Rovat: Vélemény
Néhány keresetlen szó a 13 Tzameti újrájáról
Hihetetlen, miket nem olvas az ember…
Elöljáróban annyival kezdeném, hogy tavaly áprilisban a Művész moziban láttam egy bizonyos 13 Tzameti nevezetű francia thrillert, ami jónéhány napra rendesen kiütött. Meglepően eredeti, kreatív és innovatív neo noir volt ez olyan szinten egyedi feszültségteremtéssel és ezt támogató vérprofi vágástechnikával, hogy szó szerint lehidaltam tőle (tessék csak megnézni az alábbi jelenetet, ami egyszerűen kurva jól van összerakva).
Pedig első pillantásra nem kifejezetten nézőbarát filmnek tűnik: fekete-fehér, franciául beszélnek benne, full minimálköltségvetésű indie, amatőr színészek (a főszereplő csávó például a rendező bácsi öccse). Mégis a végeredmény egy újabb példa arra, hogy némi kreativitással, egyszerű kútfőból is kiváló filmeket lehet készíteni (nem kell hozzá Hollywood és celebparádé).
Maga a film eléggé elborult sztorival rendelkezik: Sébastien, a fiatal emigráns csávó építkezésen dolgozik egy családnál, ahol Godon, a családfő váratlanul kinyiffan. Az özvegy közli a sráccal, hogy sajnos nincs lóvé, nem tudják kifizetni a bérét. Sébastien nem sokkal később kihallgat egy beszélgetést az özvegy és Godon egyik haverja között, melyből kiderül, hogy a pasas valami rejtélyes rendezvényre igyekezett, ahol nagyon-nagyon sok pénzt lehet keresni. A fiatal Sébastien gondol egyet, miért is ne: lenyúlja a meghívólevelet a mellékelt vonatjeggyel együtt, és Godon-nak kiadva magát elmegy arra a bizonyos rendezvényre, amelyről hamarosan kiderül, hogy vállalkozó szellemű jóemberek illegális gyülekezete, ahol a nagy lóvéval kecsegtető szerencsejáték neve orosz rulett, és a tét a jelentkezők saját élete…
Na szóval ezt a filmet forgatják most újra Amerikában olyan nevekkel mint Mickey Rourke, Jason Statham, Sam Riley és 50 Cent, rendezőnek pedig az eredeti film direktorát, Géla Babluani-t kérték fel.
Hát nem is tudom erre most mit mondjak. A zsigereim azt súgják, hogy nem kéne ehhez hozzányúlni, mert a 13 Tzameti úgy tökéletes, ahogy van: egyszerűen vétek lenne remake-elni.
Másrészt viszont, nem biztos, hogy automatikusan gagyi lesz az amerikai változatból, elvégre - mint láthattuk korábban - az osztrák Michael Haneke is többé-kevésbé sikeresen keveredett ki saját filmjének újrájából. Ha a 13 Tzameti-t is hasonló módon jelenetről-jelenetre újraforgatják, akkor az alapanyagnak köszönhetően abból nagy szar már nem lehet. Viszont a kérdés kapásból adódik: akkor most ennek így ilyen formában mi értelme, azt leszámítva, hogy a jóllakott napközisre emlékeztető átlagamerikai színes-szagos angol nyelvű produkciót élvezhet egy new yorki multiplexben többek-között 50 Cent gyilkos előadásában.
Csak ugyanazt tudom ajánlani az amcsiknak is, mint amit most itt nektek: hagyjátok a francba a remake-et, és tessék inkább megnézni az eredetit!
Dark Knight-ot akarok!
Pontosítanék: lenyűgöző, feledhetetlen és minőségi Dark Knight élményt szeretnék! Nos ezen kívánságomat mindössze egyetlen - bár nem éppen elhanyagolandó - bibi azért csak beárnyékolja: gyakorlatilag már annyi mindent tudok előre erről a filmről a különböző előzetesek, képek, riportok, kritikák és vélemények garmadájának köszönhetően (pedig még be sem mutatták nálunk, hol van már az az augusztus 7.), hogy rendesen parázok attól, hogy a túlságosan nagy elvárás illetve hype meg fogja ölni a filmélményt. Ráadásul a várakozásokat csak tovább növeli az a tény, hogy a TDK már most a világ legjobb filmje az IMDb-n (9.7/10, 46 915 szavazattal, ki a fene gondolta volna korábban). Sok blockbuster premier nyit egyből a Top 250-ben, de azért ennyire durva átlagot és pozitív kritikaözönt egyik sem szokott produkálni… Tovább»
New York, I Love You gondolatok
Látom már javában forog a Paris, je t’aime folytatása a New York, I Love You, mégis, ahogy a minap elnézegettem az imdb-s adatlapot, találtam egy-két furcsaságot.
