Címke: Bruce Willis
Filmmánia: Surrogates (Hasonmás)
Bruce Willis visszatér… Surrogates kritika.
Surrogates (2009)
“How do you save humanity when the only thing that’s real is you?”
Ki a rendező: Jonathan Mostow, amerikai rendező, producer és forgatókönyvíró. 1961. november 21-én született Connecticut államban, Woodbridge városkájában. A Harvard Egyetemen megszerzett diplomája után Mostow, az American Repertory Company és a New Yorki- székhelyű Lee Strasberg Theatre and Film Institue nevezetű intézményekben folytatta tanulmányait. Számos rövid- és dokumentumfilmet, valamint zenés videót készített, mielőtt elkészült volna 1989-ben első komolyabb rendezése, a Beverly Hills Bodysnatchers című vígjáték. Ezt követte 1991-ben a Flight Black Angel c. akcióthriller. Mindkét fim esetében a produceri és a forgatókönyvírói feladatkört is ellátta.
1997-ben következett a Kurt Russel főszereplésével készült, a jegypénztáraknál akkoriban igen sikeres a Félelem országútján című thriller, amellyel Mostow bizonyította a műfaj iránti fogékonyságát. Ezután kapcsolatba lépett egy forgalmazó cég vezetőjével, Hal Lieberman-nel és az Universal-lal, amelyekkel közösen egy négyéves szerződést írt alá.
Több évig készült a Játsz/ma című krimi-thriller produkcióra, amelynek főszerepére Kyle MacLachlan-t és Bridget Fonda-t szerette volna megnyerni, azonban egyéb okokból kifolyólag végül David Fincher kapta meg a direktori széket, Michael Douglas-szal és Sean Pennel a főbb szerepekben, míg Mostow vezető producere lett a filmnek.
2000-ben, az U-571 című tengeralattjárós alkotásban ismét együtt dolgozott volna Douglas-szel, de a színész konfrontálódásaik miatt végül kiszállt a projektből, és többek között Harvey Keitel és Bill Paxton kapták meg a főszerepeket. A film meglehetősen sikeres lett - a szkriptet ismételten Mostow jegyezte - mind a kritikusok (Rotten Tometoes: 68%) és a nézők (77 millió dolláros gyártási költség, 127 milliós bevétel) körében.
2003-ban karrierje csúcsára ért, hiszen megrendezhette eddigi pályája kétségtelenül legnívósabb filmjét, a legendás Terminátor saga harmadik részét, a Gépek lázadását. A film megosztotta a rajongókat és a kritikusokat is egyaránt, de kétszeresen is megtérítette a büdzsé költségeit, így mondhatni sikeres lett, igaz korántsem olyan mértékben, mint a kultikus két első rész. Tovább»
Surrogates promóképek - Ha-ha-ha!
Maga a surrogatós film egyelőre különösebben nem érdekel (Bruce Willis ide vagy oda), de azért ezek a marketingkampányos promóképek jófélék. Legalábbis a maguk morbidan kreatív módján (tudom-tudom, nekem már csak ilyen hülye humorom van… ;) ).
Human perfection. Ó igen.
Filmmánia: Die Hard 2. (Még drágább az életed)
A nyolcvanas évek legjobb akciófilmjének folytatásában Bruce leosztja a gonosz terroristákat a washingtoni reptéren… Die Hard 2. kritika.
Die Hard 2. (1990)
“Motherfuckin’ motherfucker!”
Ki a rendező: A finn születésű Renny Harlin, akinek első nagy hollywoodi produkciója meglehetősen felemásra sikeredett (Rémálom az Elm utcában 4.). De aztán két évvel később jelen posztunk tárgyával meglehetősen nagyot durrantott, és az álomgyár egyik legsikeresebb akciófilm rendezőjévé lépett elő a kilencvenes években olyan filmekkel mint a Cliffhanger, az Utánunk a tűzözön (ha jól emlékszem itt jött össze Geena Davis-szel) vagy a Háborgó mélység.
Ki játszik benne: A germán származású Bruce Willis, akinek máig John McClane a leg(el)ismertebb szerepe, pedig temérdek akció- és egyéb műfajú filmben szerepelt (Az utolsó cserkész, Hatodik érzék, Az ötödik elem, Armageddon, Ponyvaregény, Grindhouse, Sin City - csak hogy az ismertebbeket említsük). Willis mellett ismét felbukkan a csaját alakító Bonnie Bedelia, illetve az egyik főgonosz szerepében Franco Nero.
