Címke: akció
Filmmánia: Avatar
Na akkor az IMAX-es élménybeszámoló után Avatar még egyszer. Spike kolléga szintén megírta a véleményét James Cameron legújabb rendezéséről, így most az ő részletes beszámolója, illetve Cameron eddigi karrierjének átfogó háttérelemzése következik.
Előre szólok mindenkinek, vigyázat, hosszú lesz! – jamesb
* * *
Ki a rendező: James Francis Bacon Cameron 1954. augusztus 16-án született Kanadában, Ontario államában, Kapuskasing városkájában, Shirley - művészi hajlamokkal megáldott ápolónő - és Phillip Cameron villamosmérnök fiaként. Fivére, Mike, később kaszkadőr lett, testvére filmjeiben is szerepelt. Chippawa városkájában nőtt fel, nem messze a Niagara-vízesésétől. A Stamford Kollégiumban kezdte meg a tanulmányait, majd a család 1971-ben Kaliforniába, Fullerton városába költözött. James a Fullertoni Kaliforniai Állami Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol angolt és fizikát tanult. Amint ideje engedte, minden alkalmat megragadott, hogy a Dél-Kaliforniai Egyetem (USC) filmarchívumát meglátogassa. Számos ember meglepetéssel fogadta a hírt, hogy a kiterjedt természettudományi ismeretek helyett filozófia szakon tanult tovább 1973-ban. Miután kimaradt az egyetemről, tanulmányai folytatása helyett számos állást vállalt; volt teherautósofőr is, és szabadidejében rengeteget írt. Amikor 1977-ben látta George Lucas világhírű filmjét, a Csillagok Háborúját, otthagyta az állását, és elhatározta, hogy a filmvilágban szakosodik tovább. Syd Field, népszerű amerikai író egyik könyvének elolvasása után elhatározta, hogy két barátjával - az egyikük Randall Frakes volt - készítenek a mű inspiráló hatására egy művészi, tudományos és fantasztikus rövidfilmet, amelynek a forgatókönyvét tíz perc alatt írták meg. Pénzt kölcsönöztek a produkcióhoz, béreltek egy fényképezőgépet, lencséket, filmkészleteket, stúdiót, és végül egy 35 mm-es kamerával rögzítették az alkotásukat, az 1978-as Xenogenesis című sci-fit, amely Cameron első rendezett rövidfilmje lett, és első forgatókönyvírói munkája is egyben. Azonban talán a legfontosabb, hogy egy igazi korai Cameron-zsengével van dolgunk, melyben felfedezhetjük az életmű későbbi darabjainak csíráit, akár motívum-, akár konkrét jelenetszinten, emellett pedig Cameron számos korábbi klasszikus alkotásból merített inspirációt: többek között a Fritz Lang-féle, 1927-es Metropolis geometrikus vonalak segítségével kialakított látványvilágából, vagy az 1933-as King Kong kulcsjelenete, a T-Rex és az óriásmajom közötti konfrontálódás is visszaköszön figyelemreméltó sci-fijében (filmjében ez ember és robot között zajlik, igaz átértelmezve), egyfajta tisztelgésképpen az örökzöld alkotások és a trükkfilmezés legnagyobb alakjai előtt. Hogy értsék, hogy hogyan lehet működtetni egy kamerát, szétszerelték azt, és az első fél napot a rendezés ideje alatt annak tanulmányozására szentelték. Tovább»
Avatar + IMAX beszámoló 2 in 1
Na szóval emberek, ha már 3D, akkor a tavalyi U23D-s poszthoz hasonlóan egy újabb rendhagyó IMAX élménybeszámoló következik, ezúttal az Avatar kapcsán (nem mondod?).
De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük talán azzal, hogy mindig is bírtam James Cameron munkásságát. Először is ott volt ugyebár az Alien 2., amely minimum akkora közönség- és kasszasiker lett, mint az első rész (bár a többi már felejtős szvsz), vagy A mélység titka, amely a nyolcvanas évek egyik leginkább alulértékeltebb sci-fije, és meg merem kockáztatni, hogy a rendező úr egyik legjobbja (na de most őszintén, készített-e már ez a pasas egyáltalán szar filmet?).
