2009 legjobb filmjei jamesb szerint
Néhány kivételtől eltekintve (pl. The Dark Knight) soha nem voltam igazán egy nagy blockbuster fan, inkább a független, kisebb költségvetésű, intelligens produkciókat kedvelem (nem mintha a blockbuster műfaja büdös lenne, vannak köztük nagyon is tisztességes darabok, csak valahogy a szívem mélyén mindig is indie-fan voltam). Bár akik rendszeresen olvasnak Filmhíreket, azoknak ez nem újdonság, nagyjából levehető, hogy milyen filmeket nézek.
Szóval ilyen szempontból a 2009-es év, valljuk be férfiasan, szar volt. Legalábbis a 2008-as évhez képest biztosan: idén ugyanis egyetlen olyan kaliberű filmet sem láttam, amely legalább annyira beütött volna, mint a tavalyi Top 3 kedvenc (az ominózus In Bruges - Boy A - The Dark Knight kombó).
Ehelyett kaptunk az arcunkba olyan jól vagy kevésbé jól (többnyire kevésbé jól) sikerült popcorn alkotásokat, mint a Transformers 2., a Twilight-saga legújabb ámokfutása (ez megérne egy külön posztot), a 2012, az Angyalok és démonok, a Star Trek, az Ice Age 3., az Éjszaka a múzeumban 2., a Rózsaszín párduc 2., a Watchmen, az Astro Boy, a Cirque du Freak, a Crank 2., a legújabb X-Men szösszenet, a G-Force, a G.I. Joe, a The Final Destination, a Fűrész 6., az Ong Bak 2., a Gamer, a Terminator 4., a Hannah Montana, plusz a változatosság kedvéért pár horror remake is befigyelt “ugyan már miért ne” alapon (Péntek 13, az Utolsó ház balra, az Unborn, a My Bloody Valentine vagy a The Uninvited).
Nincsen ezzel semmi baj, kérem szépen, de azért valljuk be, hogy ezek közül egyik sem olyan film, amelyért a kezem-lábam törtem volna, hogy eljussak rá a moziba (sőt jópár közülük nem is az én műfajom: animációs cuccok, huszonharmadik bőrt lehúzó képregényadaptációk, ötlettelen remake-ek és sequel-ek stb.).
Na de természetesen a helyzet nem annyira borzalmas, mint amilyennek első pillantásra látszik, azért 2009-ben is ráakadtam pár olyan igényes gyöngyszemre, amelyet mindenképpen megtekintésre ajánlok számotokra (már persze, ha még nem láttátok).
Ezen alkotásokból következzék most egy saját, egészen pontosan 18 darab produkcióból álló, szubjektív toplista - avagy 2009 legjobb filmjei jamesb szerint (ígérem, transzformátoros meg vérszívós hülyeségek nem lesznek benne).
18. Inglourious Basterds
Lehet anyázni, de Tarantino túlértékelt rendező szvsz. Elismerem, tehetséges a csávó és van érzéke a stílusok keveréséhez, de messze nem akkora isten, mint amilyennek a népes rajongótábora beállítja (még hogy a Ponyvaregény a legjobb filmje, haha, még a Kill Bill is jobb volt nála). Egészen pontosan ezen a véleményen voltam, amíg idén meg nem tekintettem az Inglourious Basterds-et.
Nos, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer az év végi toplistámon egy Tarantino film fog szerepelni, de az idei relatíve gyenge felhozatalnak köszönhetően ez az egyébként tisztességes iparosmunka egyszerűen nem maradhatott ki innen.
Tarantino eddigi legjobb rendezése. “You know somethin’, Utivich? I think this might just be my masterpiece…” Hát úgy valahogy.
17. Away We Go
Sam Mendes aktuális filmje az év egyik legnagyobb meglepetése. Pedig nem akartam megnézni, és nem is érdekelt különösebben, mivel eléggé sablonos sztorinak tűnt a szinopszis alapján, aztán ehhez képest 2009 egyik legjobb filmjéhez és az Amerikai szépség után Mendes eddigi legügyesebb rendezéséhez lett szerencsém (pedig bevallom, nekem a tavalyi Revolutionary Road is tetszett).
Ha az Away We Go-t 2010-ben nem jelölik Oscarra a legjobb női vagy férfi főszereplő, a legjobb forgatókönyv vagy a legjobb rendezés kategóriában, én fogok megsértődni Sam Mendes helyett.
16. The Hurt Locker
Kegyetlenül jól megrendezett, folyamatosan pörgő, hiperrealista akcióthriller, amely három amerikai bombaszakértő segítségével kendőzetlen formában mutatja be az iraki háborúban átélt borzalmak katonákra gyakorolt pszichológiai hatását.
