatív, netalán tarkítsa-e egy-két spoiler a jobb megértés végett, többek között ilyen kérdések foglalkoztattak. Nos, ami engem illet, megpróbáltam összeszedni minden - a film által kiváltott - gondolatomat és érzésemet, hogy e nagy volumenű produkcióhoz méltóan írhassam le véleményemet, amelyet most az alábbi sorokban olvashattok el.
A Benjamin Button egy rendkívül nehéz mű, egy olyan alkotás, amelyből már az első megtekintésekor próbálunk sokat megérteni, igyekszünk minél több szimbólumot és rendezői mondanivalót találni benne, bár ezek legtöbbje jellemzően csak később, idővel érik be a néző elméjében. Minél többet gondolunk egy homályos, kevésbé érthető, ködbe vesző szegmensre, és minél inkább hagyjuk érlelődni magunkban, a későbbiekben annál inkább tisztul ki az egész, persze csak ha igazán akarjuk.
Február 5., azaz az országos premier óta rengeteget gondolkodtam ezen a filmen, és sok mindent ma már talán másképpen látok. Bár a teljes megvilágosodás folyamata még korántsem ért véget, azért sok puzzle-darabka a helyére került, és úgy érzem, hogy most talán már picit „érettebben” írhatok róla. Tovább»
Sam Rockwell az űrbe látogat - Moon
Na szóval mint tudjátok, néhány nappal ezelőtt Londonba látogattam (mintha hazatértem volna, egyszerűen imádom azt a várost), ezért úgy döntöttem, hogy ha már ott vagyok, akkor két legyet ütök egy csapásra: egyrészt kipróbálom, milyen is beülni egy felsőkategóriás moziba Nyugat-Európa egyik legnagyobb metropoliszában, másrészt pedig jó filmfanatikushoz méltóan megpróbálom becserkészni az általam már régóta várt Moon londoni premierjét a West Enden (egészen pontosan a Leicester Square melletti Odeon Covent Garden moziban).
Nos örömmel jelenthetem, hogy az akciót sikeresen végrehajtottam, pedig paráztam tőle rendesen, hogy július 17-re nem kapok jegyet, vagy valami váratlan dolog közbejön, és jegelhetem az egészet.
Milyen érzés beülni egy multiplexbe Londonban? Hm, röviden szólva: király. Bővebben? Nagyon király. :) Na de komolyra fordítva a szót, rengeteg mozi van a Leicester Square környékén (csak ezen a téren vagy 4 mozit számoltam össze egymás mellett), és én mindössze csak kettőt próbáltam ki. Mindjárt mondom is, hogy milyen volt, csak előbb gyorsan megmutatom, hogy mely mozikat fedeztem fel a környéken. Tovább»
24: Beszt konflikt evör (majdnem)
Kinek az életét mentsük meg? Azét, aki a miénket mentette meg korábban? Vagy azét, aki az egyetlen esély egy pár óra múlva bekövetkező nukleáris katasztrófa elhárításában?
Bauer persze tudja, de csúnyán elcseszi…