Rovat: Interjú
A filmjeimnek nem kell feltétlenül más alkotásokkal versenyezniük - Francis Ford Coppola interjú, 2. rész
Szóval az első rész után következzen a Coppola interjú második fele.
Emberünk beszél a bérrendezőségről, korábbi pénzügyi problémáiról, immár jól menő borvállalkozásáról, a Pinokkió és a Megalopolis című projektekről, a Jack Kerouac féle filmes adaptációról, filmjeinek negatív fogadtatásáról, a pénzügyi és kreatív szabadság előnyeiről, a 2009-es rendezői visszatéréséről, jövőbeli terveiről, valamint még sok minden másról.
A One from the Heart után két S.E. Hinton novellát is adaptált, a Rumble Fisht és a The Outsiderst. Erre hogyan emlékszik vissza?
Ezen időszak a tartozásaim visszafizetésének időszaka volt. A The Outsiders után egyből következett a Rumble Fish - hamar letudtam a kettőt egymás után. Gyakorlatilag ugyanazt a szereplőgárdát és stábot használtuk mindkét filmhez. Bár volt némi nézeteltérés a producerekkel, mivel ők kifejezetten azt kérték, hogy szépen lassan először az Outsiderst forgassam le, és csak utána vágjak bele a Rumble Fishbe. Na ehhez képest gyorsan lezavartam mindkettőt – talán emiatt is lett olyan kaotikus a Rumble Fish.
Egyébként jellemző a szakmára, hogy a forgatókönyvekkel minden fiatal írónak rengeteget kell kilincselnie - arról nem is beszélve, hogy sokan bele akarnak szólni a végső változatba, és jócskán kell a szkripten módosítani, amíg az eljut odáig, hogy végül film készülhet belőle. Persze ha saját magad finanszírozod a filmjeidet, akkor ez a felesleges nyűg kikerülhető, de ebben az esetben rád hárul mindenféle kockázat és felelősség.
A fia és a lánya is megpróbálkozott a filmkészítéssel… [Sofia Coppola tizenévesen nem túlzottan sikeresen Mary Corleonét formálta meg a Keresztapa III-ban, amíg ki nem derült, hogy a rendezéshez és forgatókönyvíráshoz nagyobb tehetsége van. A leányzó később olyan filmeket készített, mint a Virgin Suicides, a Marie Antoniette vagy személyes kedvencem, a Lost in Translation. Roman Coppola pedig a ‘92-es Darculában second unit directorként segédkezett, illetve ugyanezt a szerepet töltötte be többek között két Wes Anderson filmben, a The Life Aquatic with Steve Zissou-ban és a The Darjeeling Limited-ben is - jamesb]
Sofia 17 évesen olyanokat mondogatott nekem, hogy festő akar lenni, történeteket szeretne írni, meg a divattal, esetleg a fényképészettel szeretne foglalkozni, de a színészetet soha nem említette. Csak az én kedvemért vállalta el Mary Corleone szerepét. Majd a forgatás után óvatosan megkérdezte: “Apa, ugye nem nekem való ez a szakma?” Azt válaszoltam neki: Sofia, csak azzal foglalkozz, amit szeretsz csinálni, és egy nap rá fogsz jönni, hogy melyek is azok a dolgok, amelyekben igazán tehetséges vagy, és akkor már tudni fogod, hogy mit is szeretnél majd hivatásodul választani. Tovább»
A Keresztapa nem egy nagy filmnek indult - Francis Ford Coppola interjú, 1. rész
A brit Filmstar magazin idén márciusban Cannes-ban készített egy kiváló interjút a Keresztapa-trilógia és az Apokalipszis most immár 70 éves rendezőjével.
Coppola beszél pályafutásának kezdetéről; felfedezőjéről, Roger Corman-ről; karrierjének legjobb és legrosszabb filmjeiről; a Keresztapa készítésének előzményeiről; az Apokalipszis most nem éppen egyszerű forgatási körülményeiről; produkciós cégéről, az American Zoetrope stúdióról; az Oscar-díjas Patton című film emlékezetes nyitójelenetéről; a bátyjával és a családjával való kapcsolatáról; Sofia és Roman Coppola filmes ambícióiról; a szakma szépségeiről és buktatóiról, valamint még sok minden másról.
* * *
Cannes-ban két Arany Pálmát is nyert korábban. Milyen érzés újra itt lenni a legújabb filmjével, a Tetróval?
Nos igen, sokan kérdezik mostanában, hogy mi újság velem, hogyan érzem magam oly sok sikeres film után. De az igazság az, hogy az én filmjeim soha nem lettek kapásból népszerűek, nézze csak meg például az Apokalipszis most-ot, amely eleinte borzalmas kritikákat kapott. De ugyanígy érdemes elolvasni a Variety kritikáját is a Keresztapáról, pedig az a film elvileg a legelismertebb munkám lenne. Az én filmjeim mindig is kudarcnak indultak, csak idővel jöttek rá a nézők és a kritikusok, hogy hoppá, igen, ezek valóban értékes alkotások.