Az egyik legkülönlegesebb és legemberibb háborús témájú film, amit valaha láttam. A háborús drámák rajongóinak egyenesen kötelező darab. Kritika itt.
15. Hunger
Minden egyes képkockája, akár egy festmény (látszik, hogy a rendező csávó eredetileg képzőművész, tessék csak megnézni ezt vagy ezt a trailert).
Viszont a Hungert szigorúan csak erős idegzetűeknek ajánlom, mert egy meglehetősen kemény és brutális drámáról van szó (de sebaj, szeressük az ilyet).
Directed by Steve McQueen (nem, nem az a Steve McQueen).
14. Zombieland
Az év egyik legjobb “horrorfilmje”. Azért az idézőjel, mert ugyan van benne gore dögivel és zombihorrorként is pozicionálták (totál megtévesztően, emiatt csalódtak benne sokan szvsz), de valójában a Zombieland inkább egy lájtos és szerethető felnőtté válásos sztori jó adag helyzetkomikummal és morbid humorral fűszerezve, mintsem Dead Snow féle darabolós hentparádé.
Woody Harrelson tökéletes választás a Twinkiest zabáló, seggfej zombilikvidátor szerepére, Bill Murray pedig büszkén viselheti a 2009 legjobb cameójáért járó képzeletbeli címet.
13. Drag Me To Hell
Sam Raimi barátunk némi lájtos pókemberes kitérő után visszatért ahhoz, amihez igazán ért: a morbid horrorfilmek készítéséhez (aki nem tudná, emberünk az Evil Dead trilógiával alapozta meg kultrendezői hírnevét).
A Drag Me To Hell-t Londonban láttam először, aztán annyira bejött, hogy néhány hónap múlva Pesten megnéztem még egyszer: egyszerűen baromi jó rendezés, és a műfaj rajongói számára többszörösen is újranézős darab. Kritika itt.
12. Ink
Uh, na emberek, ez egy pozitív értelemben igen durván beteg film. Ennyire abszurd, (rém)álomszerű látványvilágot kitalálni, és ezt így vászonra vinni, apám, ehhez tehetség kell. Nem is kevés (de most komolyan, a The Fall óta nem láttam ennyire beteg, ámde gyönyörű képi világot).
Jamin Winans-ra tessék odafigyelni a jövőben, mert ha ez a csávó 250 ezer dollárból egy ilyen behatárolhatatlan műfajú, kvázi mestermunkát volt képes összehozni, akkor bele se merek gondolni, hogy mire lesz képes egy több száz milliós hollywoodi költségvetéssel. Na de inkább maradjon csak meg a független filmek világában, és ne hagyja, hogy megfertőzze a bulvár- és médiaszenny, azt hiszem, mindannyian jobban járunk így.
Ja és köszi az ajánlást a mági-Gabesz párosnak: ha nem kommentelnek be az ominózus Ink posztba, asszem lemaradok erről az igazi gyöngyszemről.
11. District 9
Mini társadalomkritika földönkívülis sztoriba oltva (wtf?).
Egyébként a tavalyi Cloverfield-hez hasonlóan ezúttal is jogos volt a produkciót övező hype. Sőt Neill Blomkamp egyáltalán nem szarozott, és első filmes rendezőként kapásból megmutatta a hollywoodi producer bácsiknak és néniknek, hogy az überkirály sci-fik nem feltétlenül megaköltségvetésből és ünnepelt sztárok részvételével készülnek (de nem ám).
10. Slumdog Millionare
Ez a magyarul Gettó milliomosnak csúfolt produkció már a tavalyi listámon is szerepelhetett volna, de sajnos csak idén januárban volt szerencsém/időm megtekinteni.
Gondolom, nem kell különösebben bemutatnom senkinek Danny Boyle ezen kvázi mestermunkáját, Magyarországon is sikerrel játszották a mozik. Kritika itt.
9. The Wrestler
Igazából ez egy kakukktojás lenne itten, mivel a The Hurt Lockerrel és a Goodbye Solo-val egyetemben már 2008-ban láttam a Velencei Filmfesztiválon, de mivel csak idén jutott el hozzánk a mozikba, nem maradhatott le erről a listáról.
A The Wrestler Darren Aronofsky barátunk egyik legjobb filmje (mellékesen jegyezném meg, hogy ez a csávó rossz filmet még nem adott ki a kezei közül), Mickey Rourke-nak pedig már tavaly kellett volna dobni egy Oscart. Ez van. Kritika itt.
8. Moon
Duncan Jones úrnak (civilben David Bowie becses fia) idén sikerült bebizonyítania, hogy minimál lóvéból is lehet ütős sci-fit készíteni, csak kell hozzá némi kreativitás és szerencse. Ezúton is gratula neki, tessék utána csinálni.