Mi a sztori: Karácsony este - Dulles International Airport, Washington. John McClane a feleségét várja a reptéren, miközben feltűnik neki két gyanús alak, akikről hamarosan kiderül, hogy valóban rosszban sántikálnak. De ez még csak a kezdet: egy marcona elitkatonákból álló terroristacsoport ugyanis nem sokkal később átveszi az irányítást a reptér biztonsági rendszere felett, és megbénítja a teljes légi forgalmat. McClane-nek igyekeznie kell, mivel a leszálló járatok egyikén ott ül a felesége, a fenn köröző gépekben pedig vészesen fogy a kerozin. Tovább»
Filmmánia: Die Hard (Drágán add az életed)
Bruce beindítja hollywoodi karrierjét, és seggberúg pár rosszfiút egy los angelesi toronyházban… Die Hard kritika.
Die Hard (1988)
“Twelve terrorists. One cop. The odds are against John McClane… That’s just the way he likes it.”
Ki a rendező: John McTiernan amerikai direktor, aki a nyolcvanas-kilencvenes években élte karrierje fénykorát. Olyan népszerű akcióklasszikusokat köszönhetünk neki mint a Ragadozó, a Die Hard két része, a Vadászat a Vörös Októberre, Az utolsó akcióhős vagy a Thomas Crown ügy.
Ki játszik benne: A német származású Bruce Willis, akinek máig John McClane a leg(el)ismertebb szerepe, pedig temérdek akció- és egyéb műfajú filmben szerepelt (Az utolsó cserkész, Hatodik érzék, Az ötödik elem, Armageddon, Ponyvaregény, Grindhouse, Sin City, csak hogy az ismertebbeket említsük). Willis mellett felbukkan még a filmben egyik kedvenc karakterszínészem, Alan Rickman illetve Bonnie Bedelia is.
Mi a sztori: Karácsonyi parti a Nakatomi-toronyház harmincadik emeletén. A buli javában tart, amikor egy terroristákból álló csapat váratlanul elfoglalja az egész épületet, és túszul ejti az alkalmazottakat illetve az ottan ünneplő embersereget. A rendőrség nagy erőkkel kivonul, azonban nem is sejtik, hogy egy az épületben tartókodó new yorki zsaru, egy bizonyos John McClane, egyszemélyes hadjáratba kezdett, hogy kimenekítse feleségét és a többi túszt a bűnözők karmai közül…
Értékelés: Jó sok éve láttam már ezt a filmet, épp ideje volt előszedni. Márcsak azért is, mert nem vagyunk elkényeztetve mostanában minőségi akciókkal, meg egyébként is vágytam egy kis nosztalgiára.
És hát igen, még mindig Bruce a legnagyobb csávó! :) Emberünk ezzel a filmmel (meg az utána következő folytatásokkal) végérvényesen bevonult az akciósztárok panteonjába. Mindenféle klisé és túlzás ellenére (McClain egy koszos trikóban egymaga kinyír egy csapat terroristát) nagyon jól szórakoztam most is, pedig már láttam vagy ötször ezt a filmet. Bruce hihetetlen cool tud lenni, ha akar - mást nem is tudnék elképzelni erre a szerepre! És igen, Simlis és a szende ide vagy oda, a csávó karrierje itt indult be igazán: emberünk a fanyar humorú, életunt, feleségét megmentő new yorki zsaru szerepével (amelynél aztán később kidomborították McClain önpusztító, alkesz, cigifüggő oldalát is…:) ) szó szerint megfogta az isten lábát.
A film igazi klasszikussá vált, és még mai szemmel is simán nézhető. A nyolcvanas években vagyunk, viszont meglepő módon az ekkortájt készült produkciókkal ellentétben a főellenség itt nem orosz, hanem német: konkrétan egy csapat rosszfiú, akik egy “laza” hatszáz millás rablást leplezvén politikai terroristáknak adják ki magukat, és megszállnak egy toronyházat (a sors iróniája, hogy ez a terroristás felütés mostanság aktuálisabb mint valaha, és a producerek még mindig előszeretettel építenek rá - lásd a műfaj egyik alapkövét, a 24-et).
