Jamesb bejegyzései
Ramin Bahrani: Man Push Cart és Chop Shop
Na ez az a poszt lesz az, amit valószínűleg senki nem fog elolvasni, de nem érdekel, erről a rendezőről és erről a két filmről akkor is írnom kell.
Ramin Bahrani nevével akkor találkoztam életemben először, amikor tavalyelőtt szeptemberben kinn voltam a Velencei Fimfesztiválon, és ösztönösen, pusztán sztori alapján kiszúrtam a Goodbye Solo című filmjét, mint potenciális megnézendő alkotást, beültem rá, és bizony elég rendesen beütött (részletes kritika itt), és a fesztivál egyik legnagyobb élménye lett számomra. Ezzel valószínűleg nem csak én lehettem így, mivel a film nem sokkal később elnyerte a Velencei Filmfesztivál közönségdíját, és a Nemzetközi Filmkritikusok Szövetségének (FIPRESCI) legjobb rendezői díját. Tovább»
2009 legjobb filmjei jamesb szerint
Néhány kivételtől eltekintve (pl. The Dark Knight) soha nem voltam igazán egy nagy blockbuster fan, inkább a független, kisebb költségvetésű, intelligens produkciókat kedvelem (nem mintha a blockbuster műfaja büdös lenne, vannak köztük nagyon is tisztességes darabok, csak valahogy a szívem mélyén mindig is indie-fan voltam). Bár akik rendszeresen olvasnak Filmhíreket, azoknak ez nem újdonság, nagyjából levehető, hogy milyen filmeket nézek.
Szóval ilyen szempontból a 2009-es év, valljuk be férfiasan, szar volt. Legalábbis a 2008-as évhez képest biztosan: idén ugyanis egyetlen olyan kaliberű filmet sem láttam, amely legalább annyira beütött volna, mint a tavalyi Top 3 kedvenc (az ominózus In Bruges - Boy A - The Dark Knight kombó). Tovább»
Avatar + IMAX beszámoló 2 in 1
Na szóval emberek, ha már 3D, akkor a tavalyi U23D-s poszthoz hasonlóan egy újabb rendhagyó IMAX élménybeszámoló következik, ezúttal az Avatar kapcsán (nem mondod?).
De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük talán azzal, hogy mindig is bírtam James Cameron munkásságát. Először is ott volt ugyebár az Alien 2., amely minimum akkora közönség- és kasszasiker lett, mint az első rész (bár a többi már felejtős szvsz), vagy A mélység titka, amely a nyolcvanas évek egyik leginkább alulértékeltebb sci-fije, és meg merem kockáztatni, hogy a rendező úr egyik legjobbja (na de most őszintén, készített-e már ez a pasas egyáltalán szar filmet?).
Utána aztán érkezett egymás után bősz iramban a Terminator saga első két része, amelyek nem túlzás, az akció-sci-fi műfajának talán legnagyobb klasszikusai lettek (pár hónapja néztem újra mindkettőt nosztalgiázás gyanánt, és még mai szemmel nézve is ütött, pedig már a második felvonás is lassan 20 éves alkotás). Tovább»
A hét beszólása
Ma hallottam meló közben az egyik rádión a következő szenzációs párbeszédet a Poligamy bősz promója kapcsán a rendező úr jelenlétében:
- Csányi Sándor mennyit fejlődött színészileg az uristen@menny.hu óta?
- Háát… a Kontrollt leszámítva nem kellett mélyebb karaktereket eljátszania.
Haha, no komment, de azért aranyba foglalnám… :D
Filmmánia: Paranormal Activity
Jön a démon, oszt nem kímél, hehe… Paranormal Activity kritika.
Paranormal Activity (2007)
“What Happens When You Sleep?”
Ki a rendező: Oren Peli, izraeli születésű rendező és forgatókönyvíró, akinek ez a bemutatkozó munkája (de még milyen). A csávó korábban videojáték designerként tevékenykedett.
Ki játszik benne: Egy Katie Featherston és egy Micah Sloat nevezetű jóember. Amatőr, kezdő színészek mindketten, egyikük sem rendelkezik kiterjedt filmes tapasztalatokkal.
Mi a sztori: A két főszereplő, Katie és Micah, nyugodtan élik életüket, amíg furcsa dolgok nem kezdenek történni a lakásukban. Katie-t gyermekkora óta egy rosszindulatú, láthatatlan entitás kísérti, és a csaj szerint a rejtélyes kísértet felelős a fura történésekért. Micah persze baromságnak tartja az egészet, de azért később vásárolnak egy kézikamerát, és éjszakára bekamerázzák a szobát, hátha sikerül valamilyen paranormális tevékenységet rögzíteniük. Mikor kiderül, hogy bizony, igen, Micah először egész szórakoztatónak találja az egészet, de a dolgok hamar kezdenek bedurvulni, mikor a “látogató” egyre agresszívabbá válik…
Értékelés: Oké, szóval, aki nem szeret sokat olvasni, annak itt a lényeg: a Paranormal Activity az év horrorfilmje. Igen, így van, hosszú idők óta az első olyan komolyan fosatós alkotás, amelynek késő esti megtekintése után éjjel nem bírtam elaludni (bár ez utóbbi nem tudom mennyire pozitívum). A lustáknak felesleges is tovább olvasni, tessék inkább megnézni a filmet a moziban, vagy kérni itten. Tovább»