Címke: 9/10
Avatar + IMAX beszámoló 2 in 1
Na szóval emberek, ha már 3D, akkor a tavalyi U23D-s poszthoz hasonlóan egy újabb rendhagyó IMAX élménybeszámoló következik, ezúttal az Avatar kapcsán (nem mondod?).
De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük talán azzal, hogy mindig is bírtam James Cameron munkásságát. Először is ott volt ugyebár az Alien 2., amely minimum akkora közönség- és kasszasiker lett, mint az első rész (bár a többi már felejtős szvsz), vagy A mélység titka, amely a nyolcvanas évek egyik leginkább alulértékeltebb sci-fije, és meg merem kockáztatni, hogy a rendező úr egyik legjobbja (na de most őszintén, készített-e már ez a pasas egyáltalán szar filmet?).
Utána aztán érkezett egymás után bősz iramban a Terminator saga első két része, amelyek nem túlzás, az akció-sci-fi műfajának talán legnagyobb klasszikusai lettek (pár hónapja néztem újra mindkettőt nosztalgiázás gyanánt, és még mai szemmel nézve is ütött, pedig már a második felvonás is lassan 20 éves alkotás). Tovább»
Filmmánia: Paranormal Activity
Jön a démon, oszt nem kímél, hehe… Paranormal Activity kritika.
Paranormal Activity (2007)
“What Happens When You Sleep?”
Ki a rendező: Oren Peli, izraeli születésű rendező és forgatókönyvíró, akinek ez a bemutatkozó munkája (de még milyen). A csávó korábban videojáték designerként tevékenykedett.
Ki játszik benne: Egy Katie Featherston és egy Micah Sloat nevezetű jóember. Amatőr, kezdő színészek mindketten, egyikük sem rendelkezik kiterjedt filmes tapasztalatokkal.
Mi a sztori: A két főszereplő, Katie és Micah, nyugodtan élik életüket, amíg furcsa dolgok nem kezdenek történni a lakásukban. Katie-t gyermekkora óta egy rosszindulatú, láthatatlan entitás kísérti, és a csaj szerint a rejtélyes kísértet felelős a fura történésekért. Micah persze baromságnak tartja az egészet, de azért később vásárolnak egy kézikamerát, és éjszakára bekamerázzák a szobát, hátha sikerül valamilyen paranormális tevékenységet rögzíteniük. Mikor kiderül, hogy bizony, igen, Micah először egész szórakoztatónak találja az egészet, de a dolgok hamar kezdenek bedurvulni, mikor a “látogató” egyre agresszívabbá válik…

Értékelés: Oké, szóval, aki nem szeret sokat olvasni, annak itt a lényeg: a Paranormal Activity az év horrorfilmje. Igen, így van, hosszú idők óta az első olyan komolyan fosatós alkotás, amelynek késő esti megtekintése után éjjel nem bírtam elaludni (bár ez utóbbi nem tudom mennyire pozitívum). A lustáknak felesleges is tovább olvasni, tessék inkább megnézni a filmet a moziban, vagy kérni itten. Tovább»
Filmmánia: The Boat That Rocked (Rockhajó)
Kalózrádió a tengeren… Rockhajó kritika.
The Boat That Rocked (2009)
“1 Boat. 8 DJs. No morals.”
Ki a rendező: Az új-zélandi Richard Curtis, aki elsősorban nem rendező, így inkább írói munkássága révén jegyezhettük meg a nevét. A Rockhajó - mint második rendezése - a romantikus vígjátékok egyik legnagyobbikának, az alap karácsonyi szerelmes történetnek, az Igazából szerelemnek a követője. Emellett még olyan filmek forgatókönyvei kerültek ki Curtis kezei közül, mint a Négy esküvő, egy temetés (1994), a Bridget Jones naplója (2001), vagy a kevésbé sikeres Mr. Bean nyaral (2007).
Ki játszik benne: Egy sokszereplős filmről van itt szó, kérem szépen. A Rockhajó olyan sztárokat vonultat fel, mint Bill Nighy (Igazából szerelem, Underworld sorozat, Vaskabátok, Valkűr), Kenneth Branagh (Vadiúj vadnyugat, Harry Potter és a titkok kamrája), Nick Frost (Haláli hullák hajnala, Vaskabátok). Továbbá felbukkan még a filmben Philip Seymour Hoffman, Rhys Ifans és Gemma Arterton is. A nevek önmagukért beszélnek, nem gondolom, hogy itt le kéne ragadnom.
Mi a sztori: Történetünk 1966-ban játszódik, a brit popzene fénykorában, amikor is az emberek mindössze csak heti két órában hallgathatták kedvenceiket a kereskedelmi rádiókban. Viszont ahogyan az lenni szokott, a meglévő űrt betöltendő, kalózrádiók jöttek létre - az egyik legnagyobb ilyen pedig egy hajón, a tengeren állomásozott.
Carlt az anyja erre a hajóra küldi, abban a hitben, hogy itt majd a nagybátyja, Quentin jól megneveli a srácot. Quentin azonban történetesen a „Rádió Rock” főnöke, így az ifjú nevelés helyett teljesen mást kap: végignézi a két legnagyobb DJ rivalizálását, megtudja ki az igazi apja, érdekes sztorikat hall, megismeri a kormány kalózellenes politikáját, megtapasztalja az öröm és a szomorúság érzését, kellemes és kínos helyzetekbe kerül, valamint szembesül a Rock ’n’ Roll őrületével, illetve annak örök létezésével. Tovább»
Filmmánia: Bad Lieutenant (Mocskos zsaru)
Szent Pál New Yorkban… Mocskos zsaru kritika.