A Moon az idei év egyik legnagyobb független filmes meglepetése a hasonlóan minimálbüdzséből készült Ink mellett. Kritika itt.
7. Paranormal Activity
Ez a kézikamerás áldokumentumok sikerét meglovagoló ízig-vérig indie produkció csont nélkül az év horrorfilmje nálam: lazán, csuklóból szarrá alázza az elmúlt évek hollywoodi horrortermését, és egy jó nagy fityiszt mutat a hasonló koncepciójú Blair Witch Project-nek és a REC-nek. Oren Peli 4 prezident.
Sok fosatós filmet láttam már életemben, így volt min edződnöm, mégis a Paranormal Activity az abszolút minimalista ijesztgetéseivel képes volt úgy beparáztatni, hogy a késő éjszakai megtekintése után éjjel még sokáig nem bírtam elaludni. Kritika itt.
6. Hangover
Rég láttam ennyire szórakoztató komédiát, főleg azt tekintve, hogy a sztorija alapján ez akár egy idétlen böfögős-fingós tucatvígjáték is lehetett volna.
A Hangover baromi jól alkalmazza a gyakorlatban a klasszikus vígjátékok egyik legnagyobb alapszabályát: végy pár egymástól totál különböző figurát (jelen esetben egy barátnőjét megkérő fiatal csávót, aki szeretne még utoljára egy hatalmasat bulizni az életben; egy sármos és laza, életművész sonnyboyt; egy rendezett és szabályelvű fogorvost; valamint egy tízéves gyerek szellemi színvonalán lévő flúgos csávót; majd helyezd bele őket különféle várt vagy váratlan helyzetekbe, legyen az teljesen hétköznapi (buli utáni józanodás) vagy totál bizarr (böhöm nagy tigris a budiban, meztelen kínai egy autó csomagtartójában, szállodai matrac odakinn egy szoborra applikálva jól). Ügyes.
5. Okuribito (Departures)
Csellótanonc csávót kirúgják az állásából, majd emberünk, miután – Fábry Sándor után szabadon – kalandozott egyet a munkavadászat rögös országútján, tévedésből egy temetkezési vállalathoz jelentkezik be.
Na kérem szépen, egy efféle szituációból Hollywood kapásból egy agyatlan és ízléstelen komédiát kreált volna (mennyire egyszerű lenne), de nem így Ázsia. A rendező Yojiro Takita ugyanis egy nagyon is érzékeny, már-már családi melodrámába hajló, megható történetet mesél el, amely ahogyan haladunk előre, úgy válik egyre komolyabbá: az első harmadban még a morbid szituációból fakadó beteg (de nem ízléstelen) és lájtos humoron van a hangsúly (már a nyitójelenet kellően megalapozza a hangulatot), míg a végére egy meglepően fajsúlyos drámát kapunk.
4. Avatar
2009 legemlékezetesebb mozis élménye, a jelenlegi technikai szinten überelhetetlen látványvilággal. Ugyan a színészi játék meg a sztori pusztán csak kötelezően letudandó kellékként szerepel, de egy IMAX-ban moziban, az óriási vászon előtt ülve ez senkit nem érdekel.
Kizárólag IMAX formátumban tessék megtekinteni, higgyétek el, tényleg megéri! Kritika itt.
3. Goodbye Solo
A jelenleg alkotó egyik legtehetségesebb amerikai független filmes zseniális rendezése Jim Jarmusch stílusában (nagyon-nagyon sok ilyen filmet szeretnék még látni, az efféle alkotásokért imádom az indie produkciókat).
A Goodbye Solo-t még 2008-ban a Velencei Filmfesztiválon volt szerencsém megtekinteni a rendező, Ramin Bahrani és a főszereplő, Souleymane Sy Savane jelenlétében - egy életre szóló élmény volt.
Némi mellékszál: Magyarországon a mozivászon helyett a Cinemaxon debütált 2009. november 19-én, ilyet se pipáltam még. De hát van ez így. Kritika itt.
2. 500 Days of Summer
Vannak ügyes filmek. Egészen pontosan olyan ügyes filmek, amelyek a szerelmet, mint örök témát helyezik a középpontba, de úgy, hogy közben nincsenek benne eltúlzott figurák és valószerűtlen helyzetek, nem csúsznak át szirupos giccsbe, és nem baromkodják el az egészet (mint sok amerikai tucatromkom). Az 500 Days of Summer pontosan ilyen darab.
A 2009-es év messze legintelligensebb romantikus filmje (az ilyeneket is szeressük), és a Once óta a legjobb alkotás ebben a műfajban.