Először is, hol a fenébe van Daemon Hill Woody Allen, Zach Braff vagy Park Chan-Wook, akik korábban nevüket adták a készülő projekthez? Rossz előérzetük volt és visszaléptek, elveszett az ötletmuníció, vagy mi? Nem lesz ez így jó, főleg ha a Paris je t’aime impozáns rendezőgárdájára gondolok. Oké, nyilván születhet kiváló film a New York, I Love You-ból (biztosítok mindenkit, hogy én fogok a legjobban örülni, ha így lesz!), de azért mégis, ez a lista kevésbé meggyőző mint ez.
A másik dolog, ami felnyomta bennem a pumpát, hogy mi a jóistent keres ebben a filmben ez a három bájgúnár. Jelenleg ugyanis pontosan ők azok a úriemberek, akikről el nem bírom képzelni, hogy hogyan kerülhettek be a filmbizniszbe (filmbizniszbe?, az még hagyján, színészek hogy lettek egyáltalán?). Érzésem szerint tipikusan annak esete forog fenn, hogy valaki valakijének a valakije jó haverja volt valakinek, aki beprotezsálta kedvenc tinisztárjainkat valamelyik neves rendezőhöz. Nem is igazán a személyükkel van nekem bajom (a magánéletben biztos jófejek, valószínűleg jól elsörözgetnénk, eldumálgatnánk), de ettől függetlenül borzalmas színészeknek tartom őket (innen üzenem, hogy valaki szóljon a triónak, hogy fejezzék abba a hollywoodi ámokfutást, különös tekintettel Mr. LaBeouf-re!). Fogalmam sincs, hogy mi sülhet ki abból, ha ezek hárman, összeteszik amijük van, és forgatnak egy közös flick-ket (sajnos ez jövőre ki fog derülni).
Na de oké, maradjunk pozitívak, ne csak fikázzunk: említsük meg azért, hogy a szereplők között ott lesz Julie Christie, Natalie Portman, John Hurt, Chris Cooper, Ethan Hawke meg Kevin Bacon is. Na meg persze azt se felejtsük el, hogy egyfajta kuriózumként Scar Jo kisasszony és Natalie Portman is itt mutatkozik be először rendezőként. Bennük van minden reménységem!
Szinkron avagy felirat?
Feliratot a népnek! Nos bizony ezen nézetem alapján rendszeresen keveredem vitába ismerőseimmel illetve aktuális mozipartnereimmel, hogy akkor most vajon hogyan jobb megtekinteni egy filmet: szinkronosan vagy feliratosan? Csé szerint például a szinkronnak áll a világ, az ő elmélete szerint vígjátékot feliratosan nézni egyenesen szentségtörés, merthogy a vígjáték az csak szinkronosan jó: csak úgy jönnek át igazán a poénok (mondjuk ezzel már alapból nem értek egyet, lásd pl. Borat vagy Talladega Nights).
A szinkronpártiak többféle szempontot sorakoztatnak fel álláspontjuk védelmére. Egyrészt milyen fasza, hogy nem kell olvasgatni a mozivászon alsó egyharmadát, és legalább az összképre lehet koncentrálni (oké, ez utóbbiban van némi ráció). Vagy aztán ott van a szinkronfetisiszták másik adu ásza, hogy a magyar szinkron világhírű minőségű. Na akkor most gyorsan hozzá is tenném, hogy szerintem inkább csak volt - úgy jó 15 évvel ezelőtt, amikor még a minőségre és nem a mennyiségre koncentráltak. Tovább»
Kevesebb nachos, több mozizás?
Tudom, hogy baromság, de gyakran felhúzom magam rajta, hogy a mozibűfében megvett “kötelező” nasi(k) ára szinte már ugyanannyi mint maga a mozijegy (nademérdemérdemér?). A múltkor is, ha nem vettem volna két nachost (salsával meg erőspaprikával: minél tüzesebb, annál jobb alapon :D), vagy a következő alkalommal egy nagy popcornt nagy kólával, akkor abból már majdnem kijött volna egy másik mozijegy ára. Nagy biznisz ez, emberek, legyünk mozibüfé-üzemeltetők… ;)