Rovat: Filmmánia
Ramin Bahrani: Man Push Cart és Chop Shop
Na ez az a poszt lesz az, amit valószínűleg senki nem fog elolvasni, de nem érdekel, erről a rendezőről és erről a két filmről akkor is írnom kell.
Ramin Bahrani nevével akkor találkoztam életemben először, amikor tavalyelőtt szeptemberben kinn voltam a Velencei Fimfesztiválon, és ösztönösen, pusztán sztori alapján kiszúrtam a Goodbye Solo című filmjét, mint potenciális megnézendő alkotást, beültem rá, és bizony elég rendesen beütött (részletes kritika itt), és a fesztivál egyik legnagyobb élménye lett számomra. Ezzel valószínűleg nem csak én lehettem így, mivel a film nem sokkal később elnyerte a Velencei Filmfesztivál közönségdíját, és a Nemzetközi Filmkritikusok Szövetségének (FIPRESCI) legjobb rendezői díját. Tovább»
Filmmánia: Avatar
Na akkor az IMAX-es élménybeszámoló után Avatar még egyszer. Spike kolléga szintén megírta a véleményét James Cameron legújabb rendezéséről, így most az ő részletes beszámolója, illetve Cameron eddigi karrierjének átfogó háttérelemzése következik.
Előre szólok mindenkinek, vigyázat, hosszú lesz! – jamesb
* * *
Ki a rendező: James Francis Bacon Cameron 1954. augusztus 16-án született Kanadában, Ontario államában, Kapuskasing városkájában, Shirley - művészi hajlamokkal megáldott ápolónő - és Phillip Cameron villamosmérnök fiaként. Fivére, Mike, később kaszkadőr lett, testvére filmjeiben is szerepelt. Chippawa városkájában nőtt fel, nem messze a Niagara-vízesésétől. A Stamford Kollégiumban kezdte meg a tanulmányait, majd a család 1971-ben Kaliforniába, Fullerton városába költözött. James a Fullertoni Kaliforniai Állami Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol angolt és fizikát tanult. Amint ideje engedte, minden alkalmat megragadott, hogy a Dél-Kaliforniai Egyetem (USC) filmarchívumát meglátogassa. Számos ember meglepetéssel fogadta a hírt, hogy a kiterjedt természettudományi ismeretek helyett filozófia szakon tanult tovább 1973-ban. Miután kimaradt az egyetemről, tanulmányai folytatása helyett számos állást vállalt; volt teherautósofőr is, és szabadidejében rengeteget írt. Amikor 1977-ben látta George Lucas világhírű filmjét, a Csillagok Háborúját, otthagyta az állását, és elhatározta, hogy a filmvilágban szakosodik tovább. Syd Field, népszerű amerikai író egyik könyvének elolvasása után elhatározta, hogy két barátjával - az egyikük Randall Frakes volt - készítenek a mű inspiráló hatására egy művészi, tudományos és fantasztikus rövidfilmet, amelynek a forgatókönyvét tíz perc alatt írták meg. Pénzt kölcsönöztek a produkcióhoz, béreltek egy fényképezőgépet, lencséket, filmkészleteket, stúdiót, és végül egy 35 mm-es kamerával rögzítették az alkotásukat, az 1978-as Xenogenesis című sci-fit, amely Cameron első rendezett rövidfilmje lett, és első forgatókönyvírói munkája is egyben. Azonban talán a legfontosabb, hogy egy igazi korai Cameron-zsengével van dolgunk, melyben felfedezhetjük az életmű későbbi darabjainak csíráit, akár motívum-, akár konkrét jelenetszinten, emellett pedig Cameron számos korábbi klasszikus alkotásból merített inspirációt: többek között a Fritz Lang-féle, 1927-es Metropolis geometrikus vonalak segítségével kialakított látványvilágából, vagy az 1933-as King Kong kulcsjelenete, a T-Rex és az óriásmajom közötti konfrontálódás is visszaköszön figyelemreméltó sci-fijében (filmjében ez ember és robot között zajlik, igaz átértelmezve), egyfajta tisztelgésképpen az örökzöld alkotások és a trükkfilmezés legnagyobb alakjai előtt. Hogy értsék, hogy hogyan lehet működtetni egy kamerát, szétszerelték azt, és az első fél napot a rendezés ideje alatt annak tanulmányozására szentelték. Tovább»
Avatar + IMAX beszámoló 2 in 1
Na szóval emberek, ha már 3D, akkor a tavalyi U23D-s poszthoz hasonlóan egy újabb rendhagyó IMAX élménybeszámoló következik, ezúttal az Avatar kapcsán (nem mondod?).
De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük talán azzal, hogy mindig is bírtam James Cameron munkásságát. Először is ott volt ugyebár az Alien 2., amely minimum akkora közönség- és kasszasiker lett, mint az első rész (bár a többi már felejtős szvsz), vagy A mélység titka, amely a nyolcvanas évek egyik leginkább alulértékeltebb sci-fije, és meg merem kockáztatni, hogy a rendező úr egyik legjobbja (na de most őszintén, készített-e már ez a pasas egyáltalán szar filmet?).