Bevezetés
Szent Pál a Biblia és a történelem tanúsága szerint nem volt mindig hithű keresztény. Sőt, mint ismert, nagy keresztényüldöző volt, s egy damaszkuszi út során szólt hozzá az Úr, mely élmény hatására az új vallás legbuzgóbb terjesztője lett.
A Mocskos zsaru főhőse és címszereplője is ilyen, habár ő nem üldözi a keresztényeket, de drogügyletei, valamint rendőr létére rendkívül agresszív és öncélú akciói inkább sodorják a bűnözők oldalára. Ám a film során végig érezzük, hogy már közel a „pálfordulás”, hiszen ez az élet így tarthatatlan.
Eme megtérés történetét nem is olyan régen láthattuk a film+ egyik új rovatában (Mesterek éjszakája), s minden tekintetben meglepetésként hatott a csatorna eddigi főleg B-kategóriás műsorai között.
Bad Lieutenant (1992)
“Gambler. Thief. Junkie. Killer. Cop.”
Ki a rendező: Abel Ferrara soha nem tartozott az élvonalbeli rendezők közé, legalábbis nevével nem találkozhatunk oly’ gyakran, mint más, manapság felkapott alkotókéval. Habár vannak kultfilmjei, mégis sokak számára neve ismeretlenül csenghet.
Ennek oka stílusában keresendő, hiszen közel sem egy klasszikus tömegfilmes „mesteremberrel” van dolgunk, hanem egy komoly, markáns stílussal rendelkező szerzőt ismerhetünk meg Ferrarában. Igaz, a ’70-es és a ’80-as évekbeli filmjei még többnyire exploitationök voltak, tehát a durva „erőszak és erotika”-párosra építettek. Ilyen a The Driller Killer (1979) vagy a Mrs. 45 (1981). Persze ezek még csak amatőrfilmes szárnypróbálgatások voltak, későbbi, markáns stílusa csak a ’80-as évek végétől alakult ki. Ám nem szabad lebecsülni e korai exploitation filmjeit sem, hiszen kultstátuszához ezek pozitív visszajelzései vezettek. Nélkülük nem készülhetett volna el a New York királya (King of New York, 1990) vagy A temetés (1996) sem.
Filmjeiben sokszor visszatérő elemek a drog, a függőség, a városi, lepukkant gettók képei, a tényleg mocskos bűnözők (mindenféle pátosz nélkül), az erős stilizáció, a lassú filmtempó, valamint az epizodikusság is. Emellett pedig sokszor nyúl keresztény témákhoz, történeteiben jellemzők a Saul-hősök szerepeltetése. Például egyik leghíresebb és sokakat megosztó alkotása, a Menekülés a pokolból (The Addiction, 1995) sajátosan hozza össze a drogfüggőséget és a vámpírlétet, ahogy a New York királyának is központi témája a fehér por. Tovább»
Filmmánia: Rambo (First Blood)
Egyszemélyes háború Sly vezényletével… Rambo kritika.
First Blood (1982)
“The a man who’s the best, with guns, with knives, with his bare hands. A man who’s been trained to ignore pain, ignore weather, to live off the land, to eat things that would make a billy goat puke.”
Ki a rendező: A direktori székben Ted Kotcheff ül, aki annak ellenére, hogy neve sokak számára ismeretlenül cseng, szakmájában mégis elismertnek számít.
A kanadai származású rendező pályafutása az ’50-es években, Angliában kezdődött, ahol televíziós, valamint színházi rendezőként dolgozott, s két munkáját is Emmy-díjjal tüntették ki. Filmes karrierje is itt bontakozott ki (fontosabb darabok a Two Gentlemes Sharing, valamint az Outback), ám 1972-ben visszatért szülőhazájába, ahol elkészítette a The Apprenticeship of Duddy Kravitz című könyv adaptációját, amely számos díjat nyert, és sokan minden idők legjobb kanadai alkotásának tartják.
Legismertebb műve azonban kétségtelenül a Rambo: First Blood, amellyel bankot robbantott, és végleg beírta magát a filmes szakma történelmébe.
Ki játszik benne: A főszerepben Sylvester Stallone tündököl, akit senkinek nem kell különösebben bemutatnom. A nyolcvanas-kilencvenes évek egyik legnagyobb akciósztárja, aki hírnevét a Rocky-, illetve a Rambo-sorozattal alapozta meg, és aki elsősorban a magányos, olykor kirekesztett akcióhősök megformálásával vált ismertté. Karrierjében a klasszikus filmeken kívül (Cliffhanger, Cobra, Bérgyilkosok, A pusztító) sajnos baklövések is találhatóak (Oscar, Állj vagy lő a mamám, Dredd bíró), azonban az elmúlt években Sly ismét magára talált: két kiváló filmmel már megajándékozott minket, és én bizakodva tekintek a The Expendables felé is. Tovább»