1. Man On Wire
Na hát gondolom, ilyen se lesz sűrűn a Filmhírek történetében, hogy egy dokufilmet hozok ki az év legjobb filmjének, pedig a Man On Wire abszolút megérdemli: toronymagasan (szó szerint, hehe) a legjobb dokumentumdráma, amit valaha moziban láttam (nálunk idén a Titanicon vetítették).
Egy Philippe Petit nevezetű francia kötéltáncos csávó 1974-es illegál akciójáról szól, amikor is a drágalátos jóember az akkor még javában álló World Trade Center két tornya közé kifeszített drótkötélen dzsesszelgetett fel s alá, úgy kábé 100 emeletnyi magasban, amíg a rendőrség le nem parancsolta onnan.
Kegyetlenül jól megrendezett és hihetetlenül ügyes szkripttel rendelkező alkotás (egyetlen pillanatra sem unatkozol, pedig dokufilmről van szó), még az azonos műfajú másik nagy kedvencemnél a Tourching the Void-nál is ütősebb - ami egyébként igen nagy szó, lévén, hogy az is egy übersúlyos megtörtént sztorit visz mesterien vászonra.
Igazi unikum, megtekintése minden magára valamit is adó, igényes filmfanatikus számára kötelező.
* * *
További említésre méltó filmek, amelyek nem fértek be a fenti listába, de mindenképpen érdemes csekkolni őket:
- Adventureland
- American Teen
- Kaméleon
- Utolsó időkig (végre magyar filmet is tudok említeni az év legjobbjai között)
- Revolutionary Road
- Changeling
- Star Trek
- Frost/Nixon
- Julia & Julia
Neked mely filmek tetszettek a legjobban 2009-ben? A legnagyobb kedvencek mehetnek a kommentekbe, szedjük össze az év legjobb filmjeit!
Címkék: emlékezetes filmek, toplista
Kommentek
3 hozzászólás ehhez: “2009 legjobb filmjei jamesb szerint” Hozzászólok!Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.
- Star Trek (nem eredeti, de jól összerakott)
- The Brothers Bloom (az eleje tájékán van az a rész, amikor kocsmáznak, na ott pár képkockányira látható Joseph Gordon-Levitt, mint kalapos alkesz…pár képkocka)
- Made in Hungária (bevallom férfiasan és nagyon jól szórakoztam ezen a filmen, profi és kellemes)
- Gettómilliomos (idegen íz, kis indiai fűszer egy brittől)
- Watchmen (nekem profi adaptáció volt és élvezhető)
- Oly sokáig szerettelek (Kirstin Scott Thomas szenved benne és nekem megható volt az egyszerű európaiságával)
- A Provance-i fűszeres (megkapó a vidék…költözöm)
- Tiszta napfény (Sunshine cleaning) - Jó színésznők, jó film
- A pankrátor (Egy szóval: Mickey Rourke)
- Engedj be! (skandináv hangulat, masszív film)
- Fel! (tökéletes, még apám is élvezte!)
- Továbbállók (Away we go) (nem korszakalkotó, de végre egy amerikai film, melyben elhiszem a szereplők létezését, mert hétköznapiak és nem olyan “amerikaiak”)
- Poligamy (nem tökéletes, de nem rossz)
- Moon (jó kamaradarab és scifi)
- Whatever Works (Woody Allen, ahogy én imádom és nem Match Pointosan…sokat nevettem rajta - év vígjátéka)
- Pandorum (izgalmas volt számomra és jól összerakott - vagy ez volt moziban is?)
- Funny People (hosszú, vannak üresjáratok és hibák, de én akkor is élveztem, őszinte film, és nekem vicces volt, év vígjátéka 2.)
- (500) Days of Summer (kiváló zene…minden kiváló, de számomra nem vígjáték, mert ismerős a szitu. ennek ellenére az év filmje…talán)
- Mary and Max (szerintem abszolút élvezetes volt)
- Syndechdoche, New York - nehéz darab, de fantasztikus mélységek, rétegek
Tényleg elég gyér volt 2009 filmtermése, talán ezért is voltam tavaly olyan kevésszer moziba az elmúlt évekhez képest
legnagyobb meglepetés filmek: Másnaposok , Zombieland- mindekettő gagyinak tünt előszőr aztán kiderült hogy eszméletlen humorosak
Kaméleon- talán eddig készült legjobb magyar film jó péda arra hogy lehet ezt itthon is profin csinálni
Amúgy ezeken kívül másra nem is emlékszem vissza szivesen annyira felejhető darabokat láttam
Talán a zombieland tecik legjobban az évi termésből,de bejött pl:a transformers 2 a crank2 ,és a becstelen brigantyk is
viszont nem tetszett a terminator 4,sztem szar film(elnézést kérek azoktól akinek bejön)