Utána aztán érkezett egymás után bősz iramban a Terminator saga első két része, amelyek nem túlzás, az akció-sci-fi műfajának talán legnagyobb klasszikusai lettek (pár hónapja néztem újra mindkettőt nosztalgiázás gyanánt, és még mai szemmel nézve is ütött, pedig már a második felvonás is lassan 20 éves alkotás). Tovább»
Filmmánia: Surrogates (Hasonmás)
Bruce Willis visszatér… Surrogates kritika.
Surrogates (2009)
“How do you save humanity when the only thing that’s real is you?”
Ki a rendező: Jonathan Mostow, amerikai rendező, producer és forgatókönyvíró. 1961. november 21-én született Connecticut államban, Woodbridge városkájában. A Harvard Egyetemen megszerzett diplomája után Mostow, az American Repertory Company és a New Yorki- székhelyű Lee Strasberg Theatre and Film Institue nevezetű intézményekben folytatta tanulmányait. Számos rövid- és dokumentumfilmet, valamint zenés videót készített, mielőtt elkészült volna 1989-ben első komolyabb rendezése, a Beverly Hills Bodysnatchers című vígjáték. Ezt követte 1991-ben a Flight Black Angel c. akcióthriller. Mindkét fim esetében a produceri és a forgatókönyvírói feladatkört is ellátta.
1997-ben következett a Kurt Russel főszereplésével készült, a jegypénztáraknál akkoriban igen sikeres a Félelem országútján című thriller, amellyel Mostow bizonyította a műfaj iránti fogékonyságát. Ezután kapcsolatba lépett egy forgalmazó cég vezetőjével, Hal Lieberman-nel és az Universal-lal, amelyekkel közösen egy négyéves szerződést írt alá.
Több évig készült a Játsz/ma című krimi-thriller produkcióra, amelynek főszerepére Kyle MacLachlan-t és Bridget Fonda-t szerette volna megnyerni, azonban egyéb okokból kifolyólag végül David Fincher kapta meg a direktori széket, Michael Douglas-szal és Sean Pennel a főbb szerepekben, míg Mostow vezető producere lett a filmnek.
2000-ben, az U-571 című tengeralattjárós alkotásban ismét együtt dolgozott volna Douglas-szel, de a színész konfrontálódásaik miatt végül kiszállt a projektből, és többek között Harvey Keitel és Bill Paxton kapták meg a főszerepeket. A film meglehetősen sikeres lett - a szkriptet ismételten Mostow jegyezte - mind a kritikusok (Rotten Tometoes: 68%) és a nézők (77 millió dolláros gyártási költség, 127 milliós bevétel) körében.
2003-ban karrierje csúcsára ért, hiszen megrendezhette eddigi pályája kétségtelenül legnívósabb filmjét, a legendás Terminátor saga harmadik részét, a Gépek lázadását. A film megosztotta a rajongókat és a kritikusokat is egyaránt, de kétszeresen is megtérítette a büdzsé költségeit, így mondhatni sikeres lett, igaz korántsem olyan mértékben, mint a kultikus két első rész. Tovább»
Filmmánia: Paranormal Activity
Jön a démon, oszt nem kímél, hehe… Paranormal Activity kritika.
Paranormal Activity (2007)
“What Happens When You Sleep?”
Ki a rendező: Oren Peli, izraeli születésű rendező és forgatókönyvíró, akinek ez a bemutatkozó munkája (de még milyen). A csávó korábban videojáték designerként tevékenykedett.
Ki játszik benne: Egy Katie Featherston és egy Micah Sloat nevezetű jóember. Amatőr, kezdő színészek mindketten, egyikük sem rendelkezik kiterjedt filmes tapasztalatokkal.
Mi a sztori: A két főszereplő, Katie és Micah, nyugodtan élik életüket, amíg furcsa dolgok nem kezdenek történni a lakásukban. Katie-t gyermekkora óta egy rosszindulatú, láthatatlan entitás kísérti, és a csaj szerint a rejtélyes kísértet felelős a fura történésekért. Micah persze baromságnak tartja az egészet, de azért később vásárolnak egy kézikamerát, és éjszakára bekamerázzák a szobát, hátha sikerül valamilyen paranormális tevékenységet rögzíteniük. Mikor kiderül, hogy bizony, igen, Micah először egész szórakoztatónak találja az egészet, de a dolgok hamar kezdenek bedurvulni, mikor a “látogató” egyre agresszívabbá válik…
Értékelés: Oké, szóval, aki nem szeret sokat olvasni, annak itt a lényeg: a Paranormal Activity az év horrorfilmje. Igen, így van, hosszú idők óta az első olyan komolyan fosatós alkotás, amelynek késő esti megtekintése után éjjel nem bírtam elaludni (bár ez utóbbi nem tudom mennyire pozitívum). A lustáknak felesleges is tovább olvasni, tessék inkább megnézni a filmet a moziban, vagy kérni itten. Tovább»