Spike bejegyzései
Filmmánia: Avatar
Na akkor az IMAX-es élménybeszámoló után Avatar még egyszer. Spike kolléga szintén megírta a véleményét James Cameron legújabb rendezéséről, így most az ő részletes beszámolója, illetve Cameron eddigi karrierjének átfogó háttérelemzése következik.
Előre szólok mindenkinek, vigyázat, hosszú lesz! – jamesb
* * *
Ki a rendező: James Francis Bacon Cameron 1954. augusztus 16-án született Kanadában, Ontario államában, Kapuskasing városkájában, Shirley - művészi hajlamokkal megáldott ápolónő - és Phillip Cameron villamosmérnök fiaként. Fivére, Mike, később kaszkadőr lett, testvére filmjeiben is szerepelt. Chippawa városkájában nőtt fel, nem messze a Niagara-vízesésétől. A Stamford Kollégiumban kezdte meg a tanulmányait, majd a család 1971-ben Kaliforniába, Fullerton városába költözött. James a Fullertoni Kaliforniai Állami Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol angolt és fizikát tanult. Amint ideje engedte, minden alkalmat megragadott, hogy a Dél-Kaliforniai Egyetem (USC) filmarchívumát meglátogassa. Számos ember meglepetéssel fogadta a hírt, hogy a kiterjedt természettudományi ismeretek helyett filozófia szakon tanult tovább 1973-ban. Miután kimaradt az egyetemről, tanulmányai folytatása helyett számos állást vállalt; volt teherautósofőr is, és szabadidejében rengeteget írt. Amikor 1977-ben látta George Lucas világhírű filmjét, a Csillagok Háborúját, otthagyta az állását, és elhatározta, hogy a filmvilágban szakosodik tovább. Syd Field, népszerű amerikai író egyik könyvének elolvasása után elhatározta, hogy két barátjával - az egyikük Randall Frakes volt - készítenek a mű inspiráló hatására egy művészi, tudományos és fantasztikus rövidfilmet, amelynek a forgatókönyvét tíz perc alatt írták meg. Pénzt kölcsönöztek a produkcióhoz, béreltek egy fényképezőgépet, lencséket, filmkészleteket, stúdiót, és végül egy 35 mm-es kamerával rögzítették az alkotásukat, az 1978-as Xenogenesis című sci-fit, amely Cameron első rendezett rövidfilmje lett, és első forgatókönyvírói munkája is egyben. Azonban talán a legfontosabb, hogy egy igazi korai Cameron-zsengével van dolgunk, melyben felfedezhetjük az életmű későbbi darabjainak csíráit, akár motívum-, akár konkrét jelenetszinten, emellett pedig Cameron számos korábbi klasszikus alkotásból merített inspirációt: többek között a Fritz Lang-féle, 1927-es Metropolis geometrikus vonalak segítségével kialakított látványvilágából, vagy az 1933-as King Kong kulcsjelenete, a T-Rex és az óriásmajom közötti konfrontálódás is visszaköszön figyelemreméltó sci-fijében (filmjében ez ember és robot között zajlik, igaz átértelmezve), egyfajta tisztelgésképpen az örökzöld alkotások és a trükkfilmezés legnagyobb alakjai előtt. Hogy értsék, hogy hogyan lehet működtetni egy kamerát, szétszerelték azt, és az első fél napot a rendezés ideje alatt annak tanulmányozására szentelték. Tovább»
Filmmánia: Surrogates (Hasonmás)
Bruce Willis visszatér… Surrogates kritika.
Surrogates (2009)
“How do you save humanity when the only thing that’s real is you?”
Ki a rendező: Jonathan Mostow, amerikai rendező, producer és forgatókönyvíró. 1961. november 21-én született Connecticut államban, Woodbridge városkájában. A Harvard Egyetemen megszerzett diplomája után Mostow, az American Repertory Company és a New Yorki- székhelyű Lee Strasberg Theatre and Film Institue nevezetű intézményekben folytatta tanulmányait. Számos rövid- és dokumentumfilmet, valamint zenés videót készített, mielőtt elkészült volna 1989-ben első komolyabb rendezése, a Beverly Hills Bodysnatchers című vígjáték. Ezt követte 1991-ben a Flight Black Angel c. akcióthriller. Mindkét fim esetében a produceri és a forgatókönyvírói feladatkört is ellátta.
1997-ben következett a Kurt Russel főszereplésével készült, a jegypénztáraknál akkoriban igen sikeres a Félelem országútján című thriller, amellyel Mostow bizonyította a műfaj iránti fogékonyságát. Ezután kapcsolatba lépett egy forgalmazó cég vezetőjével, Hal Lieberman-nel és az Universal-lal, amelyekkel közösen egy négyéves szerződést írt alá.
