Rovat: Filmmánia
Filmmánia: G.I. Joe - The Rise of Cobra (G.I. Joe: A kobra árnyéka)
Spike kritikája a G.I. Joe című akciószösszenetről.
G.I. Joe: The Rise of Cobra (2009)
“Evil Never Looked So Good”
Ki a rendező: Stephen Sommers, amerikai születésű rendező és forgatókönyvíró. 1962. március 20-án született Ohio államban, Dayton városában, gyermekéveit Minnesotában töltötte. 1980-ban a Saint’s John Egyetemen, Minnesota államban, Collegeville városában az egyik, míg Spanyolországban, a Sevillai Egyetemen a második diplomáját is sikeresen megszerezte. Ezután négy évet töltött el különböző színházi csoportokban és rockbandákban, átszelve egész Európát. Végül visszatért az Egyesült Államokba, Los Angelesbe költözött, ahol három éven keresztül tanult a USC School of Cinematic Arts nevezetű intézményben, amely Amerikai legrégebbi és egyben legnagyobb filmszakos egyetemén. Megszerezte harmadik egyetemi diplomáját is, és rendezője és írója is volt a Perfect Alibi című rövidfilmnek, amelyért díjazásban is részesítették. Itt ismerkedett meg Bob Ducsay-jal is, aki azóta is szervesen segédkezik filmjeinél, mint szerkesztő.
A Perfect Alibi sikere segített neki több független finanszírozót is szerezni, amelynek hála megrendezhette élete első komolyabb filmjét, az úgynevezett „tinédzserversenyzős” filmet, a Catch Me, If You Can-t, amelyet St. Cloud városában forgatott, 80 ezer dolláros büdzséből. Alkotása bizonyította tehetségét, hiszen a Cannes-i Filmfesztiválon nem kevesebb, mint 7 millió példány kelt el művéből, és később videón is debütált az Államokban.
Négy évvel később az anyagi helyzete is veszélybe került, így megírta és megrendezte Mark Twain, amerikai író világhírű novellájának feldolgozását, az Adventures of Huck Finn-t 1993-ban, a Disney égisze alatt, a főszerepben Elijah Wood-dal. Ezt követte 1994-ben egy szintén Disney film, a Dzsungel könyve, Rudyard Kipling, angol Nobel-díjas író örök érvényű klasszikusának egy újabb adaptációja. Még ebben az évben megrendezte a Gunman c. akcióvígjátékot, majd rá egy évvel, azaz 1995-ben következett a The Adventures of Tom and Huck című Disney film, amelynek szintén írója és producere is volt. 1998-ban egy másik műfajban is kipróbálta tehetségét, ez volt a Deep Rising c. horrorfilm, a főszerepben Treat Wiiliamsszel és Famke Janssennel, a Hollywood Pictures berkein belül. 1999-ben megrendezte élete talán máig legnagyobb sikerű és bevételt termelő akció-kaland-fantasy filmjét, a Múmiát, amely az 1932-es klasszikus film azonos című adaptációja volt; két Saturn Award jelöléssel honorálta munkásságát az Academy of Science Fiction, Fantasy & Horror Films, a Legjobb rendező és a Legjobb író kategóriákban. 2000-ben, az alkotás sikerén felbuzdulva ezt követte 2001-ben a Múmia visszatér, majd 2002-ben a Skorpiókirály c. ún. sequel, azaz előzmény, amely kronológiailag a folytatás előzményének volt tekinthető, de már jóval kisebb bevétellel és népszerűséggel. Tovább»
Filmmánia: Repulsion (Iszonyat)
Iszonyat? Igen is, meg nem is… (mi van?) Repulsion kritika.
Repulsion (1965)
“I must get this crack mended.”
Ki a rendező: Roman Polanski, aki pedofilkodott egy kellemeset a hetvenes évek alkonyán, majd lelépett az USA-ból az ítélethozatal elől. Most meg harminc évvel később, mindenki nagy csodálkozására, a bulvármédia ízesen-kéjesen csámcsog az ügyön, miután emberünkre ismét rá akarják húzni a vizes lepedőt (meglepő, mi?).
