Vámpír klasszikusok díszdobozban: Nosferatu és A vámpír árnyéka
Bevezetés - A vámpírok DVD-re költöztek
A vámpírok koporsóban laknak, lehetőleg valami gótikus kastély vagy temető kriptájának mélyén, s az éj leple alatt járnak vért szívni. Napjainkban e hagyomány átalakulóban van, s úgy tűnik, egyre több vérszívó próbál asszimilálódni, dacolni létével, s esetleg még az emberiség védelmére is kel (pl.: Interjú a vámpírral, Penge). Ám vannak vámpírok, akik folyton vissza-visszajárnak, s kikelnek sírjukból, hogy emlékeztessenek bennünket arra: az igazi vérszopók még mindig irtóznak a napfénytől és az embereket csupán tápláléknak tekintik. Ha az ősi Dracula gróf nem is teljes mértékben ilyen, de Orlok mindenképp az ősgonosz, már-már a Sátán megtestesítője volt, mióta csak létezik Murnau nagy sikerű expresszionista horrorfilmje, a Nosferatu.
86 év után most visszatért a terror nagyura, hogy minden eddiginél daliásabban hozza a frászt a XXI. század emberére is, s a Twilight-generációt emlékeztesse, milyenek is az igazi vámpírok. A filmlegenda 2009. januárjában érkezett meg Magyarországra egy impozáns díszdobozban (koporsóforma), melyhez hozzácsapták még a szintén érdekes és hangulatos A vámpír árnyékát, mely a Nosferatu egyfajta továbbgondolása. Lássuk, kinek, mennyire érdemes ezt beszerezni, illetve egyáltalán miért is dicsőítik sokan eme filmtörténeti remekművet! Tovább»
Filmmánia: Bad Lieutenant (Mocskos zsaru)
Szent Pál New Yorkban… Mocskos zsaru kritika.
Bevezetés
Szent Pál a Biblia és a történelem tanúsága szerint nem volt mindig hithű keresztény. Sőt, mint ismert, nagy keresztényüldöző volt, s egy damaszkuszi út során szólt hozzá az Úr, mely élmény hatására az új vallás legbuzgóbb terjesztője lett.
A Mocskos zsaru főhőse és címszereplője is ilyen, habár ő nem üldözi a keresztényeket, de drogügyletei, valamint rendőr létére rendkívül agresszív és öncélú akciói inkább sodorják a bűnözők oldalára. Ám a film során végig érezzük, hogy már közel a „pálfordulás”, hiszen ez az élet így tarthatatlan.
Eme megtérés történetét nem is olyan régen láthattuk a film+ egyik új rovatában (Mesterek éjszakája), s minden tekintetben meglepetésként hatott a csatorna eddigi főleg B-kategóriás műsorai között.
Bad Lieutenant (1992)
“Gambler. Thief. Junkie. Killer. Cop.”
Ki a rendező: Abel Ferrara soha nem tartozott az élvonalbeli rendezők közé, legalábbis nevével nem találkozhatunk oly’ gyakran, mint más, manapság felkapott alkotókéval. Habár vannak kultfilmjei, mégis sokak számára neve ismeretlenül csenghet.
Ennek oka stílusában keresendő, hiszen közel sem egy klasszikus tömegfilmes „mesteremberrel” van dolgunk, hanem egy komoly, markáns stílussal rendelkező szerzőt ismerhetünk meg Ferrarában. Igaz, a ’70-es és a ’80-as évekbeli filmjei még többnyire exploitationök voltak, tehát a durva „erőszak és erotika”-párosra építettek. Ilyen a The Driller Killer (1979) vagy a Mrs. 45 (1981). Persze ezek még csak amatőrfilmes szárnypróbálgatások voltak, későbbi, markáns stílusa csak a ’80-as évek végétől alakult ki. Ám nem szabad lebecsülni e korai exploitation filmjeit sem, hiszen kultstátuszához ezek pozitív visszajelzései vezettek. Nélkülük nem készülhetett volna el a New York királya (King of New York, 1990) vagy A temetés (1996) sem.
Filmjeiben sokszor visszatérő elemek a drog, a függőség, a városi, lepukkant gettók képei, a tényleg mocskos bűnözők (mindenféle pátosz nélkül), az erős stilizáció, a lassú filmtempó, valamint az epizodikusság is. Emellett pedig sokszor nyúl keresztény témákhoz, történeteiben jellemzők a Saul-hősök szerepeltetése. Például egyik leghíresebb és sokakat megosztó alkotása, a Menekülés a pokolból (The Addiction, 1995) sajátosan hozza össze a drogfüggőséget és a vámpírlétet, ahogy a New York királyának is központi témája a fehér por. Tovább»