Több évig készült a Játsz/ma című krimi-thriller produkcióra, amelynek főszerepére Kyle MacLachlan-t és Bridget Fonda-t szerette volna megnyerni, azonban egyéb okokból kifolyólag végül David Fincher kapta meg a direktori széket, Michael Douglas-szal és Sean Pennel a főbb szerepekben, míg Mostow vezető producere lett a filmnek.
2000-ben, az U-571 című tengeralattjárós alkotásban ismét együtt dolgozott volna Douglas-szel, de a színész konfrontálódásaik miatt végül kiszállt a projektből, és többek között Harvey Keitel és Bill Paxton kapták meg a főszerepeket. A film meglehetősen sikeres lett - a szkriptet ismételten Mostow jegyezte - mind a kritikusok (Rotten Tometoes: 68%) és a nézők (77 millió dolláros gyártási költség, 127 milliós bevétel) körében.
2003-ban karrierje csúcsára ért, hiszen megrendezhette eddigi pályája kétségtelenül legnívósabb filmjét, a legendás Terminátor saga harmadik részét, a Gépek lázadását. A film megosztotta a rajongókat és a kritikusokat is egyaránt, de kétszeresen is megtérítette a büdzsé költségeit, így mondhatni sikeres lett, igaz korántsem olyan mértékben, mint a kultikus két első rész. Tovább»
Filmmánia: G.I. Joe - The Rise of Cobra (G.I. Joe: A kobra árnyéka)
Spike kritikája a G.I. Joe című akciószösszenetről.
G.I. Joe: The Rise of Cobra (2009)
“Evil Never Looked So Good”
Ki a rendező: Stephen Sommers, amerikai születésű rendező és forgatókönyvíró. 1962. március 20-án született Ohio államban, Dayton városában, gyermekéveit Minnesotában töltötte. 1980-ban a Saint’s John Egyetemen, Minnesota államban, Collegeville városában az egyik, míg Spanyolországban, a Sevillai Egyetemen a második diplomáját is sikeresen megszerezte. Ezután négy évet töltött el különböző színházi csoportokban és rockbandákban, átszelve egész Európát. Végül visszatért az Egyesült Államokba, Los Angelesbe költözött, ahol három éven keresztül tanult a USC School of Cinematic Arts nevezetű intézményben, amely Amerikai legrégebbi és egyben legnagyobb filmszakos egyetemén. Megszerezte harmadik egyetemi diplomáját is, és rendezője és írója is volt a Perfect Alibi című rövidfilmnek, amelyért díjazásban is részesítették. Itt ismerkedett meg Bob Ducsay-jal is, aki azóta is szervesen segédkezik filmjeinél, mint szerkesztő.
A Perfect Alibi sikere segített neki több független finanszírozót is szerezni, amelynek hála megrendezhette élete első komolyabb filmjét, az úgynevezett „tinédzserversenyzős” filmet, a Catch Me, If You Can-t, amelyet St. Cloud városában forgatott, 80 ezer dolláros büdzséből. Alkotása bizonyította tehetségét, hiszen a Cannes-i Filmfesztiválon nem kevesebb, mint 7 millió példány kelt el művéből, és később videón is debütált az Államokban.
Négy évvel később az anyagi helyzete is veszélybe került, így megírta és megrendezte Mark Twain, amerikai író világhírű novellájának feldolgozását, az Adventures of Huck Finn-t 1993-ban, a Disney égisze alatt, a főszerepben Elijah Wood-dal. Ezt követte 1994-ben egy szintén Disney film, a Dzsungel könyve, Rudyard Kipling, angol Nobel-díjas író örök érvényű klasszikusának egy újabb adaptációja. Még ebben az évben megrendezte a Gunman c. akcióvígjátékot, majd rá egy évvel, azaz 1995-ben következett a The Adventures of Tom and Huck című Disney film, amelynek szintén írója és producere is volt. 1998-ban egy másik műfajban is kipróbálta tehetségét, ez volt a Deep Rising c. horrorfilm, a főszerepben Treat Wiiliamsszel és Famke Janssennel, a Hollywood Pictures berkein belül. 1999-ben megrendezte élete talán máig legnagyobb sikerű és bevételt termelő akció-kaland-fantasy filmjét, a Múmiát, amely az 1932-es klasszikus film azonos című adaptációja volt; két Saturn Award jelöléssel honorálta munkásságát az Academy of Science Fiction, Fantasy & Horror Films, a Legjobb rendező és a Legjobb író kategóriákban. 2000-ben, az alkotás sikerén felbuzdulva ezt követte 2001-ben a Múmia visszatér, majd 2002-ben a Skorpiókirály c. ún. sequel, azaz előzmény, amely kronológiailag a folytatás előzményének volt tekinthető, de már jóval kisebb bevétellel és népszerűséggel. Tovább»
Filmmánia: Defiance (Ellenállók)
Spike kritikája Daniel Craig második világháborús drámájáról.
Defiance (2008)
“És ha úgy halunk meg, ahogyan megpróbáltunk élni,
legalább emberi lényként halunk meg.”