Aztán, hogy ez gáz-e vagy sem, abba inkább ne menjünk bele, mert messzire elkalandoznánk.
Ki játszik benne: Catherine Deneuve, aki minő meglepetés, valóban tud játszani (fene se gondolta volna), és nem csak szépségével hódítja el rajongói szívét. A francia filmek nagyasszonya olyan el(ismert) filmekben szerepelt korábban, mint az Utolsó metró, az Indokína, A Vendome tér asszonya, a 8 nő, na és persze aktuális filmajánlónk tárgya, az Iszonyat.
Mi a sztori: A magának való, szépségbizniszben nyomuló, manikűrös csaj egyedül marad a szép nagy apartmanban, miután a nővére lelép a csávójával külföldre.
Ez eddig kérem szépen, nem lenne probléma, a bajok ott kezdődnek, amikor hölgyeményünk az egyformán monoton napok lassú haladtának, a kínzó egyedüllétnek, a nem éppen stabil személyiségének, na és persze (persze?) saját elnyomott szexuális frusztrációjának köszönhetően lassan, de biztosan kezd becsavarodni. De nem ám akárhogyan… Tovább»
Vámpír klasszikusok díszdobozban: Nosferatu és A vámpír árnyéka
Bevezetés - A vámpírok DVD-re költöztek
A vámpírok koporsóban laknak, lehetőleg valami gótikus kastély vagy temető kriptájának mélyén, s az éj leple alatt járnak vért szívni. Napjainkban e hagyomány átalakulóban van, s úgy tűnik, egyre több vérszívó próbál asszimilálódni, dacolni létével, s esetleg még az emberiség védelmére is kel (pl.: Interjú a vámpírral, Penge). Ám vannak vámpírok, akik folyton vissza-visszajárnak, s kikelnek sírjukból, hogy emlékeztessenek bennünket arra: az igazi vérszopók még mindig irtóznak a napfénytől és az embereket csupán tápláléknak tekintik. Ha az ősi Dracula gróf nem is teljes mértékben ilyen, de Orlok mindenképp az ősgonosz, már-már a Sátán megtestesítője volt, mióta csak létezik Murnau nagy sikerű expresszionista horrorfilmje, a Nosferatu.
86 év után most visszatért a terror nagyura, hogy minden eddiginél daliásabban hozza a frászt a XXI. század emberére is, s a Twilight-generációt emlékeztesse, milyenek is az igazi vámpírok. A filmlegenda 2009. januárjában érkezett meg Magyarországra egy impozáns díszdobozban (koporsóforma), melyhez hozzácsapták még a szintén érdekes és hangulatos A vámpír árnyékát, mely a Nosferatu egyfajta továbbgondolása. Lássuk, kinek, mennyire érdemes ezt beszerezni, illetve egyáltalán miért is dicsőítik sokan eme filmtörténeti remekművet! Tovább»
Filmmánia: Defiance (Ellenállók)
Spike kritikája Daniel Craig második világháborús drámájáról.
Defiance (2008)
“És ha úgy halunk meg, ahogyan megpróbáltunk élni,
legalább emberi lényként halunk meg.”
Ki a rendező: Edward Zwick zsidó származású amerikai filmrendező, forgatókönyvíró és producer. Chicagóban született 1952. október 8-án Illinois államban. A Harvardon végzett 1974-ben, majd 1975-ben fejezte be tanulmányait az Amerikai Filmintézet iskolájában.
Első rendezői munkája a Family című tévésorozathoz kötődik, amely 1976-ban futott. A szérián dolgozott Marshall Herskovitz is, akivel Zwick később közös produkciós céget alapított The Bedford Falls Company néven. Három tévéfilm után Zwick debütjére a nagyvásznon 1986-ban került sor a Mi történt az éjjel?-lel. Ezt követte 1989-ben, az öt Oscar-díjra jelölt háborús eposz, Az 54. hadtest, amely meghozta Denzel Washington számára első elismerését az Akadémiától, valamint Zwick is részesülhetett első Golden Globe-jelölésében.