Utána aztán érkezett egymás után bősz iramban a Terminator saga első két része, amelyek nem túlzás, az akció-sci-fi műfajának talán legnagyobb klasszikusai lettek (pár hónapja néztem újra mindkettőt nosztalgiázás gyanánt, és még mai szemmel nézve is ütött, pedig már a második felvonás is lassan 20 éves alkotás). Tovább»
Filmmánia: Surrogates (Hasonmás)
Bruce Willis visszatér… Surrogates kritika.
Surrogates (2009)
“How do you save humanity when the only thing that’s real is you?”
Ki a rendező: Jonathan Mostow, amerikai rendező, producer és forgatókönyvíró. 1961. november 21-én született Connecticut államban, Woodbridge városkájában. A Harvard Egyetemen megszerzett diplomája után Mostow, az American Repertory Company és a New Yorki- székhelyű Lee Strasberg Theatre and Film Institue nevezetű intézményekben folytatta tanulmányait. Számos rövid- és dokumentumfilmet, valamint zenés videót készített, mielőtt elkészült volna 1989-ben első komolyabb rendezése, a Beverly Hills Bodysnatchers című vígjáték. Ezt követte 1991-ben a Flight Black Angel c. akcióthriller. Mindkét fim esetében a produceri és a forgatókönyvírói feladatkört is ellátta.
1997-ben következett a Kurt Russel főszereplésével készült, a jegypénztáraknál akkoriban igen sikeres a Félelem országútján című thriller, amellyel Mostow bizonyította a műfaj iránti fogékonyságát. Ezután kapcsolatba lépett egy forgalmazó cég vezetőjével, Hal Lieberman-nel és az Universal-lal, amelyekkel közösen egy négyéves szerződést írt alá.
Több évig készült a Játsz/ma című krimi-thriller produkcióra, amelynek főszerepére Kyle MacLachlan-t és Bridget Fonda-t szerette volna megnyerni, azonban egyéb okokból kifolyólag végül David Fincher kapta meg a direktori széket, Michael Douglas-szal és Sean Pennel a főbb szerepekben, míg Mostow vezető producere lett a filmnek.
2000-ben, az U-571 című tengeralattjárós alkotásban ismét együtt dolgozott volna Douglas-szel, de a színész konfrontálódásaik miatt végül kiszállt a projektből, és többek között Harvey Keitel és Bill Paxton kapták meg a főszerepeket. A film meglehetősen sikeres lett - a szkriptet ismételten Mostow jegyezte - mind a kritikusok (Rotten Tometoes: 68%) és a nézők (77 millió dolláros gyártási költség, 127 milliós bevétel) körében.
2003-ban karrierje csúcsára ért, hiszen megrendezhette eddigi pályája kétségtelenül legnívósabb filmjét, a legendás Terminátor saga harmadik részét, a Gépek lázadását. A film megosztotta a rajongókat és a kritikusokat is egyaránt, de kétszeresen is megtérítette a büdzsé költségeit, így mondhatni sikeres lett, igaz korántsem olyan mértékben, mint a kultikus két első rész. Tovább»
Filmmánia: G.I. Joe - The Rise of Cobra (G.I. Joe: A kobra árnyéka)
Spike kritikája a G.I. Joe című akciószösszenetről.
G.I. Joe: The Rise of Cobra (2009)
“Evil Never Looked So Good”
Ki a rendező: Stephen Sommers, amerikai születésű rendező és forgatókönyvíró. 1962. március 20-án született Ohio államban, Dayton városában, gyermekéveit Minnesotában töltötte. 1980-ban a Saint’s John Egyetemen, Minnesota államban, Collegeville városában az egyik, míg Spanyolországban, a Sevillai Egyetemen a második diplomáját is sikeresen megszerezte. Ezután négy évet töltött el különböző színházi csoportokban és rockbandákban, átszelve egész Európát. Végül visszatért az Egyesült Államokba, Los Angelesbe költözött, ahol három éven keresztül tanult a USC School of Cinematic Arts nevezetű intézményben, amely Amerikai legrégebbi és egyben legnagyobb filmszakos egyetemén. Megszerezte harmadik egyetemi diplomáját is, és rendezője és írója is volt a Perfect Alibi című rövidfilmnek, amelyért díjazásban is részesítették. Itt ismerkedett meg Bob Ducsay-jal is, aki azóta is szervesen segédkezik filmjeinél, mint szerkesztő.