Az unrated változatot néztem, szóval hálistennek nem volt tökörészés a vágóollóval: van itt főbelövéstől kezdve aszfaltba becsapódáson át yippie-kay-jay motherfucker-ig minden ami kell. Viszont most láttam először eredeti nyelven, és bizony be kell vallanom, hogy akármennyire is feliratpárti vagyok, itt tényleg hiányzott a Vass Gábor féle klasszikus szinkron, annyira megszoktam anno. Korábban ugyanis tévén meg videón csak a szinkronos változatokhoz volt szerencsém, és most így eredeti nyelven újranézve, Bruce fiatalkori hangját az istennek nem bírtam megszokni.
Az akciójelenetek zúznak mint állat: az a jelenet, amikor Bruce egy szál tömlőbe kapaszkodva, egészségesen szentségelve leveti magát a Nakatomi-toronyház tetejéről, az még mai szemmel nézve is cool. :) Vagy a film végi robbanást is durván látványosan sikerült megoldaniuk a készítőknek (pedig, még egyszer hangsúlyoznám, ‘88-as filmről van szó, szóval sok high-tech cucc meg számítógép nem igazán állt az effektes stáb illetve McTiernan rendelkezésére).
A Bruce-t támogató mellékszereplők nagyon jól lettek kicastingolva. Először is itt van a főellent alakító Alan Rickman, aki úgy kábé Hollywood egyik leginkább méltatlanul alulértékelt színészzsenije, és aki korántsem akciófilmekkel csinált magának karriert (tessék csak megnézni az eddigi munkásságát). Emberünk Hans Gruber szerepében, ha kell kellően tenyérbemászó és jómodorú úriember, ha meg nem, akkor meg egy hidegvérű, elborult agyú, elmebeteg pszichopata. Komolyan mondom, néhány jelenetben bizony a hideg rázott ki tőle.
Bruce csaja, Bonnie Bedelia is hasonlóan jó választás: nem egy klasszikus értelemben vett szépség, és sokkal természetesebb karakter mint bármely napjainkbeli akciófilmbe beválogatott szöszi a főhős oldalán. De ugyanilyen szimpatikus figura a múltja miatt önmagával vívódó járőr, vagy a limuzinus csávó, akik mind-mind segítenek Bruce barátunknak a rosszfiúk számának redukálásában.
A direktor a nyolvanas-kilencvenes évek egyik legnagyobb akciórendezője, John McTiernan, akinek ez még ugyan csak a harmadik filmje volt, de már itt kellő tapasztalattal rendelkezett (ne felejtsük el, elvégre Svarcit irányította egy évvel korábban a Ragadozóban). Sajnálom, hogy a pasas mostanában eltűnt, mert jelen produkciót leszámítva is voltak király akciófilmjei (többek között a Die Hard harmadik részét is ő dirigálta).
A vágás, az akciójelenetek kivitelezése és a kameramunka végig profi, bár ez utóbbi annyira nem meglepő, hiszen a szakma egyik legjobb operatőre, a holland Jan de Bont felelt érte. Sajnos ő is lecsúszott mostanság, egy időben átnyergelt a rendezésre (több-kevebb sikerrel, lásd Speed és a Tomb Raider Angelina Jolie-val), de már vagy öt éve nem csinált semmi érdemlegeset (elvileg jövőre jön egy újabb produkcióval).
A Drágán add az életed a nyolvanas évek talán legjobb akciófilmje. Minden eksönfetisiszta számára kötelező látnivaló (bár nem hiszem, hogy sokan lennének Magyarországon, akik még nem találkoztak volna ezzel a darabbal legalább egyszer). Mindenféle túlzása és valószerűtlensége ellenére kiemelkedően magas szórakoztatófaktorral rendelkező film, mely máig mérföldkőnek számít az akciófilmek történetében. 8.5/10
Die Hard 4. első 10 perc
A 20th Century Fox Japan kiszivárogtatta a Die Hard 4. első néhány percét két klip formájában a Yahoo japán oldalán. Íme a közvetlen link a lejátszáshoz (nagy vagy közepes felbontásban).