A The Bedford Falls Company égisze alatt elsőként a Szenvedélyek viharában c. romantikus dráma készült el, olyan színészek főszereplésével mint Brad Pitt, Anthony Hopkins és Julia Ormond. A film megkapta a Legjobb fényképezésnek járó aranyszobrocskát, Zwick pedig ismételten részesülhetett egy Golden Globe-jelölésben.
1998-ban írója és rendezője a Denzel Washington főszereplésével készült thrillernek, a Szükségállapotnak.
A cég és egyben Zwick pályájának legsikeresebb és legelismertebb filmje azonban kétségkívül a Tom Cruise főszereplésével készült és négy Oscar-díjra jelölt Az utolsó szamuráj című háborús kalanddráma (amely 2003 decemberében került a mozikba, és amelynek forgatókönyvét szintén ő írta), valamint az egészen pontosan öt Oscarra jelölt dráma, a Véres gyémánt (Leonardo DiCaprio főszereplésével 2006-ban).
Legújabb alkotása, a II. világháborúban játszódó dráma, amely Nechama Tec, a Connecticuti Egyetem egyik professzora által írt, Defiance: The Bielski Partisans című regényének azonos című adaptációja. A produkció rendezése mellett a forgatókönyv megírását is Zwick vállalta el.
Legpatinásabb produceri munkái között megtalálható az 1998-ban debütált hét Oscar-díjas romantikus eposz, a Szerelmes Shakespeare, valamint a Traffic című krimi is, amelyet négy aranyszobrocskával honorált az Akadémia 2000-ben. Előbbiért többek között Zwick is átvehetett egy Oscart. Tovább»
Filmmánia: Crank 2. - Magasfeszültség
Jason Statham ismét felpörög… Crank 2. kritika.
Crank: High Voltage (2009)
“He was dead…But he got better.”
Ki a rendező: A Mark Neveldine és Brian Taylor páros, akik korábban színészkedésből, operatőrködésből és videoklipek rendezéséből éltek (mily meglepő). A ő nevükhöz fűződik a Crank első része, valamint a Pathology című borzadály is. Hamarosan érkeznek a Gamer-rel – Isten minket úgy segéljen.
Ki játszik benne: A korábban szebb napokat látott Jason Statham, akit anno még Guy Ritchie fedezett fel (A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, Blöff). Azóta emberünk számos akciófilmben játszott több-kevesebb sikerrel (A szállító, Az olasz meló, Crank, Banki meló, Halálfutam, ilyesmik), de ha ilyen produkciókban folytatja, mint ez a mostani, akkor ebből nem lesz egyhamar Bruce-karrier.
Mi a sztori: Csávó placcsan egyet, csúnya bácsik elveszik a szívét, ő meg visszaszerzi… Komoly sztori, mi?
Értékelés: Hát izé. Azt hiszem, nem leszek kíváncsi a következő Neveldine/Taylor “videoklipre”, bármi is legyen az, mert ez a Crank 2. valami übergáz (pedig rohadtul ki vagyok már éhezve egy jóféle akciófilmre).
Anno az első rész még úgy ahogy nézhető volt, nem mondom, hogy marhára tetszett, de agyatlan szórakozásnak elment. Majd miután a becses rendezőpáros tavaly elkészítette a bűnrossz Pathologyt, és felnyomta bennem a pumát rendesen, már sejteni lehetett, hogy itt valami nincs rendjén. Mégis naivan úgy gondoltam, hogy miután a Pathology horror, elképzelhető, hogy ez a műfaj nem fekszik a mélyen tisztelt rendező uraknak, de ettől még tudnak király akciófilmet gyártani. Tovább»