Címke: 8.5/10
Ramin Bahrani: Man Push Cart és Chop Shop
Na ez az a poszt lesz az, amit valószínűleg senki nem fog elolvasni, de nem érdekel, erről a rendezőről és erről a két filmről akkor is írnom kell.
Ramin Bahrani nevével akkor találkoztam életemben először, amikor tavalyelőtt szeptemberben kinn voltam a Velencei Fimfesztiválon, és ösztönösen, pusztán sztori alapján kiszúrtam a Goodbye Solo című filmjét, mint potenciális megnézendő alkotást, beültem rá, és bizony elég rendesen beütött (részletes kritika itt), és a fesztivál egyik legnagyobb élménye lett számomra. Ezzel valószínűleg nem csak én lehettem így, mivel a film nem sokkal később elnyerte a Velencei Filmfesztivál közönségdíját, és a Nemzetközi Filmkritikusok Szövetségének (FIPRESCI) legjobb rendezői díját. Tovább»
Filmmánia: Repulsion (Iszonyat)
Iszonyat? Igen is, meg nem is… (mi van?) Repulsion kritika.
Repulsion (1965)
“I must get this crack mended.”
Ki a rendező: Roman Polanski, aki pedofilkodott egy kellemeset a hetvenes évek alkonyán, majd lelépett az USA-ból az ítélethozatal elől. Most meg harminc évvel később, mindenki nagy csodálkozására, a bulvármédia ízesen-kéjesen csámcsog az ügyön, miután emberünkre ismét rá akarják húzni a vizes lepedőt (meglepő, mi?).
Aztán, hogy ez gáz-e vagy sem, abba inkább ne menjünk bele, mert messzire elkalandoznánk.
Ki játszik benne: Catherine Deneuve, aki minő meglepetés, valóban tud játszani (fene se gondolta volna), és nem csak szépségével hódítja el rajongói szívét. A francia filmek nagyasszonya olyan el(ismert) filmekben szerepelt korábban, mint az Utolsó metró, az Indokína, A Vendome tér asszonya, a 8 nő, na és persze aktuális filmajánlónk tárgya, az Iszonyat.
Mi a sztori: A magának való, szépségbizniszben nyomuló, manikűrös csaj egyedül marad a szép nagy apartmanban, miután a nővére lelép a csávójával külföldre.
Ez eddig kérem szépen, nem lenne probléma, a bajok ott kezdődnek, amikor hölgyeményünk az egyformán monoton napok lassú haladtának, a kínzó egyedüllétnek, a nem éppen stabil személyiségének, na és persze (persze?) saját elnyomott szexuális frusztrációjának köszönhetően lassan, de biztosan kezd becsavarodni. De nem ám akárhogyan… Tovább»
Retro horror a legigényesebb fajtából - Drag Me To Hell
Na szóval ez a film lenne itten a londoni kiruccanásom másik jelentős mozis állomása. Egyszerűen nem bírtam megállni, hogy meg ne nézzem: a trailer megtekintése óta ugyanis ez volt az első igazán várós horror nálam idén.
Az Odeon Mezzanine moziban néztem szintén a Leicester Square-en. Ez valamivel kisebb mozi mint az Odon Covent Garden, de szerencsére nem voltunk túl sokan a teremben (kábé 60-an - a Moon-nal ellentétben a Drag Me to Hell ugyanis nem számít errefelé újdonságnak, mivel május 27. óta országszerte játsszák a mozik). Tovább»
Sam Rockwell az űrbe látogat - Moon
Na szóval mint tudjátok, néhány nappal ezelőtt Londonba látogattam (mintha hazatértem volna, egyszerűen imádom azt a várost), ezért úgy döntöttem, hogy ha már ott vagyok, akkor két legyet ütök egy csapásra: egyrészt kipróbálom, milyen is beülni egy felsőkategóriás moziba Nyugat-Európa egyik legnagyobb metropoliszában, másrészt pedig jó filmfanatikushoz méltóan megpróbálom becserkészni az általam már régóta várt Moon londoni premierjét a West Enden (egészen pontosan a Leicester Square melletti Odeon Covent Garden moziban).
Nos örömmel jelenthetem, hogy az akciót sikeresen végrehajtottam, pedig paráztam tőle rendesen, hogy július 17-re nem kapok jegyet, vagy valami váratlan dolog közbejön, és jegelhetem az egészet.
Milyen érzés beülni egy multiplexbe Londonban? Hm, röviden szólva: király. Bővebben? Nagyon király. :) Na de komolyra fordítva a szót, rengeteg mozi van a Leicester Square környékén (csak ezen a téren vagy 4 mozit számoltam össze egymás mellett), és én mindössze csak kettőt próbáltam ki. Mindjárt mondom is, hogy milyen volt, csak előbb gyorsan megmutatom, hogy mely mozikat fedeztem fel a környéken. Tovább»
Filmmánia: Slumdog Millionaire
Csávó nyer húsz millát a népszerű kvízműsorban, de egyáltalán nem érdekli a pénz… Slumdog Millionaire kritika.
Slumdog Millionaire (2008)
“Jamal Malik is one question away
from winning 20 million rupees.
How did he do it?
A. He cheated.
B. He’s lucky.
C. He’s a genius.
D. It is destiny.”
Ki a rendező: A brit születésű Danny Boyle, akinek legismertebb munkája a Trainspotting nevezetű kult alapvetés. De ezen kívül még olyan ismert munkákat köszönhetünk az immár 53 éves direktornak mint a Sekély sírhant (nem láttam), A part (az első fele klasszik, a második már nem annyira), a REC egyik ihletőjének számító 28 nappal később (szintén alap), illetve a Napfény (nem rossz, de nem is kiemelkedő).
Ki játszik benne: Boyle jórészt noname indiai színészeket castingolt be a Slumdog-ba, sőt a három gyerekszereplőt egyenesen az indiai nyomornegyedek mélyéről szedte össze. Egyedül a főszereplő srácot alakító londoni születésű Dev Patel lehet ismerős a sorozatfanoknak, ő a Skins című brit dramedy-ben játszik.
Mi a sztori: Nyomornegyedből származó fiatal srác Indiában megnyeri a helyi Legyen Ön is Milliomos-t, a dolog azonban felettébb gyanús, mivel minden kérdést fejből vágott. Vizsgálat indul, mely során hamarosan kiderül, hogy a srácot tulajdonképpen nem is érdekli a fődíj, csak a szerelmét szeretné megtalálni… Tovább»