De azért tegyük hozzá, hogy annak idején az Apokalipszis most-tal félkész állapotban érkezett ide…
Igen, ez igaz. A lapok sokat cikkeztek róla akkoriban, hogy mekkora nagy bukta lesz, és az egyetlen védekezési lehetőségem az volt, ha idehozom és megmutatom mindenkinek - de a film akkoriban még nem volt végleges állapotban. Mindenesetre eljöttem ide Cannes-ba, és levetítettük a munkaverziót az összes fanyalgónak. Tovább»
Általában nem vonzódom a fantasy műfajához - Guillermo del Toro interjú
A Faun labirintusának rendezője az Empire magazinnak beszélt márciusban többek között a jelenlegi projektjeiről, A hobbit rendezésről, a The Mountains of Madness filmtervről, a Farkasemberről, Frankensteinről, a The Champions adaptációról, egy újabb spanyol nyelvű del Toro projektről (3993), a Dr. Strange-ről illetve még sok minden másról. Az interjú időpontjában még nem volt bizonyos A hobbit projekt, de mint kiderült, néhány napja a mexikói direktor aláírta a szerződést, és immár hivatalosan is ő rendezi a történet mindkét részét (a producer Peter Jackson és Fran Walsh).
Temérdek filmes projekttel foglalkozol párhuzamosan jelenleg…
Igen, de nagy többségüknél csak producer vagyok. Gyakran visszahallom, hogy mindenki úgy beszél a Deadman-ről (képregényadaptáció egy megyilkolt akrobata szelleméről, aki gyilkosát keresi) vagy a Hater-ről (történet egy olyan társadalomról, amelyben a véletlenszerű erőszakos támadások száma ugrásszerűen megnő) mintha én lennék a rendezője, pedig csak a producer vagyok. De ugyanígy ott van még rengeteg filmterv (főleg elsőfilmes rendezőké), amelyben remélhetőleg szintén producerként fogok részt venni. Rendezői terveimről felesleges beszélni, semmi sem biztos: nyilatkozhatok ma valamit, de az lehet, hogy holnap már másként lesz. Egyetlen rendezői projektem sem kapott még szabad utat, szóval nem tudok konkrétumról beszámolni. Egy munkanélküli rendezővel beszélgetsz éppen!
Mégis mindenki A hobbit-ot emlegeti veled kapcsolatban. Mit tudsz erről mondani?
Na igen, emlékszem, mikor 11 évesen a keserves munkával megkeresett pénzem négy könyv vásárlásába fektettem: megvettem A Gyűrűk ura trilógiát illetve A hobbit-ot egy barátom ajánlására. 11 éves fejjel még nem igazán tudtam átrágni magam az összes Gyűrűk ura köteten, viszont furamód A hobbit-tal gyorsan haladtam, bizonyos értelemben könnyebb olvasmány volt. Nem feltétlenül könnyed, de nagyon is életteli és varázslatos regény, mely teljesen magával ragadott akkoriban. Igazából olyan volt számomra mint egy személyes utazás. Nem olyan monumentális munka mint például A Gyűrűk ura, de megvolt az az előnye, hogy rendkívül gyorsan befejeztem. Emlékszem imádtam azt a történetet, és máig megmaradt az emléke. Tovább»
A közönség reakciója sohasem kiszámítható - Interjú a [Rec] rendezőjével
A brit Time Out készített egy remek interjút Jaume Balagueró-val, a spanyol horror egyik képviselőjével. Emlékszem, én spec nem dobtam hátast a [Rec]-től (kritika itt), de erényeit nem vitatom el, sőt ha horrorrajongó vagy, akkor egyszer mindenképpen csekkold a filmet (márcsak azért is, mert egész komoly nemzetközi sikereket elért európai horrorról van szó, ami manapság nem túl gyakori). Szóval ha már láttad a filmet, vagy szeretnéd megnézni, akkor érdemes elolvasni az alábbi beszélgetést.
Honnét jött a [Rec] ötlete?
Horrorfilmekről beszélgettünk egy alkalommal Paco Plaza-val [a társrendezővel], olyan dolgokról, hogy miket kedvelünk illetve miket nem az efféle filmekben, mi az ami hátborzongató tud lenni és mi az ami nem, satöbbi-satöbbi…, és arra a következtetésre jutottunk, hogy az igazi félelemkeltés egyik alapeleme a hitelesség. Arra gondoltunk, hogy forgathatnánk egy hagyományos értelemben vett horrort, azzal a formai különbséggel, hogy azt tévéműsornak álcáznánk, és valós időben rögzítenénk egyetlen kamerával, pont ahogyan a tévében is szokták. Ezzel a módszerrel ugyanis hatékonyabban vonhatnánk be a közönséget a cselekménybe, a nézők úgy éreznék mintha ők is az esemény részesei lennének, és egyfajta interakciót teremtenénk ezáltal. Nem pusztán egy futószalagon gyártott tömegterméket, hanem emlékezetes élményt szerettünk volna nyújtani.