Ki a rendező: Edward Zwick zsidó származású amerikai filmrendező, forgatókönyvíró és producer. Chicagóban született 1952. október 8-án Illinois államban. A Harvardon végzett 1974-ben, majd 1975-ben fejezte be tanulmányait az Amerikai Filmintézet iskolájában.
Első rendezői munkája a Family című tévésorozathoz kötődik, amely 1976-ban futott. A szérián dolgozott Marshall Herskovitz is, akivel Zwick később közös produkciós céget alapított The Bedford Falls Company néven. Három tévéfilm után Zwick debütjére a nagyvásznon 1986-ban került sor a Mi történt az éjjel?-lel. Ezt követte 1989-ben, az öt Oscar-díjra jelölt háborús eposz, Az 54. hadtest, amely meghozta Denzel Washington számára első elismerését az Akadémiától, valamint Zwick is részesülhetett első Golden Globe-jelölésében.
A The Bedford Falls Company égisze alatt elsőként a Szenvedélyek viharában c. romantikus dráma készült el, olyan színészek főszereplésével mint Brad Pitt, Anthony Hopkins és Julia Ormond. A film megkapta a Legjobb fényképezésnek járó aranyszobrocskát, Zwick pedig ismételten részesülhetett egy Golden Globe-jelölésben.
1998-ban írója és rendezője a Denzel Washington főszereplésével készült thrillernek, a Szükségállapotnak.
A cég és egyben Zwick pályájának legsikeresebb és legelismertebb filmje azonban kétségkívül a Tom Cruise főszereplésével készült és négy Oscar-díjra jelölt Az utolsó szamuráj című háborús kalanddráma (amely 2003 decemberében került a mozikba, és amelynek forgatókönyvét szintén ő írta), valamint az egészen pontosan öt Oscarra jelölt dráma, a Véres gyémánt (Leonardo DiCaprio főszereplésével 2006-ban).
Legújabb alkotása, a II. világháborúban játszódó dráma, amely Nechama Tec, a Connecticuti Egyetem egyik professzora által írt, Defiance: The Bielski Partisans című regényének azonos című adaptációja. A produkció rendezése mellett a forgatókönyv megírását is Zwick vállalta el.
Legpatinásabb produceri munkái között megtalálható az 1998-ban debütált hét Oscar-díjas romantikus eposz, a Szerelmes Shakespeare, valamint a Traffic című krimi is, amelyet négy aranyszobrocskával honorált az Akadémia 2000-ben. Előbbiért többek között Zwick is átvehetett egy Oscart. Tovább»
Filmmánia: The Curious Case of Benjamin Button
Jöjjön tehát ünnepélyesen a 100. kritika a Filmhíreken. Ezen rendhagyó jubileumi alkalomból egy mindenre kiterjedő és részletes megaposzt következik Spike kolléga jóvoltából. Tessék bekészíteni egy pohár jéghideg italt vagy finom rágcsálnivalót a gép mellé, hosszú lesz.
* * *
Előszó
Nos, meg kell mondjam, hogy rendkívül nehéz írni egy ilyen grandiózus produkcióról: egyrészt a cikkíró próbál arra törekedni, hogy mindent leírjon, vagy legalábbis igyekezzen minél több információval ellátni a kedves filmrajongót, másrészt aggódik, hogy az írása elnyeri-e az olvasók tetszését, megfelel-e annak a szintnek, amit elvárnak tőle, méltó-e egy ilyen volumenű alkotás elemzéséhez. Legyen-e tömör a cikkírói eszmefuttatás, vagy részletes és informatív, netalán tarkítsa-e egy-két spoiler a jobb megértés végett, többek között ilyen kérdések foglalkoztattak. Nos, ami engem illet, megpróbáltam összeszedni minden - a film által kiváltott - gondolatomat és érzésemet, hogy e nagy volumenű produkcióhoz méltóan írhassam le véleményemet, amelyet most az alábbi sorokban olvashattok el.
A Benjamin Button egy rendkívül nehéz mű, egy olyan alkotás, amelyből már az első megtekintésekor próbálunk sokat megérteni, igyekszünk minél több szimbólumot és rendezői mondanivalót találni benne, bár ezek legtöbbje jellemzően csak később, idővel érik be a néző elméjében. Minél többet gondolunk egy homályos, kevésbé érthető, ködbe vesző szegmensre, és minél inkább hagyjuk érlelődni magunkban, a későbbiekben annál inkább tisztul ki az egész, persze csak ha igazán akarjuk.
Február 5., azaz az országos premier óta rengeteget gondolkodtam ezen a filmen, és sok mindent ma már talán másképpen látok. Bár a teljes megvilágosodás folyamata még korántsem ért véget, azért sok puzzle-darabka a helyére került, és úgy érzem, hogy most talán már picit „érettebben” írhatok róla. Tovább»