A Perfect Alibi sikere segített neki több független finanszírozót is szerezni, amelynek hála megrendezhette élete első komolyabb filmjét, az úgynevezett „tinédzserversenyzős” filmet, a Catch Me, If You Can-t, amelyet St. Cloud városában forgatott, 80 ezer dolláros büdzséből. Alkotása bizonyította tehetségét, hiszen a Cannes-i Filmfesztiválon nem kevesebb, mint 7 millió példány kelt el művéből, és később videón is debütált az Államokban.
Négy évvel később az anyagi helyzete is veszélybe került, így megírta és megrendezte Mark Twain, amerikai író világhírű novellájának feldolgozását, az Adventures of Huck Finn-t 1993-ban, a Disney égisze alatt, a főszerepben Elijah Wood-dal. Ezt követte 1994-ben egy szintén Disney film, a Dzsungel könyve, Rudyard Kipling, angol Nobel-díjas író örök érvényű klasszikusának egy újabb adaptációja. Még ebben az évben megrendezte a Gunman c. akcióvígjátékot, majd rá egy évvel, azaz 1995-ben következett a The Adventures of Tom and Huck című Disney film, amelynek szintén írója és producere is volt. 1998-ban egy másik műfajban is kipróbálta tehetségét, ez volt a Deep Rising c. horrorfilm, a főszerepben Treat Wiiliamsszel és Famke Janssennel, a Hollywood Pictures berkein belül. 1999-ben megrendezte élete talán máig legnagyobb sikerű és bevételt termelő akció-kaland-fantasy filmjét, a Múmiát, amely az 1932-es klasszikus film azonos című adaptációja volt; két Saturn Award jelöléssel honorálta munkásságát az Academy of Science Fiction, Fantasy & Horror Films, a Legjobb rendező és a Legjobb író kategóriákban. 2000-ben, az alkotás sikerén felbuzdulva ezt követte 2001-ben a Múmia visszatér, majd 2002-ben a Skorpiókirály c. ún. sequel, azaz előzmény, amely kronológiailag a folytatás előzményének volt tekinthető, de már jóval kisebb bevétellel és népszerűséggel. Tovább»
Filmmánia: Crank 2. - Magasfeszültség
Jason Statham ismét felpörög… Crank 2. kritika.
Crank: High Voltage (2009)
“He was dead…But he got better.”
Ki a rendező: A Mark Neveldine és Brian Taylor páros, akik korábban színészkedésből, operatőrködésből és videoklipek rendezéséből éltek (mily meglepő). A ő nevükhöz fűződik a Crank első része, valamint a Pathology című borzadály is. Hamarosan érkeznek a Gamer-rel – Isten minket úgy segéljen.
Ki játszik benne: A korábban szebb napokat látott Jason Statham, akit anno még Guy Ritchie fedezett fel (A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, Blöff). Azóta emberünk számos akciófilmben játszott több-kevesebb sikerrel (A szállító, Az olasz meló, Crank, Banki meló, Halálfutam, ilyesmik), de ha ilyen produkciókban folytatja, mint ez a mostani, akkor ebből nem lesz egyhamar Bruce-karrier.
Mi a sztori: Csávó placcsan egyet, csúnya bácsik elveszik a szívét, ő meg visszaszerzi… Komoly sztori, mi?
Értékelés: Hát izé. Azt hiszem, nem leszek kíváncsi a következő Neveldine/Taylor “videoklipre”, bármi is legyen az, mert ez a Crank 2. valami übergáz (pedig rohadtul ki vagyok már éhezve egy jóféle akciófilmre).
Anno az első rész még úgy ahogy nézhető volt, nem mondom, hogy marhára tetszett, de agyatlan szórakozásnak elment. Majd miután a becses rendezőpáros tavaly elkészítette a bűnrossz Pathologyt, és felnyomta bennem a pumát rendesen, már sejteni lehetett, hogy itt valami nincs rendjén. Mégis naivan úgy gondoltam, hogy miután a Pathology horror, elképzelhető, hogy ez a műfaj nem fekszik a mélyen tisztelt rendező uraknak, de ettől még tudnak király akciófilmet gyártani. Tovább»