Hogyan sikerült ezt a valósághűséget létrehozni?
A maximális hitelesség és realizmus érdekében szükségszerű volt, hogy úgy forgassunk, hogy a kész film a lehető legközelebb álljon a híradókban megszokott élő riportok hangulatához. A szélesebb nézőközönség számára kevésbé ismert színészeket alkalmaztunk, és a történetet nagy mértékben az improvizációra alapoztuk (egyetlen színész sem kapott kész forgatókönyvet, az operatőrnek a kameramozgások során rögtönöznie kellett). A lehető legtermészetesebb emberi reakciót akartuk modellezni, és ez a fajta valósághűség végig szerves része lett a produkciónak. Ha például egy színész megbotlott és legurult a lépcsőn, akkor gyorsan fel kellett pattannia, és folytatnia kellett tovább. Pont ahogyan a karaktere is tette volna a valóságban. Nem vágtunk a jeleneteken ilyenek miatt egyszer sem. Tovább»
“Zsidó vagyok, nem luddita!” - Spielberg-Lucas gyorsinterjú
Ritka alkalom az ilyen: Steven Spielberg és George Lucas közösen ad interjút. Nos a közelgő Indy film kapcsán az Entertaintment Weekly-nek néhány nappal ezelőtt sikerült szóra bírnia az egymást folyton ugrató két hollywoodi veteránt, akik az elvakult rajongókról, a filmmel kapcsolatban kiszivárgott infókról illetve a technológia villámgyors fejlődéséről beszéltek.
Szóval miért is támasztottátok fel Indy-t oly sok év eltelte után?
GEORGE LUCAS: Pusztán csak heccből. Nem azért csináljuk ezt az egészet, hogy később elmondhassuk, hogy bezsebeltünk egy újabb Oscart, meg hogy úgyis mindenki imád minket… Nincsen szükségünk pénzre sem. Egyébként is valószínűleg csak fel fogjuk dühíteni az igazi rajongókat. Ők ugyanis már jó előre megírták a fejükben a nekik tetsző forgatókönyvet, és azt hiszik, hogy a mostani film képében elérkezett a Kánaán, pedig egyáltalán nem erről van szó. Ha így gondolkodnak, nagyon is csalódni fognak. Egyszer már keresztülmentem ezen a Baljós árnyak kapcsán. Hidd el, ott voltam, láttam, pontosan tudom, hogy az elvakult rajongótábor hogyan képes reagálni. Nagyon is szókimondóak tudnak lenni ezen a téren. Nem hinném, hogy többségben lesznek az örömittas rajongók, akik emaileket küldözgetnek majd nekünk, hogy mennyire imádták a filmet. Ehelyett inkább feldühítünk majd pár fanatikust, akik olyanokat vágnak majd a fejünkhöz, hogy mekkora seggfejek vagyunk, soha nem kellett volna ebbe a filmbe belevágnunk. Merthogy tönkretettük az életüket: Indiana Jones volt a mindenük, mi meg mennyire kicsináltuk. Biztosan efféle dolgokat írogatnak majd nekünk!
STEVEN SPIELBERG: Hűha, George beszéljen csak nyugodtan a maga nevében! [Nevet] Tedd csak nyugodtan zárójelbe, hogy ez kizárólag George Lucas magánvéleménye. Én személy szerint elhatárolódom mindenféle olyan nyilatkozattól, hogy a rajongók nem fogják kedvelni az új részt.
LUCAS: Jól van na, csak azt akartam mondani, hogy egyszer voltam már ilyen helyzetben, sétáltam én már keresztül a Halál völgyén a túlságosan is nagy elvárásoknak való megfelelésnek köszönhetően.
Zavaró a Kristálykoponya iránti fokozott rajongói érdeklődés? Steven, te néhány jelenetet külső helyszínen forgattál, ami aztán mit ad isten, néhány óra múlva fel is került a YouTube-ra szép elmosódott, rázkódó kézikamerás videó formájában.
SPIELBERG: Igen, szinte bármerre a világon az emberek lassan már hamarabb látják a készülő filmjeim egyes jeleneteit egy számítógép képernyőjén mint én egy profeszionális stúdiólaborban! Globális információáramlás ez valódi fénysebességgel.
LUCAS: Bezzeg ha digitális technikával forgattál volna [védett és zárt stúdióterületen], akkor nem lenne ez a problémád.
SPIELBERG: Jól van na, George, állj már le! Tovább»